Délmagyarország, 1998. január (88. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-08 / 6. szám

4 KRÓNIKA CSÜTÖRTÖK, 1998. JAN. 8. (PMgfflB MA A SOMOGYI-KÖNYV­TÁR előterében február 12­ig tekinthető meg a 90 éve, 1909-ben indult Nyugat, a 20. századi magyar iroda­lom legjelentősebb folyóirat megjelenésének körülmé­nyeit, érdekességeket, kap­csolatát a társművészetekkel bemutató kiállítás. INGYENES JOGI TA­NÁCSADÁS a lakosság ré­szére 14-től 16 óráig a Men­tái Családsegítő Irodában (Eszperantó u. 1.). MAGYAR FILMEK KLUBJA a Dugonics Mozi­ban (Kossuth L. sgt. 53.): délután 3 órakor a Hathol­das rózsakert című filmet vetítik. A VETERÁN REPÜ­LŐK Egyesületének szegedi tgozata 15 órakor klubnapot tart a Kazinczy u. 2. szám alatt. KOZMO-ARKANUM KLUB: a Juhász Gyula Mű­velődési Központban 19 órától Benárik Ádám aszt­rológus tart előadást Barát­kozás az önismerettel, ne gátoljuk lehetőségeinket címmel. A RÉGI ZONGORIS­TÁK KLUBJA a Hungária Szállodában 19 órai kezdet­tel tartja szokásos havi est­jét. A hangulatért felelősek: Arany János, dr Dohler László, dr. Lévay Endre, dr. Mózes János, dr. Polgár Gyula, dr. Veres László. A dobnál: Várnai Szilárd. A JATE-KLUBBAN 21 órától Student buli. Há­zigazda: Mátrai Róbert és Molnár Lajos. A SZOTE-KLUBBAN 22 órától UNIVersitas party. Dj: MC Fresh. HOLNAP BIBLIAÓRA angol és magyar nyelven, 15 órától a Pedagógiai Intézetben (Közép fasor 1-3.). AZ IFJÚSÁGI IRODÁ­BAN (Dózsa Gy. u. 5.) 16 órától életmód-klub. A CSILLAGVIZSGÁ­LÓ (Kertész utca) 18-tól 21 óráig látogatható. BORNEMISZA GER­GELY négyrészes vallás­történeti sorozatában a te­remtéstörténetről tart elő­adást: Bűnbeesés máskép­pen címmel, 18.30-kor a Bartók Béla Művelődési Központban. A JATE-KLUBBAN 21 órától Volvox Funky Club. Házigazda: Mátrai Róbert és Molnár Lajos. A SZOTE-KLUBBAN 22 órától Buddy Holly há­zibuli. Mv.: Gajdács Zol­tán. AZ ALKOTÓHÁZ­BAN (Árboc u. 1-3.) ma, 15.30-tól fazekas szakkör felnőtteknek; holnap, 14-tól szövés, 16 órától mézesbáb­készités. Mocskássy Izolda kiállítása • Munkatársunktól Macskássy Izolda grafi­kusművész kiállítása nyílik ma 17 órakor a G-galériá­ban (Tábor utca 5.). A tárla­tot dr. Tekulics Péter, a Sze­gedi Gyermekkórház igazga­tó főorvosa nyitja meg. • Hőgye színháza Márai-darab a Kamarában • 75 éve A szegedi labdarúgás Kezdjük a labdarúgás­sal azért, mert ez az a sport amelyik a legjobban a nagyközönség szívébe férkőzött és amelyik az el­múlt időben a legtöbb di­csőséget hozta városunk sportéletére, hiszen meg­szerezte immár másodíz­ben a vidéki bajnokságot. Labdarúgóink az elkövet­kezendő szezonban még fokozottabb reménységgel startolhatnak, mert jó ké­pességű csapataink, foly­ton javuló játékstílus és nagyszámú kiváló játéko­saink biztos záloga az el­maradhatatlan sikernek. (1923) • 50 éve Nem államosítják a gyógyszertárakat A népjóléti minisztéri­umban elkészült a tör­vényjavaslat a gyógyszer­tárjogosítványok rendezé­séről. Ezentúl községek, városok, betegbiztosító pénztárak is kaphatnak nyíltforgalmú gyógyszer­tárat. így nem fordul elő, ami eddig sokszor meg­történt, hogy egyes rit­kább gyógyszerekhez csak a tehetősebb betegek juthattak. (1948) • 25 éve Jövére termel Högye Zsuzsanna: „Márai ismerte a világot és az embereket." (Fotó: Schmidt Andrea) A Judit című egysze­mélyes darabot Hógye Zsuzsanna előadásában mutatja be január 9-én, pénteken a Szegedi Nemzeti Színház a ka­maraszínházi pódiumon. A színésznő, aki Márai Sándor rajongója, körül­belül négy éve „szeretett bele" a regénybe; Lász­lóffy Csaba dramatizálta számára. Egy alkalom­mal már előadta: tavaly novemberben Bécsben, a belvárosi evangélikus templomban, óriási si­kerrel. A szegedi színpa­di változat létrehozásá­ban Szemán Béla rende­zőként segített neki. Vannak dolgok, amelyek véghezvitelére csak arra hi­vatott emberek képesek. Egy monodráma előadása példá­ul minden bizonnyal ilyen. Ha a színész fizikai-lelki megterheléséhez még hozzá­számítjuk a „viszonyokat", mondjuk azt a körülményt, hogy Hőgye Zsuzsanna csak az esti előadások után juthat színpadi próbához, s hasad a hajnal, mire végez és hogy a műszaki feladatokat ellátók személyes okok miatt, a mű­vésznő iránti megbecsülésük jeleként vállalják vele együtt a virrasztást és a munkát ­akkor világos: elhivatottság kell ide! És mi még? Hőgye hét évvel ezelőtt játszott egy másik egyszem­élyes darabot, akkor ó volt Jászai Mari; most ó lesz ­Márai Sándor. Hiszen az arisztokrata családba beke­rült egykori cselédlány, Judit alakja - csak ürügy. Márai magát fija, mint mindig. - Mit köntörfalazzak: imádom! - mondja a szí­nésznő. - Nehezen tudom szavakkal kifejezni, hogy miért. Ő számomra a magyar Thomas Mann. Általában válogatós vagyok az olvas­mányaimban, de ha egyszer rátalálok egy jó könyvre, ad­dig nem teszem le, amíg el nem olvasom. Ilyenkor meg­szűnik számomra a valóság. Sokszor jártam már úgy, hogy nem tudtam időben le­tenni egy jó könyvet és ész­revettem a színpadi játéko­mon, hogy „benne ragad­tam" az olvasott világban. Ez természetesen tilos, ezért igyekszem időben és erő­szakkal megvonni magamtól az ilyen olvasmányokat. Ha például utazom az esti sze­replés előtt, már a vonaton megtiltom magamnak, hogy olvassak... - Ez az olvasási láz való­színűleg a gyerekkoromból származik. Apám a reggeli­zőasztalnál olvasta az újság­jait. Az sem volt mindegy, hogyan vannak összehajtva! Bizonyos családi hierarchia szerint juthattunk a lapokhoz mi, a többiek: apám után anyám, aztán én. Aztán megbeszéltük. Nem voltunk gazdagok, de polgári miliő­ben éltünk, amelynek szin­tén megvolt a sajátos hierar­chiája. Egy svájci gyár ma­gyarországi kirendeltsége ál­tal épített házban laktunk, ugyanott, ahol a vezérigaz­gató és a magasabb rangú al­kalmazottak. Az udvaron te­niszpálya volt és a partykat is ott rendezték. A hierarchia érzékelhető volt, mégsem bántó. Lehetett élni benne. Nekem minden évben meg kellett mutatni a bizonyítvá­nyomat a vezérigazgatónak. Törődött velem, de nem le­ereszkedőn. Volt egy minde­nesünk, a Bözsi; egyszer az apám fül- és szemtanúja volt, amint - már nem em­lékszem mivel kapcsolatban - piszkoskodtam vele, csú­nyán szóltam hozzá vagy ilyesmi... Egy álló hónapig nekem kellett pucolni Bözsi cipőjét! Apám így tanított meg arra, hogy az" ember ­ember. Márai Sándornál rá­ismerek erre a világra. Az én életem persze nem úgy ala­kult, mint „polgáréknál" ez szokás; de a nosztalgiám megmaradt ez után a világ után, amelyben belső bizton­ságérzet adott tartást az em­bernek, s amelyben létezett a mások iránti felelősség. Szóval az elhivatottság mellett mi kell még egy mo­nodráma előadásához? Személyes, mély kötődés - a szöveghez, az íróhoz, a hős­höz. Hőgye Zsuzsannának köze van Jászai Marihoz. És Márai Sándorhoz. Sulyok Erzsébet Maradt még „menekülési" útvonal? Telpark: néhány zóna rendel •te Lassan két esztendeje, hogy bevezették Szeged Belvárosában a Telpark névre keresztelt autó­parkolási rendszert. Má­ra kiderült, az eleinte sokat bírált szisztéma jól bevált. A centrumban le­het parkolni, a megálló­helyek 65 százalékát használták ki átlagosan az autósok tavaly. Az új esztendőben viszonylag kevés változás várható a szegedi parkírozás! rendszerben: az árak maradnak, s bár­mennyire is hihetetlen, de több belvárosi utca lakói kérték, náluk is vezessék be a parkolási zónát. - Közel 4200 bérletet ad­tunk el tavaly - mondta Ra­dics János, az üzemeltető Szegedi Közlekedési Társá­ig irodavezetője. - A leg­népszerűbb a lakossági bér­let volt, a Belvárosban élők közül 1200-an éltek ezzel a kedvezményes lehetőséggel. Viszonylag sok, több mint 700 kombinált, azaz minden zónára érvényes bér­letet is elhasználtak a szege­di autósok. Augusztusban vezették be az úgynevezett felmutatóra szóló parkoló­bérletet, amely rendszám feltüntetése nélkül bárme­lyik autóra jó. Ebből azon­ban mindössze 70-et adtak el annak ellenére, hogy a sze­gedi érdekképviseleti szer­vek - a kereskedők nevében - szorgalmazták ennek a bérletfajtának a meghonosí­tását. Igaz, ezért a kis „papí­rért" igen csak borsos árat kellett fizetni. Úgy tűnik, kezdjük meg­szokni, hogy hogyan kell parkolni Szegeden. Ezt mu­tatja az is, hogy a szabályta­lankodók száma tavaly je­lentősen csökkent. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy az SZKT hosszas türel­mi idő után „bekeményített". - Egyéves várakozást kö­vetően tavaly megkezdtük a fizetési meghagyások postá­zását. Jelenleg közel három­száz meghagyásra várjuk a szabálytalankodók válaszát, pontosabban azt, hogy fizes­senek. Tavaly egy-két tucat bírósági pert is megnyertünk a nem fizető pakolókkal szemben. Azt hiszem, az au­tósok kezdik belátni, hogy nem érdemes az 1200 forin­tos büntetéssel megvárni a végrehajtót, hiszen a bírósá­gi döntés nyomán akár tíz­ezer forint fölé is felkúszhat a fizetnivaló. Hogy mi várható az idén? Január 15-ig, azaz jövő hét csütörtök estig még érvénye­sek a tavaly váltott parkoló­bérletek. Ezután azonban le­jár a türelmi idő. Az idén második alkalommal ússzák meg a szegedi autósok a díj­emelést. így a kezdetben magasnak tartott bérletárakat lassan „megdézsmálja" az infláció. - Már tavaly év közben jeleztük az önkormányzat­nak, hogy itt-ott lyukas a rendszer, finomítani kellene a parkolási zónákon. A köz­gyűlés azonban még nem foglalt állást. Miről van szó pontosan? Arról, hogy a Belvárosban maradt néhány utca, ahová nem tették ki a fizetős táblát. Ilyen többek között a Gogol, a Juhász Gyula utca, a Szent István tér és a Mars tér kör­nyéke. Ezeket a területeket valóságos „menekülési" út­vonalnak tartják az autósok, s szinte lehetetlen a közel­ben megállni. Az itt lakók és a területen működő hivata­lok, bankok, kereskedők is kérték már, vonják be a par­kolási rendszerbe ezeket az utcákat is. A mai 2200 fize­tőparkoló így újabb 400-500 hellyel bővülne, s talán eny­hülhetne ezeken a területe­ken is zsúfoltság. K. G. kenyérgyárat építtet, a Hétvezér utca és Tavasz utca sarkán. Teljes beren­dezését a jugoszlávok szállítják majd, s 1974 vé­gére előreláthatólag meg­indulhat a termelés. (1973) A szegedi sütőüzemek nagy része elavult, a kor­szerűtlen berendezésekkel csak nagy nehézségek árán tudják mindennapi kenyérszükségletünket biztosítani. A Szegedi Sü­tőipari Vállalat most új • A hét kérdése Mit a képi erőszak ellen? Kiss Antal, H. J., Sallai Gáborné. (Fotó: Somogyi Gáborné) Gyilkosság nélküli képernyőt! E célt maga elé tűzve kampányt indí­tott a Magyarországi Gyermekbarátok Moz­galma. A civil szervezet szerint a tömegkommu­nikáció közvetítette erő­szak veszélyezteti az if­júságot, ezért módosíta­ni kell a médiatörvényt. Hogy csakis a jogsza­bályban rögzített időin­tervallumban sugároz­hassanak „erőszaktól csicsogó" programokat a tévé és rádióállomá­sok. S e passzus meg­sértőinek jelentős pénz­bírság legyen a bünteté­se. Mit tehetünk a képi erőszak ellen? - kérdez­tük a szegedieket. Kiss Antal, műszaki ta­nár: - Maximálisan egyetér­tek és én is támogatom ezt a gyermekbarát kezdeménye­zést! Mert ömlik az erőszak a képernyőről - a rajzfil­mektől kezdve a hírműsoro­kon át, s nem csupán az esti órákban. Akik így vétenek a gyermekek ellen, azok ne csupán pénzbírságot fizesse­nek, hanem - ha többször is megsértik a jogszabályt ­vonják vissza sugárzási en­gedélyüket! H. J., nyugdíjas műszaki értelmiségi: - A gyermeke­inket, az unokáinkat nagyon rossz irányba befolyásolja, ha erőszakos cselekedetet néznek végig a tévé előtt ül­ve, mert azonnal „leutánoz­zák", agresszívebbé válik a beszédük. Semmiképpen se „erőszakos és adminisztra­tív" módon érném el, hogy a tévétársaságok változtassa­nak a jelenlegi gyakorlaton. A túl sok erőszakot sugárzó adókat, műsorokat nem érté­kelem, nem is nézem. Saját példámmal és mentalitásom­mal próbálok hatni az uno­káimra. Sallai Gáborné, munka­nélküli kiskereskedő: — A hétéves kis unokám is imád tévét nézni. Erről egy gyer­meket lebeszélni nem lehet, amit figyelembe kellene venniük a műsorszerkesz­tőknek. Csakis a késő esti órákban vetítsenek felnőt­teknek való filmeket! De azt is tiltatnám, hogy a mese vagy a gyerekműsor előtti filmajánlóban, reklámban mutassanak erőszakos jele­neteket. A gyermekek szá­mára veszélyes az agressziót sugalló rajzfilm, s a felnőtt nézőknek szóló akciófilm. A szankciók meghatározását a szakemberekre bízom. Ú. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom