Délmagyarország, 1998. március (88. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-14 / 62. szám

SZOMBAT, 1998. MÁRC. 14. BELFÖLD 7 • Romantikus, konok és nehezen kezelhető A magyar szabadságvágy Petőfije Irinyi bemutatja a szabad sajtó első nyomtatványát, a Nemzeti dal példányait. (Korabeli rajz) Egyetlen magyar költő sincs, akit az idők folyamán annyiszor aktualizáltak volna, mint Petőfi Sándort. A természet vadvirága, ahogyan önmagát nevezte, nem sokkal harctéri halála után már a magyar szabadságvágy szimbóluma, majd a legkülönbözőbb szellemi és politikai irányzatok hivatkozási alapja lett. Petőfi Sándor romantikus költői eszményeivel kapcsolatban Kukoveczné dr. Zentai Mária egyetemi docens (JATE) válaszolt kérdéseinkre. • Tanárnő! Ön szerint mi az Petőfi Sándor költészetében, ami a legjellemzőbben magyar? - Petőfi költészete a magyar romantika sajátságos ága. Míg Vörösmarty és követői a történetiesebb érdeklődésű, tragikusabb és időnként patetikusabb, ódai és eposzi ihletésű irányt képviselték, addig Petőfi a népies romantikát teljesítette ki. E népies irányzatnak persze nem ő az első magyar képviselője, amikor Petőfi első népdalszerű verseivel jelentkezett, a népiességnek legalább huszonöt éves története és előtanulmányai voltak a magyar irodalomban. Petőfi helyzetdalainak jelentős része lényegében csak abban tér el ezektől, hogy ihletettebb költő írta őket. Ez a mozgalom azt vallotta, hogy a népköltészet a nemzeti eredetiség forrása, s a költőnek ehhez kell visszatérnie. A gondolat önmagában is a romantikus. A húszas évektől, Kölcsey ilyen irányú verskísérleteitől a negyvenes évek végéig, Petőfi haláláig ez a költészeti stílus a magyar romantika sajátos ágát teremtette meg. • Mit gondol, mitől lett egy csapásra közismert és értett költő a maga korában Petőfi Sándor? - Nehéz megmondani, hiszen nem a nagyközönség, hanem a kritika értelmezései maradtak ránk. Néhány ok azért valószínűsíthető. Petőfi pályája elején olyan népdalszerű versekkel lépett elő, amelyeknek műfaja divatos volt. A folyóiratok, divatlapok egyik uralkodó ízlésiránya volt a népiesség. Számíthatott az is, hogy Petőfi a legnagyobb tekintélyű és az irodalmi életet uraló csoportosulásnak, az Atheneum körének támogatását élvezte. Ott jelent meg első verse, A borozó, az irodalmi köztudat pedig számon tartotta róla, hogy Vörösmarty Mihály és Bajza József segíti ót. A nagyközönségre azonban valószínűleg inkább a versek közvetlensége, egyszerűsége és jól érthetósége hatott. Ezek az első versek kétségkívül telibe találták a közízlést, s ugyanakkor a költői nyelvnek olyan frissességét nyújtották, amely költői tálentumra vallott. Petőfi azonban nem állapodott meg e stílusnál, noha új témái miatt kritikai támadások kereszttüzébe került, és ráütötték a póriasság bélyegét. • Milyen témákra gondol? - Sokféle tematikai tabut ledöntött ebben az időben. A korabeli népdalköltők számára semmi különös nem volt abban, hogy valaki csaplárosnékról és bojtárokról ír, de amikor Petőfi ugyanezt a versformát felhasználva eladdig költőietlennek tartott témákról kezdett írni, s a hétköznapi élet világa és szókincse felé tágította a költői nyelvet, azt értetlenül fogadták. Egy verse például így kezdődik: „Úgy jóllaktam, hogy még!". Az akkori magyar kritika ezt nem volt hajlandó költészetnek elfogadni. A jelenség hasonló ahhoz, amikor Berzsenyi Dániel azért háborodott fel Vörösmarty A két szomszédvár című eposzán, mert a hóse, Tihamér eszik benne. Berzsenyi a klasszicista poétikai gondolkodásnak megfelelően úgy vélte, vannak az emberi életnek olyan területei, amelyek a költészetbe nem valók: ilyen az evés-ivás is, amely az ember állati természetére emlékeztet. Petőfi viszont sokszor humorosan és önironikusan a mindennapok minden apró és nagy eseményéről ír verset, ha kedve tartja: az evés-ivás, a pénztelenség, a jó- és rosszkedv, netán a sértődés és a düh ugyanúgy megjelenik a verseiben, mint a szerelem vagy a hazaszeretet. Ez provokatív, sőt néha botrányos, és egyben a figyelem középpontjába emeli. # Mennyire érvényesül ez a közvetlenség Petőfi politikai verseiben is? Egyáltalán: mi indította ilyen versekre? - A közhiedelemmel ellentétben Petőfi politikai eszméket hirdető versei inkább életének utolsó két évében szaporodtak meg. Korábbi pályáján viszonylag kevés az ilyen jellegű vers. Saját bevallása szerint történelmi olvasmányai, elsősorban a francia forradalom története, de nyilván személyes élményei és a korszak átpolitizált hangulata is befolyásolták. Amikor először jelentek meg költészetében ilyen elemek, azok igen általánosak voltak még. Nem is szerencsés politikainak nevezni őket. Legelőször a szabadságvágy fogalmazódott meg igen nyomatékosan verseiben. Petőfire rendkívül jellemző a szabadság mitizálása. Versében a szabadság istenségi, szentségi rangra emelkedik, még akkor is, amikor a költő már valóban politikai verseket (r vagy a szabadságharc aktuális történéseit foglalja versbe. Petőfi sajátossága, hogy az emberi szabadság kivtvását mint megváltást, az érte küzdő forradalmárokat mint apostolokat, a szabadságot pedig mint égi lényt, istenséget jeleníti meg. Az európai költészetben ezzel nem áll egyedül: a francia költészetnek is van hasonló ága. • Petőfi költészetében már 1848 előtt megjelent a respublika fogalma. Ugyanakkor a köztársaság eszméje 1848 márciusa után nem volt még célja a magyar kormánynak... - Ezen a ponton Petőfi felfogása eltért a Batthyány-kormány politikájától. Bekövetkezett az, ami szokásos a nagy politikai változások idején: amíg a fordulatot kivívják, addig sokféle felfogású ember tud együtt haladni, azután viszont szétválnak útjaik. Ez történt a márciusi itjakkal, és köztük Petőfivel is, akik 1848 márciusa után fokozatosan a politikai perifériára kerültek, írásaikkal azonban, elsősorban mint kommentáló, bíráló újságírók fontos szerepet játszottak, hiszen minden témáról frtak, és különösen kritikusak voltak a kormánnyal szemben, amelyet nem láttak eléggé cselekvőképesnek. Petőfi ezen a társaságon belül is meglehetősen szélsőséges köztársasági nézeteket képviselt. Kevesen voltak, akik ezen a ponton teljesen egyetértettek vele akkor. Érdekes megállapítani, hogy 1848 nyarán verseiben azt a szerepet, amelyet korábban a megváltó szabadság játszott, átvette a respublika gondolata. Respublika című versében így ír: „Most hódolok, midőn még messze vagy, / Midőn még rémes átkozott neved van, / Midőn még, aki megfeszíteni / Kész tégedet, azt becsülik legjobban." Korábban ez az istenítés a szabadságra vonatkozott. Mint a strófából is érezhető, Petőfi 1848 nyarán a magyar politizálással kapcsolatban rossz személyes élményeket szerzett: megbuktatták a szabadszállási követválasztáson, s Vörösmartyval augusztusban összekülönbözött az újoncozás ügyén. 9 Mennyiben köszönhető Petőfi Sándor verseinek, hogy a korabeli köztudatba bekerült a köztársaság fogalma? - Csupán a köztársaságot idéző versei már számuknál fogva sem játszhattak nagyobb szerepet. Van ugyan néhány élesen királyellenes verse is, mint az Akasszátok fel a királyokat és a Királyok ellen című, vagy az 1848 áprilisán írott A király és a hóhér, de utóbbi ellen például felzúdult a közhangulat. Nem biztos tehát, hogy királyellenes verseinek mindegyike a köztársasági gondolat elterjedéséhez járul hozzá. Egyesek ezek közül az általános zsarnokság ellen írott versei közé illeszkednek. Petőfi szabadságfogalmának filozófiai hátterével komoly kutatók foglalkoznak, hiszen az egyén ösztönös szabadságvágyától ahogyan Lukácsy Sándor fogalmaz - a világszabadság szinte mitikus gondolatáig sokféle jelentése elófordul verseiben. Az általánosabban megfogalmazott szabadságvággyal valószínűleg könynyebben azonosult az egykorú közönség, mint a köztársaság, vagy más verseiben az egyenlőség követelésévei. • Mit gondol, volt-e különbség Petőfi költői és lelki habitusa között? Úgy értem, vajon a valóságban is verseihez hasonló szélsőséggel képviselte-e eszményeit, vagy ez inkább egy romantikus jegy költői alkatában? - Nehéz erre válaszolni. Petőfi az egyszerűségre, a közvetlen szólásra alapozta poétikai rendszerét. A természet vadvirága —; poétikája azt sugallja, hogy nem iskolában tanulta a költészetet. Az emberek általában hajlamosak elfogadni azt, hogy ez a poétika a költő szivéből jön. Ám a költők a nyelvet írják, s ezzel valamely hagyományhoz, előzményhez kapcsolódnak. Petőfi is egy maga által kialakított poétikai programot követ. Persze ez a program nem független a személyiségétől, annak pedig legfontosabb meghatározója az, hogy ő költő. E programnak része a népiesség, az egyszerűség, s az a törekvés is, hogy versei hatást gyakoroljanak a közönségre, különösen azután, hogy szabadságról és politikai eszmékről kezd írni. Lelki habitusát tekintve - és ilyenkor egykorú viselkedését és leveleit, nem pedig a későbbi megszépítő emlékezéseket kell alapul venni - Petőfi erős egyéniség és nehezen kezelhető ember. Romantikus alkat és szélsőségesen individualista, könnyen sértődik, nehezen békül, önérzete konfliktusok sorozatába sodorja. A XIX. század költói című versében megfogalmazott vezérlő lángoszlop szerepet látja magához illőnek, nem „csapatmunkára" termett. • Tévedés-e azt állítani, hogy 1949-ben Petőfi már mint a forradalom jelképe él a magyar köztudatban? - Ez a kép inkább halála után alakult ki róla. Ehhez a kultikus tisztelethez, amely emléke körül hamarosan kialakult, nagy mértékben hozzájárultak halálának körülményei. Természetesen életműve is alátámasztja ezt a szerepet, de inkább a fiatalon ellobbant élet és a csatatéri halál avatta jelképessé alakját. Nem hiszem, hogy 1849-ben ez a kép már kialakult volna róla, de az bizonyos, hogy 1882-ben, amikor az első szobrot állították neki, már jelképes költő volt. Jókai Mórnak a szobor előtt elmondott Petőfi-emlékbeszédében már megvannak a kultikus tisztelet jegyei, amelyek Petőfit a magyar szabadságszeretet szimbólumává emelik. Ugyanakkor e beszéd olyan elemeket is tartalmaz, amelyek már egy adott történelmi pillanat, az 1882-es Magyarország legitimizálására szolgálnak. Petőfi tehát aktualizálódott. Az idők folyamán azután ezt az utat követve a konzervatívoktól a legkülönbözőbb baloldaliakig mindenkinek volt saját Petőfiképe, amelyet politikai hivatkozásként vagy eszmetörténeti előzményként hangoztattak a politikában vagy az irodalomtörténetben. Panek Sándor Petőfi Sándor eme utolsó politikai cikkét azután írta, hogy a kormány a császári csapatok elöl Debrecenbe tette át székhelyét. A hadi helyzet átmenetileg súlyosra fordult, az ország minden addiginál nagyobb áldozattal erősítette meg hadseregét. Bem győzedelmes erdélyi hadjárata, amelyhez hamarosan Petőfi is csatlakozott, valamint Görgey dicső tavaszi menetelése a költő látomását igazolták. Debrecen, jan. 9.1849. Megtörtént. Budapest az ellenség kezén van. Sokat veszítettünk, de korán sem mindent, s e balesetnek bal következése csak úgy lesz, ha most el csüggedünk. Ez lenne ránk nézve a legkárosabb és ami több, legszégyenítőbb. Ekkor csakugyan megérdemelnők, hogy mindent elveszítsünk. Ami engem illet, én e csapástól nemhogy kétségbe esém, sőt örülök rajta, mert tudom, hogy kára múlékony, haszna végtelen lesz. Megrázott bennünket az ellenség, megrostált; a szemét és konkoly kihull, a java mag benn marad. Most minden fél barátunk és titkos ellenségünk átmegy a győzedelmesekhez, s hogy eddig is mi nem vagyunk győzők, onnan van, mert ezek közöttünk voltak. Míg azt nem tudjuk, ki mind ellenségünk, hogyan diadalmaskodhatnánk ? E szempontból nézzétek ez eseményt, hazánkfiai, s ahelyett, hogy tán káromolnátok, áldjátok az igazságos istent, ki ránk e jótékony csapást mérte. Igazságos az isten, rettenetesen igazságos.' Ő elválasztja előbb a gonoszokat tőlünk, s azután Petőfi Sándor „Mint víz mélyében a magas eget..." vívatja ki velünk a szent ügy győzelmét, hogy abban egyedül a jók vegyenek részt, s közénk ne vegyüljenek amaz elvetemedett gazok a büntetés helyett jutalmat nyerni a szabadságtól, melyet alattomban gyűlöltek. Mert győzni fogunk, honfitársaim, ez oly bizonyos, mint, hogy kétszer kettő négy. És ezt nem ábrándos, csalékony remény mondja nekem, hanem a csalhatatlan világtörténet. Aki a múltba néz, a jövőbe lát, éppen úgy, mint látni a vlz mélyében a magas eget. A történet azt bizonyltja, hogy minden eszme csak akkor győz, ha világszerűvé lesz, de akkor okvetlenöl győz, akkor könnyebb magát a világot megsemmisíteni, mint azon eszmét kiirtani. így volt hajdan a kereszténységgel, így van most a szabadsággal. Eddig csak egyes emberek vagy egyes nemzetek állottak föl a szabadság mellett, s lenyomták őket; a múlt évben egész Európa egyszerre kiáltotta el ama nagy és szent szót, mely az emberiségnek új megváltója, s Európát nem fogják lenyomhatni. Sőt inkább máris lenyomták, fogjátok mondani, íme, minden országban uralkodik ismét a zsarnokság, s el van ölve a forradalom. Csalatkoztok, atyámfiai. Azért, hogy a láng lelohad, még nem alszik ki a tűz; azért, hogy a napot felhő borítja el, még nem hamvad ki a nap; egy szélroham, s el van fújva a felhő, fellobban a láng. A múlt évben egyhuzamban nagyot szaladtak a nemzetek, s most megállottak, de csak azért, hogy lélegzetet vegyenek, s még nagyobbat szaladhassanak. Vigyázzatok rá, egy pár hónap múlva, vagy talán előbb, talpon lesz ismét minden élő a művelt világban, s eget hasító rohammal fogják ostromolni a poklot, mely nem a föld alatt van, hanem itt a földön uralkodik zsarnokok képében, s uralkodik annál kegyetlenebbül, minél közelebb van halála. Hisz a légy is akkor csíp legmérgesebben, ha vesztét érzi. Azért félre az aggodalommal, mert az alaptalan, és félre a csüggedéssel, mert az férfiatlan. Bízzunk az Istenben és még inkább a magunk erejében, s harcoljunk fáradatlanul. Jó szerencsében a gyáva is nekibátorodik; az a férfi, az a vitéz, aki, ha veszt is, úgy tartja a fejét, mintha ő volna a győző. S nekünk két okunk van vitézeknek lennünk: hogy életünket és szabadságunkat megtartsuk, és hogy ne piruljanak miattunk a másvilágon őseink, kik hajdan naggyá és tiszteltté keresztelték szívok vérével a magyar nevet! Csak a tavaszig ne hagyjuk magunkat, akkor segítségünkre lesz Európa, ámbár én jobb szeretném, ha nem lenne, hogy azí mondhassuk: a magunk emberségéből vívtuk ki a szabadságot. Föl tehát, nemzetem, minden erejével karodnak és lelkednek, melyet eddig nagyobb veszedelmek sem bírtak megtörni. A tízparancsolatból csak egyet tarts meg, annak az egy parancsolatnak is csak egy szavát, azt, hogy „ölj!", mert ha te nem ölsz, téged ölnek. Válassz. Mutassuk meg, hogy az ellenséget csak azért hagytuk bejönni hazánkba, hogy innen többé ki ne menjen, itt vesszenek el egy lábig, ha mégannyian volnának is. Mutassuk meg, hogy igaz a magyar példabeszéd: „aki másnak vermet ás, maga esik bele".