Délmagyarország, 1998. január (88. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-22 / 18. szám

CSÜTÖRTÖK, 1998. JAN. 22. UNIVERSITAS 7 Pázmány-díj Bor Zsoltnak • Munkatársunktól A Pro Renovanda Culture Hungáriáé Alapítvány kuratóriuma Pázmány Péter-díjban részesítette Bor Zsolt fizikust, akadémikust, a József Attila Tudományegyetem professzorát szakmai, tudományos és oktatászervezési tevékenységéért. Kutató és oktatómunkája mellett Bor Zsolt számos hazai és nemzetközi bizottság, szervezet tagja. A kuratórium kiemelte, hogy közvetlenül is segíti a fiatalok munkáját, akik közül többen írtak díjnyertes tudományos diákköri dolgozatot. A kitüntetett holnap 11 órakor veszi át a díjat Budapesten, az alapítvány székházában Glatz Ferenctől, a Magyar Tudományos Akadémia elnökétől. Nyílt nap a bölcsészkaron • Munkatársunktól A Tehetségért Mozgalom szervezésében nyílt nap lesz a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán február 7-én 9 órai kezdettel. A felvételizni szándékozók kérdéseikre dr. Bagi Ibolya dékánhelyettestől és dr. Kothencz Mihálytól, a tanulmányi osztály vezetőjétől kaphatnak válaszokat. Utána indttja a bölcsész Tehetségért Mozgalom hagyományos felkészítő kurzusát magyar nyelv és irodalomból, történelemből, angolból, németből, érdeklődés esetén pedig olaszból, latinból, francia nyelvből, spanyolból és filozófiából is várják a jelentkezőket. A konzultációk szombati napokon lesznek hat alkalommal. A foglalkozásokat bölcsészkari oktatók és hallgatók tartják. A felkészítés minden olyan felsőoktatási intézményre is vonatkozik, ahol a felvételi tárgyak megegyeznek a fentiekkel. A tanfolyam díja 6500 forint. Érdeklődni a 454-128-as telefonon lehet. Észak és Dél összefogása • DM-információ Nemzetközi szimpóziumot rendeznek Észak és Dél összefogása címmel ÉszakAfrika, a Közel-Kelet, az Európai Unió és Közép-Kelet-Európa országainak fiataljai számára. A találkozóra 25 éves korig váiják azokat a jelentkezőket, akik jó kommunikációs készséggel és kiemelkedő francia, spanyol vagy arab nyelvtudással rendelkeznek. A résztvevőknek ismertetniük kell ötleteiket és véleményüket az ÉszakDél kapcsolata, illetve együttműködése témakörben. A találkozón vitázni fognak a jogokról és a demokráciáról a fiatalok szempontjából, a kultúrák közötti párbeszédről, a szociális feltételek fejlesztéséről, de szó lesz az ökológiáról, a szociális életkörülményekről és a lakáshelyzetről a nagyvárosokban. A szimpóziumot június 16. és 21. között tartják a franciaországi Strasbourgban. A találkozó költségeit az Európa Tanács fedezi. A jelentkezőknek egy oldalas bemutatkozó írást kell küldeniük március 31-éig a Hálózat a Demokráciáért címére (1136 Budapest, Raoul Wallenberg u. 4. II/l.). • Szegedi Felsőoktatási Szövetség Két évre szól Utolsó elótti állomásához érkezett az egységes szegedi egyetem megteremtésének folyamata. Már csak a kormánynak kell áldását adnia a Szegedi Felsőoktatási Szövetségre, és akkor a város öt egyeteme és főiskolája által alapított tömörülés keretében két év alatt végrehajtják azokat az átalakításokat, amelyek eredményeképpen az intézmények Universitasként lépnek át a harmadik évezredbe. A Szegedi Felsőooktatási Szövetséget (SZFSZ) öt szegedi egyetem és főiskola hozta létre, amelyek a szövetség közeli hatályba lépéséig az Universitas Egyesülés keretében működnek együtt. Az SZFSZ alapító okiratát a József Attila Tudományegyetem, a SzentGyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Élelmiszeripari Főiskolai Kara és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriuma első számú vezetői írták alá 1997. augusztus 18-án. A szövetséghez társult tagként csatlakozott a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központja és a Szegedi Hittudományi Főiskola. A szövetség hatályba lépését eredetileg január elsejére tervezték, ám az intézményeknek még alá kell írniuk a társulási szerződést, ezt követően pedig a kormány jóváhagyására is szükség van. Ezért több hetes csúszással, várhatóan a hónap végén vagy február elején lép hivatalosan életbe a szövetség. Az SZFSZ eddig is szigorú felülvizsgálaton ment keresztül. Be kellett nyújtania az intézmények társulási szándéknyilatkozatait, az alapító okiratot, a szervezeti és működési szabályzatot, és a szövetségben indítani kívánt szakok jegyzékét. A dokumentumokat a Felsőoktatási Fejlesztési Alap, a Magyar Akkreditációs Bizottság, a Felsőoktatási és Tudományos Tanács és a minisztérium szakemberei ellenőrizték. A szövetség átmeneti társulási forma, amelyet az országgyűlés két éven belül egységes önálló felsőoktatási intézménnyé alakít át. Ezen idő alatt az egyetemek és főiskolák képviselőiből álló szakmai bizottságoknak ki kell dolgozniuk, és végre kell hajtaniuk az egységes szegedi egyetem létrejöttéhez szükséges infrastrukturális és szervezeti átalakításokat. Az öt intézmény összesen harminchat új szak indítását tervezi, továbbá meg kívánják valósítani az átjárhatóságot, és hogy ezt elősegítsék, ki akarják alakítani az egységes kreditrendszert. Első lépésként az intézményekben megtartott választások után megalakul a szövetség vezető testülete, a szenátus, amelybe az öt intézmény karonként egy-egy képviselőt küld. Rajtuk kívül a szenátus szavazati jogú tagja lesz hat hallgató, két nem oktató dolgozó, a tagintézmények vezetői és az egyesttett Hallgatói Önkormányzati Szövetség elnöke. A szenátus konszenzus alapján hoz döntéseket. Ha valamely intézmény a határozatot magára nézve sérelmesnek tartja, élhet vétójogával. Amennyiben azonban a vétójog gyakorlásával integrációs célok elérését veszélyezteti az intézmény, a szenátus kezdeményezheti a művelődési miniszternél annak kizárását a szövetségből. A szenátus mellett a szövetség elnöke irányítja a társulást, akit pályázat útján a szenátus választ. Az elnök gondoskodik az integrációs szerződésben foglalt célok megvalósításáról, és egyszemélyben felelős a szövetség gazdálkodásáért. A tagintézmények megtartják gazdasági önállóságukat, tehát költségvetésük felhasználásáról továbbra is maguk döntenek. Minisztériumi támogatásuk két ezrelékét viszont egy közös alapba helyezik, amelyből az SZFSZ működési költségeit fedezik. Ezen kívül a szövetség integrációs célokra nyert pénzt is felhasználhat. Gazdálkodását felügyelő tanács ellenőrzi, amelyben helyet kapnak a régió gazdasági és önkormányzati vezetői is. Hegedűs Szabolcs • „Kinyitott" a JGYTF Tengernyi érdeklődő • Munkatársunktól Első alkalommal rendeztek általános, minden tanszékre kiterjedő nyílt napot az elmúlt hét végén a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. A továbbtanulni szándékozók eredetileg a főiskola dísztermében kaptak volna általános tájékoztatót az intézményben folyó képzésről, ám a tanácsterem amint az képünkön is látszik - szűknek bizonyult, aminek következtében a főiskola belső udvarán tartottak meg a tájékoztatót. (Fotó: Gyenes Kálmán) e Gurul a hólabda: Békési Imre főigazgatóhoz Apátlan nemzedék Békési Imre: 1995 életem legnehezebb éve volt. (Fotó: Miskolczi Róbert) Csizmazia György Békési Imréhez, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főigazgatójához, „egy igaz emberhez" gurította a hólabdát. Békési Imre az MTA doktora, számos nyelvtudományi mű szerzője, szerkesztője, kiadója. Második alkalommal irányítja a tanárképző főiskola munkáját. Főiskolai tanszéke a nyelvészeti szövegkutatás hazai központja. Sokat törődik a pályakezdőkkel, pályatársakkal. Ennek a viszonzása, hogy a nyelvészdoktorok képviselőjükként beválasztották az MTA Közgyűlésébe. G Tanár úr, miként fogadta a hólabdaajánlást? - Nem egészen mai szöveg, ez kétségtelen, de hát én sem vagyok valami korszerű figura. Persze, nem egyedül vagyok ilyen, a korosztályom nagy részére áll, ami énrám. Például 1956ban mi kötelességérzetből maradtunk itthon, ma már a tehetségesebbeket, szerencséjükre, a Széchenyi Professzori Ösztöndíjjal jutalmazzák, ugyanezért. • Nem tartja szerencsésnek saját generációját? - De igen, sőt. A pénz csak pénz, minket viszont, akik még a háború előtt vagy alatt születtünk, életben hagyott a szerencse. Hajdani osztálytársaim csaknem felének - velem együtt - nem volt apja. Elpusztultak a Don-kanyarban, a KeletiKárpátok védelmében vagy a hadifogságban. Nekik aztán tényleg nem volt szerencséjük. Nekünk, gyermekeiknek, igen. Mi lettünk az első békeviselt korosztály. G A puszta életükön túl, az ötvenes évek elején mit adott a gyerekeknek az a béke? - A legtöbbünknek, s így nekem is, a kalocsai tanítóképzőben, leginkább tanárokat adott. Úgy is mondhatnám, hogy nekem még voltak tanáraim. Volt rám idejük. Nyilván azért is, mert akkor még volt idő, főként azonban a gyermekre volt ideje a tanárnak. Ez volt a dolga, a gyermek ugyanis szinte ott élt az iskolában. Délután sport, szakkör; esténként színdarabpróba, énekkar; hétvégén, szombat délután és vasárnap délelőtt verseny: hol úszás, hol atlétika, hol versmondás. Nyaranként építőtábor. • A mai gyerekek bizonyára nem örülnének az ilyen fokú lekötöttségnek. - Fáradt, kizsigerelt tanárokkal mi sem örültünk volna. Nyilván azért voltunk annyira lekötve, hogy ne a család neveljen, hanem az iskola. Ami azért nem sikerült teljesen, s hogy mennyire nem, az 1956-ban vált láthatóvá. Az árát aztán jórészt a tanáraink fizették meg. Ki így, ki úgy. Volt olyan tanárunk, történelemtanár, aki eltökélten nem tanított. Nem volt hajlandó azt a történelmet tanítani. Félkor jött be az órájára, negyedórát feleltetett a könyvből - közben bámult ki az ablakon -, feladta a következő öt oldalt, és kiment a teremből. 1953 nyarán ó volt a felügyelő tanárunk, amikor is Kalocsa határában mint vasútépítő kubikosok a visszatartott bérünk miatt a második szombaton leadtuk az ásót, lapátot, talicskát. „Parancsoljon rájuk, hogy hétfőn itt legyenek!" - üvöltött tanárunkra egy gyorsan előkerült fegyveres a barakkban, ahová behajtottak bennünket. Tanárunk, ahogyan az osztályteremben annyiszor láttuk, itt is csak szó nélkül nézett ki az ablakon. Aztán megszólalt: „Ha megkapják a teljes bérüket, akkor itt lesznek." „Imperialista bérenc, gyújtogató, háborús uszító, Tito láncos kutyája, ezért még számolunk!" Az ellopott bérünket azonban nyilván már szétosztották maguk között, így ez a tanárunk az iskolában érte meg a nyugdíjat. Akkor egy kicsit megenyhült, beszédesebb lett, bár nem volt szigorú addig sem, hanem szomorú. Az ő példájából ismerem az egész életre szóló meggyőződés értelmét és értelmetlenségét. Nem szerettem meg a történelmet, de megtanultam tisztelni. Egy másik tanárunkat egy szürke hajnalon viszont begyűjtötte az ÁVO, s csak 1956 nyarán került elő egy bánya mélyéről. A rendszert nem szerette jobban, mint korábban, s az úgynevezett konszolidáció idején el akarták küldeni a pályáról. A sors azonban úgy hozta, hogy egy barátom, aki tanácsi hivatalnokként dolgozott, bátorításomra eltüntette az elbocsájtásról rendelkező iratot. Tanárunk Így maradhatott állásban nyugdíjkorhatáron túl, amikor is egy érettségi találkozó asztalánál egymással szemben ülve beszélgettünk. Furdalt a kíváncsiság, vajon tud-e a mi hajdani, elszánt akciónkról. Alighanem tudott, mert csak ennyit kérdezett vissza, amikor a témára tereltem a szót. „És most hogy éreznétek magatokat itt velem szemben ülve?" Azóta tudom, hogy a választ, fontos kérdésekre, nem kívülről kapja az ember. • Miért tanítóképzőbe ment? Eleve tanító akart lenni? - A tizennégy éves gyermeket a tanítóképző akkor két dologgal csábította. Az egyik az volt, hogy a tanítói oklevél ad leghamarabb kenyeret. Nem mintha bármi akkor kapható dolgot nélkülöztem volna, de 1950-ben a biztos kenyér, ha kicsi volt is, komolyan hangzott. A kenyeret, szappant, petróleumot azokban az években kiporciózva, jegyre kapta a lakosság. A tanítóképző másik vonzása az volt, hogy hamarabb lehettünk felnőttek. A fizikai munkába persze már előbb belekóstoltunk. Több osztálytársam az odamaradt apja helyett ekkor már szántott, vetett, kaszált, vagy a műhelyben dolgozott. 1951 nyarán Tolna határában a 6os út alapozásához törtük a követ, 1952-ben Sztálin város csatornáit ástuk. Nagyon dolgoztunk, hogy a keresetből jusson egy-egy öltönyre. A pénzünk nagy részét persze itt is ellopták, s a reklamáláshoz, hogy öregebb diákként léphessek föl, egy évvel megöregítettem magam a DlSZ-tagkönyvemben. Ezért-e vagy másért, személyenként száz forinttal többet kaptunk. Öltöny ugyan még ebből a pénzből sem lett, de attól kezdve a többiek is egy évvel idősebbnek fogadtak el. • Szívesen visszaírná azt az egy évet? - Visszaírnám, de hogy mennyire nem lehet, azt nemrég hozta tudomásomra a valóság. Egy évvel ezelőtt vízumképre volt szükségem. Beléptem egy üzletbe, ahol percek alatt elkészült, néztem: de hiszen ez egy öregúr. Én volnék az? Ráragasztottam a lapra, elküldtem, elfelejtettem. A napokban megint fénykép kell, megyek is, de tudatosan egy másik fényképészhez. Elkészül, nézem: ez itt valóban egy öregúr, semmi kétség. Harmadik fényképész még csak akadna Szegeden, olyan azonban, aki azt a hajdani fiatalembert lencsevégre tudná kapni, aligha. • Lejáróban van főigazgatói megbízatásának harmadik éve. Jelölteti-e magát ismét? - Természetesen nem. Jöjjenek a fiatalok! • Mit emel ki főigazgatóságának két ciklusából? - Az 1987-90 közötti, a rendszerváltást előkészítő időszakban az érdemem az lehetett, hogy nem engedtem elpusztítani semmilyen értéket. Feltehetően ezért is választottak meg másodszorra 1995-ben. Ez volt az életemnek a legnehezebb éve; költségvetésünkből több mint 40 millió forintot vontak el. A helyzet azért volt képtelenül nehéz, mert nem értettük, és ma sem értjük, ilyen csekély költségvetési megtakarításért miért okoznak súlyos gondokat a felsőoktatásnak. • Kinek gurítja tovább a hólabdát? - Szalay Istvánnak, aki utódom is és elődöm is volt a tanárképző főiskola élén. Kecxer Gabriella