Délmagyarország, 1998. február (88. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-06 / 31. szám

PÉNTEK, 1998. FEBR. 6. KAPCSOLATOK 11 Rohanjon haza! o Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Játékszoba az árvaházban A beregszászi árva­ház 315 kis növendéke semmilyen játékkal nem rendelkezik. Mikor leg­utóbb egy kisebb kami­onra való holmit vittünk nekik, és közé kevere­dett egy-egy félkarú ba­ba, kerékhiányos kis­autó, bizony örömmel kaptak azon is. Most szeretnénk berendez­ni az árvaházban egy játék­szobát. Hátha akad intézmé­nyekben, családokban már nem használatos asztali foci, gombfocikészlet kapukkal, kis biliárd, társasjátékok. Ezekből rendeznénk be egy kis játszószobát. De minden játéknak őrölnének ezek a gyerekek. Főleg a közösen jászthatóknak. Ezért minden­féle labda, tolltenisz, de kis­autó, baba, és minden, ami itthoni családokban felesle­ges, ott kint még határtalan örömöt jelent. Gyütőhelyet a határhoz kö­zel kerestünk. A gergelyiugor­nyai plébánián szívesen fogad­ják és tárolják a küldeménye­ket. Onnan folyamatosan át tudják vinni kocsival az árva­házba. Kárpátaljai gyermekakci­ónk folyamatos, legutóbb tize­nöt -gyereknek vásároltunk ba­kancsot: a beregszászi 6-os is­kola legvásottabb lábbelit vi­selő tanulóinak. Körzőket vet­tünk. Ezeket a tanárnő kiosztja az órán, majd beszedi az óra végén, hisz minden tanlulónak nem vehetünk külön. Ebben az iskolában 40 tanulónak fize­tünk be naponta egy tányér le­vest. Aki támogatni tudja akci­ónkat, az a Szent Adalbert Misszió Alapítvány számlájára küldheti el adományát. Ma­gyar Hitelbank: 10200878­31514279-70690000. Adószá­munk: 18065530-1-01. Átányi László tanár 1119 Budapest, Etele út 23. Telefon: 06/1/2033201 Levél a rablókhoz Tisztelt Rabló Urak! Emlé­keznek rám? Egy vasárnap este 8 órakor találkoztunk a József Attila sugárúton. Ép­pen hazafelé igyekeztem a táskámmal a vállamon, ami­kor önök arra jöttek. Ez a tás­ka azóta már önöknél van. Elhiszem, hogy a táskában lévő 900 forint jól jött önök­nek, csak azon gondolkodom, vajon mit kezdenek például a tizenhét dioptriás szemüveg­gel, vagy a kis kézinagyító­val, melyekkel olvasni szok­tam. mondjuk A kis herceg spanyol nyelven leírt történe­tét, melyet már szintén a ke­zükben tartanak. Ez utóbbi számomra igen hasznos ol­vasmány, mert a spanyol nyelvet igyekszem elsajátíta­ni, de szerintem önök többre mennének a magyar nyelvű változattal. (Olvassák el, na­gyon szép történet!) Talán ezek után kár is szót vesztegetni a szótárra, a no­teszre, a szemcseppekre, vagy a levelekre, melyeket önök valószínűleg már régen az „értéktelen szemét" kategó­riába soroltak. Ha mégis úgy gondolják, hogy nincs a világ végén e lap szerkesztősége, meg aztán nem is gondolták komolyan, hogy minden fontos holmimat el akarják venni, csak a pénz­re volt szükségük - akkor ké­rem, tegyék meg, hogy a fent említett dolgok közül leg­alább néhányat - például a szemüveget - elvisznek oda. (A Sajtóház elme: Szeged, Stefánia 10.) Mindenesetre köszönöm, hogy találkozásunkkor nem bántottak, s egyetlen rossz szóval sem illettek. Név és cím a szerkesztőségben Hollywood és az NBA szupersztárjai 1/4 4 Csúcsmozi 3/4 6 Sorozat 3/4 7 HÍR3 1/4 8 Csúcsmozi 1/4 10 Vígjáték TV3. Télen-ny • Szögedi naptár Fogfájósak védelmezője Az idő jobbodásában re­ménykedik már Gyertya­szentelő Boldogasszony után az ember, hiszen „ha kigyün a medve a barlangbul, azt' mögláti a saját árnyékát, ak­kor visszamén, mert még hi­deg lösz. De ha nem, akkor javul az üdő." Mégis azt tartja a fáma, hog Veronika napja (február 4.) az esztendő leghidegebb napja. Veronika Jézus-kor­társ volt, aki a Golgota felé haladtában vért verejtékezett Mester arcát megtörölte, s kendőjén ott maradt Krisztus arcmása. Egy apokrif (nem hiteles) adat szerint „egy asszony, Veronice, akit a Mester korábban meggyó­gyított, a keresztúton egy kendőt nyújtott át neki, és ezen vérével kirajzolódott az arcképe. A középkorban ezt az arcképet, amelyet Rómá­ban nagy tisztelettel őriznek. kezdték el „Veronikának" nevezni, és ezt a nevet (téve­sen) a „vera" (magyarul: igaz), és az „icon" (kép) összetételének tekintették." (Fekete Antal: Keresztneve­ink, védőszentjeink). Bálint Sándor ezt írja: Az egyház több ilyen Ve­ronika-kendőt ismer, melyek csak a 12. században tűntek föl, és a kereszteshadjáratok­kal vannak összefüggésben." Ugyanő írja, hogy a kiszom­bori asszonyok Veronika napján vizet kevertek tojás sárgájával, s vele mosták kis­gyermekeik arcát, hogy szé­pek, szeplőmentesek legye­nek.Ágota (február 5.) szép hangzása ellenére sem lett igazán népszerű név nálunk. Életrajzából tudjuk, hogy Lu­ca az sírjánál imádkozott anyja gyógyulásáért, s mert az meggyógyult, kiáltották ki a pogányok Lucát boszor­kánynak. Ágota a harmadik század­ban élt, és keresztény hitéért Szicíliában halt vértanúhalált. Ám a halálra kínzást semmi sem igazolja, vagyis ebben az esetben is apokrif legendával állunk szemben. Ennek elle­nére Ágota tisztelete igen ele­ven volt, egészen a középkor vége tájáig. Szájhagyomány őrizé, hogy egy ízben, ami­kor az Etna lávája vészesen közeledett Ágota szülőfaluja felé, a nép kirohant síijához. Letépte onnan Ágota fátylát, amit a forró, hömpölygő láva elé tettek, s hatására a láva megállt. Ez a magyarázata annak, hogy egyes magyar vidékeken máig védőszent­ként tisztelik a tűzkovácsok, a kohászok, a bányászok és az ércöntők, de mivel - a le­genda szerint - kínzói melleit levágták, a szoptatós anyák, illetőleg a mellbetegek is hozzá szoktak imádkozni gyógyulásért.Ágota napján még nem is olyan régen, az­nap sütött kenyeret tettek a padlásra, a horogfa és a tető­zet közé, hogy tűzvész ne pusztítsa a hajlékot, de a ben­ne élőket sem. Dorottya (február 6.) ne­vével sem találkozunk gyak­ran. A név védőszentje Kis­Ázsiában élt a 4. században. Nálunk a név először a főúri családokban fordult elő, nap­jainkban azonban - igaz, csak ritkásan - már faluhe­lyen is választják a szülők, lánygyermekük számára. Do­rottya igen szép leány volt, akiben szerelmes lett Fabrici­us császár, ám a lány nem ment hozzá - sokadik fele­ségnek. Inkább választotta a halált. Van hely, ahol Do­rottya napján almát és virágo­kat szentelnek, amelyeknek főzete bizonyos betegségekre jó ír. Ha napján meleg van, és a kiteregetett ruha már a kö­télen megszárad, jó időt jó­sol. Ha Ágota napja hideg, Dorottyáé melegedő, így szó­lottak eleink: „Ágota szoríjja, Dorottya tágíjja." Február 9-én az Apollóni­ák kapnak virágot, ajándékot. Emlékszem, Tápén is volt Apolló néni, aki azt mesélte az akkori - 1940 körüli ­gyerekeknek, hogy „Tuggyá­tok, én azér' lőttem Apolló­nia, hogy a Szent Apollónia védelmezze mög a fogai­mat." Apollónia ugyanis nem volt hajlandó pogány szokás szerint áldozatot bemutatni, ezért kínzói a fogait kiverték, így lett ő a fogfájósok védő­szentje. Idős tápaiaktól hal­lottam: „A régi mönyecskék űtet kérték imában, hogy szü­léskor ne hulljanak ki a foga­ik." Azért, hogy imájuk meg­hallgatásra találjon, a fia­talasszony és a család is meg­böjtölték Apollónia napját. If|. Lole József • Befejeződött Tocsik Márta meghallgatása A hölgy naponta 1 8-20 órát dolgozott! • Budapest (MTI) A Fővárosi Bíróságon csütörtökön befejeződött Tocsik Márta meghallga­tása az ellene, valamint nyolc társával szemben indított büntetőperben. Az ügyész kérésére a bí­rónő ismertette azt a 804 millió forintos siker­díjról szóló elszámolást, amit Tocsik Márta levél­ben küldött meg a Fővá­rosi Bíróságnak. Az ismertetés szerint az elsőrendű vádlott a szóban forgó összegből együttesen csaknem 350 millió forintot utalt át az Arány Rt.-nek és az Utilitas Rt.-nek. Az ügy­védi díj 6 millió 600 ezer forint, az ügyvédi letéti díj csaknem 117 millió forint, a számlával igazolt és az APEH által elismert költség 12 millió forint, az el nem ismert kiadás pedig 8 millió forint volt. Az adóhatóság­nak 100 millió forintot fize­tett be Tocsik Márta. A fennmaradó 217 millió fo­rintos összegből a vádlott a tulajdonában lévő egyszem­élyes. Eurocasa Kft. számá­ra tagi kölcsönként 80 mil­lió forintot az ugyanilyen alapítású Intercasa Kft.-nek pedig 2 millió forintot utalt át. A sikerdíjból költött gyógykezelésére és kubai útjára, ingatlanfelújításra, il­letve -berendezésre, vala­mint magánszemélyeknek pénzkölcsönzésre. A vádlott a sikerdíjból több mint 45 millió forintot nem tudott számlákkal igazolni. A fennmaradt köztartozása pe­dig 145 millió forint. To­csik Márta a bírónő kérdé­sére megerősítette, hogy 1996. október 15-ei rendőr­ségi vallomását teljes egé­szében visszavonta, mivel a kihallgatás megkezdése előtt háromféle gyógyszert is beszedett és rosszul volt. Megemlítette azt is, hogy még a vallomástételt meg­előzően a helységben tartóz­kodó 30 személy mindegyi­ke üvöltözött vele, és a tö­köli rabkórházzal is megfe­nyegették. A vádlott elmondta azt is, hogy az ÁPV Rt.-n belül 38 személlyel tartott kap­csolatot, akik közül Ljszkai Péter vezető jogtanácsossal volt a legszorosabb munka­viszonyban. Szólt arról is, hogy meglátása szerint a privatizációs szervezet nem rendelkezett a döntéshez szükséges összes informá­cióval. Ügyvédi kérdés kapcsán Tocsik azt állította, hogy ha nem jöttek volna létre az ál­tala véghezvitt egyezségek az önkormányzatokkal a belterületi földek ügyében, akkor a jegybanki alapka­mat kétszeresével számolva - mint azt a bíróság is tette - további 10 milliárd forin­tot kellett volna kifizetni a helyhatóságoknak. Tocsik Márta vallomása szerint az ÁPV Rt.-től ka­pott megbízás ideje alatt (külföldi tartózkodását és betegségét leszámítva) a hét minden napján 18-20 órát dolgozott. A Fővárosi Bíróság hét­főn Budai György és Vitos Zoltán üzletemberek meg­hallgatásával folytatja a To­csik-ügy tárgyalását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom