Délmagyarország, 1997. december (87. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-31 / 304. szám

8 KRÓNIKA SZERDA, 1997. DEC. 24. reflektor U. H. Sportbolt Szeged. Oskola u. 23. Kínálunk: UMBKO, HŰM­MEL, KELME, MOLTEN és UHUSPORT márkájú termékeket széles választékban. Jégkorcsolyák és leremcipdk nagy választékban. HANES­púlók árkedvezménnyel kaphatók holtunkban! Vásárlás elótt. alatt és után nézzen be a l)M Információs és Sportirodába! # Ezek is '97-ben történtek A tudósításokból kimaradtak ••• Mocsainak felmondtak • Nettelstedt (MTI) A férfi Bundesligában szereplő TuS Nettelstedt ve­zetői azonnali hatállyal szer­ződést bontottak a csapat 43 éves edzőjével, a magyar Mocsai Lajossal. A szakem­bernek azért kellett távoznia a gárda éléről, mert az utób­bi időben nem ért el olyan eredményeket, amelyekkel a vezetők elégedettek lettek volna. A német csapat egyébként a Pick Szeged el­lenfele lesz a City Kupában. Érzékeny vereség • London (Reuters, MTI) Az angol labdarúgó Pre­miership 21. fordulójában az előkelő helyen álló Chelsea idegenben 1-0-ra kikapott a Southamptontól. A Chelsea ezzel a vereséggel ugyan megtartotta a harmadik he­lyét, de fájlalhatja a három pont elveszítését. A bajnoki élcsoport: 1. Manchester United 46 pont 2. Blackburn Rovers 41 3. Chelsea. Balakov ajándékai • Szófia (BTA, MTI) Az év végi ünnepek alkal­mából ajándékokat osztott szét a trjavnai SOS Gyer­mekfaluban Krasszimir Ba­lakov, a bolgár labdarúgó­válogatott erőssége. A német VfB Stuttgart játékosa idén másodszor segített ily mó­don a gyerekeken. Balakov, akit idén hazájában az esz­tendő legjobb futballistájá­nak választottak meg, a trjavnai gyermekfalu egyik főbb támogatója. Maradona: játékosedzö? • Nápoly (ANSA, MTI) Diego Maradonával min­dig történik valami. A leg­frissebb hfr szerint játékos­edzőként tér vissza az SSC Napoli kötelékébe. Oda, ahol egykoron futballozott. Most is ezt tenné, annyi a fi­nomítással. hogy játékos­edzőként alkalmaznák őt. Diego Maradona közremű­ködésével 1989-ben UEFA­kupái nyert a Napoli, 1990­ben olasz bajnoki diadal ré­szese is volt. Rá két évre tá­vozott Nápolyból. Maier az új osztrák csillag • Bormio (MTI) Az idei férfi alpesi sí Vi­lágkupa nagy felfedezettje az osztrák Hermann Maier. Pályafutása során négy Vi­lágkupafutamot nyert meg, helyet bérelt magának a nemzeti válogatottban is. Nagyszerűen kezdte az idényt, a Beaver Creak-i ver­senyen a szuper óriás műle­siklásban. Park Cityben pe­dig az óriás műlesiklásban lett első. Az újságíró munkájá­nak egyik rendezője a helyszűke. Ezért szorít­koznak tudósításaink szigorúan a legfonto­sabb események felidé­zésére. Igy elmaradnak a sztorik, a különleges fordulatok és a nem annyira fontos történé­sek rögzítései. Bizonyá­ra megbocsájtanak a kedves olvasók, hogy az év utolsó lapszámá­ban helyet szorítottunk azoknak az érdekessé­geknek, amelyeknek fő­szereplői sportolók, a csapatok segítői, szur­kolók, vagy urambocsá! mi vagyunk. Fogságba ejtett tollforgató A Pick Szeged NB l-es kézilabdacsapatánál már be­vett „szokás", hogy soha nem hagyják ki a kínálkozó ugratási és megtréfálási helyzeteket. Ment már Sam­sonait diplomatatáskájában féltéglával a zsűrivel tár­gyalni Teimel Zoltán sport­igazgató. Vagy Pióker Sán­dort is megfuttatták Párizs­ban a tolmácsnő elszaladt kiskutyája után, amit termé­szetesen a kézisek bírtak tá­vozásra. Egymást sem kímé­lik, hiszen Szotyori István a metkovicsi City Kupa-selej­tezőre nem vitt fürdőnadrá­got, ugyanakkor a húszfok feletti meleg szinte csábítot­ta, hogy megmártózzon az Adriában. A játékos azonban nem esett kétségbe, ádám­kosztümben gázolt a tenger­be. Akkor érte a meglepe­tés, amikor kijött a vízből, s nem találta a ruháit. Azon­ban mielőtt még belefagyott volna a hűs habokba, vagy meg kellett volna mutatnia bájait, a társak megkegyel­meztek neki... Az már hét­köznapi eseménynek számít, ha valakinek a frissen vasalt ingei között lábszagú, csu­romvizes zoknit helyeznek el. E sorok (rója sem kivétel ezen ugratások terén. Leg­utóbb a Népfürdő utcában a tudósítás leadása után betér­tem a Pick öltöző mellékhe­lyiségébe. Addig négy-öt ké­zilabdás értékelte a kudarc okát. Amikorra elvégeztem a dolgom, egyetlen egy játé­kost sem találtam, sőt az aj­tót is gondosan bezárták. Hogy nem kellett hosszabb időt eltöltenem az öltöző fogságában, azt Borsodi Pé­ternek köszönhettem, aki va­lószínűleg nem volt beavat­va a kényszerraboskodásom­ba, ezért ártatlanul kinyitotta a kívülről bezárt öltözőt. Bármennyire is kutatok az emlékezetemben „egyetlen esetet sem tudok felidézni,, amikor megtréfálták elnökü­ket, Kővári Árpádot, vagy helyetteseit. Vámosi Luká­csot és Lukács Jánost. Ja, ők is tudják, hogy ki adja a fize­tést... Süli Jázsaf A szállodai „tolvaj" Macával, alias dr. Erdélyi Endrével, a Szeged-Dorozs­ma labdarúgócsapata, a Sze­gedi Birkózó Egylet, a csel­gáncsegyüttes és még szá­mos más Tisza-parti gárda illusztris orvosával mindig történik valami egy-egy ide­genbeli kiszálláson. Kaposváron vendégszere­pelt a focicsapat, s már Nyugi, nyugi: már látom 1998-atl (Fotó: Gyenes Kálmán) szombaton délután megérke­zett a somogyi fővárosba, ahol az egyik elegáns szállo­dában szállt meg. Maca már a szobaelosztáskor törte va­lami csínyen a fejét, amely­nek áldozata végül Vágó At­tila edző lett. Egy tégla ke­rült a sporttáskájába, s azt cipelte sokáig, míg fel nem tűnt neki a különleges súly. Már akkor bosszút esküdött az elkövető ellen, amikor észrevette. Másnapra azon­ban a meccsre való készülő­dés izgalmában mindenki el­felejtette a turpisságot. Ami­kor a focipálya felé buszoz­tunk, váratlanul megszólalt az edző mobiltelefonja. Vá­gó pókerarccal közölte, hogy a szállodából telefonáltak: vissza kell menni, mert vala­ki valamit elhozott. A hotel halljában az előre „bedolgo­zott" szállodai detektív min­denkinek „átvizsgálta" a csomagját, s amikor a doki orvosi táskájához ért, hatal­mas hahota közepette egy papírba csomagolt vécékefét vett ki onnan, s felszólította Macát, hogy kövesse... Az autóbusz a doki nélkül indult a stadionba. A kezdés előtt néhány perccel ért csak a szállodai „tolvaj" a pályára, ahol, amikor senki sem fi­gyelt oda, a nagy téglát Gyurma (Forrai Zoltán gyú­ró) szatyrába csúsztatta, mondván, hogy az afférért ő a felelős, mivel egy szobá­ban laktak, s csak ő tudta a vécékefét az orvosi táskába tenni... Mondanunk sem kell, hogy Gyurma a meccs izgal­mában észre sem vette, hogy táskája súlyosabb a kelleté­nél, s amikor egy-egy játé­kos megsérült, s a gyúró be­szaladt, a tégla is minden esetben a pályára került. Csak a meccs végén derült ki, hogy mivel futkosott Gyurma, s amikor kivette a téglát, Maca már elillant a haragja elől... P. Sándor Jázsel Avatás A történet, mit meg sze­retnék osztani önökkel, no­vember első napjaiban esett meg a Tabán Trafik Szeged ifjabb korosztályba tartozó pólósaival. Isztambul, LEN­kupa selejtező. Miután a Ti­sza-parti gárda túl volt a két legnehezebb találkozón, a Hannover és a Cz Beograd elleni meccsen, a csapat idő­sebb, tapasztaltabb játékosai kitalálták, hogy bizony elér­kezett már az idő az ifjoncok felavatására. Aki volt kato­na, illetve sportoló, az tudja, hogy ez a rituálé mit is jelent pontosan... A két szellemi vezér (dr. Török Tibor, Molnár Tamás) kiadta a parancsot: minden avatásra váró foglaljon he­lyet a Hakan szálloda 407-es szobájában, s epekedve vár­ja, hogy megcsörrenjen a te­lefon, melyet történetesen mindig a 308-asból tárcsáz­tak, onnan, mely helységből a feltörekvő ifjúságot az ink­vizíciós módszerek széles tárháza várta. A neveket egyesével mondták be a kagylóba, s az éppen kiválasztott páciens halálsápadtan, remegő lá­bakkal tért be a 308-asba. Ja kérem, a meccseken a pofo­nok garmada, a láb közötti rész többszöri csavarása ku­tyafüle volt ahhoz képest, ami várt a „gyerekekre", akiknek becsületére legyen mondva - férfiasan állták a sarat. Amikor legördült a füg­göny, befejeződött a szertar­tás, Isztambul utcáit egy ha­talmas csattanás rázta meg. A felavatottak szívéről ugyanis csak akkor mert le­esni az a bizonyos hatalmas kő... Szélpál Lászlá Szurkoljon, mindenki! Szurkolók nélkül elkép­zelhetetlen egy sportese­mény, mert a jó hangulatot ők teremtik meg. A lelátók emberei pedig jobbnál jobb dolgokat „művelnek" a der­bik alatt. íme a két sztori. Az első történet helyszíne egy Bács megyei község, ahol megyei első osztályú futballrangadót vívtak. Baj­noki meccsen a „sztárgár­da", a Lajozsmizse hazai környezetben fogadta a Ke­rekegyháza együttesét. A „mizsei ultrák" a csata előtt a helyi sz(h)örpintőben han­goltak a nagy eseményre. A találkozó 70. percében, 1-0­ás hazai vezetésnél a má­morban úszó drukkerek a következőképpen biztatták az aranylábúakat: „Gyerünk Mizse, gyerünk mááá, NB három csak ránk vár, heee..." A Pick Szeged kézilabda­találkozói magával hordoz­zák a poénok sokaságát, itt történtesett meg. Az újsze­gedi Sportcsarnokban telt ház előtt rangadót vívott a Győrrel a Skaliczky-legény­ség. Egyik kedves ismerő­söm, aki igazán nem volt az a meccsre járó figura, vala­hogy a baráti csabításra csak lenézett a viadalra. Az első félidőben minden úgy ment, mint a „karikacsapás", mert valamennyi hazai talá­latnál a Sportcsarnok közön­ségével a magasba ugrott. Jött a szünet: zene, szotyi és az első harminc perc esemé­nyeinek kiértékelése. A győriek kezdték a má­sodik játékrészt, s az első támadást góllal fejezték be Décsiék. Hősünknek ez okozta a legnagyobb „gali­bát", mert egyedüliként ő emelkedett a magasba és üvöltötte: góóól! Mindenki ámult és bámult, ki ez a srác? A többiek magyarázata után jött rá, hogy a félidőben térfelet szoktak cserélni a csapatok... Süli Róbert Kólásdoboz Félelmeinket mosolyba csomagoljuk. Hogy miért nem vagyunk őszinték? Ta­lán reflexből. Védekezünk ­már a támadás előtt. Persze, nem mindig alaptalanul... Belgrádban, a kopott feli­rat szerint a Radnicski-csar­nokban véget ért egy meccs. A sport még mindig az örö­möt, a felhőtlen szórakozást jelenti, de... A jugoszláv fő­városban a milicija szó sze­rint kiterelte a népet a néző­térről, majd minden sort gondosan átvizsgált - csatár­láncban! -, s a gyanús tár­gyakat a megviselt lelátó aljára rugdosták a rend zord őrei. Egy kólásdoboz volt csupán a terepszínű egyenru­hások „áldozata", de ahol nemrégen hallgattak el a fegyverek, ott még ez is rob­banhat... Tompán puffant, kongott, mikor leért a lép­csősor aljára. A „vegyész" röpisekkel együtt mosolyogtunk - ki nem mondott félelmeinket csomagoltuk. Tudtuk, akár robbanhatott is volna... Ezek után talán nem tűnik „kézfo­gás gyakorlásnak", frázis­nak, ha békés, boldog új esz­tendőt kívánunk egymásnak. S az elkövetkező években szilveszterkor is - reméljük - csak a petárda dur­ran(hat)... Imre Páter Majd' hatszáz pontos fejlődés atlétika A Szegedi VSE egyik „húzószakosztálya" évek óta az atlétika. Ezt a té­telt ezúttal sem cáfolták meg Antal Andor vezető­edző tanítványai. Söt, '97-ben jobban szerepel­tek, mint '96-ban, hisz a 3451 ponttal szemben most 4028-at sikerült gyűjteniük. Majdnem 600 pontos fejlődés, ami az országos szakosztályi rangsorban a 10-12. hely valamelyikének a megszerzésére jogosítja fel a piros-kékeket. Antal Andor vezetőedző­vel az elmúlt szezont értékel­tük. - Minden korosztályban megfelelően szerepeltek ver­senyzőink - kezdte a mon­dandóját a tréner -, nagyon értékes pontokat szereztek az összes fronton atlétáink. A gyaloglók megint kitettek magukért, ismét megnyerték a szakági pontversenyt, visszahódítva a '95-ben meg­szerzett elsőséget az állandó riválistól, a Békéscsabától. # De a többi szakágnak sincs szégyenkezni való­ja... - Ez így van! A futók, az ugrók és a dobók is egészen kiváló eredményeket értek el '97-ben. Azt is meg kell em­lítenem, hogy mióta én edzősködöm - 1975 óta ­még nem nyertünk 16 bajno­ki címet. # Kérem, sorolja fel az „aranyosakat"! - Dudás Gyula kívánkozik az első helyre, ő négy bajno­ki címet szerzett, Pesti Móni­ka a felnőtt és a junior me­zőnyben is a legjobbnak bi­zonyult, de Bondor Krisztina is három elsőséggel gyarapí­tott minket. A 13 évesek kö­zött Papp Gabriella kétszer állhatott fel a dobogó legfel­ső fokára, s hasonló élmény­ben volt része a felnőtt férfi gerelycsapatnak, a női ifi ma­gasugró* és gyaloglóegyüt­tesnek, az 50 km-es férfi gya­loglógárdának, de ne feled­kezzünk meg Pap Ferencről és Halászevics Péterről sem: ők egyéni számokban diadal­maskodtak. # A nemzetközi viadalo­kon is termett babér? - Heten képviselték színe­inket a címeres mezben, kö­zülük öten világversenyen. Dudás Gyula az athéni világ­bajnokságon, Pesti Mónika pedig az Unversiádén, s az utánpótlás EB-n. Megállták a helyüket, nem okoztak csaló­dást, sőt... Nekem különösen Pesti Mónika eredménye, a főiskolás világjátékokon és az EB-n elért 7. helyezése kedves. • Nem lehet kikerülni az éves összegzésnél egy sze­gedi szempontból szomo­rú „sztorit": Szentgyörgyi Katalin már a Nyíregyhá­zi VSC-nek nyert konti­nensaranyat... - őszintén sajnálom, hogy edzőjével, György Rolland­dal távozott tőlünk, de most is csak azt mondhatom: nem tudtuk több pénzzel támogat­ni őket. Ha az igényeiknek megfelelő juttatásban része­sülnek, akkor az egész szak­osztály léte forgott volna veszélyben. Ha itthon van­nak, most is edzhetnek a pá­lyán, tehát amiben tudunk, továbbra is segítünk. Ezzel kapcsolatban kell megemlíte­nem, hogy olyan vád ért ben­nünket, miszerint a közép­szert támogatjuk. Amennyi­ben a fenti eredmények ebbe a kategóriába tartoznak, ak­kor ezt a stigmát örömmel vállalom! • Az esztendő negatív és pozitív élménye? - A negatív talán az, hogy a legfiatalabbak kor­osztályában nem volt annyi indulónk, amennyit szeret­tünk volna. Ha ezen nem si­kerül változtatnunk, a jövő­ben komolyabb gondjaink lehetnek. Pozitív több is akadt. Anyagiak tekinteté­ben nyugodt évünk volt, a pénzünket mi költhettük el. Bizakodva nézünk a jövőbe, hisz az új vezetőség tevé­kenysége serkentőleg hatott a szakosztály életére. Az edzéskörülményeink elfo­gadhatóak, a salakos pálya karbantartásáért nem kell könyörögni, odafigyelnek ránk és ez jó érzés. Ezt a gondoskodást szeretnénk az­zal meghálálni, hogy '98­ban még a '97-es produkci­ónkat is túlszárnyaljuk, azért dolgozunk - már november 15-én elkezdtük a fel­készülést -, hogy ez sikerül­jön. Imre Péter Néha a stadion melleti úttesten kell tréningezni, autók társaságában. (Fotó: Gyenes Kálmán) Menzo lapáton • Munkatársunktál A Girondins Bordeux lab­darúgócsapata felbontotta a kapus Stanley Menzo szer­ződését. Az Ajax és a PSV gárdáját megjáró holland vá­logatott kapus a nyáron ér­kezett a Bordeux együttesé­hez, a klub vezetői azonban csalódtak benne, és már az ősz folyamán el akarták adni - ez csupán Rané, a másik kapus sérülése miatt nem történt meg ez mostanáig. A 34 éves Menzo valószínűleg visszatér legutóbbi klubjá­hoz, a belga bajnok Lierse­hez, amelynek elöljárói há­rom évre szóló szerződést kínáltak neki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom