Délmagyarország, 1997. december (87. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-05 / 284. szám

PÉNTEK, 1997. DEC. 5. KITEKINTŐ 7 A tanítók fája A betűvetés emléke Mórahalmon. (Fotó: Gyenes Kálmán) Alig másfélszáz éve csak, hogy tanyáink népénél elkezdődött a betűvetés. Ne felejtsük el, az egész későbbi Szegedi járás tanyavilág volt akkor. Kiszolgált katonák, bujdosó honvédek, sorkosztos vándortanítók kezdték megkötni sivatagi emberfejekben a futóhomokot. Tájunkon a névtelen elődöknek, és a megnevezhető tanítóknak először Mórahalmon állítottak emlékfát. Eleven fa illene talán, de arra nem lehet emelkedő spirálként, tekergő édenkerti kígyóként neveket kalapálni. Keresem még értelmét annak, miért kellett a száraz fa. Két nagy hullámban, hihetetlen áldozatok árán ültették be iskolákkal a homokbuckák világát. Egyetlen tanterembe, sokáig egyetlen tanító keze alá, három-négy kilométeres körzetből sokszor százon fölüli létszámban járt a gyereksereg. A fecske építi úgy a fészkét falatnyi sarakból, ahogy a tanítók ragasztották ezerszer megrágott ismereteiket a benn ülők fejébe. Aztán, farizeus szóhasználattal, megjelentek az elnéptelenedő iskolák. Először hihetetlen igyekezettel valamennyit alkalmassá tették a korszerű oktatásra, bevezették a villanyt, lemezjátszót, vetítőgépet, magnetofont, népmozgalom keretében televíziót vittek, aztán egyetlen szélfuvallattal törölték le őket a térképről. Valóban megesett azelőtt, hogy lavór víz szolgáltatta a szemléltető eszközt, amikor a tengerről tanultak, de a hihetetlen igyekezetet akkor tették lapátra, amikor már minden lehetőség adva lett volna a teljesebb bemutatásra. De kitalálták azt is, az egyedül üdvözítő szocialista nagyüzemnek legjobban a tanya állja útját. Ebben győztek leghamarabb, az iskolák „körzetesítésével" sikerült legjobban befelé trombitálni a tanyaiakat. Nem tehetek róla, nekem ezt is mondja a száraz fa. Meg azt is, miként terjed napjainkban a barbárság az iskolátlanná vált vidékeken. És azt a hatalmas ívet is, amely a betűvetés kezdeteit korunk funkcionális analfabétizmusához vezeti. Azt a ha- • mis ideológiával kevert tételt is, hogy lejárt a Gutenberg-galaxis kora, és jönnek helyette a mindenféle képernyős rendszerek. Száznyolc tanító neve fénylik a száraz fán, közöttük számos tanáré - hiszen a tanár is tanít, tehát tanító ő is -, és mostanában szedegetik össze a még hiányzókét. Öt évnél hoszszabb időt vettek alapul, noha mindenki tudja, ez az a pálya, ahol a tisztességes szellem akár egyetlen év alatt is le tudja tenni nemzedékekre ható ujjlenyomatát, és, sajnos, a hitvány is. Megindítóan szép példáit tudom annak, hogy világító lámpások voltak az iskolák, és a bennük tanítók. A sivatagszegénységből is ők mutattak kivezető utakat azzal, hogy a hajdani legelők föltörése után, évtizedek kínlódását követően végre gyümölcsfákkal, szőlővel vethették meg a boldogulás alapjait. Minden lépése példa volt a tanítónak. A legkevesebb, hogy a neve fönnmaradjon. Örömmel hallom, terjeszkedik a mórahalmi iskola, hamarosan új helyre kell ültetni a fát. Kitenném az iskola elé, hadd legyen beszédes köztéri emléke a homokból kinőtt városnak. Tanítók lelke szól a száraz fáról. Horváth Dezső Milyen az idősek élete? Együttműködés • Programozott cél: a termelő termeljen Mórakert szövetkezet A tagok krumpliját válogatás után a Metró adja el. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Munkatársunktól A Maros megyei gazdák vezetői, Csomós Attila prefektus, gazdasági alelnök és Máthé László szervezési alelnök, valamint a szatymazi gazdakör 15 képviselője együttműködési szerződést Irt alá november 14-én. Csomós először öt hónappal ezelőtt Szolnokon találkozott dr. Somogyi Györggyel, a szatymazi gazdakör vezetőjével egy országos zöldségtermesztő konferencián. Először augusztusban a szatymaziak meghívást kaptak egy erdélyi körútra. Közösen szeretnék fejleszteni a falusi és tanyai turizmust, új gyümölcsfajtákat szeretnének meghonosítani mindkét területen, s a leendő gazdászok oktatását is együtt képzelik el. Gazdálkodóink némelyike előtt még mindig vörös posztó a szövetkezet. Az öregátkos téeszeit értik rajta, és menekülnek a gondolata elöl is. A másfajta szövetkezetek éppen a szinte össztársadalmi allergia miatt nem tudnak lábra kapni a mai napig se. Azért kísérjük megkülönböztetett figyelemmel a mórahalmi Mórakert szövetkezet működését, mert az előbbiektől teljesen elütő logikára épül. Szervezi a tagok termelését a piac kivánalmai szerint, beszerzi a szükséges anyagokat és eszközöket, és eladja a terményt. A környék falvai közül Röszkén és Szatymazon mozdultak eddig ebbe az irányba, kezdeti tétovasággal. Hódi Pállal, Nagy Jánossal, Vígh Lászlóval és Rácz Józseffel váltottunk szót az 1955-ben szerveződött szövetkezet dolgairól. Ötvenkét alapító tagjuk van, de közülük egyet se szerveztek be a legkisebb ráhatással se. Nem jártak agitátorok házról-házra, tehát nem is volt ki elől elbújniok, mint a hajdani téesz-szervezés idején szinte naponként ismétlődő tortúrában szokás volt. Az „ankét pofon" se szerepelt természetesen ideológiai nyomatékként. Nagy Jánoséknál három generáció huszonöt hektárt művel. Tartanak marhát, hizlalnak disznót, termelnek rozsot, káposztát, karfiolt, paprikát, paradicsomot és krumplit. A rozsot az állatok eszik meg, a többi növényt a családi igényeken túl piacra szánják. De nem viszik a piacra! Nem kell azt csinálniok, amit a többi termelő rendfe kénytelen: a végigdolgozott nap után kocsikáznak a budapesti vagy a dorozsmai nagybani piacra. Mégis a nagybani ár a támpont a szövetkezet napi fölvásárlásánál. Lényeges szempont, amit este átadnak, annak az árát reggel már fölvehetik. Halász Antalné, balástyai nyugdíjas pedagógus: - Talán a tanyákon élők akik mögött ott áll a család - könnyebb helyzetben vannak. A faluban lakó idősek egy jelentős részének azonban elköltöztek a gyermekei, ezért egyedül maradtak. Mivel zömében téesznyugdíjasok, kevés jövedelmüket igyekeznek jól beosztani. Városon élő kortársaikhoz képest esetleg előnyt jelenthet, hogy a ház körül megterem a zöldség vagy a gyümölcs. Mit tesz tehát a szövetkezet? Ösztönzi a termelőket azzal, hogy megmondja nekik, mit érdemes termelniük. Fajtát is ajánl, hogy biztosabb lehessen az értékesítés. Az eladás minden terhét és minden kockázatát leveszi a tagok válláról. Vígh László is arról beszél, azért nem terjed másutt még mindig a szövetkezésnek ez a formája, mert attól félnek az emberek, hogy csöbörből vödörbe lépnének. Vállalják inkább a piacozás minden gyötrelmét, és beszerzőként is maguk járják az országot. A mórahalmi szövetkezetbe szinte órára programozva érkeznek a megrendelt műtrágyák és növényvédő szerek. Ahogy a termények átadásakor nem kell napokig sort állniok, mint hajdan a paradicsomfölvásárló előtt álltak, ugyanúgy nem kell az ide érkező holmik átvételére se várakozniok. Programozott cél: a termelő minden erejével és minden tudásával termeljen, a többit a szövetkezet intézi. Elrettentő előttük az egyik szomszédos község példája: ott még mindig hónapokig kell Özv. Gulyás Mihályné, kisteleki nyugdíjas takarítónő: - Nehéz ma az idősek élete, még akkor is, ha vannak gyermekeik. A kevés jövedelem, a munkába járás nem teszi lehetővé, hogy törődjenek szüleikkel. Nekem egy lányom van, két gyermekemet, és a férjemet már eltemettem. Kistelekiként nagyon örültem, hogy a megyei önkormányzat városunkban építtetett egy otthont az időseknek, most ott élek. Szerintem több ilyen korszerű intézményre is szükség lenne. várniok az átadott termények árára. Hogy közben romlik a pénz? Az is az ő káruk. A nagybani piac árait úgy kell értenünk, hogy azt teljes egészében megkapja itt is a termelő. Miből lesz akkor a szövetkezet haszna? Ezt fejeli meg olyan árréssel, amely nem akadályozza az értékesítést, de a sok kicsi sokra megy elv alapján ki lehet jönni vele. A beszerzésnél viszont egyetlen fillért se számolnak föl a közvetítésért. Nagykereskedelmi áron jutnak hozzá mindenhez, helybe szállítva. A napokban hallottuk valahol, az egyik termelő elment először Olaszországba permetezőgépet venni, ott jött rá, hogy akkor érné meg, ha többet venne. Hazajött dolgavégezetlenül, és elment Nyíregyházára, mert ott állítólag olcsóbban juthat hozzá. Kilométerekben és forintban számolva is óriási többletköltség. Neki már, sajnos, föl se tűnik, hiszen állandóan úton van. Rácz József két diplomával rendelkezik. Agrármérnök, és az erdészcsemetéket tanította. Ügyvezető igazgatója lett a szövetkezetnek, alHorváth Istvánné, a forráskúti Szivárvány üzlet eladója: - Véleményem szerint a kormány kevés figyelmet fordít az idősekre és a nagycsaládosokra. A szűkös anyagiakkal rendelkezők itt a faluban ugyan megtermelhetnek maguknak ezt-azt, de a napi legszükségesebb élelmiszerek, a gyógyszerek, télen a fűtés sok pénzt felemészt. A fiatalok pedig nemigen tudják támogatni szüleiket, hiszen többségük szintén a létminimumon él. kalmazotti minőségben. Ha nem váltaná be a tagok reményeit, ha azt éreznék, nem követ el mindent az érdekükben, azonnal leváltanák. Történt már ilyen leváltás ezen a poszton. Hódi Pál egyelőre két lovat nyergel, de ezt úgy kellene értenünk, hogy egyszerre két nyereg törését szenvedi. A város mezőgazdasági ügyeit intézi egyik kezével, a másikkal a szövetkezet beszerzéseit szervezi, ő mondja, közös földre az ötvenkét tag egyike se vágyik, sőt nem is értik, a régi szövetkezetek maradványai miért tartanák fontosnak. Örömmel számol be viszont arról, hogy sikerült együttműködés keretében szerezniök egy osztályozó gépet krumplihoz, és épül a hűtőház. A szükséges pénzeket, amit lehet, pályázatok útján szerzik be. Egybehangzóan állítják mind a négyen, nagy ösztönzést jelent számukra, hogy a városi önkormányzat teljes támogatását élvezik. Elvi támogatásról van szó természetesen, anyagiakat tekintve teljesen önállóak. H. D. / Sziládi Tiborné, zsombói virágüzlet-tulajdonos: - Községünkben igyekszünk odafigyelni az idősekre. Minden esztendőben rendezünk karácsonyi ünnepséget, ahol egy kis ajándékkal is meglepjük őket. Ez az alkalmi, kedves gesztus azonban nem oldja meg napi gondjaikat. Úgy gondolom, a nyugdíjakat kellene emelni, illetve a magukra maradt rászorulóknak - elfogadható térítési díj ellenében - helyet biztosítani az öregek otthonában. N. R. J. Előzetes a holnapra Sokakkai előfordul, hogy mellé kalapálnak a dolgoknak. Alkalmakként megesik, hogy nem érezheti pontosan a lényeget. Megesik, hogy rosszul méri föl az állapotokat. De olyan ritkán történik meg a magunkfajta tollforgatóval, hogy szándékosan ártani kívánjon, főleg azoknak, akik valamelyst közel állnak a szívéhez. Ettől függetlenül a dolgok a maguk módján történnek. Mint nemrégiben... Kisteleken Ismét fölkorbácsolódtak az indulatok a Rákóczi Ferenc Általános Iskolában történtek miatt. Sajnálatos esemény, a jó nevű tanárnő, özvegy Savanya Antalné váratlan halála indította a békétlenség kisvárosi kiteljesedését. Mint ismeretes, a tavaszi igazgatóválasztáson erősen érezhető volt a képviselőtestület megosztottsága, az# hogy két táborra szakadt a döntéshozó grémium. A korábbi irányító Nemes Éva ismételt kinevezése a többség akaratával történt. A szakmai bizottság Törökgyörgy Józsefet javasolta, mint annak idején a Kitekintő oldal is tudatta az olvasókkal. Széli Tibor képviselő - a választói felháborodásának: hangot adva - kérte a testület döntésének megváltoztatását. Fölszólították az igazgatónőt - mondjon le! Nemes Éva ezt megtagadta. Indoka: ne használják személyét, az iskolát, választási csatározásokhoz. Amint a kedélyek kicsit csillapodnak, oldalunkon visszatérünk a témára. Sándorfalván Megértést kell kérnem a söprűkötőktől, mert már a második hete maradnak ki az összeállításunkból. Nohát, ilyen a mi formánkLi Dolgozunk becsülettel, kész a fénykép és már, ahogy mondani szokás: a helytálló sándorfalviak „be is lettek rajzolva" az újság tervlapjá-ra. Csak hát, ember tervez számítógép végez. Elszállt az anyag még abban az állapotában, ahogy azt a szerző a saját képernyőjére alkotta, söprűkészítésről lévén szó, mi ez, ha nem boszorkányság?! Reméljük, ami késik, nem múlik. Zsombón Ha hétfő, akkor népfőiskola a Wesselényi iskolában. A jövő héten, ráadásul még szerdán is, de akkor megfordul a világ Sipos rektor úrék tanodájában. Nem hozzájuk megy az előadó, hanem ők jönnek a városba, az egyetem embertani tanszékére látogatnak. Előtte azért a szokásos hétfői előadáson a torokpanaszokkal ismerteti meg hallgatóit dr. Czigner Jenő. Balástyán Még a vak is láthatja, hogy befoltozták a víztorony hagymáját. Hogy ki vagy, kik voltak a tartály gömbpalástjának javítói még nem derítettük ki, de lehet hogy nem is lesz rá szükség, mert anélkül is megtudjuk, ha arra járunk. Ha elfelejtenék rákérdezni, szóljanak rám. Minden hírre vevők vagyunk továbbra is. Tiszteli Önöket: M. T.