Délmagyarország, 1997. december (87. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-05 / 284. szám

PÉNTEK, 1997. DEC. 5. INTERJÚ 13 • Lukács János, az új megyei főkapitány „A feladat adott, most rajtunk a sor" • Veseátültetés a Desszertben A „harmadik első" ŐFTTöÚ/íllJUJ) rc^rí^ ^ (fin/ ^tc^C/^/rf, <2 /u^'U^/tf^ Perner Ferenc kézírása Lukács ezredes: az emlékekbál nem lehet megélni. (Fotó: Schmidt Andrea) Dr. Lukács János ezre­des (43 éves) jogtudomá­nyi egyetemi végzettség­gel, jogi szakvizsgával és középfokú német nyelv­vizsgával rendelkezik. 1982. október l-jén lépett a rendőrség kötelékeibe: a Szegedi Rendőrkapi­tányságon beosztott vizs­gálóként kezdte a pályát, hamarosan csoportvezető, majd 1984-ben megbízott alosztályvezető lett. A kö­vetkező évben a főkapi­tányságra került kiemelt Karrier fővizsgáidként. Később csoportvezetővé, majd pe­dig 1987-ben vizsgálati osztályvezetővé nevezték ki. 1991. augusztus l-jé­től a megyei főkapitány bűnügyi helyettesévé emelkedett, majd Salgó László távozása után rö­vid ideig megbízottként, október l-jétől pedig ki­nevezett vezetőként irá­nyítja a Csongrád Me­gyei Rendőr-főkapitány­ságot. Lukács János éle­tében a sport kiemelt sze­repet tölt be: a Debreceni Dózsa NB l-es csapatá­ban kezdett kézilabdázni, innen a Szegedi Volán­hoz igazolt. Most a Tisza Volán elnökségi tagja. Felesége pedagógus, há­rom gyermeke van: a 16 éves Levente az asztalite­nisszel, a 13 éves Lilla és a 11 éves Lóránt pedig az úszással jegyezte el ma­gát. Sporthasonlat jutott eszünkbe a múlt pénte­ken este, amikor sokak előzetes buzdítására a képernyő elé ültünk, hogy megnézzük Kepes András műsorát, a Desszertet. A váltófutás úgy kezdődik, hogy el­indul a stafétabottal az első futó, váltásnál át­adja a következőnek, az is tovább adja, és a végén befut a célba a negyedik. És ha éppen győz, a dobogóra mind a négy föláll) A sport az sport, az élet azonban a Desszertben sem habos­torta. Három egykori jeles sportoló volt asztalvendége a műsorvezetőnek, és egy asztrológus. Dr. Perner Fe­renc, ha jól számoltunk, összesen négyszer ejtette ki száján, hogy ő végezte az első hazai veseátültetést, és talán egyszer a műsorve­zető. A négyből háromszor pontosabban igyekezett fo­galmazni. Először azt mondta, 1973-ban először végzett első, tartós túlélést biztosító veseátültetést, má­sodszorra és negyedszerre is az első sikeres veseátültetést említette. A harmadik vala­hogy így szólt: 73-ban a ve­seátültetés, ami az első volt... Nem tudná Perner Fe­renc, hogy az igazi első a szegedi dr. Németh András volt? Bizonyára tudja, azért teszi hozzá majdnem min­den alkalommal, hogy <5 a sikeres átültető. Emlékez­tetőül mindenesetre ide idézzük hasonmás változat­ban saját doktori értekezésé­nek ajánló sorait: „Németh András orvostanárnak, aki nemcsak kis hazánkban, de Európában is úttörő volt av­val, hogy 1962-ben elvégez­te az első hazai veseátülte­tést. Erre a kezdeményezés­re építhetett a hazai tranpl. (bizonyára: transzplantáci­ós) program. Őszinte nagy­rabecsüléssel, P. feri." Te­hát tudja, illetve 1988-ban még tudta. Lehet, hogy koc­kás asztal mellett feledéke­nyebb az ember? Nehéz el­hinni. Vagy netán a vágó­asztalon úszott volna el az utalás az igazi elsőre, aztán a „második elsőre", amit dr. Pintér József végzett el Mis­kolcon? Pikantériája a do­lognak, hogy őt is elsőként harangozta be a hazai sajtó. A logikátlan logika szerint a harmadik is első lett. Pünkösti Árpád A kihe­gyezett ember című könyvé­ben (Magvető könyvkiadó, 1981.) szépen összegereb­lyézi a botrányos viharok által összekuszált szálakat, kellő indulattal tálalva mindazt, amit közvetlen kö­zelről (Szegedről) látni le­hetett. Már akkor fölmerült a nagy kérdés: mi számít si­keres műtétnek? A hitelesen első Szántó István - akin te­hát 1962. december 21-én végzett átültetést Németh doktor csapata - 79 nap múlva valóban meghalt, mert nem álltak akkor még rendelkezésre azok a gyógy­szerek, amelyek a kilökő­dést megakadályozták vol­na. Neki tehát hetvenkilenc napot adott ajándékba az or­vosi igyekezet. A „második első", a miskolci, akit szin­tén sikeresnek minősítettek, harminckilenc napot kapott. Hogy a „harmadik első", a szóbanforgó, meddig élt, vagy netán ma is él, szintén nem volt témája a Desszert­nek. Magyar betegségnek mondhatjuk, ami a soroza­tos elsőségre startolók kö­zött tapasztalható. Ha ez a három kitűnő orvos itthon fogott volna össze, de más­ként történt volna! Ha pél­dául Pintér főorvos nem Berlinbe ment volna mód­szert tanulni, hiszen a berli­niek éppen Szegedre jöttek annakidején ugyanebben az ügyben, és Perner Ferenc is tett volna egy kört Szeged felé, mielőtt Párizsba indult volna... Megfordult az is fejem­ben a műsor nézése közben, vajon kinek esne le a kari­kagyűrű az ujjáról, ha pén­teken este kimondta volna: a legelső Szegeden volt, Miskolcon a második, és Pesten a harmadik? A pro­fesszornak? A műsorve­zetőnek? Szikrányi dicsősé­get nem vett volna el Perner Ferenctől, hiszen a három közül ő az egyetlen, aki tar­tósan és sikeresen ma is folytatja a valóban élet­mentő műtéteket. A desszert nem savanyodott volna meg tőle ennyire, az biztos. Jó három órával a műsor előtt hívott föl telefonon a szegedi Bokor Tamásné. Emlékezett és emlékeztetett a korábbi hercehurcákra, ezért előre fölajánlotta, összeszervezi a nyugdíjaso­kat, hogy újságokból előbá­nyásszák a bizonyítékokat, és biztosan megtalálják a jegyzőkönyveket is. Megkö­szöntem ajánlatát, régtől fogva együtt van minden bi­zonyíték. Csak ismételjük: maga Németh András adta ki idén „ 79 nap remény" cí­men „Az első magyar vese­átültetés története" alcím­mel könyvét a korábbi saj­tóközlemények ráadásaként, de mit tehetünk, ha még mindig nem akarják elis­merni? Magunkat szegé­nyítjük a csalfa elhallgatás­sal. Igaz, tudtunkkal a sze­gedi orvosegyetem se állt ki mellette egyszer se, pedig hírét szidolozná. Horváth Dezső Október l-jétől új rendőrfőkapitánya van Csongrád megyének. Dr. Lukács János ezredes a kinevezését november elején vette át. A főkapi­tány kemény fellépést igér a bűnözök ellen, de az állampolgároktól is elvárja a jogkövető ma­gatartás. Lukács János ezredesről már augusz­tusban lehetett tudni, hogy a megye főkapitá­nya lesz. A személycse­rére azért került sor, mert elődje, dr. Salgó László dandártábornok Hágában diplomáciai megbízatást kapott. A megbízott kapitány azonban kinevezése kéz­hez vétele előtt nem kí­vánt nyilatkozni vezetői terveiről. • Amikor ideiglenesen elfoglalta a főkapitányi széket, pár nap múlva ki­tört az arab-roma konflik­tus. Amikor a megyei köz­gyűlés hallgatta meg, egy kézigránátot dobtak egy szegedi autókereskedésbe. Amikor megkapta főkapi­tányi kinevezését, egy nappal korábban felrob­bantottak egy szegedi vál­lalkozót. Hogyan gondol ezekre az egybeesésekre? - Egy rendőrnek mindig azzal kell szembenéznie, ami történik, az életben, ebből a szempontból, nem vagyunk főrendezők. Ha adódik egy feladat, akkor azonnal reagál­ni keli, s felderíteni, sikere­sen bizonyítani. Valóban, eb­ben a három időpontban megtörtént ez a három ese­mény, de számomra egyetlen következtetés marad: mi, a rendőrség, nem várhatjuk azt, hogy ne történjen semmi, s ne kelljen dolgozni. A ten­dencia ezt cáfolja, s nemcsak a Csongrád Megyei Rendőr­főkapitányságnak, hanem a magyar rendőrségnek is egy­re több a dolga. Az a felada­tunk, hogy tegyük a dolgun­kat, annak árán is, hogy a bű­nözés új minőségével kell megismerkednünk és megol­dást találva felvenni vele a versenyt. • Milyen filozófiával szállnak szembe a bűnö­zéssel az új főkapitány ve­zetése alatt? - Az emberek előtt megje­lenő egyenruhás rendőröknek teljes mértékben azonosulni­uk kell az új típusú közterü­leti szolgálat alapelveivel. Alapvető elvárás a bűnügyi érzékenység fokozása, elmé­lyítése, másfelől a közterüle­tek, nyilvános helyek rendjé­nek fenntartása. Ezek fontos dolgok, és fel kell vállalni, jóllehet a fejekben az egyik pillanatról a másikra nem le­het rendet teremteni. Meg kell nyerni a munkatársakat ehhez a gondolkodáshoz. Al­kalmazzuk azt a gyakorlatot, hogy egy csekély mértékű se­bességtúllépés esetén beérjük figyelmeztetéssel, figyelem­felhívással. Ennek eredmé­nyeit a későbbiekben érde­mes lesz kielemezni, hiszen egyfelől elvárjuk a rendőrök­től az új típusú gondolkodást, másfelől a polgároktól is en­nek megfelelő jogkövető ma­gatartásra számítunk. 9 A legnagyobb figyel­met valószínűleg nem a közlekedési szabálysérté­sek, hanem a bűnügyek, a gazdaság rendjébe ütköző cselekmények váltják majd ki. Ezen a két terü­leten hogyan dolgozik a megyei főkapitányság a továbbiakban? - Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy be­lülről, vagyis túzközelből él­tem meg az elmúlt hat évet. A követelményt már a ko­rábbi időszakban felállítot­tuk: a lakosságot irritáló, a közvéleményt foglalkoztató, kiemelten súlyos bűncselek­ményeket eredményesen de­rítsük fel, s megnyugtatóan bizonyítsuk is. A november 2-i robbantásos merénylet után ez a lehetőség adott, most rajtunk a sor. Fontos­nak tartom, hogy a polgáro­kat megerősítsük abban a hi­tükben, hogy kedvező irány­ban változik a közbiztonsá­guk. Szeretnénk, ha az em­berek éreznék: Csongrád me­gyében dolgozik, és remé­nyeink szerint jól dolgozik a rendőrség. Gazdaságvédelmi terülten az elmúlt évben szép eredményeink voltak, de el­mondtam a munkatársaim­nak, hogy az emlékekből nem lehet megélni. Fontos feladat, hogy a gazdasági bű­nözés új elkövetési magatar­tásaira megtaláljuk az ellen­lépéseket. Továbbra is egy gyorsan reagáló gazdaságvé­delmi szolgálatot szeretnénk működtetni a megyében. Ide­értem azt is, hogy a polgáro­kat jogosan irritálja az a lát­ványos és túlzó mértékű meggazdagodás, amelyről feltehető, hogy nem jogkö­vető magatartással halmozó­dott fel. Ezzel kapcsolatban vannak elképzeléseink, már működő munkamódszerünk, s az a meggyőződésünk, hogy bizonyos bűnözői kö­röknél a gazdasági háttér el­lenőrzése elengedhetetlen. Ezen dolgozunk jelen pilla­natban is, de ez a munka fel­tételezi elsősorban az APEH­hel, valamint egyéb ellenőr­zésre hivatott szervekkel és az érdekvédelmi kamarákkal való közös együttmunkálko­dást. • Az embereket legin­kább az érdekli, hogy nagy, látványos leleplezé­sek és néven nevezett bű­nösök legyenek. - Minket is ez érdekel, és igazuk van az állampolgár­oknak, amikor azt mondják, rosszul érzik magukat. Amennyiben ez a kérdés az embereket foglalkoztatja, ak­kor ezzel számoljon a rend­őrség is, s itt kap szerepet az előbb említett közös munka, elsődlegesen az APEH-hel. Az adóhatóság eszközrend­szerével tudjuk kimutatni, hogy valami hiányzik. Neve­zetesen: egy jogkövető ma­gatartás, amit adózásnak hí­vunk. Ha a tisztességes em­berek teljesítik ezt a köteles­séget, akkor másokat is fel kell hívni erre. 9 Köztudott, hogy a fize­tés alacsony, a műszaki­technikai felszereltség gyenge. Hogyan lehet ilyen körülmények között hatékony munkára moti­válni a rendőröket? - Amikor valaki rendőr­nek szegődik, tisztában van azzal, hogy itt milyen anyagi lehetőségek vannak. Biza­kodhatunk abban, hogy a helyzetünk megváltozik, de aki az anyagiak ismeretében a rendőri pályán marad, attól elvárható, hogy tisztességes legyen és szakszerűen dol­gozzon. Reményeink szerint gépjárműveink egy részét hamarosan lecserélik. Szeret­ném leszögezni: Csongrád megyében mindenki meg­kapja a fizetését, s egyetlen szakmai feladatot sem mon­dunk le azért, mert az autó­ban nincs benzin. Ez Csong­rád megyében eddig sem volt probléma, s ezután sem lesz. 9 Nyugaton dívik az a szokás, hogy az önkor­mányzatok jelzik a rend­őrségnek, milyen igénye­ik vannak, mire kellene jobban odafigyelniük a bűnüldözőknek. Műkö­dik-e ez Magyarországon, egyáltalán: a megyei fő­kapitányságnak milyen a viszonya az önkormány­zatokkal? - Magyarországon nincs önkormányzati rendőrség, ez azonban nem jelenti azt, hogy a jövőben nem törek­szünk a megyei közgyűlés­sel, illetve a városi önkor­mányzatokkal való szakmai együttműködés szorosabbra fűzésére. S ez nem mond el­lent annak, hogy a magam részéről szeretnék inkább az emberekkel kommunikálni. A polgárok véleményét pe­dig vissza akarom csatolni a szakmai munkába. Ebből a megfontolásból indult el Ró­kus városrészben az a felmé­rés, amely során információ­kat kérünk az ott élőktől a személyes biztonságukra vo­natkozóan, s ennek megfele­lően dolgozzuk ki saját lépé­seinket. Természetesen lehe­tőségeink végesek, mi a megoldás keresése során a törvényes kereteken belül maradunk. 9 Elődje a külkapcsolat­ok terén inkább a nyugati országokkal való együtt­működést szorgalmazta, ön pedig a szomszédos országok rendőri erőivel közös munkákat helyezte előtérbe. Mire lehet szá­mítani a jövőben ezen a téren? - Nagyon fontosnak tar­tom, hogy a szomszédaink­kal beszélőviszonyban le­gyünk, ez alatt most termé­szetesen a rendőri együttmű­ködést értem. Tehát, ha szükséges, akkor találjuk meg a határ túloldalán azt a személyt, vagy szervet, aki, amely segíteni tud nekünk. A Szabadkai Belügyi Titkár­sággal évek óta tartó jó, és korrekt szakmai kapcsola­tunk van. Tavaly negyvenhét találkozót bonyolítottunk le, idén a napokban léptük át ezt a számot. Két ügyben több, mint húsz ember gyilkosait találtuk meg és állítottuk bí­ró elé, és több, mint hatvan­millió forint értékben hoz­tunk vissza a határon túlról gépkocsikat. A gazdasági bűnözés területén pedig kéz­zel fogható, konkrét eredmé­nyei vannak a közös munká­nak. Ugyancsak a napokban írt alá egy megállapodást Temes, Árad, Békés és Csongrád megye első számú rendőri vezetője. Ezen határmenti megyék rendőrsé­geinek meg kell találniuk azokat a fórumokat, amelyek nem csak a felsőbb szinten, hanem a napi munkában is eredményesen működnek. Ami a nyugati kapcsolatokat illeti: a hollandiai Utrecht Régióval kötött együttműkö­désünk arra ad lehetőséget, hogy például kábítószer-ke­reskedelem, illetve a szerve­zett bűnözés felderítése terén megismerjük a legfejlettebb módszereket. Vallom, hogy azt, amit mások jobban tud­nak, nem szégyen meg­tanulni. A németországi Darmstadttal protokolláris a kapcsolatunk, s legutóbb ab­ban állapodjunk meg velük, hogy szúk körű delegációk cseréje lehetséges. Nemrégi­ben a rajna-pfalzi rendőrség vezetője is itt járt, s kimon­dottan kedvező tapasztala­tokkal távozott. A nemzetkö­zi kapcsolatokban egymással kell beszélgetni, s egymástól tanulni, mert nincs miért szé­gyenkeznünk. A megszer­zett, kellő mennyiségű ta­pasztalatot pedig a végrehaj­tás szintjére le kell bontani. 9 Salgó László a sajtó­val szívélyes kapcsolatok­ra törekedett. Milyen lesz az új főkapitány sajtópo­litikája? - A sajtóval való kapcso­lattartást nagyon fontosnak tartom. Szükség van a sajtó véleményére csakúgy, mint az egyes ember, az önkor­mányzatok és a megyei köz­gyűlés meglátásaira. Nem szabad kérni és elvárni, hogy a sajtó szolgálja ki a rendőr­séget, de egy korrekt, kriti­kus sajtó nagy segítségére le­het a főkapitánynak is. 9 Akik rendet szeretné­nek az országban, a me­gyében, úgy gondolják, hogy a rendőrfőkapitány kemény, határozott, meg­alkuvást nem tűrő ember. Ilyennek érzi-e magát? - Szeretném, hogy ha ilyen kép alakulna ki a főka­pitányról és a főkapitányság­ról. Minden gondolat és el­várás annyit ér, amennyi a gyakorlatban megvalósul be­lőle. A vezetőtársaimat sze­retném ezeknek az elvárá­soknak megnyerni, s tőlük várom el, hogy mindezt a végrehajtásban alkalmazzák. Arató László

Next

/
Oldalképek
Tartalom