Délmagyarország, 1998. január (88. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-22 / 18. szám

CSÜTÖRTÖK, 1998. JAN. 22. BELFÖLD 3 röviden A főépítész köszöntése Elnöki és miniszteri kitüntetések a magyar kultúra napján Petrovics Emil Kossuth-díjas zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető egyetemi tanára a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést kapta Göncz Árpádtól. (MTI Telefotó) • Annus József válasza cikkünkre jegyzet Elégia A

kkor te adtál a kultúrának! - mondta malíciával a jó barát, miután meghallgatta a beszámolómat arról, hogy a Himnusz 175. születésnapja alkalmából kinyitottam egy korszerűtlen, régi kiadású lexikont; csak ilyenem van, hiszen évek óta járja közöttünk az egyáltalán nem humoros vicc, hogy mi a legképtelenebb dolog a világon, mi lenne, fizetésből lexikont venni, szóval kinyitottam ezt az ősi könyvet és megragadott, de még mennyire - és nem is értem, hogy miért csak most, miért nem mondjuk az iskolai tanulmányaim idején -, hogy ez a Kölcsey Ferenc ott a debreceni kollégiumban, ahol egyedül volt, mert árva volt és vak a bal szemére és vézna volt, gyenge, vérzékeny gyermek, akit taszított az iskolai rend keménysége és puhasága, szóval ez a magányos lélek - választott magának stúdiumokat; kéziratos költészetet, tudománytörténetet, Csokonait, Kisfaludyt, Kazinczyt, Voltaire-t, Kantot, Goethét és hozzájuk a nyelvüket természetesen, latint, franciát, németet és a legszenvedélyesebben a görögöt, hiszen a görög irodalom és filozófia az ő szemében is mindennek az alapja, az európai civilizáció bölcsője, ahogy mondjuk manapság is, csak éppen nem gondolunk bele, hogy mit is mondunk, nincs erre nekünk időnk; megragadott, mondom, hogy milyen elképesztő műveltséget bírt megszerezni akkoriban egy vézna gyermek és később is, miközben gazdálkodott a családi birtokon. Almosdon, hogy eltartsa magát és rokonait, micsoda gazdagságot halmozott, mármint műveltségértéket - ha érted mire gondolok, mondtam a jóbarátnak; és akkor az is eszembe jutott, hogy a Himnusz megírásának évében megszületett egy gyermek, Madách Imrének hívták, akiről száz évig találgatták, hogyan volt képes a világtól elzárva, falujába begubózva egy világtragédiát megírni - de most már senki se találgat, a drámaíró rejtélye a kutyát sem érdekli immár és a Himnusznak is csak az énekelt első strófáját tudja a nemzet, hát mi van itt, de még inkább mi lesz itt, gondoljuk már végig, legalább a magyar kultúra napján - ragadtattam el magam végképp. r

udod, tegnap kettős fronthatás érvényesült - csapott át a mallciából gyógypedagógiába a jóbarát; a fáradtság, a levertség érzése ilyenkor gyakori, különösen az érzékenyebb egyedek szenvedik meg és akkor még örülj, hogy nem vagy reumás és gyulladásos tüneteid sincsenek, mert ha lennének, akkor fokozódna a helyzet, mondta és már szemérmetlenül röhögött, összecsapta a bokáját, valamint egy hivatásos, mintegy jelentve, elkészült, nem csöpög már a csap és mellékesen a kapucsengőt meg a zárat is megjavította, míg monologizáltam, élet és kultúra hajlította meg magát széles vigyorral és úgy hagyott ott, mint egy atavisztikusabb ruhacsomót a gyakorlott handlé. Nyílt kártyával • Munkatársunktól A Nóvák István 60. születésnapjára rendezett ünnepségről rövidfilmet készttett a Globe-TV, melyben barátok, kollégák és pályatársak beszélnek Szeged város főépítészéréől. A műsort ma este 8 óra 10 perctől láthatják a nézők a Telin csatornán, az ismétlést pedig vasárnap este, ugyanebben az időpontban. Kórházba került Király Lászláné • Tatabánya (MTI) Szervezetének nagyfokú elgyengülése miatt az eredetileg tervezett otthoni ápolás, felerősítés helyett kórházba szállították Király Lászlónét, a tatabányai brikettgyár munkástanácsának elnökét, aki 1997. december 31. és ez év január 15. között éhségsztrájkot folytatott a gyár gyanúsan szövevényes privatizációjának kivizsgálása érdekében. Tiltakozó akciójának befejezése után Király Lászlónénak szinte jártányi ereje sem volt, ha rövid időre fel is kelt, akkor is csak úgynevezett járókerettel tudott közlekedni lakásában. Enni csak pépes ételeket tud. Megmentik a templomot • Gyár (MTI) Megmentik az enyészettől az ország legrégibb barokk templomát, a győri bencés templomot az egyházi épület sorsáról gondoskodó szervezetek. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal restaurátorai, művészettörténészei a felújítást megelőzően gondos vizsgálatnak vetették alá a műemléktemplomot, amelynek főoltárképét és főhajójának freskóit az osztrák barokk festészet mestere, Paul Tróger alkotta a 18. század első felében. Étkeztetési segítség • Lucfalva (MTI) A Nógrád megyei lucfalvai óvodások étkeztetéséhez járul hozzá - adományokból - 1 millió 350 ezer forinttal a Gyermekétkeztetési Alapítvány. Több mint ötszáz, kisebb-nagyobb vállalkozásnak köszönhetően ötven nagyon nehéz körülmények között élő óvodás jut ebből a pénzből több éven keresztül jó minőségű és elegendő ételhez. A község önkormányzata folyamatos forráshiánnyal küzd. az óvodát pedig bezárás fenyegette, ezért is esett választásuk erre az intézményre. Babák népviseletben • Sarkad (MTI) A történelmi Magyarország tájainak legjellegzetesebb népviseleteibe öltöztetetett babákat láthatnak az érdeklődők a sarkadi Márki Sándor Múzeum január 25én, vasárnap megnyíló új kiállításán. A Babák népviseletben című bemutatón Zorkóczy Miklósné iparművész alkotásai kerülnek közönség elé. Zömük nem játékbaba, hanem arányosan kicsinyített férfi és női alak, amelyet jellegzetes tájegységekhez kötődő ruhába öltöztetett a művész. • Budapest (MTI) Göncz Árpád köztársasági elnök a magyar kultúra napja alkalmából - Magyar Bálint művelődési miniszter jelenlétében - „az egész nemzet hálájának jelképeként" állami kitüntetéseket adott át szerdán az Országházban a művészeti élet, a kultúra és az oktatás kiváló képviselőinek. Olyan kitüntetettekről van szó, akik „a legtöbbet tették a magyar kultúra fenntartása, kiteljesítése és megőrzése érdekében". „Hozzájárultak a közös kincshez (a magyar kultúrához) ebben a globalizálódó világban" - mondta rövid köszöntőjében az államfő. A Magyar Köztársaság elnöke - a művelődési és közoktatási miniszter előterjesztésére - a Magyar KöztársasAz Átvilágíttatott és érintettnek találtatott?, Annus József a fellebbezők között című, január 17-én megjelent Írásunkra válaszolt: az érintett. Egy laptársunk értesülése nyomán, a hír hátterére kíváncsian kerestük Annus József szegedi országgyűlési képviselőt (MSZP), aki akkor úgy vélte: „nincs mit mondani". Ezen véleményének lapunk főszerkesztőjéhez intézett, egy fővárosi ügyvédnő által jegyzett „bizalmas faxüzenet" révén próbált nagyobb nyomatékot adni. Akkor feltett kérdéseink egy részére Annus Józsefiek szerkesztőségünkbe most eljuttatott, alább közölt írása immár választ ad. „Kezdhetném úgy is: sértsünk hát államtitkokat! Igen, mert ez történt, s nem először. Ezért nem elsősorban a sajtó felelős persze, hanem azok, akik - noha nekik kellene példát mutatniuk a titkok őrzésében - léptennyomon kiszivárogtatják azok egy részét. Föl mentést érzek tehát, s belevágok magam is. Történt valamikor 1994ben, talán éppen az akkori ági Arany Érdemkereszt (polgári tagozata) kitüntetést adományozta negyedszázados kimagasló szakmai munkájáért Kovács Istvánnak, a Déri Miksa Szakközépiskola, Szakmunkásképző és Diákotthon igazgatójának. Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter a magyar kultúra napja alkalmából kitüntetéseket adott át íróknak, pedagógusoknak, egyetemi oktatóknak szerdán a Néprajzi Múzeumban. A Magyar Köztársaság művelődési és közoktatási minisztere az 1998. évi magyar kultúra napja alkalmából a magyar felsőoktatás területén dolgozó iskolateremtő, nemzetközi elismertségű munkát végzőknek - dr. Detrekői Ákos akadémikussal, a Budapesti Műszaki Egyetem rektorával, a felsőoktatási díjakat elbíráló szakmai kuratórium elnökével Szent-Györgyi Albert-díjat adományozott dr. Kovács Gábornak, a ciklus utolsó napján, hogy az Országgyűlés törvényt fogadott el az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről. Nem emlékszem már, miként voksoltam (szavaztam-e egyáltalán) az ügyben. Idegenkedtem tőle, mert a vitában többen meggyőzően állították, hogy sok baj lehet még vele, a nyilvántartások hiányossága, manipulálhatósága miatt akár ártatlan emberek is gyanúba keverhetők. De talán mégis megszavaztam, mert bizonyosra vettem, hogy engem ilyesféle törvény soha nem érinthet, hiszen némi túlzással azt modnhatom: a fél ország tudja, hogy én ama puha diktatúra körvadászatán nem lehettem hajtó vagy vadász, mert én voltam a nyúl. Ha mindezt másként gondolom, ha csupán egy villanásra eszembe juthatott volna bármi, aligha indulok 1994ben (a törvény életbe lépése után hetekkel) az új választásokon. Ez olyan világos, hogy magyarázni sem kell. Izgalmak nélkül fogadtam hát ez első behívót az (akkor még Eigner bíró vezette) Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem emeritus professzorának, az orvostudomány kandidátusának, dr. Seres Lászlónak, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanszékvezető egyetemi tanárának, a kémiai tudomány doktorának. Az alap-, középés felsőfokú oktatási-nevelési területen végzett magas színvonalú munkáért, valamint a pedagógiai gyakorlatot segítő kiemelkedő tudományos tevékenységért - dr. Detrekői Ákos akadémikussal, a felsőoktatási díjakat elbíráló szakmai kuratórium elnökével és Varga Lajossal, a Trefort Ágoston Kéttannyelvú Műszaki Szakközépiskola nyugalmazott igazgatójával, az alap- és középfokú oktatási díjakat elbíráló szakmai kuratórium elnökhelyettesével - Apáczai Csere Jánosdíjat adományozott dr. Maurer Máriának, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem egyetemi adjunktuúgynevezett átvilágító bizottság elé, hiszen - ismétlem legrosszabb álmomban sem gondolhattam, hogy engem, a meghurcolt, állásából kirúgott írót bárki emberfia olyasmivel gyanúsíthatna, hogy az engem megalázó rendszer ügynöke lehettem volna. Nem voltam, természetesen, lelkiismeretem tiszta, de én hiába tudom és állítom ezt, ha mások nem igazolják pecsétes papírral. Nem igazolták, mert időközben ők is távoztak a posztjukról. Jött azonban új bizottság, a vizsgálódás folytatódott. Került egy adatlap is: elém tettek egy kis kartont, amelyen stimmel a nevem (nem igazán stimmel a foglalkozásom és a lakhelyem, de hát ezek apróságok), ami a bizottság szerint azt hivatott igazolni, hogy együttműködést vállaltam volna azokkal az urakkal, akik minden fontos kulturális intézménybe (színház, szerkesztőségek, nyomdák, egyetemi klubok, stb.) eltérő rendszerességgel kijárták, hogy ellenőrizzenek bennünket. A cenzúra ötödik vagy sának, klinikai főorvosnak; a magyar neveléstudomány eredményeinek felhasználása területén kiemelkedő tevékenységet folytató pedagógusok és neveléstudományi kutatók munkájának elismeréseként - Varga Lajossal, az alap- és középfokú oktatási díjakat elbíráló szakmai kuratórium elnökhelyettesével Kiss Árpád-díjat adományozott dr. Papp Györgyné dr. Papp Katalinnak, a József Attila Tudományegyetem egyetemi docensének, a neveléstudomány kandidátusának; az alap- és középfokú oktató-nevelő munkát végző tanítóknak, a gyermekek harmonikus személyiségformálásában végzett kiemelkedő tevékenységért - Varga Lajossal, a szakmai kuratórium elnökhelyettesével - Karácsony Sándor-díjat adományozott dr. Kürtösi Istvánnénak, a kisteleki Petőfi Sándor Általános Iskola tanítójának. hatodik, vagy ki tudja hányadik lábának tartottuk őket. Féltünk tőlük, de ugyanígy tartottunk mi a pártközpont, a minisztérium és a megyei pártbizottság embereitől is. Ki gondolta volna, hogy az akkori „ellenőrök" egyike (mint azóta megtudhattam: egy operatív tiszt) a saját, jobb teljesítménye érdekében rólam is kitöltött egy nyilvántartó lapot, természetesen tudtom nélkül. Került erre a papírosra később bejegyzés is. Ilyen például: lehallg.(atása) megszüntetve 1986. ...Ez olyasmit jelez, hogy talán mégsem lehettem túlontúl megbízható. A bizottság természetesen ezt sem értékelte mellettem szóló bizonyítékként. De van ez tovább is. Megtalálták és - távollétemben - meghallgatták az emlegetett tisztet, aki nem mást mond, mint hogy valóban tudtom nélkül állított ki lapot, s tudtom nélkül, az egyéb úton beszerzett információk alapján ő maga írt jelentéseket. O mondja azt is, hogy soha semmit nem frtam, nem írhattam alá, s nem adtam (mert soha nem is kért) semmiféle jelentést. Nyilatkozott ügyemben a volt szervezet egyik utolsó országos főnöke is, aki szerint itt valami tévedés lesz, hiszen Annus urat mindig is ütöttékvágták a Tiszatáj miatt, végül el is távolították onnan, a lapot pedig egy időre betiltották, Annus úr inkább célszemély lehetett... Mindezek ellenére a bizottság érintettségemet állapította meg, s ha jól meggondoljuk, okkal. Hiszen engem kihallgattak, meghallgattak, lehallgattak, a bizottság kedvéért gyakran a leveleimet is felbontották, „kontaktusba kerültem" tehát az akkori belügyi szervekkel. Csoda-e, ha bírósághoz fordulok egy olyan határozat ellen, amely bizonyítékok nélkül vádol olyasmivel, amit a legilletékesebb tanúk bizonygatják - soha nem követtem el. Bizonyosra veszem, hogy a független magyar bíróság igazamat megállapítja majd. Végtelenül szomorúnak tartom azonban egész új demokráciánkra nézve, hogy ilyesmi megtörténhet. 1986-ban, amikor én szó nélkül az utcára kerültem, sok későn-bátor, maihős ismerős átment a túloldalra, nehogy akár egy fejbólintás, netán kézfogás idejéig együtt lássanak bennünket. Ok ma is peckesen járhatnak az utcán, s nekem, a mártírnak kell ismét az erkölcsi megsemmisülés szélére kerülnöm? Szomorú, végtelenül szomorú. A cikk egyéb részeihez megjegyezném, hogy a rólam nyilatkozók egyike téved abban, hogy engem nem indítanak egyéni választókerületben. Magam jelentettem be jó fél évvel ezelőtt, hogy újabb ciklust egyéni körzetben már nem vállalok. Egyéb munkáim miatt nem tudnám tisztességgel ellátni, azt pedig röstellném. S mindez nincs összefüggésben a leírt rémtörténettel. Úgy gondolom. választóimmal én meg tudnám értetni, hogy nem én loptam kabátot, hanem tőlem loptak, így keveredtem kabátlopási ügybe. Végezetül: megvetésemet küldöm mindazoknak, akik tiszta nevem besározásán fáradoztak, de jó szívvel köszöntöm azokat, akik megértenek és együtt éreznek velem." Annus József író, országgyűlési képviselő