Délmagyarország, 1998. február (88. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-07 / 32. szám

SZOMBAT, 1998. FEBR. 7. STEFÁNIA-OKTATÁS 9 • Mi lesz a lektorátusokkal? A szaknyelvi képzésé a jövő Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz - tartja a szólás, s ezt a hallgatók is jól tudják. (Fotó: Miskolczi Róbert) Egynyelvű ország? A Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kommunikációelméleti Kutatócsoportja nemrégiben végzett reprezentatív felmérést a 14 éven felüli magyar lakosság körében az idegen nyelvi ismeretek elterjedtségéről és szintjéről. A vizsgálat szerint a 14 éven felüli lakosság csupán 11,8 százaléka állítja, hogy legalább egy idegen nyelvet ismer olyan szinten, hogy szóban és írásban is elboldogul vele. A vizsgálat egyik elszomorító adata, hogy a csak középiskolai végzettségű megkérdezettek körében mindössze 10 százalék ez az arány, ami a közoktatásban folyó idegennyelv-oktatás jelenlegi csekély hatékonyságát mutatja. Öles léptekkel haladunk az Európai Unióba. A kérdés csak az: ha már ott leszünk, megértjük-e majd őket, vagy szégyenkezve verdes pillánk, hogy mi nem beszélni nyelvet? Egyelőre nem túl biztató a helyzet. A szegedi felsőoktatási intézmények idegen nyelvi lektorátusának vezetői, akiket a jelenről és a jövőről kérdeztünk, azért bizakodnak. A JATE-n a nem nyelvszakos hallgatók idegennyelv-oktatási követelményrendszere többféle - mondja Torkos Béla. Egy dolog közös csupán: az 1989/90-es tanévtől kezdődően nem kaphat diplomát az, akinek nincs nyelvvizsgája. Az ilyen hallgató abszolutóriumot szerezhet, de államvizsgára nem bocsátható. Azoknak a nem idegen nyelv szakos hallgatóknak, akik tanulmányaikat 1995-ben, vagy azt követően kezdték meg, az egyetemi diplomaszerzés általános feltétele egy legalább középfokú A típusú és egy legalább középfokú B típusú állami nyelvvizsga - amely nyelvvizsgák együttesen megfelelnek egy középfokú C típusú nyelvvizsgának - letétele ugyanazon idegen nyelvből. A jogi és a bölcsészettudományi kar szakjain a hallgatók a nyelvvizsga-követelményt kiválthatják egy legalább középfokú A vagy B típusú, és egy másik nyelvből szerzett alapfokú C típusú nyelvvizsgával. A főiskolai végzettséget adó diploma megszerzésének feltétele egy legalább középfokú nyelvvizsga (A vagy B vagy C típusú). Bár kilenc esztendeje nem kötelező az idegen nyelvi órák látogatása, a JATE-n félévenként 1500-1600 hallgatót készítenek fel a tanárok ingyen a nyelvvizsgára. Itt az ingyenességen van a hangsúly. Torkos Béla ismer olyan felsőoktatási intézményeket, ahol a Bokros-csomag bevezetése után egyszerűen megszüntették a lektorátusokat, míg máshol átálltak a térítéses idegennyelv-oktatásra. -A JATE vezetői tudják, hogy a tudomány tengerében nem lehet eligazodni nyelvismeret nélkül, s azzal is tisztában vannak, hogy a hallgatókról nem lehet újabb bőrt lehúzni. A jövővel kapcsolatosan Torkos Béla elmondta, hogy a szegedi felsőoktatási intézmények lektorátusai várhatóan 1998. december 31-étől a Szegedi Felsőoktatási Szövetség, majd később a Szegedi Egyetem központi oktatási egységeként, valószínűleg Idegennyelvi Intézet néven működnek. Torkos Béla elmondta: az integráció jegyében nyilván bekövetkezik majd a lektorátusok életében valamilyen szintű átstruktúrálódás, ám az nagyon valószínű, hogy a lektorátusok megmaradnak, mégpedig a jelenlegi helyükön. - Fölösleges lenne egy helyre összehozni őket, s jelen állás szerint nem is lehetne, mert nincs megfelelő befogadó objektum. A széttagoltság megtartása mellett szól, hogy az intézményekben más és más a hallgatóság összetétele és a követelményrendszer. Utóbbival kapcsolatosan Torkos Béla elmondta, hogy az csak bizonyos mértékig uniformizálható. A tapasztalat azt mutatja, hogy manapság a középiskolások egy vagy két nyelvvizsgával érkeznek az egyetemre. Jogosnak tűnhet a kérdés, hogy akkor mi szükség van a lektorátusokra. Torkos Béla szerint a nyelvismeret intelligenciafüggő, s az csak dicsérendő, ha valaki 16-17 évesen nyelvvizsgát tesz. Igen ám, de 17 és 23 év között nem hagyható abba a nyelvtanulás, mert az évek múlásával a nyelvvizsgát tett diák a végén már alig tud megszólalni az adott idegen nyelven. Nem beszélve azokról, akik a felsőoktatásban akarnak újabb nyelveket megtanulni. Éppen ezért a lektorátusok jövőbeni feladata lesz, hogy szinten tartsák és mélyítsék a diákok addig megszerzett ismeretét, új nyelveket oktassanak, és beindítsák, illetve folytassák a szaknyelvi és szakfordítói képzést, amelynek óriási távlatai vannak. Ez nem kevés munka, s Torkos Béla reméli, hogy a lektorátusokat nem sújtják majd létszámleépítésekkel. Sőt! A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán jelenleg nem diplomaszerzési feltétel az állami nyelvvizsga letétele - mondja Nagy Erzsébet lektorátusvezető. A nem nyelvszakos hallgatók két félévig alapozó, szintre hozó képzést kapnak egy általuk már ismert idegennyelvből, amelyet kollokviummal zárnak. Ezt követően négy félévig szaknyelvi képzésben részesülnek. A lektorátus által kínált modulok közül szabadon választhatnak a diákok. Ezek a következők: társadalomtudományok, környezetvédelem, kultúra és technika, pszichopedagógia és mentálhigiéné, üzleti nyelv és levelezés, valamint informatikai angol szaknyelv. A lektorátus szaknyelvi kompetenciáját a belga mons-i főiskolával három évvel ezelőtt kialakult kapcsolata is erősíti. A harmadik év végén a hallgatók szaknyelvi szigorlatot tesznek. A főiskolán a fakultatív nyelvoktatás a létszámleépítések miatt megszűnt. A jövő tanévtől kezdődően felmenő rendszerben a főiskolai végzettséget adó diploma megszerzésének feltétele lesz egy legalább középfokú nyelvvizsga (A vagy B vagy C típusú). - Az állami nyelvvizsgára való felkészítésben nagy szerep hárul majd a lektorátusra - hangsúlyozza Nagy Erzsébet. Annál is inkább, mert az idei tanévre beiratkozott nem nyelvszakos főiskolai hallgatók alig több mint 5 százalékának volt valamilyen típusú nyelvvizsgája. Úgy gondolom, hogy a diákok éppen emiatt igényt tartanak a lektorátus segítségére. A jövővel kapcsolatosan Nagy Erzsébet elmondta, hogy amennyiben a készülőfélben lévő nyelvtörvény lehetőséget ad, szeretnének vizsgahellyé válni. Az Universitassal kapcsolatosan nem bocsátkozott jóslatokba. Azt azonban elmondta: a JATE, a SZOTE és a JGYTF lektorátusa a FEFA pályázatok kapcsán már eddig is többször működött együtt sikeresen, s reméli, hogy ez a továbbiakban is így lesz. Az egységesült Szegedi Egyetemmel kapcsolatosan Demeter Éva, a SZOTE lektorátusvezetője sem bocsátkozott jóslatokba. Az orvostudományi egyetemen 1990 óta a diplomaszerzés feltétele egy C típusú középfokú nyelvvizsga, amelyet a hallgatók az öt világnyelv valamelyikéből szerezhetnek meg. A SZOTE-n a tíz féléves orvosi és gyógyszerész szakfordító képzést szabadon választhatják a hallgatók. Akinek ezen a kurzuson négyes a vizsgaátlaga, azok szakmai ismeretekkel bővített felsőfokú nyelvvizsgához jutnak. Demeter Éva elmondta, hogy az orvostudományi egyetemre érkezők 40-50 százaléka legalább egy C típusú nyelvvizsgát hoz magával. Azok közül, akik németből, franciából vagy spanyolból tettek nyelvvizsgát, sokan fakultatív módon tanulják az angolt. Kell is, hiszen az orvostudomány munkanyelve az angol. A lektorátusvezető szerint a jövőben a felsőoktatási intézményeknek a minél magasabb szintű szaknyelvoktatás felé kell fordulniuk. A SZOTE a hazai orvostudományi egyetemekkel karöltve már megtette az első lépéseket az egészségügyi szaknyelvi vizsgarendszer kidolgozására. E rendszer országos akkreditálása esetén a SZOTE vizsgahellyé központtá szeretne válni. A tervek szerint tavasszal összeülnek a lektorátusvezetők, hogy megtárgyalják, hogyan működjön majd az Idegen nyelvi Intézet. Szabó C. Szilárd Nyelvtanárok, nyelvek, hallgatók Intézmények Nyelvtanárok száma Oktatott idegen nyelvek Hallgatói létszám József Attila Tudományegyetem 25 fő angol, német, orosz, francia, olasz, spanyol, japán 1500-1600 fő Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem 25 fő angol, német, orosz, latin 1300-1400 fő Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 14 fő angol, német, orosz, olasz francia, spanyol, latin 1200-1300 fő KÉE Élelmiszeripari Főiskolai Kar 5 fő angol, német, francia 400-500 fő • Varga Rita bemutatója Divatdilctárorok a Casabellában • 747 ezer 971 ember A doni katasztrófa • Munkatársunktól Varga Rita manöken, a Szegedi Divatszínház alapítója újabb látványos bemutatóval jelentkezik február 21-én, szombaton este 8 órai kezdettel. A helyszín sem hétköznapi: a Casabella olasz design bútoráruház a Szatymazi úton. A Szegedi Divatszínház kiállítással egybekötött divatshow-t rendez két hét múlva szombaton, a Casabellában. A cím is figyelemfelkeltő: Divatdiktátorok. Mint ahogy azt a rendező. Varga Rita manöken kérdéseinkre válaszolva elmondta, a színházi jellegű bemutató különlegessége, hogy olasz bútorok között tartják. A cím pedig azt sejteti, hogy azok a cégek mutatják be tavaszi kollekcióikat, amelyek a magyar piacon a szó szoros értelmében divatdiktátoroknak számítanak. Itt lesz a budapesti Sixvil Üzletház intellektuális életstílust sugalló férfi- és női modelljeivel, felvonulnak az egyedi tervezésű Luan by Lucia ruhák, az extravagáns Orlando Collection és a különleges Cony B. tervezések. A bemutatott ruhák a szegedi Sonia Szalonban az előadást követően meg is vásárolhatók. A Sonia Szalonról még annyit, hogy az est egyik legfőbb támogatója. A másik az Enigma Invest Rt., ahol a jegyek is megvásárolhatók (Oroszlán u. 4.). A látványos divatshow-ban közreműködnek a Szegedi Kortárs Balett táncművészei. Az est háziasszonya pedig Jakupcsek Gabriella lesz. Varga Rita azt is elárulta: a bemutatókat rendszeressé kívánják tenni - hagyományt teremtve az igényes és látványos divatshow műfajában. • MTI Panoráma Ötvenöt évvel ezelőtt, 1943. február 9-én ért véget a második világháború kelet-európai hadszínterén bevetett kétszázezres 2. magyar hadsereg kálváriája. Ezen a napon a Don mentén visszavonuló utolsó szétvert kötelékei is „kiváltak az arcvonalbál". Csupán 30 ezer katona és munkaszolgálatos került fogságba, a veszteség halottakban, súlyos sebesültekben, megfagyottakban, eltűntekben 147 ezer 971 fő volt. A hadsereg hadfelszerelésének 80 százaléka elpusztult. A tragédia okai között szokás említeni azt a teljesíthetetlen feladatsort, amit a német hadvezetés szabott a magyar kötelékeknek, a korszerű védelem hatásos fegyevereinek hiányát, a tartós hideg tél keménységét, a hadtáp lassúságát, a szállítóeszközök megdöbbentően csekély számát és néhány „érdektelenségi" tényezőt. Az előzmények 1939 őszére nyúlnak vissza. Hitler szeptember elsején megtámadta Lengyelországot. Válaszul Anglia, Franciaország, Ausztrália, Új-Zéland és India hadat üzent Németországnak, az Egyesült Államok szeptember 5-én semlegesnek nyilvánította magát. Magyarország szeptember 14-én ugyanezt tette, de „a háborús konfliktusban nem hadviselő állam" minősítéssel, és még szeptember 23-án helyreállította a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval. 1940 júliusában Magyarország mozgósított Románia ellen, majd Teleki Pál gróf miniszterelnök Hitlerhez látogatott, aki részben elismerte a magyar területi igényeket. Ezekről augusztus második felében magyar-román tárgyalások folytak, majd a „második bécsi döntés" Magyarországhoz csatolta Észak-Erdélyt. Októberben már német csapatok vonultak be Romániába Magyarországon keresztül, novemberben pedig Budapest csatlakozott Berlin, Róma és Tokió. há-_ romhatalmi egyezményéhez. 1941. március 30-án Paulus német tábornok Budapesten katonai egyezményt írt alá Jugoszlávia megtámadásáról, ezt Magyarországon részleges mozgósítás, majd április 11-én Jugoszlávia megtámadása követte. Tíz hét múlva Magyarország megszakította a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval, 1941. június 27-én hadat üzent Moszkvának, az év végén pedig Washingtonnak is. Magyarország katonai részvétele 1941 őszén a szovjet fronton mintegy 50 ezer főre rúgott, a legjobban felszerelt Kárpát-hadtest formájában. Ribbentrop német külügyminiszter azonban 1942 elején már azt követelte Budapesten, hogy az egész magyar haderőt - 28 hadosztályt - vessék be a keleti hadszíntéren. Keitel német vezérkari főnök később beérte 9 gyaloghadosztállyal, egy páncélos és 7 megszálló hadosztállyal. A három, hónap oa mozgósítás első konkrét intézkedése az akkori Magyarországon 24 munkaszolgálatos század felállítása volt. Végül is a magyar 2. hadsereg három hadtestből (a szombathelyi III., a pécsi IV. és a miskolci VII. hadtestből), az 1. tábori páncélos hadosztályból és egy ezred erejű vegyes repülőcsoportból tevődött össze. A kiszállítás 1942. április 11-én kezdődött és július 27-én fejeződött be. Az első lépcsőben kiérkező III. hadtestet a németek minden magyar kérés ellenére nyomban harcba vetették. A magyar erőket a 2. német tábori hadsereg hadműveleti alárendeltségébe utalták, amelynek parancsnoka Weichs altábornagy volt. E csoportoknak Kurszk közelében kellett csapást mérniük nagyjából Voronyezs irányába, majd a Don mentén átmenniük védelembe. A magyar kötelékek nagyrészt ezer. kilométeres gyalogmenetben agyonhajszolva 1942. július 10-étől jutottak ki a folyóhoz. A doni védelmi harcok során már 1942. októberéig halottakban és sebesültekben 30 ezer főt veszítettek. A szovjet Voronyezsi Front 1943. január 12-én, amikor elindította általános támadását a német „Dél" hadseregcsoport felszámolására, mindjárt 8-12 kilométerre beékelődött a 2. magyar hadsereg védelmébe. Megkezdődött a visszavonulás a mínusz 30-40 fokos hidegben, de a sorra bekerített magyar alakulatokat már nem lehetett megmenteni. A teljes felbomlás idején, január 24én kapott parancsot a magyar hadsereg az arcvonalból való kivonásra. A III. hadtestnek a menekülőket kellett fedeznie, életben maradt erőinek egy része február 7-én esett fogságba, másik részüket a németek még 8-án és 9-én az arcvonalban tartották, tényleges kivonásukat csak február 9-én éjjel engedélyezték. Ezzel végleg lezárult a 2. magyar hadsereg második világháborús arcvonalbeli szereplése, és mint kötelék megszűnt létezni. Pirityi Sándor