Délmagyarország, 1998. március (88. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-14 / 62. szám

ÁRA: 38 FT Börtönéből szabadult r

alán azt sem tudja eldönteni, miért ez a borzongás. Az előbb még a süket börtönben kucorgott, most meg ez a nyüzsgő ricsaj, a nevét kiabálják, éljeneznek, körülötte boldog, férfias ölelkezések tompa zaja. Szitál az eső, állapítja meg, ahogy a márciusi szélbe mártja arcát. Milyen különös, réved abba az örökös sötétbe, ami a hosszú fogsággal kúszott szemére, milyen különös, hogy itt forradalomról beszélnek. Éppen most. Reszket, s nem tudja, hogy valójában mitől. Érzi, hogy a hátán legördül egy izzadtságcsepp, paták fémes zaja, azután a hangos vita: fogjuk ki a lovakat! Hintó ez vagy fiáker? Mi lehet a gyerekekkel? Táncsics reszket. Csak néhány perc telt el azóta, hogy Vasváriék az égbe kiáltották: menjünk át Táncsicsért, a börtönbe, s néhány óra, valamint pár száz méter ide, hogy a forradalom nevében lefoglalják a szabadság masináját, a nyomdagépet. Kossuth utca, Damjanich tér, Petőfi Sándor sugárút, iskolák, laktanyák, egyesületek, házak ma már. Én is laktam a Táncsics Mihály utcában. Mórahalmon... Nézegetem ezt a jelenetet, s ahogy lepereg a képzelet filmje, egyre inkább az érdekel, hogy mit érezhetett Táncsics, a csaknem teljesen megvakult szerkesztő, aki rabként írta meg a sajtószabadságról vallott nézeteit, s aki nem tudta - honnan is tudhatta? hogy jelkép lesz, mint Petőfi meg a többiek, s azt meg végképp nem is sejthette, hogy a forradalomra törő Jellasics ugyanúgy horvát, mint az egyik aradi mártír, Aulich tábornok. Még csak most indultak el önálló útjukon a szívszakasztó összefüggések, ezért aztán benne van ebben a reszketésben minden: a megbűnhődte már e nép és a börtönéből szabadult sas lélek is. hinném, hogy az újságírás lényege több lenne 1V ennél: ismerni mind a kettőt, méghozzá megértő módban. A benső világ reszkető mérlegén úgy is ott himbál, hol lefelé, hol fölfelé tartva, hogy ami itt van körülöttünk, az mind emberi mű. Ezért tartozunk bocsánatkéréssel azoknak, akiket megillet: az elhagyottaknak, a becsapottaknak, a magukra maradottaknak, s ugyanezért kell mindig távolba látó szemüveggel méregetni azt, ami éppen most fénylik. Azt mondom, együttérzés nélkül nem szabad tollat venni a kézbe. Félek ugyanis, hogy az én képzeletbeli filmemet máshol úgy gyártják és úgy is pörgetik le, hogy Táncsics korszerű médiasztárként gördül át Budáról Pestre. Holott tudni kell, hogy egyirányú az utca, vagy, emelkedettebben szólva, a létezés nem operett, hanem dráma. A legnagyobbakkal interjút készíteni csak pénz és alapos szerződés kérdése, de szóba elegyedni a legkissebbel, sőt megérteni és támogatni őt, ez már a lélek ügye. Amikor meghalt Nagy László, Juhász Ferenc olyan metaforát írt, amit egyébiránt talán nem lenne szabad, de a gyász igazzá emelte: koszorú-kerekeken masírozott a vonat. Pereg a film, s látjuk, ahogy tovább gördül a kocsi Táncsiccsal, át a történelmen, felelős kormányon, kivégzett miniszterelnökön, az aradi tizenhármon, a kiegyezésen, s tovább, Trianonon, fehér lovon, kakastollas csendőrsapkán, nyilas zubbonyon, vörös csillagon, s befordul a Corvin közbe. Éljenzés, néhány levegőbe eresztett sorozat, egy slukk jó erős pálinka, azt hiszem, nem kell folytatnom tovább. M

ég élnek a mi márciusi ifjaink, az ötvenhatosok. Még élnek egy páran. Ügy érzem, épp az az újságíró felelőssége, hogy most, a nemzet ünnepén, a független sajtó napján, a szabadság és az egyenlőség fölemelő pillanataiban fölhívja a figyelmet arra, hogy a polgári lét szentháromsága a testvériséggel lesz teljes. így, engedelmükkel én úgy tűzöm föl a kokárdámat, hogy gondolok mindazokra a forradalmárokra, akik reszketve bár, de a szabadságunkra szavaztak, ki az oroszokra fordított Kalasnyikovval, ki pedig a demokrácia törékeny tartópillérével, a tollal. Lapunk főszerkesztője a Magyar Sajtó Napja alkalmából Táncsics Mihály-dfjat vesz át ma délelőtt Magyar Bálint művelődési minisztertől Budapesten, a Thália Színházban. Az Országgyűlési Könyvtár ^ állományából törölve A '48-as magyar szabadságharcra emlékezünk (6-11, oldal) ^ ALAPÍTVA: 1910-BEN ^ DELMAGYARORSZAG • Bős-Nagymaros-ügy Szlovákia Hágához fordul • Pozsony (MTI) Miután Magyarország elutasítja a bős-nagymarosi vízlépcsőről hozott, tavalyi hágai ítélet megvalósításáról szóló keretegyezmény aláírását, Szlovákiának nincs más választása, mint ismét a hágai bíróság elé vinni az ügyet - jelentette ki Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök. Meciar a szlovák rádiónak adott nyilatkozatában közölte: döntéséről tegnap Londonban, az Európai Konferencián már tájékoztatta Horn Gyula magyar miniszterelnököt. „A szlovákoknak az adott körülmények között nincs más választása, mint olyat tenni, amit még soha senki nem tett: ismét a bírósághoz fordulni és bírósági eljárást kérni a megállapodás érvényesítésére, valamint a kártérítésre vonatkozóan" mondta Meciar. Pozsony nem tudja elfogadni a további szakértői elemzésekről szóló érveket, amelyekkel Budapest bizonytalanul indokolta az aláírás elhalasztását - tette hozzá Meciar a szlovákok kormányfője. A premier résztvevői lapunk ünnepi különkiadásával ismerkednek. (Fotó: Gyenes Kálmán) A magyar forradalom és szabadságharc másfél évszázados ünnepének előestéjén nemcsak a múltra emlékeztek, de a jövőre is gondolhattak azok, akik elfogadták a „Virtuális Szeged" elnevezésű program bemutatkozó estjére szóló meghívást. A Mars téri vásárváros bejáratánál ugyan a régmúltat idézték az őrt álló huszárok, bent azonban nagyon is Szeged jövőjének levegőjét érezhették a meghívottak. A város - közel fél esztendős munka után - most kéredzkedett fel ugyanis a számítógépes világhálózatra, az Internetre. A tegnap esti premieren a Pavane Történelmi Tánccsoport palotása után az ötletet támogató Délmagyarország nevében Dlusztus Imre főszerkesztő köszöntőjében kiemelte: egy nagyon is valóságos, élő városba, Szegedre invitáljuk a virtuális technika segítségével a világ különböző tájain élő embereket. Katona András vásárigazgató utalt arra, ha egyelőre autópálya nem is, de egy virtuális sztráda ezen túl már összeköti Szegedet a világgal. Szalay István polgármester a város történetében mérföldkőnek nevezte a program útrabocsátását. Péter László professzor ünnepi köszöntőjében kifejtette, Szeged mindig Európa részét képezte, bizonyítják ezt a város történetének legfontosabb mozzanatai is. Végül Pollák Tamásnak - a programot közel 10 ezer munkaóra alatt megvalósító - Pingvin Web Stúdió technikai igazgatójának „idegenvezetése" mellett tehettek a vendégek számítógépes sétát egy valóságos városban, Szegeden. R. G. • Domborművet avattak Klauzál a Radnótiban SZOMBAT, 1998. MÁRC. 14., 88/62. • Virtuális séták egy valóságos városban Információs sztráda - Szegednek Mostantól Klauzál Gábor domborműve látható a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium főbejárati halljában. Lapis András szobrászművész alkotását az iskola március 15ei ünnepsége után avatták fel. Alapítása századik évében az egykori névadó, Klauzál Gábor (1804-1866) emlékére avattak domborművet a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban. Lapis András szobrászművész alkotását, amely az iskola főbejárati halljában látható, a radnótis diáksereg március 15-ei ünnepi megemlékezése után avatták fel dr. Szalay István polgármester és dr. Ványai Éva alpolgármester jelenlétében. Az ünnepség egyben az iskola centenáriumi eseménysorozatának nyitánya is volt, amelyre megalakult az intézmény egykori tanáraiból és diákjaiból álló Klauzál-Radnóti Baráti Kör is. Az általános tetszést aratott dombormű leleplezésére klauzálos öregdiákok is eljöttek, köztük a 76 éves Rigó Balázs, aki 1932-ben, 10 éves korában került a Klauzál GáAz iskola diákjai az intézmény száz évvel ezelőtti alapítására emlékeztek. (Fotó: Miskolczi Róbert) borról 1922-ben elnevezett intézménybe. Az iskolát 1955-ben nevezték el Radnóti Miklósról. A rendszerváltozás után viták folytak arról, hogy az intézmény ismét felvegye-e régi nevét, ám mára úgy tűnik, a radnótis hagyomány szervesül majd a klauzálos örökséggel. Ennek akár jelképe lehet a főbejárati Klauzál-dombormű, amelynek avatásán a polgármester is úgy vélte: Szeged első számú gimnáziuma elég nagy ahhoz, hogy egy 19. és egy 20. századi nagyság nevét viselje. Dr. Szalay István polgármester beszédében Klauzál Gáborról, mint a szegedi polgárosodás előkészítőjéről, az első szegedi takarékpénztár alapítójáról, Széchenyi szegedi tevékenységének elősegítőjéról és a város díszpolgáráról emlékezett meg. Az ünnepségen Illés Mihály vezetésével a gimnázium kórusa énekelt. A domborműnél a város vezetői, öregdiákjai, és mai tanulói helyeztek el koszorút. S. P. S.