Délmagyarország, 1998. január (88. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-30 / 25. szám

PÉNTEK, 1998. JAN. 30. INFORMÁCIÓ 7 Nagy a nyüzsgés az iskola új könyvtárában. (Fotó: Somogyi Károlyné)' • Munkatársunktól Önkormányzati segítséggel tavaly jelentős fejlesztéseket hajtott végre az üllési általános iskola. Mintegy tízmillió forintos beruházással új épületszárny készült, amelynek két helyiségében könyvtárat, illetve számítástechnikai tantermet alakítottak ki. A nyolcezerkötetes iskolai könyvtárat nemrégiben vehették birtokba a diákok. A hetven négyzetméter alapterületű helyiséget többfunkciósra tervezték, délelőtt speciális olvasótermi irodalomórákat is tarthatnak benne, délutánonként pedig könyvtárként üzemel. Az iskola szakképzett könyvtárost is foglalkoztat, aki félállásban magyar szakos tanárként is tanít. Az üllési iskola könyvtára jól kiegészíti a község bibliotékáját. Gyűjtőköre elsősorban a kötelező és ajánlott irodalomra, ismeretterjesztő kötetekre és a tanárok munkáját megkönnyítő szakkönyvekre terjed ki. A könyvtárhoz egy kis videotéka is tartozik, amely a tantárgyakhoz kapcsolódó oktatófilmeket és az irodalmi művekből készült feldolgozásokat kínálja. Az új épületszárny másik helyiségében hamarosan elkészül a számítógépterem is, ahol a régi gépek mellett 9 újat is üzembe állítanak, s a Sulinet program keretében az üllési diákok is naponta használhatják majd az Internetet. NEM KELL SZEGEDRE UTAZNIA, HIRDETÉSÉT FELADHAT/A A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks, Fő út 88. Tel.: 62/269-397. Balástya. Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330. Csengele. Felszabadulás út 12. Te!.: 62/286-031. Ópusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer, Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜlLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogarasl u. 1. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány. Felszabadulás u. 15/A. Tel : 62/288-231. Forráskút, ll| u. I. Tel.: 62/287-156. Öttömös. Rúzsai u. I. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhin u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, Fő u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz. Dózsa Gy. u. Z5-Z7. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel.: 62/255-504. Kedves Környékbeliek! G

ondolom, már Önök is nagyon drukkoltak a tévébéli időjósoknak: érkezzen már meg az igazi tél! Meteorológászaink - mikor, kit láthattunk épp a nagy európai műholdas kavargások lavórjában - egyik nap meleget, másikon hideget voltak kénytelenek fújni egyazon szájjal. Igencsak megszenvedtek az igazat illetően. Hiába hordtak össze hetet-havat, s villogtatták a tudomány villámait, hintették a népi szólások magvait, azok legtöbbje a képernyő pusztájába kiáltott szóként veszett el. A tél gőgösen tartotta magát - ott, ahol volt. Nyilván, tapasztalták, ha pendelyesen is, de befutott a tél. Érezteti fagyos leheletét, éjszakára kopogásán jelez: ilyentájt mégis csak ő az úr. Hiába zöldellt ki a gólyafészek a forráskúti út menti villanyoszlopon. Hiába duzzasztotta bimbósra riigyeit a sándorfalvi határ orgonája - ha akar, azonnal álljt parancsol a természetellenes természetnek. Mondják: a tél úgy szép, ha ropog a hó a talpunk alatt. Ha megjárathatjuk a hólapátot, elsöpörhetjük a ház elejét. Ennek még igazából nem jött el az ideje, de a semlyékek vizein már megvastagodott a jég. Iringálhat, korcsolyázhat kedvére, aki éppen az ilyen mezei revüre vágyik. A múltkoriban említette a balástyai Laczkó Pista, hogy neki kedves emlék, mikor fakorcsolyával, és az azt hajtó faszöges bottal, a gusztonnyal járt az iskolába. Bízva, hogy azért nem ennyire fagyos a mi világunk, köszönti Önöket e héten is: fttAjeriKi tiéxrr • Halesz-Havolt Ül lésen? Százegy hektár, meg a többi HIRDETÉSÉT ITT IS FELADHATJA: MÓRAHALOM, Felszabadulás u. 30. 62/381-251 Kedd-csütörtök 9-12 óra KISTELEK, Árpád «. 7. Kisteleki Hírmondó szerkesztősége • Szatymaz Európáról tanácskoztak • Munkatársunktól A Szatymazi Gazdakör és a Fehértói Alapítvány szervezésében a héten Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásáról fórumot tartottak a szatymazi művelődési házban. A Francia Köztársaság mezőgazdasági attaséja, Chriscophf Colién d'Verdiere ismertette a francia mezőgazdaság helyzetét és az uniós tagállamok gazdasági célkitűzéseit. Dr. Farkas Gabriella, az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának tagja pedig az ország EU-s csatlakozásához szükséges jogharmonizációról beszélt. Amikor hat ország megalakította az EU-t, elsődleges céljuk volt, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű termékkel lássák el tagállamaik lakosságát. Az unió jelenlegi 15 tagja most arra törekszik, hogy a jelentős terméktöbbletet és a termelékenységet visszaszorítsák. Ez a leépítés 1985 óta tart és a francia mezőgazdaságban dolgozók létszámának csökkentéséhez is vezetett. Franciaországban jelenleg 1,6 millió magángazdaságot tartanak nyilván, ahol a farmer 39 hektáron gazdálkodik és 600 ezer frank az átlagjövedelme. A kelet-európai országok belépésével pedig egy olyan közös jövőt alakítanak ki, ahol egymás partnerei lesznek és nem riválisai. Dr. Farkas Gabriella előadásában megfelelőnek ítélte a jogharmonizációt, de szerinte kevés olyan jól sikerült törvényünk van mint a hegyközség vagy a bortörvény. Tavaly valamennyi magyar párt és érdekképvisletei szerv azon munkálkodott, hogy egy hosszú távú, nemzeti agrárprogramot hozzon létre. Az igyekezet, nyilván kevésnek bizonyult, mert ilyen kúszált állapotában, mint a mostani, már rég leiedzett a magyar mezőgazdaság. Elegendő csak a földügyek rendezetlen voltára, a támogatások odaítélésének helytelen gyakorlatára és a piacolás nehézségeire gondolnunk. Zsombói népfőiskola • Munkatársunktól Matematikus áll a jövő héten hétfőn a zsombói Wesselényi népfőiskola látogatói elé: dr. Csákány Béla professzor Egyszeregytől az integrálszámításig címmel tart előadást, és beszélget hallgatóival. Új könyvtár az üllési iskolában Százegy hektár szőlő, ebek harmincadján. (Fotó: Gyenes Kálmán) Faramuci dolog Vince napján, szikrázó napsütésben, tele pincét jósolni. Idén esett, nemcsak csordult, borivók bizakodhatnak tehát, de 1974-ben, Vince napján színtiszta tavaszi napsütés volt, és az üllési Haleszban szőlőt telepítettek. Sámánhitünkben sem volt olyan varázsló, aki hosszú távra ható bőséget jövendölt volna, noha magunk is leírtuk akkor, ha ez a szőlő termőre fordul, tele lesz a pince. Igaz, mást is le kellett írnunk, mert nyolc tanyát fordítottak ki tövestül, hogy a százegy hektár összeálljon. A tanyának is gyökere van, bölcselkedtünk, és aki a futóhomokot megkötötte, saját lelkét is tövestül kötötte oda. Úgy siratjuk ma már a nyolc tanya szerencsétlen lakóját, hogy a százegy hektár szólót is szánjuk. Az emberek többsége, és a szőlő többsége is múlt időben értendő. Pár nappal az idei Vince után mentünk táblát nézni arra a területre, amelyik nevében hordja sorsát: ha lesz, lesz, ha nem lesz nem lesz, tehát Halesz. A sivatag homokot annakidején jól megtrágyázták, hatszáz mázsát minden hektárra, hatalmas ekével legalább nyolcvan centire megfordították, a barázda fenekére kukoricaszárat raktak, hogy a leszivárgó nedvességet a gyökér táján marasztalják. Virító tábla lett belőle. Most? Maga a siralom. Haleszból Havolt lett? Nagyobbik felét olyan emberek kapták meg a legújabb földosztáskor, akik művelni akarják, de olyan „utak" is vannak bőséggel benne,,amelyeket a gondozatlanság régen kipusztított. „Termékszerkezetváltás" is történt némely területeken, a helyén kelkáposztát, talán spárgát is, és fóliasátrakat is látni. Előbb nagy munkával ki kellett szedni a gyümölcsfákat, és a tanyákat, aztán nagy munkával beleültették, később ezt is kiszedték ugyanolyan nagy munkával. Simon Kálmánékat keressük, akik némi fondorlattal megtarthatták tanyájukat, de nem olyan könnyű megtalálnunk őket. Könyvben is szóltam róla. Boldog Kálmánnak írtam, mert nem akartam, hogy bármi baja legyen. Az ó házuk előtt szóló volt, őszibarack is, csak azért, hogy még egyszer megmutassa, mi a szép, most pucér a fölújított tanya, és a végében tehenészet van, legalább hatvan marhával. Megkérdezzük a gondozót, annyit tud csak a múltról, hogy semmit nem tud. Talán még gyermek se volt akkor, amikor itt az ég zengett. A faluban útbaigazítanak bennünket, mondják az utcát is, de abban az utcában senki nem ismer Simon nevű embert. A Töprengő sörözőbe küldenek bennünket, mert kocsmahelyen mégiscsak többet tudnak. Hárman töprengenek, mégse sütnek ki semmit. Az autójavítót ajánlják, és lássanak csodát: ott találjuk Gera Lászlót, aki megvette Simonék tanyáját. Később el is adta, de legalább meg tudta mondani, hogy a másik utca közepén keressük őket. A Töprengőből jól dobó gyerek el tudna dobni hozzájuk. Ahogy én nem ismerem mindig a szomszéd lépcsőház lakóit se, ez a városi szokás, lám csak, már falun is honos? Kálmán bácsi most is kosarat köt, mint annakidején, amikor utoljára náluk jártunk. Rémlik neki is, élete párjának is, hogy valaha találkoztunk már, de kimondani nem tudják. Amikor arra is emlékeztetem, hogyan vágta fejbe a drótkötél, amit első almafájára rákötött, hogy a Nagy Professzor kihúzza, még jobban tekergeti a nyakát. Feleségi segédlettel összeszedjük azoknak a nevét, akik kénytelenek voltak elhagyni tanyájukat: Sárközi Lajosné, Hegedűs Antal és Ferenc, a két Legény, Pintér Antal, Bitó Vencel (Síró Vencel lett a könyvben), Kovács István, Tari István, Vörös János, Nagy József, a másik Simon Kálmán, de azt már nem tudjuk kideríteni, él-e még valaki a hajdani szomszédok közül. • Önként hagyták el azt a tanyát, amiért akkor a világ végére is elmentek volna? - Öregszünk, közel akartunk kerülni az orvoshoz. 9 Hivatkoztak akkor arra is, kell majd valaki, akinek az udvarába be lehet rakni a szőlős ládákat. - Be is rakták mindig. • Hogy kell valaki, aki a szőlőmetszőknek meleg teát főzzön. - Főztünk is. • Hogy csősznek is lennie kell. - Én voltam a csősz. Volt egy farkaskutyám, Titó volt a neve. 9 Láncos kutya volt? - Láncon vezettem, de a nevet az első gazdája adta. Vasárnaponként fölülök a biciklire, körülnézek, hazajövök, akkor tudok jót pihenni. Otthon voltam! Este mi már a tyúkokkal lefekszünk, de reggel kivet az ágy magából. Mindig azon spekulálok, mi mindenen mentünk mi keresztül, kegyelmes Istenünk, amíg idáig eljutottunk. Nincsen az a mai gyerek, aki felét is elhinné. 9 Aki szőlővel kapta vissza, ami azelőtt puszta homok volt, és nem műveli? - Nyakig ér a gaz benne, az igaz, de pénzt érik. Most még keveset adnának érte, de jön rá még jó világ. 9 A jövő útja volt a nagyüzemi szőlő. - Telepítettek legalább ekkora táblával Karahomokon is, a Volford-tanyával szemben is, de igencsak erre a sorsra jutott mind. Mekkora kár ez.? Senki nem számolja. Horváth Dexső A kosárfonó • Munkatársunktól A fenti írásunkban olvashatták, a szőlővel bajlódó Simon Kálmán ügyes ember. A vesszófonás mestere. A szép kosarairól és finommívű fonott üvegeiről is híres. A tűzhely melegénél, élete párjával tél derekán is válogatja és tisztítja a fűzfavesszőt, aztán kis kosár, nagy kosár, kis kas, nagy kas, és piaci garaboly iesz valamennyiből. Régen kocsiba való kast is kötött, de ilyenre már ritkán érkezik megrendelő. A kosarak is barátságból készülnek csupán, mert a szép munkának barátságmegtartó ereje van. Olyan paraszti munka a kosárfonás, amely télen, tűzhely melegénél is végezhető. (Fotó: Gyenes Kálmán)