Délmagyarország, 1998. március (88. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-12 / 60. szám

IV. UNIVERSITAS CSÜTÖRTÖK, 1998. MÁRC. 12. Környezet­védelmi ankét • Munkatársunktól Immár hagyományos­nak számító tudomá­nyos ülést rendeznek a környezetvédelemről a Szegedi Akadémiai Bi­zottság székházában március 30-án, hétfőn 8 órai kezdettel. A konfe­rencián helyi és az or­szág különbőzé része­iről érkező szakmeberek vitatják meg a tudo­mány és a környzetvé­delem összefüggéseit. A harmadszor megrende­zett ülésen előadást tartanak Merényi László és Kun-Sza­bó Tibor, a Veszprémi Egye­tem oktatói „Erőművek épí­tése vagy alternatív megol­dások?" címmel, valamint Kun-Szabó Tibor és Kovács Béla „Környezeti menedzs­ment rendszerek a környe­zetvédelemért" címmel. „A geo-tudományok ered­ményeinek új rendszerű ér­telmezése, a geokörnyezet" címmel (art előadást Kaszab Imre, a Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola Földrajzi Tanszékéről, „Környezetvé­delem és a közúti közleke­dés" ctmmel pedig Rigó Mi­hály. a Csongrád Megyei Ál­lami Közútkezelő Kht. mun­katársa. Az érdeklődők meg­hallgathatják Török József előadását a Maros-hordalék­kúp vlzbázisvédelmi helyze­téről, a veszprémi Egyházy József és Kovács József pe­dig gázmotorok, gázturbinák kipufogógázainak denoxálá­sáról beszélnek majd. Az agrokémiai vizsgála­tokra alapozott szaktanácsa­dásnak a környezetkímélő tápanyag utánpótlásában be­töltött szerepéről hallhatnak Gilingerné Pankotai Máriá­tól, Simándi Pétertől és Rácz Istvánnétól, a Debreceni Ag­rártudományi Egyetem szar­vasi főiskolai karának okta­tóitól. Tudományos világ­konfrencia • Munkatársunktól Az UNESCO és a Tudo­mányos Uniók Nemzetközi Tanácsa (ICSU) 1999 júniu­sában rendezi meg első íz­ben a tudomány világkonfe­renciáját. A Magyar Tudo­mányos Akadémia kezdemé­nyezte, hogy a rendezvény helyszíne Budapest legyen. A magyar kormány meghí­vását az UNESCO főigazga­tója elfogadta. A rendez­vényre meghívják az ENSZ­tagállamok tudománypoliti­kai vezetőit, nagyhírű tudó­sokat, a fiatal kutatógenerá­ció képviselőit, illetve a leg­jelentősebb nemzetközi szer­vezeteket. A világkonferencia részt­vevői áttekintik és értékelik, hogy a tudomány az új isme­retek feltárásával milyen ha­tással volt a huszadik század társadalmára, a gazdasági fejlődésre, az új technológi­ák kialakulására, a környe­zetre, az oktatásra és nem utolsósorban az etikára. Megvitatják továbbá azokat az új kötelezettségeket is, amelyeket a huszonegyedik század első időszakában a tudósoknak, a gyakorlati szakembereknek és a politi­kusoknak közösen kell vál­lalniuk. A világkonferencia jó lehetőséget nyújt a ma­gyar tudomány, oktatásügy, műszaki fejlesztés és kultu­rális élet eredményeinek be­mutatására. • Könyvbemutató a Rendezvényházban Az iskolai tudás • Munkatársunktól Tegnap délután elő­adással egybekötött könyvbemutatót tartot­tak a Rendezvényház­ban, amelyen a gyakor­ló pedagógusok és az is­kolaigazgatók megis­merkedhettek a napok­ban megjelent, Az isko­lai tudás címú kötettel. A magyar iskolarendszer hatékonyságának megítélé­sét szélsőséges nézetek jel­lemzik - írja a könyv szer­kesztője, Csapó Benő a kötet bevezetőjében. A tanulók tu­dásáról egymásnak ellent­mondó állítások fogalma­zódnak meg: egyrészt gyak­ran idézik a tanulmányi ver­senyeken és a nemzetközi összehasonlító vizsgálatokon elért jó eredményeket, más­részt az ezeknek ellentmon­dó hétköznapi tapasztalato­kat. Lehet-e egyidejűleg mindkét álláspontnak reális alapja? A József Attila Tu­dományegyetem Neveléstu­dományi Tanszékének mun­katársai egyebek mellett ezt tanulmányozták, kutatták a szegedi általános és középis­kolákban, s tegnap vizsgála­taik eredményeiről adtak számot. Csapó Benő el­mondta, hogy milyen vizs­gálati módszereket alkal­maztak, illetve hogyan mér­ték fel a diákok tudásszint­jét, majd felolvasta a könyv utolsó, esszenciális bekezdé­sét. Ebből idézünk: „Az utóbbi időben a magyar ok­tatási rendszer eredménye­ként megjelenő „iskolai tu­dás" a külvilág számára fo­kozatosan leértékelődik, ép­pen egy olyan időszakban, amikor történelmi lehetősé­gek kínálkoznak arra, hogy nemzetközi kapcsolataink ki­teljesedjenek, értékeink meg­mutatkozzanak. " Az Osiris Kiadó gondozásában megje­lent kötet szerzői: Bán Sán­dor, B. Németh Mária, Csa­pó Benő, Csíkos Csaba, Do­bi János, Korom Erzsébet és Vidákovich Tibor. • Album Kopasz Mártáról Bűbáj és öserö Olyan emberre, aki valami oknál fogva kü­lönbözik társaitól - hu­morában, kiállásában, megnyilvánulásaiban, életvitelében, életreva­lóságában, és még so­rolhatnám a magatar­tásjegyeket - azt szok­ták mondani: ha nem lenne, ki kellene találni. A szegedi képzőművé­szet nagyasszonya, Ko­pasz Márta városképi jelentőségű. Ha nem lenne, ki kellene találni. A rendkívüli vitalitású, nyolcvanhat esztendős festő- és grafikusmű­vészről tavaly év végén jelent meg egy album. A kötetben jóval több a reprodukció, mint a szöveg, s ez így van rendjén képzőművészeti kiadvány esetében. Omoljon rá az ol­vasóra a képek zuhataga, fü­rödjön a színekben, formá­lódjon a formák által. Mind­ezeken túl csodáljon meg egy darázsderekú, kalapos nőt, ott, az album legelején, aki a főgimnázium előtt (?) álldogált 1936-ban, s róla fényképfelvétel készíttetett. Aztán lapozzon bele a könyvbe, s ne csodálkozzon azon, hogy Kopasz Márta beregszászi származású édesanyját. Szeles Olgát a maga korában Szeged leg­szebb leányának tartották. Aki tizennyolc esztendős korában azzal vált híressé, hogy Munkácsy Mihály megfestette a Honfoglalás című képének nagy színváz­latán. A realista festészet mes­tere egyébként 1891-ben, a Belvárosi Kaszinó nyitóün­nepségén ismerte meg Sze­les Olgát, s azonnal lerajzol­ta, majd kérte, küldje el a fényképét, mert arca a leg­szebb hunavar arc, amit va­laha látott. így lett Szeles Olga a vezéri sátor előtt ál­ló, gyermekét tartó asszony. Kopasz Márta édesanyjától a szépséget, építész édesap­jától pedig - aki nagyon fia­talon halt meg - a kézü­gyességet és a kreativitást kapta örökül. így indult könnyűnek cseppet sem mondható élete. Az elemi iskoláit Milo­tán, Túristvándiban és Sze­geden végezte. A gimnázi­umban már senki sem lehe­tett biztonságban a ceruzájá­tól, mert bár orvosnak ké­szült, szüntelenül rajzolt és festett. Az Iparművészeti Főiskolában olyanok voltak a mesterei, mint Simay Im­re, Domanovszky Endre és Haranghy Jenő. Kopasz Mártának már ötödéves főiskolás korában jelentek meg illusztrációi a Magyar Úriasszonyok Lapjában, majd 1936-ban elnyerte a Székesfővárosi Kereskedel­mi és Iparkamara kilencszáz pengős aktfestészeti díját. Hazatérvén tizennégy esz­tendeig volt a tudomány­egyetem grafikai lektora, majd azt követően a peda­gógiai főiskola rajz tanszé­kén, illetve a Tömörkény István Gimnázium és Szak­középiskolában tanított. Mindeközben szorgalmasan alkotott. Kiállításai egymást követték bel- és külhonban, Makótól Jeruzsálemig, Pécstől Sanghaig. S ne fe­ledkezzünk meg szakmai­közéleti tevékenységéről sem. Hiszen, mint ahogy azt Laczó Katalin írja könyvé­ben, Kopasz Márta nemcsak alkotásaival, de esztétikai munkásságával is bejegyez­te magát Szeged történeté­be. Bár sohasem akart hiva­tásos művészettörténész lenni, mégis írásban és szó­ban számtalan alkalommal fejtette ki a művészetről vallott esztétikai nézeteit. A város egyik legegyé­nibb hangú alkotója több mint hat évtizedes pályája során számtalan szegedi szellemiségű fa- és linómet­szettel, akvarellel, színes temperával, olajképpel és olajfóliával örvendeztette meg a szépségkeresőket. Kopasz Márta, mondhatni, a kezdetektől fogva tudatosan készült arra a szerepre, amit most betölt a város kulturá­lis életében. Hozzá kell azonban tenni, hogy Kopasz Mártát nemcsak alkotásai miatt szeretik annyian. Van benne valami megmagya­rázhatatlan, varázslatos erejű bűbáj és őserő, amely kevesek adottsága. (Laczó Katalin: Kopasz Márta; Megjelent a szerző magánkiadásában.) Sz. C. Sz. • Díjeső szegedi kutatóknak X t A gabonagenetika „fegyverténye" Horn Gyula miniszterelnök gratulál Frank Józsefnek. (MTI Telefotó) Országosan is egye­dülálló sikert értek el a szegedi gabonakutatók. Negyvenkilenc pályázó közül ök hozhatták el a pálmát, azaz az innová­ciós nagydíjat, amelyet tegnap Budapesten, a Gellért Szállóban adott át Horn Gyula miniszter­elnök dr. Frank József­nek, a Gabonatermesz­tési Kutató Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatójának. Ezzel azonban a díjeső még nem ért véget. A GK Kht. szakér, berei ugyanis a Földművelésügyi Minisz­térium agrárinnovációs nagydiját is kiérdemel­ték. A szegedi kutatók a VI. Magyar Innovációs Nagydíj pályázaton „A búza biológi­ai alapjainak fejlesztése és annak hatása a magyar búza­termesztésre" című munká­jukkal arattak osztatlan si­kert. A mostani elismerés azért is nagy „fegyvertény", mert a 49 pályázó többsége az ipari kutatóintézetek és innovációs műhelyek kö­réből került ki, ahol sokkal nagyobb pénzügyi háttér áll rendelkezésre a kutatásfej­lesztésre, mint a mezőgazda­ságban. - Közel kétmilliárdos többletbevételhez juttatják évente a szegedi búzafajták a hazai termelőket - mondta a díjátadás után érdeklődé­sünkre dr. Frank József. ­Az elmúlt években 31 ke­nyér- és 6 új tésztabúza faj­tát kísérleteztünk ki, ame­lyek közül 11 szabadalmi védelmet is kapott. A hazai 1,2 millió hektá­ros "búza-vetésterület felét ma már a szegedi fajták ural­ják. Nem is csoda, hiszen évi 3-5 százalékos termésnöve­kedésre, genetikai többletre „kódolták be" a legkor­szerűbb gabonanövényeket a kutatók. Ez azt jelenti, hogy évente 2 mázsa többletter­més takarítható be hektáron­ként ezekből a fajtákból. A szegedi gabonakutatás közel háromnegyed száza­dos múltra tekint vissza, s évtizedek óta gabonafélék és ipari növények elismert faj­táit és vetőmagjait adja a köztermesztésnek. A tavaly augusztus óta közhasznú tár­saság formájában működő kutatóintézet évi 1 milliárd forintos árbevétel mellett há­romszáz alkalmazottat fog­lalkoztat. Az egyre inkább nemzetközivé váló szakmai megmérettetésben eddig sem kellett szerénykedniük a sze­gedi kutatóknak. Az elmúlt évtizedek során felhalmozó­dott tapasztalat 16 növényfaj 135 fajtájában és a hozzájuk tartozó agrotechnikában tes­tesül meg. A másfél milliár­dos vagyoni tőke mellett kö­zel hasonló nagyságrendűre tehető a genetikai- és bioló­giai anyagok értéke. A nem régiben megalakult fehérje­növény és innovációs osz­tály már a kutatási kör bőví­tésére, szélesítésére hivatott. Várhatóan több új szójafajta és egyéb fehérjenövény ke­rülhet innen a köztermesz­tésbe. A gazdag genetikai háttér és a széles nemzetközi együttműködésben folyó napraforgó nemesítés világ­viszonylatban is kiemelkedő eredményességű. Az élő kül­kapcsolatokat mi sem jelzi jobban, mint az, hogy 17 or­szágban, közel 2 millió hek­táron termelnek szegedi ér­dekeltségű fajtákat. A tegna­pi díjesővel ezt a magas színvonalú kutatómunkát is­merték el. R. G. Az úrhölgy kiállítása Ez nem déja vu, ilyen már történt: Mészáros Rezső és Kopasz Márta a megnyitón. (Fotó: Karnok Csaba) • Munkatársunktál 1938. március 8-án. a Ma­gyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem rektora, Gelei József a következő ér­tesítőt küldte Kopasz Márta egyetemi lektor úrhölgynek: „Grafikai munkáinak egye­temünk dísztermében 1938. évi március hó 9. és 10. nap­ján történő kiállttására en­gedélyt adok. Erről egyetemi lektor úrhölgyet a bölcsé­szettudományi kar útján előterjesztett kérelmére tu­domás és miheztartás végett értesítem." Pecsét, aláírás. Hatvan évvel később, szép számú érdeklődő jelenlété­ben, napra és helyszínre pontosan ugyanakkor és ugyanott nyílt meg Kopasz Márta festő- és grafikus­művész retrospektív tárlata. Mint ahogy hatvan éve, most is az egyetem rektora nyitot­ta meg a kiállítást. Mészáros Rezső elmondta: az, hogy most tiszteleghetünk Kopasz Márta művészete előtt, két dolgot jelent: a művésznő él, virul és jó egészségnek ör­vend, s még az egyetem is fennáll. A megnyitón el­hangzott, hogy a szegedi környezetet képzőművészeti rangra emelő Kopasz Márta minden kiállítása nagy ér­deklődést vált ki a helyi pol­gárokban. A tárlat - amelynek anya­gát Laczó Katalin tudomá­nyos főmunkatárs válogatta és rendezte - március 21-ig tekinthető meg a József Atti­la Tudományegyetem Dugo­nics téri épületének aulájá­ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom