Délmagyarország, 1998. február (88. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-09 / 33. szám
HÉTFŐ, 1998. FEBR. 9. HIRDETÉS 11 l Amerikai graffiti New York, a szurdokváros Ha a rendőr... Az amerikai rendőrök udvariasak, készségesen eligazítják a turistákat. Az amerikai állampolgárok nem félnek túlzottan a rendőröktől, hiszen azoknak például utcán „csak úgy" nincs joguk igazoltatni. Megváltozik a helyzet azonban, ha az úton vagy autópályán feltűnik mögöttünk egy villogó rendőrautó - egyébként mindegyiken állandó és mindig működő tartozék a traffipax. Haladéktalanul le kell húzódni az út szélére, meg kell várni, amíg a közeg odajön hozzánk. Szigorúan tilos a kocsiból kiszállni, s a kezeket is a kormányon kell végig tartani, ellenkező esetben támadásnak veszi a reakciónkat a rendőr. A következményekre pedig jobb nem gondolni. New York és Boston, bö két hét januárban, épp arra elég, hogy az ember beleszagoljon az Amerikai Egyesült Államok levegőjébe. Meglepődjön, csodálkozzon, álmélkodjon, vagy éppen megdöbbenjen. Ne számítson most senki sem a turisztikai nevezetességek leltárszerű felsorolására, szabálytalan útirajz ez a kilencméteres limuzinok, a hatalmas sárga taxik és az egymásra licitáló felhőkarcolók világából, egyfajta amerikai graffiti. A hattagú család gyorsan belakta a buszt. Koreaiak, kfnaiak, vagy talán japánok lehetnek. Egy biztos, távolkeletiek, s kínai kaját esznek, pálcikával, papírdobozból. Ez nem a nemzeti identitás része, két órával később, amikor megáll a Greyhound busz egy Roy Rogers gyorsétterem előtt, ismét teletankolnak, s jóízűen falják a hamburgert. Este 9 fele jár, sötét van, lassan kezdjük felfogni, Amerika hatalmas ország. Budapestről kilenc óra alatt ért a repülőgép New Yorkba, másfél óra metrózás Manhattanig, ahol a Port Authority Bus Terminal már sejtet valamit a léptékekből. A felhőkarcolók sarkában ötemeletes buszpályaudvar kettő emelet felfele, kettő meg a föld alatt 150 indítóállomás, naponta mintegy 6000 busz érkezik és startol innen. Ennek ellenére példás szervezettség és nyugalom az épületben, bár a környéke vetekszik a Mars térrel, az indulásig még fél óra, szimatolunk egy kicsit a friss levegőn. A sarkon festett fekete szexbomba kínálja magát, közelebb érve kiderül, hogy férfi. Akadnak azért originál nők is, persze, a buszpályaudvar szomszédságában dolgoznak az ősi szakma művelői, azt már nem vátjuk meg, hogy közelebb lépjenek a fekete stricik is. A térképen úgy tűnik, Boston egy kőhajításnyira van New Yorktól. Nem szoktuk meg a léptéket, erre akkor jövünk rá, amikor 4,5 órai buszozás után megérkezünk Massachusetts állam székhelyére, a keleti part második legnagyobb városába. A hipermodern buszpályaudvar környéke feltúrva, épp most akaiják a föld alá rejteni a Bostont keresztülszelő kétszintes autópályát. Hatalmas plakát hirdeti: Rómát sem egy nap alatt építették fel, köszönjük a türelmüket... • Nem véletlenül nevezik a környéket New Englandnak, mintha nem is Amerikában, hanem Angliában járnánk. Viktoriánus faépületek, nyugodt belváros, az ordító neonreklámoktól pedig megvédték a bostoni városképet. Felhőkarcoló csak mutatóba, azonban egy 56-os magyar emlékművet találunk a tövükben. Igaz, az itteni Szabadság tér meglehetősen NATO-kompatibilis, a márványtáblán az amerikai függetlenség kivívása és a francia forradalom alatt szerepel közvetlenül 1956. A busz éjfél körül érkezik meg, rövid kocsikázás a szállásig. Ákosnál és Zitánál lakunk, mintegy 15 mérföldre Bostontól, Natickban. Ha nem mondja, nem vesszük észre, a települések összeépültek. Békés környék, az utcában az utolsó ház, mögöttünk az erdő. A házak itt kizárólag fából készülnek, olcsó anyag, gyorsan fel lehet húzni az épületet, s a komplett tetőfelújítás is kijön 1000 dollárból. Másnap éjszaka leesik a hó, két inch, mondja a meteorológus. Kicsit aggódni kezdek, mikor fogják ezt eldúrni innen. Mosolyognak rajtam, reggel 9-re már a mellékutak is járhatók, amíg a garázs előtt lapátolunk, két hóeke is elhúz a tiszta utcában. Ráadásul a polgárok sem tétlenkednek, minden kisteherautó előtt ott a tolólap, ha kell, segítenek magukon. Boston egyébként nemcsak nyugalmáról, hanem Cambridge-ről, a Kennedy családról és a hegyoldalban lakó tucatnyi Nobel-díjasról híres. Vendéglátóink még a SZOTE-n végeztek, idekint kutatólaboratóriumban dolgoznak. Ákos a Harvard egyetem egyik klinikájának flow cytometry laborját vezeti, többször is elmagyarázza, valami lézeres sejtválogató berendezés, de most nem megyünk át Orvosi Szemlébe. Zita már a versenyszférában, az Astra svéd gyógyszergyár egyik laborjában kutat. A biotechnológia egyik ismert központja Boston. Számtalan labor telepedett ide, dollármilliókat költenek el, s akad olyan is köztük, mely a felfedezett gyógyszerrel milliárdokat keresett. Zitáék éppen a gyomorfekélyt okozó Helicobacter Pylori baktérium ellen szeretnének védettséget nyújtani. Boston túlpartján fekszik Cambridge, melyen két híres egyetem osztozik, a Harvard és az MIT A magyar műegyetemhez lehetne talán hasonlítani az utóbbi intézményt, bennünket mindenesetre az itt működő MediaLab fogott meg a leginkább, mely informatikai kutatásokat és fejlesztéseket folytat. Támogatóik között a jelentősebb multinacionális számítástechnikai cégek mellett olyan kormányszervek szerepelnek, mint a CIA. A híres intézmények egyébként élnek és néha visszaélnek a nevükkel, rengeteg kiváló kutató és professzor dolgozik náluk, a presztízs miatt sokszor csekélyebb bérért, mint a szomszédos, „névtelen" egyetemen. A végzett diákok összetartanak, a harvardi öregdiákok szervezetének lobby erejét talán nem kell bizonygatni. • Valóságos deszant indult Amerika felfedezésére. A számítógépes világhálózaton megjelenő budapesti Internetto folyóirat szerkesztősége döntött úgy, hogy januárban megnézi az Internet őshazáját. Mi vasárnapig maradunk Bostonban, majd reggel indulunk vissza New Yorkba, hiszen Budapestről most jön a következő turnus Amerikába. A szállást is közösen foglaljuk el Manhattan szívében, egy YMCA a 24. utcában, egyszerű, kollégiumra emlékeztető épület, épp ideális helyen. A Manhattani félsziget közepén, egyenlő távolságra a Wall Streettől és a Times Squaretől, a hátunk pedig a 7„ vagy másképpen Fashion Avenuenek támaszkodik. New York metropolis, ám a hétmillió ember és a 900 négyzetkilométer ellenére Manhattan szerkezete teljesen világos és áttekinthető. Az utcahálózat kockás füzetre hasonlít, tucatnyi széles avenue, keresztben pedig vagy 150 keskeny utca, a többségük egyirányú. A forgalom óriási, de mégsem kell térdig szmogban járni, nem véletlen, hogy az amerikai károsanyag kibocsátási normák a legszigorúbbak a világon. A kocsik többsége egyébként yellow cab 1200 taxi van a városban -, Chevrolet és Ford márkájú hatalmas hajók. A taxi nem drága, főleg ha négyen ülünk egy-egy autóba. A metró és a buszhálózat kiváló, bár a bédekker óvatosságra int, amikor azt tanácsolja, csak olyan kocsiba szálljunk, ahol metróőr vigyáz ránk. Az első napokban általános a csoportban a félelem, gyanakodva méregetjük a szakadtabb feketéket, Petyka, a pesti karikaturista pedig a szervkereskedőket emlegeti, akik elragadják az embert az utcán, s ha szerencséje van, akkor csak egy veséjétől szabadítják meg. Hollywood-i reflexek. Számtalan krimi és az akciófilm helyszínét fedezzük fel, ám a támadás vagy az atrocitás elmarad. Sőt, még egy filmforgatást is elcsípünk a Washington Square-en, robbantás nincs, romantikus vígjáték készül, a padon kucorog Júlia Roberts és Ed Harris. Szeretnék átmenni paparazziba, ám a testőr a snittek után mesterien menekíti ki a két filmszínészt. így a félelem természetesen a múlté lesz, s kezdhetjük masszírozni a nyakunkat. Előbb-utóbb ugyanis megfájdul az állandó felfele való bámulástól, New York szurdokváros, a belvárosban a keskeny utcákat ritkán szegélyezik 20 emeletnél alacsonyabb házak, nem is jut be a napfény. Babonásak az amerikaiak, a legtöbb toronyházban nincs 13. emelet, a 12. után rögtön a 14. következik. Ennek ellenére gyakran feltűnnek a jellegzetes, régimódi tűzoltókocsik, igaz, sűrű a vaklárma, hiszen még a legkisebb talponállóban is kötelező felszerelés a füstérzékelő. Az utcakép legfrissebb tartozékai a hatalmas irodaházak előtt bagózó alkalmazottak, a helyi törvények szigorúan tiltják a zárt terekben való dohányzást. Sőt, a boltokban csak 21. évesnél idősebbek vásárolhatnak cigarettát és szeszes italt - igazolványt kérhetnek az eladók -, s akad olyan állam, ahol a szülő fiatalkorú jelenlétében nem vehet sört. Álszent és prűd túlzásnak tűnik, de tény, hogy már kevesebb a dohányos, s valószínűleg az irodai dolgozók többsége is előbb-utóbb megunja, hogy az utcán kell álldogállniuk, bűnösök módjára. Úgy tűnik, a rend szerves része az amerikai átlagpolgár életformájának. Az utcákon akkor sem parkolnak a tűzcsap elé, ha csak öt percre ugranak be a boltba, a kutyasétáltatók pedig a lehető legtermészetesebb módon veszik elő a nejlonzacskót, ha kedvencük a járdán végzi el a nagydolgát. Sőt a nyilvános parkokban sem az ebek az urak, hanem a mókusok. A kutyásokra dróttal körülkerített terület vár, csakis itt lehet levenni a pórázt a négylábúakról. A szabályokat betartják, a büntetés 100 dollárra is rúghat. Az állandóan hömpölygő tömeg ellenére New York nyugodt város, miként nem véletlen, hogy Amerikában nem a szívinfarktus a legfenyegetőbb veszély. Sokkal többet szövegelnek a koleszterinről és az elhízásról. A metropolisban nap mint nyugodtan áramlik a tömeg, ha pirosban megyünk át a zebrán, békésen fékeznek az autók, s akkor is kellemes napot kívánnak, ha csak egydolláros kávét veszünk a sarki salátabárban. A Madison Square Gardenben a New York-Washington NHL rangadóra 20 perc alatt fegyelmezetten vonult be és ki a 18 ezres közönség, persze lehet, hogy ez a békés szurkolói magatartás csak az itthoni focipályák B-középjeit ismerve feltűnő. Úgy tűnik, Amerika a tespedt nyugalom országa, ahol egész egyszerűen nincs miért izgulni. Ha valaki nagyon akar dolgozni, akkor az talál magának munkát, a keresetből pedig meg lehet élni. Ha a családban a férjnek és a feleségnek is van állása, akkor a megtakarítással sincs gond. • Maga New York kezd Hongkong irányába haladni, legalábbis az utcakép szerint. A népek olvasztótégelye itt nem üres szlogen. Feketék - pardon, afroamerikaiak, mert így kell mondani -, kínaiak, mexikóiak, latin-amerikaiak; illegális bevándorlók és zöld kártyáért robotoló vendégmunkások. Chinatown pedig maga Kína, ide tízezrével érkeztek a kommunista rendszer elől menekülők. A kolónia megszervezte a maga életét, még a McDonald's is ktgyóbetűkkel van kiírva, az utcai kandeláberek pagodát formáznak, az újságosoknál pedig helyben kiadott kínai napilapok harsogják a legfrissebb Clinton szexbotrányt. A boltok és éttermek közé ékelve pedig az egyik üvegportál mögött hatalmas Buddha szobor trónol, a látszat ellenére ez ugyanis nem üzlet, hanem templom. Ünnepelnek éppen, január 28-án kezdődik a kínai újév. Az utcákat kivételesen turisták öntik el, a rendőrség már lezárta negyedet, mindenki várja a körmenet indulását. Először a dobok ütemes pufogása hallatszik, majd feltűnnek a zászlók, mögöttük pedig a színes sárkányfigurák. Meg-megállnak az üzletek előtt, táncolnak és hajlonganak, a hagyomány szerint ők a szerencsét hozó totemállatok. Nem bízzák persze a véletlenre, hogy kinek juthat a szerencséből. A sárkányokat csalogató kis piros kártyákat korábban pénzért árulták az ünnepség szervezői. Ja, kérem, a business az business, még ha több ezer éves hagyományról van szó, akkor is. Takács Viktor Seaport: A „vitorlák utcája", a pénzügyi negyed felhőkarcolóival Chinatown: A százezres kínai kolónia újévi ünnepe. (Fotó: Takács Viktor)