Délmagyarország, 1998. február (88. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-02 / 27. szám

HÉTFŐ, 1998. FEBR. 2. A DÉL SPORTJA III. XXIX. KAJAK-KENU VILÁGBAJNOKSÁG 1998. szeptember 2-6., Szeged nap a rajtig! • 13. Laké Piacid (1980. február 13-24.) Téli olimpiák Ez az Adirondackhegységben fekvő kis város másodszor próbálkozott olimpiát rendezni, de most sem sikerült. Az 1932-es játékokon a rossz létesítmények, a hóhiány valamint a ráfizetés miatt érte kudarc az amerikai települést, most pedig a szervezés, a közlekedés mondott csődöt. Pedig nagy transzparensek hirdették: „Welcome World - We Are Ready". A „felkészültségről" csak annyit, hogy a stadiontól a zsúfolt utcán át háromórás gyaloglás után lehetett eljutni a sajtóközpontig. Az amerikai gyorskorcsolyázó Eric Heiden a téli olimpiák történetének legeredményesebb versenyzője lett: öt egyéni számban szerzett aranyérmet. A közönség azonban nem nagyon szerette, mert hűvös, sótlan ember benyomását keltette. Pedig valójában csak büszke volt és fáradt, mert mindenki őt akarta megverni. A szovjet világcsúcstartónak, Viktor Leskinnek már majdnem sikerült, amikor Eric rákapcsolt és kétszáz méteres előnynyel, fantasztikus új világrekorddal győzött tízezer méteren is. Heiden kezdeményezésére az amerikai csapat tagjai által aláírt beadványt küldtek Carter elnöknek. amelyben azt kérték, hogy vonja vissza a moszkvai olimpia bojkottját és engedélyezze az Egyesült Államokbeli sportolók indulását. A szervezők egy hadosztályra való hóágyút vonultattak fel a hóhiány ellen, de minden lesikló pályát múhóval is beborítottak. Ezt a legnagyobb favorit, a svéd Ingemar Stenmark nem szerette, mégis kiharcolta a műlesiklás és az óriás-múlesiklás olimpiai bajnokságát. Az volt a „trükkje", hogy az első futamban hagyta vezetni az ellenfeleit, majd a másodikban mindig annyival'futott gyorsabban, mint amennyi kellett a győzelemhez. Leonard Stock, az osztrákok lesikló bajnoka viszont úgy vélte, jobb, ha mind a két futamban ő ér le leggyorsabban. A 22 éves zillertali parasztfiú őstehetségként kezdett, majd lesérült, műtétje után azonban feltámadt, tartalékként bekerült a csapatba és Franz Klammer örökébe lépett. A liechtensteini Hanhi Wenzel pedig az előző olimpia síkirálynőjének nyomdokában haladva két arany és egy ezüstérmet szerzett. A lesiklást most végre az osztrák Annemarie Moser-Pröll nyerte az esélyesebb svájci Nadiggal szemben, a húszfokos fagyban száz kilométeres sebességgel száguldva. A biatlon kezdett „nagykorűsodni". Most már megrendezték a tíz kilométeres versenyt is, amit sprintszámnak kereszteltek el. A kilenc éremből nyolcat a „szocialista blokk" két vezető állama, a Szovjetunió és az NDK vihetett haza. Húsz kilométeren az egykori ökölvívó Aljabjev nyert, és a váltóban is jeleskedett. Szánkózásban fordult a szerencse és a tudás: két olimpiai bajnokságot az NDK szerzett meg, egyet a Szovjetunió. A férfi egyest végül - sok esélyes bukása után Bernhard Glass nyerte. A bukások oka a mesterséges jégből készült pálya volt, amelyen a lecsúszást nehezítette a változó időjárás. Hol a szél fújt, hol a hó hullott, vagy - a legrosszabb havas eső áztatta a jégcsatornát. A bobpályát is mesterséges jégből alakították ki. Itt német-német párviadalt várt a közvélemény, mert kiderült, hogy mind a két ország a nemzeti autóipartól kért segítséget. Az NSZK-beliek az Opel művektől rendeltek egy vadonatúj modellt. Az NDK-ban a Wartburg Művek kapott „állampárti" utasítást: készítsenek csodabobot. Végül az egyedi talpfelfüggesztésú Wartburg-bob legyőzte az Opelt. Az amerikai diákok jéghokiban megleckéztették a szovjet tanárokat. A történet úgy kezdődött, hogy egy tesztmérkőzésen a szovjet „jégszputnyikok" 10-3-ra elpáholták az Egyesült Államok csapatát. Ekkor a minnesotai egyetem edzője, Herbert Brooks közel másfél millió dolláros ráfordítással felkészített egy egyetemi csapatot. Sokban volt, de megérte. Az Egyesült Államok-Szovjetunió döntőben a szovjetek ütötték az első gólt, de a „boyok" rögtön kiegyenlítettek, egy így ment tovább 3:3-ig. Azután Mike Eruzione beütötte az „évszázad gólját", és egész Amerika üdvrivalgásban tört ki. Carter elnök egyenként üdvözölte a játékosokat, és hősöknek nevezte őket, a győzelmet pedig sporttörténeti mérföldkőnek. Nimitz admirális az Indiai-óceánról táviratot küldött egy szovjet felderítő hajóra: „Olympic hockey, United States 4, Soviet Union 3". A haditengerészet zenekara pedig rázendített a God Bless America-ra. A mi himnuszunkat is majdnem eljátszották. Eddig csak egyszer sikerült ezüstérmet szerezni magyar korcsolyázónak: 1948-ban St. Moritzban a KékessyKirály páros lett második. Most, 32 év után Regőczy Krisztina és Sallay András szintén ezüstöt hozott haza. Igazán kevésen múlott, hogy nem arany lett belőle. A kűrben egyénileg konstruált, dinamikus táncokkal meglepték a mezőnyt és a közönséget. Az utóbbiak meg is szavazták nekik a közönségdíjat, de végül egyetlen helyezési számmal a Lincsuk-Karponov kettős lett a bajnok. Néhány hét elteltével viszont ők a világbajnokok Dortmundban. Szép befejezése egy tizenhárom éves pályafutásnak. Takács Ferenc Extraligás diadal A Magyar Kupa-mérkőzésen a hazaiak portásának, Halmosi Tamásnak akadt bőven dolga. (Gyenes Kálmán) Jégkorong Tisza Volán SzegedDunaferr SE 1-14 (0-5, 1-4, 0-5) Magyar Kupa mérkőzés, szegedi műjégpálya, 600 néző. Vezette: Léder, André, Beck. Tisza Volán Szeged: HALMOSI T. - Lencsés, Vass, Peterdi, Bali A., Szalai, Láng Szuna R., Wilcsek, Szabó M., Szuna G. 1, Varga, Keszthelyi, Fodor, Egyed, Redler. Edző: Kalocsa László. Dunaferr SE: Berényi Tőkési 1, Szélig, Orsó, Bali Zs. (1), Kővágó 1 (1), Holló, Tokaji, Simon 1 (2), LADÁNYI 4 (3), Ancsin J. 1 (3), Horváth A. 1, Merényi (2), Erdősi (2), BORSOS 5. Edző: Róbert Spisak. Kiállítások: 2, ill. 2 perc. Hiába szerették volna a szegediek elkerülni a Magyar Kupa negyeddöntőjében a Székesfehérvár és a Dunaferr együttesét, a jégkorong szövetség mégis a dunaújvárosi „acélbikákat" sorsolta a volánosoknak. A hazaiak legfőbb indoka az lett volna, hogy a két extraligás együttesből érkeznek a fiatal korongosok Szegedre. Hatalmas kohász rohamokkal indult a találkozó, melyet a volánosok tizenöt percig bírtak, ekkor azonban az extraligában vezető vendégek háromgólos előnyre tettek szert, melyet az első húsz percben még Borsos és Horváth találataival tovább növeltek. A második harmadban a vendégek örömhokit mutattak be a szegedi arénában, de a nézők legnagyobb boldogságára Szuna Gábor „felsősarkos" góljával zárult a második húsz perc. Az utolsó harmadban Borsos és Ladányi versengett egymással a góllövésben, melynek eredményeként a piros-fehérek jutottak a Magyar Kupa következő fordulójába. Kalocsa László; - Igyekeztünk becsülettel helytállni az ország legjobb csapata ellen. Ennyire futotta az erőnkből. A legjobb négy közé a papírformának megfelelően a Ferencváros, az UTE, az Alba Volán és a Dunaferr került. '^TlSZE VcrLón SER'OPRINT ,bé Szenes szabadrúgása döntött labdarúgás Úgy látszik, béke költözött a Felső Tisza-parti stadionba, hiszen a Szeged-Dorozsma nem játszott nagyon régen előkészületi mérkőzést a SZEAC-cal. Most viszont megmérkőzött egymással a két szomszéd, s kettőjük összecsapása élvezetes, változatos játékot hozott. Az első félidőben inkább a keményre fagyott talajú pályával kellett barátkozniuk játékosoknak. Nem is történt semmi említésre méltó esemény, csupán annyi, hogy az egyik oldalon Hűvös G. hatalmas bombáját kellett védenie elvetődve Csehónak, a másikon pedig az új szerzemény, Lázár lövésének tapsolhatott a mintegy 200 főnyi közönség. Fordulás után az edzők mindkét csapatban számos cserét hajtottak végre, s a látottak alapján megállapíthattuk, hogy a dorozsmaiak rendelkeznek jobb tartalékokkal, mert ebben a játékrészben jobbára az NB Il-es SZEAC térfelén pattogott a labda. Szép támadásokat vezettek a zöld-fehérek, különösen Farkas volt elemében, aki elfoglalta helyét a fedezetsorban. 30-40 méteres átadásai sokszor hozták helyzetbe a társakat. A gól mégis Farkas (a labdával kapura tör) volt csapata legjobbja. Mind söprögetöben, mind pedig fedezetként igen hasznosan játszott.(Fotó: Miskolczi Róbert) egy pontrúgás után született. A SZEAC kapujától mintegy 25 méterre jutott szabadrúgáshoz a Dorozsma, a labdát Farkas Szenes elé gurította, aki nagy bombát küldött laposan a kapura. Már mindenki azt gondolta, hogy Dobó biztosan védi a lövést, de pechére a lába között a kapuba vágódott a labda. Kár, mert a tehetséges kapus addig és utána is kitűnően védett. Mindkét gárda számára igen hasznos volt a találkozó, mind Paróczai, mind pedig Ottlik edző számos variációt próbáltatott ki tanítványaival. A két együttes a következő összeállításban játszott: Szeged-Dorozsma: Csehó - Szentmiklósi, Farkas, Kovács P. - Krajczár, Szabó T. - Szamosi, Lázár, Udvari - Stefanov, Vukadinovics. Edző: Paróczai Sándor. Játszottak még: Demeter, Vadas, Gábor, Szenes, Ferenczy. SZEAC: Dobó - Simon, Dálnaki, Magyar - Sáfián, Rau, Kerekes, Hűvös, Tóth Takács, Bencze. Edző: Ottlik Sándor. Játszottak még: Irsevics, Szulyovszky, Zsibrita, Angeli, Szentmártoni, Kulacsik. • Szombaton délelőtt nem a mecsre való készülődés kötötte le a szurkolók figyelmét, hanem az a hír, hogy a Szeged-Dorozsma három meghatározó játékosa, Magyar József, Miklós Zoltán és Szabó Béla mégis távozik a csapattól és az NB l-es Videotonban folytatja. A hírrel kapcsolatosan Nagylaki Kálmán megbízott elnöktől a következőket tudtuk meg: - A klub gyenge anyagi helyzete megkövetelte, hogy engedjünk a Videoton elnöke kérésének és odaadjuk a három játékost. Szabó Bélának tartoztunk, Magyar József játékjoga pedig Rumpf Lászlóé, tehát sorsa felől ő döntött. Egyedül a Miklósért kapott pénzzel rendelkezünk, amelynek száz helye van... ú Ezek szerint változott a célkitűzés, s lemondtak az első osztályba való kerülésről? - Nem! Egy csapat nem három játékosból áll, hanem tizenegyből. Szándékunk, hogy újabb labdarúgókat, köztük csatárt is igazolunk. • Kik azok? - Itt van már nálunk Kovács P. Békéscsabáról, Szamosi Kábáról, Lázár Kecskemétről, Szenes Tiszavasváriból. Tárgyalásokat folytatunk Csehi Zoltánnal Kabárói és Plókai Mihállyal Szombathelyről. Ha ezek a játékosok meglesznek, akkor szerintem nem gyengül a csapatunk. • Kettesei távozásáról is beszélnek... - Kenesei a mi játékosunk és rá továbbra is számítunk. Természetesen ha beáll a sorba és ugyanazt végzi, mint a többiek! P. Sándor József Osztálylabdarágás • Tudósítónktól Újabb előkészületi mérkőzésen lépett pályára a HFC NB Ill-as labdarúgócsapata. Az Antal-legénység szombaton délelőtt hazai környezetben fogadta a megyei első osztályban szereplő Mindszentet. A felkészülésben sokkal előrébb járó vásárhelyiek mindkét félidőben magabiztosan, s gólratöróen játszottak. Elsősorban a hosszú idő után újra eredményesnek bizonyuló, s rögtön három gólt szerző Kovács Tibor, valamint ékpárja, Dobsa villogott. A mindszentiek derekasan küzdöttek ugyan, de a tartalékosan felálló vendégek erejéből /nég a szépítésre sem futotta. Hódmezővásárhelyi FC-Mindszent 6-0 (3-0) Előkészületi labdarúgómérkőzés. Hódmezővásárhely, városi stadion, 100 néző. Vezette: Csuka, Gera. HFC: Kovács K. - Luczás, Tóth Cs., Kazán - Huszár, Sipos, Szrenka, Varga, Fazekas - Kovács T., Dobsa. Csereként pályára lépett: Czirbus, Rárósi, Kirsner, Borbás Zs., Borbás P„ Rajos. Edző: Antal Ferenc. Mindszent: Juhász - Sebestyén, Antal, Elekes, Jancsovics - Kránicz, Szécsi, Galgóczi, Árgyelán - Korom, Répás. Edző: Bartucz Sándor. Gólszerzők: Kovács T. (3), Dobsa (2), Varga. Terták Elemér érdemrendje • Budapest (MTI) A Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottsága Olimpiai Érdemrendet ítélt oda Terták Elemérnek, a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség elnöksége volt tagjának, a magyar szövetség tiszteletbeli elnökének. A kiváló sportember a nemzetközi korcsolyasportban kifejtett tevékenységéért részesült az elismerésben. Ő a 22. magyar, aki e magas NOB-kitüntetést kiérdemelte. Az Olimpia Érdemrendet későbbi időpontban nyújtják át. Terták Elemér az idén ősszel lesz 80 éves. Élete összeforrt a sportággal, hiszen 1936-ban GarmischPartenkirchenben olimpiai induló volt, s a 7. helyen végzett, majd a II. világháborút követően pontozóként, döntnökként és technikai delegátusként összesen 10 olimpián vett részt. - Köszönöm az újabb gratulációt - nyilatkozta Terták Elemér. — Már értesültem róla, hogy Olimpiai Érdemrendet kapok, a számomra kedvező döntésről Schmitt Pá! MOB-elnök, a NOB alelnöke telefonon számolt be Naganóból. Kimondhatatlanul örülök a kitüntetésnek, ami nagyon kellemes meglepetés, így igazán nagyszerűen ünnepelhetem majd 80. születésnapomat.