Délmagyarország, 1998. február (88. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-13 / 37. szám

6 KITEKINTŐ PÉNTEK, 1998. FEBR. 13. Mórahalmi Tejjel a falnak? Tóthék sem tudják, hogy ki fölözi le a tejet majd igazából. (Fotó: Gyenes Kálmán) Kedves Kistelekiek! L

evelet kaptam, „néhányan a kisteleki közvéleményből" aláírással. Feladói hibásnak találják a mindenkire érvényes fenti megszólítást. Szerintük nem minden megszólított érdemli ezt. Hát? Mit mondjak erre? A levélírók szerint a Rákóczi iskola köré a hatalmi téboly font ékes közéleti koszorút. Gyűlölködő táborok alakultak, sommás megállapítások kerekedtek. Ami szabályos - nem mindig igazságos, az igazság se mindenkor szabályos. (Na, most, aztán jól megmondtam!) A névtelenség fátyla alá rejtőzködő levél írói szerint a Rákóczi iskola ügyeibe illetéktelenül avatkoznak. Az önkormányzat a törvénybeli jogánál fogva nevezett oda igazgatót, alapozva a pályázatra, adva a szülők, az iskolaszék, a tantestület és a dolgozók véleményére. Szabályos rendjén választotta vezetőjét az iskolai. Ez ellen lép fel a kisteleki képviselők egy csoportja, hangoztatván, helytelenül döntött a kisvárosi testület, hiszen sokak szerint más lenne jó az iskola igazgatójának, nem az, akit komoly mérlegelés után oda neveztek, ők is a közvélemény nyomására cselekszenek, nem törvénytelen, amit tesznek, hiszen azoknak is, akik kisebbségben maradtak, még lehet igazuk. Innentől kezdve a nyilvánosságot tájékoztatni kényszerülő újságíró nyilván minden lehet, csak rendes ember nem. Kinek vagy kiknek a véleményére adjon? Nyilván sokan szeretnék, hogy az újság mondja ki, hogy kiknek is van igaza valójában. Kedves névtelenségbe burkolódzó, vagy éppen véleményüket karakánul vállaló, beosztásukat, posztjukat, hatalmukat, leendő tisztségüket, állásukat, gyermekeik okosodását féltő kistelekiek, az újság, s benne e sorok írója, erre a több éve kavargó békétlenség miatt semmiképp se vállalkozhat. Hiszen, mint Önök is jól tudják, sokunknak manapság az igazság valójában sohasem igazság, még ha olyan egyértelmű is, mint hogy az ég kék, a hó meg fehér. Maradva továbbra is a tisztes helytállás reményében, e héten is köszönti Önöket: trr Eljött a drótkerítés... Népfőiskola • Munkatársunktól A zsombói Wesselényi népfőiskolán hétfőn este dr. Janka Zoltán pszichiáter professzor a kábítószerekről, azok testi-lelki ártalmairól beszélget hallgatóival. Környezetünkben, sajnos, egyre jobban terjed ez az ártalom, sok más káros következménnyel összefonódva, mindenképpen érdekes és tanulságos okfejtések várhatók. Haranglopás • Munkatársunktál Hírt adtunk már lapunkban is arról, hogy február 5én a székkutasi temető ravatalozója melletti haranglábról ellopták a 37 kilogramos bronzharangot. A tettes és a harang azóta sem került elő, a Csongrád Megyei Rendőrfőkapitányság bűnügyi igazgatója viszont a nyomravezető részére - igéri, hogy személyét tiktokban tartják 100 ezer forint jutalmat ajánl fel. Kéri a rendőrség, hogy aki az ügyben érdemleges információval rendelkezik, értesítse Hódmezővásárhelyi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályát a 62/346-266-os számon, vagy hívja a 107-es számot. HIRDETÉSÉT ITT IS FELADHATJA: MÓRAHALOM, Felszabadulás u. 30. 62/381-251 Kedd-csütörtök 9-12 óra KISTELEK, Árpád u. 7. Kisteleki Hírmondó szerkesztősége Múltkori riportunkban Haleszról szólván említettem a Volford-tanyával szemben telepített nagyüzemi szölötáblát is. Telefonon jelentkezett Volford Károly, és kérdezte, mit tudok az i családjáról. Egyik nagyakaratú óse után Sátánnak-Sátánynak nevezett Wolford-ivadék ő, mégpedig a Kiskezú ágazatból. A XVIII. században a Felvidékről jött vagy jöttek az első Wolford(ok), pásztorfok) volt(ak), és egyikük a városi főbíróságig vitte. A mai Ásotthalom területén, Kis sortól Iroda sorig terjedt birtokuk, leginkább szőlővel foglalkoztak. Wolford Istvánnak 226 hold homokja volt. • Karcsi! Szereti a damikalevest? - Azt se tudom, mi az? • Az első Sátányok kedvelt étele volt. Talán a rántott leves rokona, de erős, érett túrót morzsáitok hele. - Furcsa gusztusuk lehetett. az biztos. A mi családi emlékezetünk a nagyapámig hord vissza, Wolford György Lajosig, de mindenki Gyura Lajosnak hívta. Vagy Sátánmalmosnak, mert malmuk is volt valahol. Szélmalom, vagy szárazmalom, azt se tudom. A családi legenda viszont úgy sejti, valahol Öttömös környékén telepedtek le az elsők. • Szárazmalom volt, a két világháború között A tehéntartás drága mulatság, ha épp mulatságnak vesszük a megélhetés mindennapi módozatához tartozó elfoglaltságot. Mórahalmon, a Zrínyi és a Dobó utca sarkára emelt otthonukban Tóthék nem tartják ezt mulatságnak, erre kényszerültek, kiment alóluk a szövetkezet, visszavetették velük a kizsigerelt földeket s mint a maguk uragazdái, a tehéntartásra muszáj alapozni a család megélhetését. Öt magyartarka alkotja a falusi tejelőcsapatot, s a mórahalmi Tóth Imréék naponta háromszor fejnek. Azzal, hogy a legjobb tudások szerint teszik a dolgukat, még nem minden fenékig tejfel a falusi hajlékban. Erzsébet asszony, ki régtől fogva csak Böbe az errevalóknak el is mondja, hogy miért: - Arra számítottunk, hogy 35-36 forintot kapunk, de csak huszonnyolc forintra jött ki a decemberi tejnek a literje. Mondtam az embernek, itt valami nincs rendben, menjél, nézzél utána. Hallgatunk. Böbe töri meg a csendet: - Utánaszámoltunk, így ezután az öt tehénből az egyiket ingyen tartjuk. - Hát, mi számit? - Azt mondják, hogy Szekszárdon bírálják el, kinek mit ér a tehene. Volt már aki oda is elment, hogy megérdeklődje, miért ennyi, de nem álltak vele szóba. Azt mondta az átvevő Karcsi, hogy egynek veszik az összesét. - Volt, hogy mindenkiéből vettek mintát - szúrja közbe Böbe. - Akkor, nagybontották le. Bálint Sándor még látta. - Igaza lehet. • Többrétű baráti segédletnek sikerült kiderítenie, hogy nem is német eredetű a nevük, ahogy sokan sejtik, inkább angol, és Wulffordnak hangozhatott. Állítólag farkasok gázlóját jelentette. - Látja, időközben nem csak a dupla f kopott szimplává, de a W-ből is V lett. Mindenesetre nagyapám kuláklistára került, földjét „önként" fölajánlotta az államnak, és beköltöztek Szegedre. • Semmi kitelepítés? jából tudta mindenki, hogy mire számítson. Tóthék elmondják, hogy nevükben Bubori Károly köt szerződést a tejiparral. Eddig elégedettek voltak, harminc éve hordják a tejet a csarnokba. Még most is ők az elsők a hajnali nyitáskor, háromszor fejnek, gépet kötnek az állatok alá, de minden más a hagyományos módszerrel működik. Vagyis az etetéskor, itatáskor, almozáskor a két kezük erejét használják. Mint minden jó gazdaságban Tóthéknál is a „szájáról tejel a tehén", s érthetjük ezalatt, hogy a lábasállatok az eléjük tett abraktól, jászolos takarmánytól ítéltetnek meg igazán. Tóthéknál a helyén a szemes, fedél alatt a szálas, jelezvén, hogy komolyan gondolják a - Valahol biztosan volt a nagyapám, de erről soha egy szót se beszélt se ő, se a család. Tízéves koromban meghalt, de egyszer se ültetett a térdére, hogy kalandos életéből akár csipetnyit is mondjon. Nagyanyám öt éve halt meg, nagy kerülőkkel sikerült valamit megtudnom tőle, dé a birtokvesztésről ő se szólt soha semmit. Leggyöngébb pillanataiban se. Igen megfogadtathatták velük, soha, senkinek, semmit. • A malom egymagában is elég belépő lehetett a kulákságba, de föld is járhatott hozzá. tehenek tejeltetését. Erzsébet asszony beavat bennünket az új családi terv részletébe: - Meghagyjuk a borjakat, meg magunknak szedjük le a tejfölt. Biztos jobban jövünk ki, minthogy a drága takarmányon nevelt tehén tejét az olcsó csarnokba hordjuk. Mi erre vagyunk beállva. A váltással elestem a nyugdíjtól, kinevettek, mikor mondtam, hogy én szeretném fizetni ezután is, azt mondták elmúltam ötven éves, sokat kéne beadni, hogy valamit kapjak vissza. A földeket visszamérették velünk, fizettünk érte jócskán, mert szanaszét vannak, miből másból élnénk, ha nem abból, amibe beleszoktunk? A kérdésre nincs határozott válasz. Másra se nagyon. Emiatt, mintha a le- Huszonegy hold homok. Lassan nekem is lesz annyi. • Zsírosodunk, zsírosodunk? - Viccből mondom csak, de négy hektár már van szántóban, egy hold legelő, és még egy hold szántó, itt a tanya mellett. • Szegeden lakik, mit akar a tanyával? - Hosszú az útja ennek is. Hogy a malmos ősöm vére ütött-e ki bennem, aki, ugye, technikai mindenes volt, vagy más, nem tudom, de én már a gépipari szakközépiskolában végeztem. A katonaidő után technikusi ráfejelőre vegőbe beszélne Böbe aszszony: - Sokan azt hiszik, hogy mi miattunk emelik az árakat. A boltban egy liter tejért ott kell hagyni száz forintot. Én megértem, hogy a szállítás, a begyűjtés pénzbe kerül, de ha nekünk 28 forint jár csak, akkor kié a többi? Hm. Biztos vannak sokan, akik tudják, de igazából nem kötik a mi orrunkra. Sőt, az a látszata, mintha még orrolnának is arra, aki ilyesmit firtat. Tapasztalni, hogy akik szívesen kannázgatnának az össznépi tejeltetésből, például kívánnának valamicskét az állami pénzekből, azoknak mostanában még be is intenek, ezt, nektek gazdák! Ne higgyétek, hogy állam egy nagy fejős tehén. Majoros Tibor jártam. Azelőtt legföljebb annyi vonzalmam volt a gépekhez, hogy biciklit szerelni mindig szerettem. A téesz-lakatos lettem, aztán megvettük ezt a tanyát itt, a Fehér-tó mellett. Idekint legalább kalapálhatok kedvemre, nem zavarom a panelvilág népeit. • Talán a feleség mániája a föld? - Anyósom szövőnő volt, apósom vegyészmérnök, ezt se lehet mondani, ő élelmiszeripari főiskolát végzett, a paprikaföldolgozóban üzemmérnök. • Paprikát legalább termelnek? - Saját földön nem, de 1982 óta bérletként mindig van. Tavaly is volt egy hold. • A gyerekek közül se üt vissza senki az ősökre? - Nagyobbik fiunk a Ságváriba jár, és a számítástechnika a mindene. Most síszünet van, itt van velem, megfogja a vasat, de a föld nem nagyon érdekli. Ikerpár a két kisebb, Zsuzsa és Tamás, most hatodikosok. Tamás mintha jobban vonzódna az állatokhoz, mint a többi, de föltehetően se szőlőtermesztő, se paprikás, de még lakatos se lesz belőlük. Az ősök lába nyomát tehát befútta a szél. Kollégám szemét leginkább a „saját tulajdonú kunhalom" tartotta fogva. Ha az ő tanyáján ilyen lehetne! Mit szánkázhatnának rajta a gyerekek! Már arra is gondolt, sisakkal hord össze egyet, ahogy a régi vitézek cselekedték. Horváth Dezső A „műgyűjtők" megszorgosodtak ezen a télen. Amerre járnak, szétvert ajtó, betört ablak, ellopott holmi hűlt helye marad nyomukban. A rendőrök többnyire széttárják kezüket; „ez a nyom nem nyom", meg nincs is elég emberük, arra már nem futja a nagybani bűnök üldözése mellett, hogy kiskerti tolvajokat kergessenek. A települések polgárőreinek kocsijában kevés a benzin a mindennapos és éjszakás dűlősori portyákra, s nincs elég törvényes eszközük se, hogy segítsenek kigyógyltani „szenvedélybetegségükből" a lopósokat. Az önkormányzatoknak nincs pénzük arra, hogy mezőőröket fogadjanak, akik joggal (is) tudnának tenni a más terméséért, tárgyaiért nyúlók ellen. Mit tehet a környékbeli kiskertes sereg, hogy nagyobb biztonságban tudja házikóját, termését? Több ezer családban nem tudják a választ erre a kérdésre Szegeden sem. Csak próbálkoznak az önvédelemmel, ablakot és ajtót berácsoznak (kifeszítik vagy elfűrészelik!), kutyát teleltetnek a kerti sufniban (megmérgezik!). S persze szitkokat mormolnak... Nemrégiben volt egy fórum, ahol a betörők elleni közös cselekvés lehetőségeit firtatták, és kiderült, majdnem semmi az a jelen törvényi keretek között, s a rendőri létszámhiányban. A házikókat riasztóberendezési rendszerre felfűzni horribilis pénzbe kerülne a gazdáknak, maszek őrző-védő szolgálatot foglalkoztatni úgyszintén. A legegyszerűbb javaslatra, hogy tudniillik fizetnének a kiskertesek helyi adót, s abból az önkormányzat foglalkoztasson mezőőröket, nem volt pozitív válasz a helyi hivataltól, csak megszavaztatási és behajtási nehézségekre hivatkoztak. (Talán azért is, mert a polgármesteri hivatalnak jelentős többletmunkát okozna az adóbeszedés?!) Kérdésként állt meg a levegőben az is, mi lenne, ha a helybéli alapítványt támogatnák évi meghatározott összeggel a kiskertesek, s abból fordítanának a hétvégi birtokocskák védelmére. Egy biztos csak; hogy a környékbeli hétvégi házakból, kertekből továbbra is lopnak. Mostanra már az alumíniumdrót kerítések felszedésének és eladásának ideje jött el. Hogy lesz tovább? Sz. M. NEM KELL SZEGEDRE UTAZNIA, HIRDETÉSÉT FELADHATIA A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011 KIRENDELTSÉGEI: Baks. fő út 88. Tel.: 62/269-397. Balástya, Felszabadulás u. 10. Tel : 62/278-330. Csengele, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztaszer. Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/27S-I88. Pusztaszer. Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Qllés, Fogarasl u. I. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút, U| u. 1. Tel.: 62/287-156. Öttömös, Rúzsai u. I. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhln u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa. Fö u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. 25-27. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel : 62/255-504. A Sátán unokája Két Volford Károly - apa és fia - a tanyai lakatosműhelyben. (Fotó: Gyenes Kálmán)