Délmagyarország, 1998. február (88. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-06 / 31. szám

PÉNTEK, 1998. FEBR. 6. Népfőiskola 6 KITEKINTŐ l • Vendéglőben ebédelnek a diákok Zsombón Jó barát - az iskolának Tálalják a második fogást. (Fotó: Gyenes Kálmán) Ez a hír nem hír. Ami­kor sok-sok évvel ez­előtt Zsombón megszer­vezték az iskolások ven­déglői kosztolását, már írtunk róla, ráadásul olyan nagyon nem lel­kesedtünk érte. Fönntar­tásaink lényege: nem jó az, ha kocsmába szok­tatjuk gyermekeinket, még ha vendéglőnek mondják is. Most legföl­jebb annak van hírérté­ke, hogy még mindig oda járnak, söt innen vi­szik az óvodásokét is, és az idősekét is. Sziklake­mény fönntartásaink mintha enyhülnének, a körülményekhez igazod­va már napirendre térni is tudunk fölötte. A dolog egyik oldala igen egyszerű: kevesen térnének be egy-egy ebédre a Jó ba­ráthoz címzett vendéglőbe. Vendég nélkül mit ér a cé­gér? Kemény gazdasági ér­dek fűződik tehát ahhoz, hogy a konyhát is, a vendég­fogadót is a lehető legtelje­sebb mértékben kihasznál­ják. A legfurcsább, hogy a dolog másik oldala is ilyen egyszerű: a kicsi falunak soha nem volt annyi pén­ze, hogy gyerekjóléti és „idősjóléti" célokra külön konyhát működtessen, ebéd­lőkkel, noha kötelessége gondoskodnia mindkét kor­osztályról. Egyszerűbben is fogalmazhatunk: ha nem jár­nának ide a diákok, nappalra akár be is zárhatnák a ven­déglőt. És bezárhatnák az is­kolát is, óvodát is, mondja némi malíciával az iskola igazgatója. Kölcsönös érdekek alap­ján, működik tehát a gyere­keket és időseket tápláló Jó barál. És kölcsönös megér­téssel. A fönntartások azonban meglakják az ember lelkét, és elkezd okvetetlenkedni. Mégiscsak jó lenne, ha a fejlődő szervezet igényeit venné figyelembe a konyha. HIRDETÉSÉT ITT IS FELADHATJA: MÓKAHALOM, Felszabadutas u. 30. 62/381-251 Kedd-csütörtök 9-12 ora KISTELEK, Árpád u. 7. Kisteleki Hírmondó szerkesztősége és nem a sokszor zsírosabb, egyoldalúbb vendéglői kosztra fognák gyermekein­ket. Eldobhatjuk ezt a sarok­tételt, mert nagyon igyekez­nek betartani az egészsége­sebb normákat. Az óvodás korúak egyébként fél adagra fizetnek elő, az iskolások há­romnegyedre - két nyolcadi­kos már egész adagos ebédet eszik és az idősek is teljes adagra. Minden héten leg­alább egyszer van főzelék, és van tésztanap is. • Kitalálhatom? Péntek a tész/áé? - Eltalálta. • És előtte gulyásleves? - Honnan tudja? • A péntek mindig böjt­nap volt, a tésztát innen örököltük. De ügyeltek is rá negyven évig, hogy mégse legyen böjt a böjt, ezért tették be a gulyásle­Mórahalmi gyógytorna • Munkatársunktól Elkészült Mórahalmon a gyógytornaterem épüle­te. A strand beépítetlen te­rületén felhúzott sportléte­sítmény ünnepélyes átadása február 9-én, hétfőn, 15 óra­kor lesz. Nógrádi Zoltán polgármester adja át a csar­nokot a mórahalmi sportba­rátoknak. A beruházást az önkor­mányzat saját erőből, vala­mint pályázat útján nyert pénzből finanszírozta. vest. Még nagypénteken is. - Látja, mi erre már nem is gondolunk. A nagyon kedves fölszol­gálóval folyt ez a rövidke párbeszéd, tőle tudjuk azt is, hogy három csoportban ér­keznek a diákok. Fél 12-kor jön az első, fél 1 -kor a máso­dik, negyed 2-kor a harma­dik csapat. Van idő a nyu­godt evésre, és a teljes terí­tékváltásra is. Az óvodások reggelit, tízórait, ebédet és uzsonnát kapnak, de az övé­két, mint mondtuk már, átvi­szik a szomszédba, és ott tá­lalják. Az idősekét úgyszin­tén. A bejárni nem tudókét pedig a szociális gondozók ételhordóban házhoz viszik. • A mai ebéd? - Pörkölt tarhonyaleves, lucskos káposzta, fasírozot­tal. Nemrégiben két ran­gos díjjal is elismerték a kisteleki Petőfi Sándor Altalános Iskola peda­gógusainak munkáját. A magyar kultúra napja alkalmából dr. Kürtösi Istvánné Karácsony Sán­dor-díjat vehetett át a Néprajzi Múzeumban a közoktatásügyi minisz­tertől, Szél Istvánné pe­dig Aranykatedra em­lékplakettet kapott. A kitüntetettektől iskolá­jukban kértük, mondják el pályájukkal kapcsola­tos gondolataikat. Dr. Kürtösi Istvánné: ­Kisteleken születtem, itt jár­tam iskolába, már gyerek­koromban elhatároztam, hogy tanítónő leszek. A dip­loma után egykori tanárom. Tukacs István igazgatása alatt itt kezdtem el tanítani, immár negyven éve. Sze­rencsés volt a pályaválasztá­som, ez a hivatás a sok munka ellenére is rengeteg örömet, boldogságot jelen­tett. Szakmailag az első tíz év, valamint az utolsó húsz év volt a legeredményesebb. Az új matematika és az új olvasási módszerek beveze­tése ugyanis kicsit megza­varta a tanítók munkáját és egyéniségét. A módszereket nem tartottam minden szempontból jónak. Elfo­• Mire számít? - A káposztából sok meg­marad, a fasírozott mind el­fogy. A tésztát nagyon sze­retik, a buktát is, a tokányfé­léket nem nagyon, és a főze­lék se tartozik a kedvencek közé. A kisebbek még szere­tik a spenótot is, hiszen az óvodában megszokták, a na­gyobbak azonban már felej­tik. Sajnos, ha valamelyik nagyhangú azt mondja egy ételre, hogy pfuj, akkor so­kan kezdik pfujolni. Akik­nek az ebédjét szociális tá­mogatásként az önkormány­zat fizeti, azok között is előfordul ilyesmi. Diákkorom emlékei gyű­rűznek elő bennem. Ha előállnék az eledelek diák­szótárával, talán még sikert is arathatnék, és teljes hittel vallom, a germónak neve­zett, egyébként ehetetlen gultság nélkül mondhatom, a Petőfi mindig jó iskola volt. A kistelekiek szeretnek bennünket, az utcán talál­kozva szívesen köszönnek nekünk, s ez azt jelzi, jó emlékeik vannak. A legtöb­ben visszahozzák hozzánk gyermekeiket is. A társadal­mi változásoknak is köszön­hetően a mai diákok már nyitottabbak, s a szülők is közvetlen, partneri kapcso­sárgaborsó-főzelék megérde­melte a nevét csakúgy, mint a lótüdő, de mi mindenevők voltunk. Ha saját példámat többszörözöm, úgy is mond­hatom, azok is maradtunk. Semmi pénzért nem imád­koznám vissza azokat az éveket, de a mai gyerekeket mégis inteném a jóra. A gombaleves nekünk utolér­hetetlen álom volt. Meglepe­tésben is volt részünk a ven­déglőben. Egy óra előtt ér­keztünk, és nem találtunk ott gyereket. Iskolai filmvetítés volt, de ezért Szegedre kel­lett menniük, mert Zsombón már mozit se láthatnak. Le­maradtak a buszról, telefon jött csak helyettük: várjanak az ebéddel. Most lépett élet­be a kölcsönös megértés. Le­het, hogy mégis kapós lett a lucskos káposzta? Horváth Dezső latot alakítanak ki az iskolá­val. Nagy megtiszteltetés­nek éreztem ezt a kitünte­tést, úgy gondolom, nem­csak az én munkámat, ha­nem az egész tantestületét ismerték el vele. Szél Istvánné: - A szük­ség hozott a pedagógusi pá­lyára. A Tömörkény gimná­ziumban érettségiztem, majd felvettek a Műszaki Egye­tem elektromérnöki karára. • Munkatársunktól A növények tápanyagrak­tározásáról tart előadást hétfőn este 6-kor a zsombói Wesselényi népfőiskolán dr. Erdei László egyetemi ta­Mérlegen • Munkatársunktól Minden iskolának, így a két kistelekinek: a Petőfinek és a Rákóczi­nak is papírra muszáj vetnie az oktatási elkép­zeléseit. Hogyan, miként gondolják a tanítók, a tanárok a gyermekek okosabbá formálását. Előírások, szakmai meg­tapasztaláson alapuló észrevételezések szolgál­tatnak ehhez kapaszko­dót. A hagyományos mó­dozatok mellett a Nem­zeti Alaptanterv fogja össze a kivánnivalókat. Tegnap, csütörtökön este a kisteleki képviselők vették górcső alá a kisváros két álta­lános iskolájának oktatásra kidolgozott elképzeléseit. Korábban olyan hangok hal­latszottak, hogy a hozzáértők - köztük is az önkormányzat ebben illetékes bizottsága ­nem találta elfogadhatónak a „rákóczisok" pedagógiai programját, a soros testületi ülés résztvevői kíváncsian várták a szakmabéliek véle­ményét. A Kistelek Város Önkormányzatának polgár­mesteri Hivatalába érkezett hivatalos értékelés szerint, Mivel édesapám épp akkori­ban lett rokkantnyugdíjas, szüleim nem tudták vállalni a budapesti taníttatásomat, ezért a szegedi tanárképző főiskola matematika-fizika­gyakorlati szakára kerültem. Nem bántam meg. A tanítvá­nyaimmal is azt próbálom megértetni, nem az a legfon­tosabb, hogy mi lesz belőlem, hanem az, hogy a munkámat szívvel-lélekkel nár. A téma nyilván érdekli mindazokat, akik a mező­gazdaságból termelőként él­nek, hiszen amit a növény elraktároz, mi azt fogyaszt­juk el. az oktatás amelyet Balogh Terézia főta­nácsos és Vízvári Albertné közoktatási szakértő készí­tett, mindkét iskola elképze­lése állja az idő próbáját. Pontosabban: „A Petőfi Sán­dor Altalános Iskola pedagó­giai programja konkrét, meg­határozott és távlatokat adó. Olyan szinten rögzített, amely lehetővé teszi a műkö­dés bizonyos keretein belüli rugalmasságát, jól kidolgo­zottak benne a közoktatási törvényben megkívánt tartal­mak". Kimondja, hogy min­den a kívánt irányba halad. Hasonló vélekedik a szakvé­lemény a II. Rákóczi Ferenc Altalános Iskola pedagógiai programjáról is: „Értékrend­je, alapelvei, célrendszere megfelel a közoktatási tör­vény rendelkezéseinek és jól illeszkedik az iskola helyze­telemzéséhez, a feltárt prob­lémákhoz." A szakvélemény kisebb hiányosságokra is föl­hívta az érdekeltek figyelmét, s javaslatot is tett a pótlásuk­ra. Hogy ez a kisvárosba ér­kező angolokat zavarja-e vagy sem, nem tudni, de azt már biztos: az ottani oktatók azért hajóztak át a Csatornán, mert szeretnének többet tudni a kisteleki iskoláról. csináljam. Minden pályának van árnyékos oldala is, a szépségeit azonban csak ak­kor tudom felfedezni, ha tel­jes odaadással művelem. Szabadkígyóson kezdtem a pályám, a hetvenes évek ele­jétől dolgozom ebben az is­kolában. Annak idején a Rá­kóczi iskolában Nagy Veron­ka tanárnő volt a szakve­zetőm, akinek nagyon sokat köszönhetek, s akit máig a példaképemnek tekintek. A gyerekeket nagyon szeretem, úgy hiszem, csak annak sza­bad ezt a hivatást választa­nia, aki kellő empátiával rendelkezik, tudja, hogy mi játszódik le a diákok lelké­ben. Matematikát és fizikát kicsit nehéz tanítani, mindig próbáltam a gyakorlati élet felől megközelíteni ezeket a tárgyakat, s igyekeztem kö­zelebb hozni a gyerekekhez. A mai diákokkal már sokkal közvetlenebb a pedagógusok kapcsolata, mint 15-20 évvel ezelőtt. Ez az órai munkát is megkönnyíti, mert szabadab­ban kérdeznek, bátrabban vetnek fel kérdéseket, ami sokat segít a tananyag elsa­játításában is. A kitüntetés nagy boldogságot jelentett számomra, s az különösen szép gesztus volt, hogy a mi­nisztérium képviselője a kol­légáim és a diákjaim előtt adta át. H. Zs. NEM KELL SZEGEDRE UTAZNIA, HIRDETÉSÉT FELADHA T/A A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET. Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks. ló út 88. Tel.: 62/269-397. Balástya. Felszabadulás u. 10. Tel : 62/278-330. Csengele, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztásrer, Komócsin 2. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztásxer, Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET. Úllés, Fogára sl u. I. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány. Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút. U| u. I. Tel.: 62/287-156. öuómós. RUZSAI u. I. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhln u. 10/A. Tel.: 62/286-785. RÚZSA. Fö u 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Sutynuu, DÓZSA Gy. u. Z5-27. Tel : 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfáivá. Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó. Felszabadulás u. 104. Tel.: 62/255-504 Ahány gyerek - annyi öröm?) (Fotó: Gyenes Kálmán) Kitüntetett pedegögusok Dr. Kürtösi Istvánné és Szél Istvánné, a kisteleki Petőfi iskola tanárai (Fotó: Gyenes Kálmán)

Next

/
Oldalképek
Tartalom