Délmagyarország, 1998. március (88. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-14 / 62. szám

10 ÜNNEP SZOMBAT, 1998. MÁRC. 14. Vallomások a szöregi harcokról 1849. július 28., szombat (Egy szegedi polgár visszaemlékezése az újszegedi lőszerraktár felrobbanásáról.) „Reggel 9 óra táján a tiszta égboltot kelet felől egyszerre koromsötét füstfelhő borította el, melyet több egymásután következő robbanás követett. Hetivásár volt, az élénken látogatott piacon mindenkit rémület fogott el, amint a földet ingani érezte lábai alatt. (...) Csak azok látták, akik a Tisza közelében voltak, hogy a Zsótér tulajdonát képező Újszeged-Tiszaparti nagy emeletes raktár emelkedik a levegőbe, az épület tégláit és tetőgerendáit pár száz ölnyi távolságban szétszórva maga körül s kíméletlenül maga alá temetve a régi hajóhíd átjáratánál csoportosuló hetivásárosokat, a vásárra hajtott jószágaikkal és barmaikkal együtt. Azon időben a Tiszán élénkebb hajóforgalom volt, mint most, a robbanás a Tisza part mindkét oldalán ki- és berakodó hajók nagy részét súlyosan megrongálta, némelyeket pedig elsüllyesztett a légből visszahulló tégla és gerenda zápor. Az épület közelében lévő hajóhíd is tetemes kárt szenvedett. A Tisza jobb partján, a fölrobbant épülettel szemben, a vár déli oldalán volt akkor a halpiac. Az áthulló törmelékek itt is számos sebesülést okoztak." Július 31., kedd (Emerich von Thurn und Taxis kapitány az osztrák csapatok közeledéséről.) „Pesttől kezdve a tábornok rám btzta a biztonsági szolgálat megtervezését és az elővéd vezetését. A szolgálatom meglehetősen megerőltető volt, mert általában még az éjszakának néhány óráját is nyeregben töltöttem, és többnyire több mint egy mérfölddel az ezred előtt haladva. Aránylag gyorsan nyomultunk előre Kecskeméten, Félegyházán át Szeged irányába. A hírek szerint a várost őrség védi, amely elsáncolta magát és ellenállásra készül. Ez a parancsnokságot arra késztette, hogy a Tiszán délebbre keljen át a sereg, nehogy egy hosszabb harc feltartsa a csapatokat s Igy a szorongatott Temesvár felmentésével késlekedjenek." (Demhinski Henrik, terveiről.) „Ezen bekövetkező ütközet színhelyéül a Tisza balpartja és Szőreg között elterülő stkságot választám, e síkságon, mintegy 3/4 mérföldnyi töltés fut a Marostól a Tisza felé, melynek félhold alakja van. A töltésen már egy nappal előbb készttettem állást 44 ágyú számára, melyek 1/3 mérföldnyi térséget uraltak és bármely pontot kereszttűzbe foghatták. Azonban a töltés csak középig volt bevágva, úgy, hogy a tüzérlegénység még mindig erős védőfal mögé rejtőzhetett. A gyalogság szorosan a töltés mögött foglalt állást." Augusztus 2., csütörtök (A Szegedre bevonuló osztrák Emerich von Thurn und Taxis kapitány visszaemlékezése.) „A város előtt néhány száz paraszt várt fegyver nélkül, aggodalmas arccal, egyáltalán nem ellenségesen. Hüvelybe tett szablyával közeledtem feléjük, elővettem pipámat és tüzet kértem, amire rögtön felengedtek és levették kalapjukat és ugyanarról tájékoztattak, amit már a többi paraszt is elmondott (ti. a magyar hadsereg elhagyta Szegedet). Bár néhány éljen is elhangzott, mégsem mertem megkockáztatni, hogy ilyen biztosítatlanul lovagoljak be a városba, ezért szétosztottam a szakaszokat és lándzsákat lengetve hurrá kiáltásokkal galoppoztunk több párhuzamos úton a főtérre. Rövid idő múlva valami küldöttségféle közeledett hozzánk, főleg öregebb urakból állt. Németül mondták el, hogy az uralkodónak alázatos hívei és kíméletet kérnek a városnak. Megnyugtattam őket és csak azt kértem, hogy azonnal vonják fel a toronyra és a középületekre a fekete-sárga zászlót." Augusztus 3., péntek (Mészáros Lázár visszaemlékezése az újszegedi oldal lövetéséről.) „Délután Új-Szegedet erősebben kezdé lövetni (ti. az osztrák sereg), ebben egy-két házat meggyújtott, pár ágyúnkat túlnyomó ágyútüzével megrontotta, s az ottani ügyes, bátor, fiatal vezénylőt, Jordánt megsebesítette. Ez a védelemnek darab ideig irányt adni nem bírván, az egész zavarnak indult. Midőn pedig nem veszélyes sebéből magához jött a csatázás menetét kissé helyreállította, de a néhány órai mit sem tevés alatt az ellenség az időt jól használta föl, még nagyobb tüzet fejtett ki s a partok védelmét lehetetlenné tette. (Szíjgyártó Zsigmond tüzér hadnagy visszaemlékezése az újszegedi csatáról.) „Délután 5-ig még valahogyan álltuk a várból és környékéről ránk zúdított puska és ágyútüzet. Ekkorra azonban már az egész Tisza-parti házsor hosszában bent volt az ellenség és erősen tüzelt ránk. A part védelméről így szó sem lehetett. Ezalatt az ellenség lejuttatta a folyóhoz a hídverő eszközeit. A földhányások, amelyek az ágyúkat úgyahogy fedezték nem engedték a folyó víztükrét látnunk. így a hidászok, amikor a part magaslatáról a vízhez lejutottak, minden zavarás nélkül felállíthatták az első hidat. (...) A hld bámulatos gyorsasággal elkészült. S egyszerre csak a mellvédeink tövében felhangzik a kiáltás magyarul: „Mi is magyarok vagyunk, megálljatok!" s a gyalogsági roham magyar zászló lobogtatása mellett kétfelől ágyúinkra tör. Visszavonulást rendeltem el, de kevés volt a ló. Az egyik ágyút, amely elől már minden ló ki volt lőve a legénység vontatta egy darabig, mlg az ellenség rohama el nem vette tőlünk." (Folytatás a 11. oldalon.) • Az 1849-es szöregi ütközet története A félig vívott csata hősei Az újszeged-szöregi csata jelenete. Előtérben a Kamara töltést védő honvédek, szemközt a szóregi országút vonalán húzódó „Százlábú" hidon az osztrákok 1849 nyarán az orosz intervenció súlyos fordulatot hozott a győzedelmes tavaszi hadjárat után reményeket keltő magyar szabadságharcban. Június 29-én a magyar minisztertanács úgy döntött: a honvédsereg föeróinek a Maros mellékére kell vonulniuk, hogy ott egyesítve végezhessenek hadmüveleteket. A tanács Szegedet jelölte ki a magyar kormány és az országgyűlés új helyszínéül, ahová 1849. július 2-8. között a miniszterek és a képviselők meg is érkeztek. Július végére azonban Pestről megindult az osztrák sereg főereje és Szeged felé tartott. A kormány és az országgyűlés Aradra távozott. Szegeden a szabadságharc egyik utolsó csatájára készülődtek. A szegedi előkészületek és az újszeged-szőregi ütközet történetén dr. Vass László szegedi ügyvéd, az 1848-49-es szabadságharc kutatója és helytörténésze vezeti végig az olvasót. Dr. Vass Lászlónak a szabadságharcról szóló feldolgozott dokumentumgyűjteménye az elkövetkező hónapokban jelenik meg a HG&Tsa. kiadónál. 9 Javaslom, induljunk el attól a tragikus szegedi eseménytől, amely, viszszatekintve, a későbbi ütközet baljós előjelének látszik: 1849július 28-án felrobbant az újszegedi lőszerraktár. - A hadviseléshez fontos újszegedi lőszergyárat Zsótér János gabonaraktárában helyezték el még korábban, miután a tulajdonos felajánlotta a célra. A lőszerraktár délelőtt 9 óra körül robbant fel, és óriási detonációt okozott, az épület tégláit és gerendáit többszáz méterre szórva szét. A halottak számát a különböző források 60 és 800 között becsülik. Egy akkori felmérés 60 szegedi lakos halálát jegyezte le, de valószínű, hogy elpusztultak a lőszergyárban dolgozó osztrák foglyok és az emeleten ápolt sebesült magyar katonák is. A kár erkölcsi is volt, hiszen az akkor már visszavonulóban lévő honvédsereget nemcsak jelentős lőszerkészletétől fosztotta meg, hanem demoralizálta is a várost. Sokan az ellenség jöttéről beszéltek, pánikhangulat alakult ki és többen már a robbanás után menekülni kezdtek. Szeged harapófogóban 9 Éppen ezen a napon kezdtek Szegedre bevonulni azok a magyar csapatok, amelyeknek a város tartása volt a feladatuk. Milyen alakulatok érkeztek osztrák és magyar részről a városhoz július végén? - Július végefelé Haynau három oszlopban indított csapatokat Szeged, a szabadságharc akkori fővárosa felé. Az első, Ramberg tábornok hadteste közvetlenül a Duna mentén indult délnek: Szabadszállás-Soltvadkert-Kiskunhalas-Szabadka útvonalon haladt és augusztus 2-án Magyarkanizsához ért, hogy délről próbálja meg bekeríteni a Szegeden összpontosított magyar csapatokat. A másik hadtest Ceglédről indulva, Tiszaalpáron átkelve a Tiszán, a Szentes-Hódmezővásárhely-Makó vonalon érkezett, azzal a céllal, hogy északról zárja harapófogóba a várost. Haynau főserege pedig a Kecskemét-Kistelek úton közeledett. A szétosztásból látszik: Haynau jelentősen meggyengítette főerejét, mert az volt a szándéka, hogy a magyar sereget gyűrűbe fogva megsemmisítse Szegednél. A magyar csapatok néhány nappal korábban érkeztek, szinte ugyanezekből az irányokból. A Túránál július 20-án vereséget szenvedett Perczel Mór tábornok serege Haynau elől visszavonulva érkezett Szegedre. Lenkey János tábornok - az a Lenkey, aki hazahozta Galíciából a huszárokat - a Tiszaalpárnál átkelt osztrák erők előtt vonult Makónak. A legjelentősebb magyar erő, a Guyon Richárd tábornok vezette mintegy 10 ezer főnyi sereg a Délvidékről érkezve Magyarkanizsánál az osztrák átkelést készült megakadályozni. • Mekkora magyar sereg gyűlt össze Szegeden? - Összesen 40-50 ezer főnyi hadseregről beszéltek, de a harcedzett, jól felszerelt katonaság legfeljebb 30-35 ezer főnyi lehetett. Szegeden folyamatosan folyt a toborzás, de a seregben- rendkívüli fegyverhiány volt. Jellemző, hogy Aulich Lajos tábornok július 30-án azt kérte egy kétségbeesett levélben a várostól, hogy szolgáltasson be kardokat. Nem is volt remény arra, hogy puskával lássák el a honvédeket. Az újoncok nagy része csak kiegyenesített kaszát vagy még azt sem kapott. Ráadásul a szegedi csapatok jó része 3-4 hetes újonc volt. Még a Perczelféle egység is legfeljebb egy-két ütközetben vett részt; soraikból csak a lengyel légió és a Dessewffylovasság volt magas harcértékű, ám ezek létszáma kevés volt a Haynau-sereg ellen. Igazán harcedzettnek egyedül Guyon tábornok csapatait lehet nevezni, akik korábban a szerbek ellen harcoltak. A honvédsereg legjava ekkor Görgey tábornokkal Komárom környékén táborozott. Az ő kezén voltak a legharcedzettebb zászlóaljak, azok, amelyek a tavaszi hadjárat során egyszer már tönkreverték az osztrák hadsereget. Egyébként a szegedi események idején Görgey csapatai zseniális taktikával, egy százötvenezres orosz hadsereget két hét alatt körbegyalogolva vonultak le Aradig. A másik oldalon a szegedi újoncokhoz képest Haynau csapatai kipróbált, régi katonák voltak. Az osztrák csapatot Panjutin 10 ezer fős orosz serege is kísérte, bár Haynau igyekezett háttérbe szorítani őket: végig ők képezték a tartalékot. Igaz, ez a tartalék képes lett volna megfordítani az ütközetek sorsát. • Szegednél ebben az időben erődítési munkákat is végeztek. - Egy földből és rőzséből készített sáncrendszert építettek ki, amely a Tiszától, a Fehér-tavat érintve, körülbelül a mai halászcsárdánál jött át a pesti úton, és Kiskundorozsmát is magába foglalva a Maty-ér vonalán húzódott vissza a Tiszáig. A szegedi események idején azonban a sánc még nem készült el teljesen, s emiatt a magyar hadvezetők között vita volt: fel kell-e használni ezt a közelgő Haynau ellen. A július 29-iki haditanács egyetértett abban, hogy ezt a sáncrendszert hosszú távon nem lehet tartani. 9 Az említett haditanács eléggé ingerült hangulatban zajlott le. Perczel össze is veszett Kossuthtal - Kossuth a Szegednél összegyűlt csapatok parancsnokául Perczel Mórt szerette volna kinevezni, ám egy fatális félreértés közbejött. Perczel Mór öccse, Miklós megkapta a júniusban elfoglalt aradi vár parancsnoki kinevezését. Damjanich tábornoknak pedig, aki Komáromban lábát törte, olyan helyet kellett találni, ahol felépüléséig hasznos lehet. Kossuth ezért kinevezte őt Arad vár főfelügyelőjévé. Damjanich, aki nem beszélt jól magyarul (ám kortársai szerint kitűnően káromkodott nyelvűnkön) Aradra megérkezve intézkedni kezdett. Két napon belül összekülönbözött Perczel Miklós ezredessel, és börtönbe is záratta. Nos, Perczel Mór július 29-én délelőtt éppen Szegedre érkezve, a sáncokban állást foglalva kapta meg öccse levelét a történtekről. Ezután berohant a haditanácsra és minősíthetetlen hangon támadt az egybegyűltekre, leginkább Kossuthnak címezve szavait. Dembinski tábornok, aki szintén alig értett magyarul, úgy emlékszik erre vissza, hogy „a haragdúlt ember szavai puskagolyóként ropogtak és el kellett hajolni a tüzelése elől". Perczel közölte, hogy nem ismer el semmilyen polgári fennsőséget, és magának követelte a fővezérséget. Magatartása miatt Kossuth kénytelen volt még hadtestparancsnoki tisztségéből i% felmenteni. Dembinszki, az „öregúr" 9 Közelgett a csata, és nem volt hadvezér... - A dolog azért is kínos helyzetet teremtett, mert a második számú parancsnoki jelölt, Vetter altábornagy derékbetegsége miatt nem tudott lóra ülni, enélkül pedig nem lehetett hadműveleteket irányítani. Nem maradt más választás, mint a lengyel Dembinski Henrik tábornok kinevezése, ami azért volt felemás, mert a tiszafüredi tiszti lázadáskor egyszer már, alkalmatlanságára hivatkozva, leváltotta őt a magyar tisztikar. Dembinski Henrik és Mészáros Lázár - vagy ahogyan őket nevezték: a két öregúr - már a maga korában sem képviselte azt a támadó szellemet, amellyel a magyar seregek fiatal tábornokok vezetésével sikerre vitték a tavaszi hadjáratot. Ők inkább a biztonságos hadviselés hívei voltak. Dembinski, miután megkapta a főparancsnokságot, anélkül, hogy a sáncokat felhasználta volna, elrendelte Szeged kiürítését. Volt egy másik haditerv is, Vetter Antalé, amely abban állt, hogy a sáncokból ki kellett volna csapni Kistelekig, megpróbálva megállítani Haynau főhadoszlopát, és eközben tartani a tiszai átkelési pontokat. 9 Mit gondol, szükséges volt-e ilyen gyorsan feladni a várost? - Haynau a szárnycsaták megvívása előtt nem támadta volna meg a szegedi sáncokat, amelyek erősségéről a valóságosnál többet képzelt, így a város védhető lett volna egy ideig. Az időnyerés fontos, hiszen ekkor már nyilvánvaló volt, hogy Görgey, aki augusztus l-jén már átkelt Tokajnál a Tiszán, Arad felé tart. Ilyen értelemben Szeged feladása elsietett volt. Ezen kívül Dembinski új védvonalként nem is a Tisza partját választotta, hanem a Vedres-féle, ma is létező Kamaratöltést, amely délről a Tiszától 5-6 kilométeren át Szőreg felé húzódik a Holt-Marosig, majd követi annak vonalát. A lengyel tábornok 50 ágyút beásatott a töltésbe, amely így mellvédként is szolgált. E védvonal mögé vonult vissza a magyar főcsapat. Osztrákok, sáncban 9 Feladták a Tiszán való osztrák átkelés megakadályozását? - Dembinski csekély erőt hagyott a Tisza-parton Újszeged védelmére. Erre Haynau, aki augusztus l-jén vonult be Szegedre, már 2-án megkísérelte az átkelést. Az első próbálkozás nem sike-