Délmagyarország, 1998. február (88. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-02 / 27. szám

HÉTFŐ, 1998. FEBR. 2. HELYI TÜKÖR 3 Kampánynyitó Gödöllön • Budapest (MTI Az MDF február 28-án Gödöllőn tartja országos gyűlését, amelyen elfogadják a párt választási programját. Délután ugyanott kerül sor a kampánynyitó nagygyűlésre - jelentette be Gémesi György ügyvezető elnök szombaton az országos választmány ülése közben tartott sajtótájékoztatón. Lomnici az új főtitkár • Budapest (MTI) A Legfelsőbb Bíróság új főtitkára Lomnici Zoltán legfelsőbb bírósági bíró. A posztra február 1-jei hatállyal nevezte ki Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke. A korábbi főtitkár, Zanathy János az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának vezetője lett. Múködik az OIT Hivatala • Budapest (MTI) Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala február l-jétől megkezdte működését. A hivatal vezeti a bírák központi személyi nyilvántartását is. Az OIT Hivatalának elme: Budapest, V., Szalay utca 16. Levélcíme: 1363 Budapest, Postafiók 24. Központi telefonszáma: 3326170. Adakozók tornádóvonala A kunszentmártoni viharkárosultak támogatását szolgáló, emeltdíjas, úgynevezett tornádóvonalon eddig 3013 percet beszélgettek a segíteni szándékozók a hívásra váró ügyeletessel, így az alapdíjon felül csaknem 430 ezer forint gyűlt össze január 31-éig közölte Kozenkay Jenő, az Aerocaritas Légi Mentőőrség elnöke. A 06-90-59-59-59-es számot tárcsázókat másodpercenként 3 forint 75 filléres költség terheli; a telefontársaságnak járó pénzen felüli összeget az Aerocaritas a november 11-1 forgószél károsultjainak javára utalja át. A tornádóvonalat február 28-áig lehet hívni. Xénia-ügy • Budapest (MTI) Ha a néppárt rendelkezésére álló információk igazak, akkor a Xénia-ügy hátterében politikai, gazdasági és pedagógiai érdekcsoportok ütközése fedezhető fel - jelentette ki Szabó Iván, az MDNP vasárnapi sajtótájékoztatóján. A pártelnök hozzátette: az ügyet felkavaró újságcikk mögött egy olyan gazdasági érdekcsoport állhat, amely az MSZP-hez közel álló személyekből tevődik össze. Megítélése szerint kőkemény üzleti érdekütközésről, a koalíción és az MSZP-n belüli politikai párharcról van szó. M HOUSE angol felV'U'li- r-> ínflyx izsjarktkcv/iluli. incManloHaiiiok. • Sárközy Tamás a privatizációról „Épeszű ember ilyet nem csinál" Miért volt szükség privatizációra? - tette fel a kérdést Sárközy Tamás. (Fotó: Miskolczi Róbert) A magyarországi privatizáció igazi sikertörténet, melynek ugyan 1 millió vesztese, de legalább kétmillió nyertese van - jelentette ki Sárközy Tamás, a Magyar Jogász Egylet (MJE) elnöke azon az előadáson, melyet az MJE Csongrád megyei szervezete rendezett. „Ebben az évben fejeződik be a privatizáció, így át lehet tekinteni az elmúlt 10 évet" - kezdte előadását az egykori igazságügyminiszter-helyettes. Az önkormányzati tulajdonú cégek mellett mindössze 60-80 állami vállalat maradt, a magánszektor aránya pedig 85 százalékra emelkedett. Nyugat-Európa több országában, például Franciaországban vagy Olaszországban is ilyen számok jellemzik a gazdaságot. Az összehasonlításnak ezt a próbáját az egykori szocialista országok közül csak a volt Német Demokratikus Köztársaság állja ki. Ilyen értelemben a magyar privatizáció sikertörténet. A nyugati szakemberek által tanácsolt privatizációs sokkterápia bevált. „Igaz, nem nekik kellett leélni Magyarországon az elmúlt tlz évet, hanem nekünk" -jegyezte meg az előadó. Közben ugyanis a GDP 25 százalékkal csökkent, 800 állami vállalatot felszámoltak. A magyarországi privatizáció négy szakaszban zajlott. A közvetlenül a rendszerváltozás előtti decentralizált privatizáció során a vállalatok tulajdonának 80 százaléka saját kézbe került. így azonban konzerválódott volna a régi vállalatvezetés, ezért az Antall-kormány ezt a folyamatot megakasztotta. 1992 döntő év a kényszerátalakulás során. Az „öntudatra ébredt állam" vette kezébe saját tulajdonának eladását. Három évvel később, 1995-ben hozták az új privatizációs törvényt. Ekkorra régi, állami formában már nagyon kevés vállalat működött, melyeket csődés felszámolási eljárások miatt nem tudtak eladni. „Miért volt szükség erre a sokat bírált privatizációra?" - tette fel a kérdést Sárközy Tamás. A rendszerváltozás előtt kiderült, hogy az államkassza a közvetlen csód előtt áll, a belső államadósság óriási összeget tesz ki. „Amikor mindezt 1989 márciusában megtudtam, leültem a döbbenettói és ittam gyorsan egy pohár konyakot, mert tudtam, hogy nekem végem" emlékezik az akkor miniszterhelyettesi posztot betöltő előadó. Sokan bírálják a mai kormányt azzal, hogy kiárusították az országot, eladták például az energiaipart, ami pedig sehol a világon nem szokás, sőt „épeszű ember ilyet nem csinál." Ez igaz, de mit tegyenek egy csődbe jutott ország politikusai, ha a tőkével rendelkező külföldiek mást, például tönkrement bányákat és lerobbant gépgyárakat nem akarnak venni. Ilyenkor fel kell kínálni a bankokat és az energiaszektort, ugyanis az állami tulajdon 55 százalékos részesedésével nem lehet az Európai Unióhoz csatlakozni. „Már nincs több magánosítható vagyon. Akkor hát hogyan tovább?" - folytatta előadását Sárközy Tamás. Az apparátust, mely már eddig is sok pénzébe került az államnak más feladatokhoz vezénylik. „Gombamódra szaporodnak az európai integrációs hivatalok, a régiók és egyebek" - ironizált a Magyar Jogász Egylet elnöke. A hazai polgárok úgy élték meg ezt a folyamatot, mintha vesztesek lettek volna. Körülbelül egymillió embernek valóban romlott az életszínvonala, de kétmillióan megizmosodtak az elmúlt évek során. Mégis azt mondják, hogy elszegényítették az embereket, itt nincs igazság. „Igaz, az eredeti tőkefelhalmozás Angliájában sem volt" - fejezte be előadását Sárközy Tamás. Tóth-Szenesi Attila • Budapest (MTI) Az ország felemelkedésében nincs alternatívája a szocialista politikának - jelentette ki az MSZP országgyűlési frakciójának és választmányának vasárnap, Budapesten tartott kibővített együttes ülésén Horn Gyula pártelnök-miniszterelnök. A kormányfő szerint a jobboldal nem képes a kormányzásra, mivel nincsenek elképzelései és szakemberei sem. Horn Gyula azzal vádolta az SZDSZ egyes politikusait, hogy nem tartják be a • Horn Gyula A jobboldal kormányzásra képtelen Koalíciós Egyeztető Tanács decemberi ülésén született megállapodást a kormánypártok közötti nyilvános vita beszüntetéséről. A szabaddemokrata miniszterek minden segítséget megkaptak az általuk irányított tárcák működéséhez, beleértve a közbiztonság és az oktatást területét, amelyeken véleménye szerint többet lehetett volna felmutatni - mondta a továbbiakban. Nemzetközi kérdésekről szólva Horn Gyula megemlítette: keserűséggel tölti el az Egyesült Államok elnökének személye elleni méltatlan támadás. A miniszterelnök Európa és Magyarország barátjának nevezte Bili Clintont és reményét fejezte ki, hogy végetér „az amerikai nép nagy fia" elleni hecckampány. Bős kérdésével kapcsolatban a miniszterelnök úgy fogalmazott: a társadalom döntő többségének érdeke a megegyezés Szlovákiával. Horn Gyula a „társadalmi környezet károsításával" vádolt egyes környezetvédőket. • Fideszes kérdőjelek Gyermekvállalás = szegénységvállalás? • Budapest (MTI) A személyi és vagyonbiztonság erősítését, a korrupció mérséklését, a feketegazdaság arányának csökkentését, valamint a jogalkotás minőségének javítását és a kiszámíthatóságot sorolta Orbán Viktor a következő kormány sikeres gazdaságpolitikájának feltételei közé szombaton a Fidesz-Magyar Polgári Párt gazdasági konferenciáján. A pártelnök hangsúlyozta: „Nem az a kérdés, hogy az állam erős vagy gyenge, hanem az, hogy meg tud-e felelni a társadalom által támasztott követelményeknek." Orbán Viktor az európai integrációról szólva úgy vélekedett, amennyiben Magyarország a NATO tagja lesz, az uniós csatlakozás tisztán gazdaságpolitikai kérdéssé válik. Ennek fényében kérdéses, hogy megfelelő-e a Külügyminisztérium a tárgyalások vezetésére. Orbán Viktor bírálta a kormányt, hogy még nem kért felhatalmazást az Országgyűléstől a tárgyalás stratégiai irányelveinek képviseletéhez. A Fidesz elnöke évi 7 százalékos gazdasági növekedést tartott szükségesnek az Európai Unió tagországaihoz való felzárkózáshoz. Orbán Viktor elmondta: az új kormánynak világos célokat kell kijelölnie a társadalompolitikában és teljesítenie is kell azokat. Bírálta a jelenlegi kormányt a nagy vagyoni különbségek kialakulása miatt. A családok helyzetéről szólva megengedhetetlennek minősítette, hogy - szavai szerint - a gyermekvállalás egyenlő legyen a szegénység vállalásával. Latorcai János az infrastruktúra fejlesztését állította a Fidesz gazdasági stratégiájának középpontjába. El kell érni, hogy a jelenlegi 0,7 százaléknyi GDP-hez mért szinthez képest a költségvetésben az ezredfordulóra 1,52 százalékra nőjön a kutatásra és fejlesztésre szánt összeg hangoztatta a Fidesz frakcióvezető-helyettese. Latorcai János szerint támogatni kell a külföldi működötöké bejövetelét Magyarországra, ugyanakkor a kis- és középvállalkozások megerősítése érdekében a multinacionális vállalatokat ösztönözni kell arra, hogy a beszállítóik magyar vállalkozások legyenek. múlt időben Magyarok választanak S

ziszegni fognak és fújni, akik nem szeretik a merész párhuzamokat, mégis kockáztassuk meg a kérdést, van-e rokonság a töviskoszorú, amelyet Jézus fejébe húztak, illetve a csörgősipka közt, amelyet a bolondok viseltek? A töviskorona a zsidók királyának csúfolt Jézus fején épp úgy a hatalom ellenképét szimbolizálta - azt jelentve, hogy semmiképp sem király az, akinek a fején van -, mint ahogy a csörgősipka is a bolondnak, a koronás királynak szabályokon, törvényeken kívüli párja. Legigazibb párja, tegyük hozzá, mert a koronás fő mellett a csörgősipkás, groteszk koponya a hatalom irracionalitására, őrületére is rámutat. Bulányi Györgyről jutott eszembe az összehasonlítás, a többszörösen börtönviselt katolikus papról, a Bokorközösségek elindítójáról, akinek - és erről ne feledkezzünk meg - végül igaza lett. Vele járatta bolondját, a pártállam utasítására, a magyar püspöki kar. Bulányi György lelkiismerete szerint halad a maga krisztusi útján, fejébe azonban egyházi fólöttesei csörgősipkát húztak, eltiltották a misézéstől is, felkészületlennek, képzetlennek nevezték, az eretnekség gyanújába akarták keverni, s a fejrevalóból, amelyet a hierarchia emberei bolondok sapkájának szánták, töviskoszorú lett, amelyet páter Bulányi különben nagy grandezzával tudott hordani, s csak emiatt nem látszott annak, ami volt, hanem inkább egy menő - és szabad szellemű - párizsi férfiú elegáns kalapjának. A választások miatt gondolok most Bulányi Györgyre. A múlt héten megszületett a két kör dátuma: május 10. és május 24. Választani fogunk ezen a két napon, hogy kit és, hogy annak milyen következménye lesz, jó vagy rossz, majd csak jóval később fog kivilágosodni. Bulányi korábbi választásainkról diskurál a Beszélő decemberi és januári számában - Iványi Gábornak adott - hosszú interjúban. Emlékeztet rá a Bokor papja, hogy a 13. század első felében a magyarság lélekszáma két és fél millió volt: „1241-ben IV. Béla király kapott egy üzenetet Batu kántól, hogy ne hülyéskedj, mert úgy maradsz. Hülyéskedett. És szólt a kalocsai érseknek, aki mellékállásban hadsereg-főparancsok is tud lenni, és így került sor a muhi csatára, aminek a rövid története az, hogy a tatárok előbb egy órahosszat röhögtek, aztán öt perc alatt széjjelverték az egész hadsereget főparancsnokostul-mindenestiil, és annak, hogy ilyen hősiesen megvédtük a hazát, az lett a következménye, hogy 1242ben egyegész-egynegyed millió magyar maradt kettő és fél millióból. Ha IV. Béla nem hülyéskedik, hanem azt mondja, hogy tessék parancsolni, akkor is csökkent volna valamivel a magyarság lélekszáma annak következtében, hogy átvonul az országon a tatár hadsereg, de azt pár esztendő alatt kiheverjük, és néhány esztendő múltán újból két és féi millióan lettünk volna." j) ulányi György következő történelmi példája II. LaD jos, aki Mohácsnál Szolimánnak állta útját, ahelyett, hogy tovább engedte volna egy kicsit nyugatabbra, s az ezt követő 200 esztendő alatt a magyarság létszáma 3,2 millióról újra másfélmillióra apadt. Azért tartja fontosnak Bulányi ezeket a történelmi eseményeket, ha úgy tetszik: magyar választásoknak, mert a létszámcsökkenést - joggal - Trianon egyik döntő előzményének tekinti. Ha mindenütt magyarok' laknak, ahol az első háború után már nem laktak, akkor senkinek se jutott volna eszébe hatalmas területeket elcsatolni: „Jó, nincs Nagy-Magyarország - mondja Bulányi. - A szlovákoknak van Besztercebányán fővárosuk, a Szerémség a szerbeké, Erdélyből is kaptak valamit a románok, de legfeljebb úgy, hogy annyi magyar van Romániában, mint amennyi román van Magyarországon. De nem úgy, hogy a szlovákok megkapnak egy országot, amiben 37 százalék a szlovák, 1,7 millió, és 1 millió a magyar, a többi pedig német és rutén." Mindezt a NATO-csatlakozási választásunk kapcsán mondta el Bulányi György, a nem-hadakozók utólag is nemleges különvéleményét képviselve. A háborúkkal, katonai tömbökhöz való tartozásunkkal vívott „békeharcunknak" rendre óriási létszám-, aztán pedig területcsökkenés lett a vége. Holott a politikusok, úgymond, folyvást biztosra mentek: „... ezer esztendőn át mindig ahhoz a táborhoz csatlakoztunk, amelyik a politikusok szerint mindig a legbiztosabb volt. Ferenc Jóska mindent megfontolt és mindent meggondolt. Gondold el, mi lett volna, ha akkor van egy magyar vezető réteg, amelyik azt mondja, hogy jó, csinálja, de ohne uns. Ha ohne uns, akkor ma nincs Trianon." £

gy kicsit sokat beszélt Bulányi, és sokkal kevesebbet én. De a politikai udvariassághoz tartozna az a nálunk nem létező gesztus, amellyel azt az embert engedjük a „mikrofonhoz", akiről úgy gondoljuk, hogy okosabbat mond, mint mi. Nálunk azonban fordítva van a helyzet. Itt - ahogy ezt egyszer, másutt már leírtam mindenki mindig győzni akar: győzni a teljes vereség árán is. Hogy május mit hoz, ilyen magyaros győztes vereséget, vagy igazi eredményt, nem tudom. A múlt héten meghatározott két dátum azonban sorsdöntő lesz: befordulunk a rendszerváltás utcájába, avagy folytatódik a nagy magyar dagonya? Van idő a mérlegelésre.