Délmagyarország, 1998. január (88. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-10 / 8. szám

10 KAPCSOLATOK SZOMBAT, 1998. JAN. 10. Gyöxike elment Szerette ha becéztük. Nemcsak a néki oly kedves kolléganőktől, hanem tőlünk, férfi munkatársaitól is elfogadta. Persze, ez a kedveskedő stílus tőle sem állott soha távol, hiszen Győzike szeretett minket, legalább úgy, mint ahogyan mi szerettük őt. Győzike a humort is szerette. De csak azokat, amelyek amolyan óvodás szintig emelkedtek. Ha valaki mégis túlviccelte magát, arra rászólt: „Ne, ne beszélj oktondiságokat, nem a té szádra való!" Amikor az 1960-as években a múzeum munkatársa lettem néki is bemutattak. Szobájában fogadott, és rám kérdezett: „Hogy hívnak?" És amikor a nevemet újfent mondottam. rám nézett és így szólt: „Nem té lükted lé negyvennyócban az égyik kiállított dióverő puskát a paravánról? Éreztem, elpirultam. Én voltam, valóban. Akkor ugyanis a kupolában negyvennyolcas szabadságharc-emlékkiállítás volt, amit ő rendezett. Csiklandozta érdeklődésemet a hosszú fegyver, hát megsimogattam, mire a fránya lószerszám leesett. Olyan hatalmasat koppant a posztamensen, mint amikor puska durran. És hívták a tanár urat, aki fölhelyezte az áldozatot, majd szigorúan végigmért és elsietett. Lám, Győzike emlékezeit az esetre, és ki tudja mivéggel, reám is. Győzikének ugyanis nagy-nagy tudománya és munkaszeretete mellett csudajó volt a memóriája is. Pár napig tűrte, hogy magázzam, aztán rámförmedt: „Szerbusz, nahát!" Attól fogva minvégig tetű lettünk/maradtunk. Őt ugyanis mindenki tegezte, akivel kezelős kapcsolatban volt. Minthogy ő is szerbuszolt sok kortással, de a fiatalabb nemzedékkel is. Győzike mindenhez értett, amiről a múzeumban tudni kellett. Lettlégyen a kérdés a történettudomány bármelyik részéről, a néprajznak mezőiről, és legfőképpen a természettudományok tarka térképéről való, Győzike mindég hasított szoros idősávjából annyit, amennyi idő alatt megérttette a kérdezővel, miért bölömbika az a csöpp madár, hol terem felénk különleges páfrány, s hogy ki is volt az a szögedi nótafa, Dankó Pesta. A hetvenes évek elején a történeti osztály tárgyait kellett revízióznom, amely gyűjtemény az ő fennhatósága alá tartozott, akkor sokat, rengeteget tanultam tőle. Ő ugyanis ízig-vérig tudós, kutató, kiváló pedagógus volt. Amikor nyugdíjba ment, csupa lendület, csupa erő, szív és munkaszeretet volt még. Csodálkoztam is a suta törvényen: Miért kell elmenni nyugdíjba olyannak, aki ilyen jól bírja magát, aki tán most lendül egy újabb termőségre? Kezdetben be-bejárogatott. Minden régi kollégát és kolléganőt körbejárt. Hol itt, hol ott harsant andekdotáira a nevetés: életet, egy kis régi, a mainál tán szebb és vidámabb életderűt hozott közénk. Csakhogy Győzike „csak benéztem ". És máris sietett, mert mindég sok volt a dolga, így aztán nem csoda, hogy szinte észrevétlenül szálltak el fölötte az évtizedek: nemes munkákkal, teli kofferes évtizedek. És most elment Győzike. A rosszalkodó szíve „vitte el". Vele egy igazi szögedi embör távozott közülünk, akit tudom, sokan megőrzünk emlékezetünkben. Győzike, Csongor Győző tanár úr Isten Veled. Ifj. Lele József Köszönet! A „KÓPÉ Alapítvány a Hóbiárt Basa Óvoda gyermekeiért" szeretné megköszönni Nagy Zoltánnak a Cserepes sori pékség vezetőjének, Kerekesné Dékány Ida szalmakészítőnek, Zakar Mihály cukrásznak. Molnár Hedvignek, a Gondolat Könyvesbolt vezetőjének, hogy adományaikkal és segítségükkel hozzájárultak a „Szeretet napja" sikerességéhez. A szentmihályi óvoda dolgozói és a gyerekek köszönik a Szentmihályi Új Élet Szövetkezetnek és a Colibri nagykereskedésnek azt a kedves támogatást, amivel örömtelibbé tették a Mikulás ünnepséget. A Klebelsbergtelepi óvoda kicsinyei és dolgozói köszönik a szülőknek, Lipi bácsi-Mikulásnak, a Méz-ért Kft.-nek, a Platán ABC-nek, az Alternatív Mozgássérült Egyesületnek, hogy támogatásaikkal az év végi ünnepeinket emlékezetesebbé tették. A Petőfitelepi I. Sz. Óvoda szeretné megköszönni azoknak a vállalatok és magánszemélyeknek a segítségét, akik nélkül nem tudták volna megvalósítani terveiket. A Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. költségtérítés nélkül vágta ki a nyárfákat, a Mol Rt. pedig az udvari játékok felújításában segédkezett. A decemberi télköszöntő műsoruk mellett is sok szponzor állt, közülük kiemelkedő támogatást nyújtottak: Délmagyarország Kft., Dégáz Rt., Centrum Áruház, Barát Bt., Háziasszonyok boltja, Műszaki Pince, Favorit pékség. Szeged I. sz. Posta, Építészmester Rt. (Hódmezvővásárhely), a Flamenco, Zsuzsanna és Nefelejcs virágüzletek, Mc Donald's, Király patika, valamint Kovács Lászlóné és Csonka Ilona látszerész. A Somogyi-könyvtár köszönetet mond azon magánszemélyeknek, akik adójuk 1%-át az intézménynek ajánlották fel. E támogtásnak köszönhetően 1997-ben a tervezettnél 312 db könyvvel többet tudtak vásárolni. A szegedi Somogyikönyvtár adószáma: 1548 4684-2-06. A Szegedért Alapítvány ezúton mond köszönetet támogatóinak: ÁB-Aegon Biztosító Rt., Bába és Társai Kft., Budapest Bank Rt. Szegedi Igazgatósága, Dégáz Rt., Dél-Magyarországi Gabonafeldolgozó Rt., Délmagyarországi MÉH Rt., Délmagyarország, Déltáv Rt., Démász Rt.. DunaKábel Kft., Kereskedelmi Bank Rt. Szegedi Igazgatósága, Külkereskedelmi Bank Rt. Szegedi Igazgatósága, MKM Rt. kisteleki és szegedi kábelgyára, Medikémai Ipari és Kereskedelmi Rt., Móra Ferenc Múzeum, MOL Rt. szegedi bányászati üzeme, dr. Oláh János, OTP Bank Rt. Csongrád Megyei Igazgatósága, P1CK Rt., dr. Szentgyörgyi Pál, Tisza Volán Rt.. UN1CBANK Rt. szegedi fiók, Zoll-Platz Vámügynökség. Köszönetét fejezzük ki azoknak a magánszemélyeknek, akik személyi jövedelemadójuk 1%-ból 170 701 forintot adományoztak a Szegedért Alapítványnak. Az összeget az alapítvány törzsvagyonához csatolták, s hozadékát használják fel dijakra és pályázati támogatásokra. Adószámuk változtlanul: 19079244-2-06. Még a fehérvári „szükséglakásokról" A székesfehérvári cigány szükséglakások ügyében a Délmagyarország december 9-i számában Takács József cikket írt, Fehérvári anomáliák címen. A cikkíróval mindenben egyetértek, úgy gondolom, igen sokan mások is. A cikkíró csak mérsékelten, anomáliákat mond, holott törvénysértést és talán még többet mondhatott volna. Nos, a történteket majd szépen elfelejtjük, mert nincsenek sokan, akik megértik a jelentőségét. Látszólag nem nagy dologról van szó. Nyolc cigánycsalád nem volt megelégedve a részükre kiutalt szükséglakással. A belügyminiszter gondoskodott róluk, kaptak pár milliót, hogy jobbat vehessenek maguknak. - így is elő lehet adni, ami történt. De mi ennek a történetnek a valósága, a lényege? Törvényeink szerint a kilakoltatandó részére az önkormányzat köteles szükséglakást adni. Hogy az milyen legyen, a törvény előírja (helyiségek száma stb.). Ha az érdekeltek kifogásolják, mert nincsenek meg az előírt kellékek, úgy ennek megállapítása végett a bírósághoz fordulhatnak. A bíróság, ha alaposnak találja a panaszt, a hiányok pótlására, vagy másik megfelelő lakás juttatására kötelezi az önkormányzatot. Ha nem találja alaposnak, elutasítja. A jogerősen elutasított panasszal vége az ügynek. A kilakoltatott vagy igénybe veszi a lakást, vagy nem. Ez a törvény a szükséglakások tekintetében, mely egyaránt kötelező magyar és cigány honpolgárra. Már most jelen esetben a bírósághoz fordulás nem történt meg. Ellenben beavatkozás történt a polgármester jogkörébe. A törvényes eljárást azonban megkerülni, megmásítani, figyelmen kívül hagyni senkinek sem szabad, magas, még legmagasabb állású személynek sem. Szép dolog a kilakoltatottat segíteni, saját zsebből, azonban nem az államkasszából. No igaz, itt nem 800 millióról van szó, csupán kb. 30 millióról. Ennyit csak elbírunk, állunk annyira jól!? - Jó volna név szerint megismerni azokat a közéleti személyeket, akik a tüntetésen részt vettek vagy egyébként kiprovokálták azt. Hősies kiállásukat méltányolnánk a következő választáskor. Nagyon jó volna ha a szegedi közéleti személyek nyilatkoznának: törvényes dolog történt vagy sem. Ha egyezik véleményük Takács Józsefével, s az itt leírtakkal, akkor tehetnének egy-két lépést arrafelé, hogy a törvényesség megőrzésére hivatott szervek figyelme fölhívassék. A fehérvári ügyészségre gondolok elsősorban, s ennek útján a legfőbb ügyészségre, hiszen a jogkörében helyesen eljárt polgármester, azaz a törvényesség megvédése az ő feladatuk lenne. De még tovább menve, végső soron az alkotmánybíróság mondhatná ki, hogy törvénysértés történt-e vagy sem. Hiszen ha méreteiben talán nem is látszik egész nagynak az ügy, a legfőbb szinten megtörtént volta azzá teszi. Takács József cikkében az állampolgári lekiismeret szólalt meg. A tömegember hallgatni szeret, ha hibát észlel. így kényelmesebb és biztosabb - mondja ő. Nagyon jó volna, ha a szegedi közéleti személyiségek, akikre szeretünk és szeretnénk fölnézni pártállásra tekintet nélkül, túl tudnák tenni magukat a tömegember álláspontján. Hiszen jószerint kötelességük is, hogyha hibát látnak, a köz érdekében fölemeljék szavukat. Ha nem korrigáljuk, meg sem kíséreljük a hibákat kijavítani, azok mindinkább elhatalmasodnak és végül minden jót megrontanak. Bottka Sándor István A MÁV válaszol... Az 1997. december 15én a Délmagyarország „Csörög a Pannon GSM" rovatában megjelent „Mennyi" észrevételben leírtakat vizsgáltuk és az alábbiakat közöljük: A panaszos által használt, a 26 éven aluli fiatalok kedvezményére vonatkozó igényjogosultságot a Személyszállítási Üzletszabályzat III. része szabályozza, mely szerint: ,A vasűt 26 éven aluli magyar állampolgárságú fiatalok részére kedvezményt biztosít." A panaszosnak kék színű személyi igazolványa van, melyet külföldi állampolgárok részére adnak ki. A vonaton szolgálatot teljesítő jegyvizsgáló a fentiek alapján a Személyszállítási Üzletszabályzat szerint járt el. Amennyiben a jegyvizsgáló határozott fellépése az utas számára sérelmes volt, szíves elnézését kéljük. Kiskunfélegyháza állomáson téves tájékoztatást adó dolgozóval szemben felelősségi-vonást alkalmaztunk. Utasunktól az okozott kellemetlenségekért szíves elnézést kérünk. • Az 1997. december 5-én a Délmagyarország „Csörög a Pannon GSM rovatába megjelent „Vonatjegy" című észrevételre azt alábbiakat közöljük: A kedvezmények felhasználására vonatkozó feltételeket a Személyszállítási Üzletszabályzat II. és Dl. része szabályozza. Az üzletpolitikai kedvezmények kizárólag a magánutazásra vehetők igénybe. A munkaviszonnyal kapcsolatos hivatalos utazásra, munkábajárásra, dolgozók hazautazására és minden olyan esetben, amikor az utas utazási költségtérítésben részesül, csak egyes kedvemények használhatók fel. Az üzletpolitikai kedvezmények igénybevevői az áfát nem igényelhetik vissza. A kedvezmények alapján kiszolgáltatott menetjegyekről a vasút csak magánszemély nevére szóló számlát szolgáltat ki. Az átvett mentjegy nyugtatartalommal bíró bizonylat. Állomásainkon a számla kiadása biztosított, azonban a fenti előírás figyelembevételével történik. A panaszból konkrétan nem derül ki, hogy a pedagógus és a gyermek melyik kedvezmény felhasználásával utazott. Amennyiben a panaszos az igénybevett kedvezményt, illetve címét közli, részére részletes tájékoztatást küldünk. Kérjük a Csörögben K.-né P. G. néven bejelentést tett utasunkat a fentiekről tájékoztatni szíveskedjenek. Szíves közreműködésüket köszönjük. Személyszállítási osztály, Huszár Zoltán osztályvezető „Köszönetünket szeretnénk kifejezni a Szeged, Kálvária sugárúti egyesített szociális intézmények lakói és dolgozói nevében a Móra Ferenc Altalános Iskola tanulóinak és tanárainak, a nálunk előadott karácsonyi műsorukért, mellyel sikerült az otthon idős lakóinak életébe egy kis melegséget hozni. Reméljük, hogy nekünk is sikerült az otthon lakói által készített apró ajándékokkal a gyermekeknek ugyanolyan örömet szerezni, mint amilyennel ők örvendeztettek meg bennünket" - irta szerkesztőségünknek Zsótér Antal, az intézmény igazgatója, s fényképet is küldött az ünnepségről. • A hét fotója A hal magáért beszél íme, a hal, amelyik csak a karácsonyt úszta meg. Ezzel nyilván, lévén tükörponty, neki is szembe kell néznie. Egyébként a halak, ellentétben a horgászokkal és halászokkal, nem szeretik, ha kifogják őket. De mit is beszélek, a horgászok se szeretik, ha kifogják őket. A lényeg az, hogy a halak és a horgászok is a vizet kedvelik, a horgász mégis jobban érzi magát, ha a tüdejét levegő környékezi. Mindenkinek megvan a maga élőhelye. Hiába is gondolunk arra, ahogyan a gazdi egy idő eltelte után kezd hasonlítani a kutyájára, ugyanúgy a halakkal foglalkozó is a halra. De várjuk csak ki a végét, minden hal magáért beszél. (Gyenes Kálmán felvétele) Ezt a rovatunkat olvasóink irják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460