Délmagyarország, 1997. december (87. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-20 / 297. szám

SZOMBAT, 1997. DEC. 20. STEFÁNIA 9 Több hete tartó soro­zatunkban már megírtuk - a Tisza meg a Maros találkozásánál a perem­kerület és a sáros utca, meg a romos ház már közelsem összetartozó fogalmak. Hiszen sokkal inkább kertvárosok gon­dozott házsorai, mintsem az előbb említett csúfsá­gok fogadják a Belvá­rosból kilátogatókat. Ha pedig valaki Szeged egyik legkeletibb részé­be vándorol, s Marostön tekinget körbe, aligha­nem oly heves ámuldo­zásba kezd, hogy a pe­rem, meg kerület még véletlenül sem jut eszé­be. De vajon hogyan is élnek a csodaszép ma­gán-, társas- és sorhá­zak lakói? Be mer-e egy­általán ide kopogtatni a gond? - kérdezgettünk marostöi polgárokat, vá­rosházi szenátort az im­pozáns lakónegyed utcá­it járva. Ám legelőbb is autóztunk. Nem is keveset. Ugyanis Szeged belvárosából indulva igencsak sokat kell forognia a kocsikeréknek, hogy a jár­gány meg is érkezzék Ma­rostőre. Ha szóba kerül ez a városrész, leggyakrabban a városközponttól mért távol­ságot emlftik hátrányai közül. Am elárulom: sétánk során rá kellett döbbennünk, hogy ez­zel aztán be is fejeződhet ­legalábbis egy messziről jött ember szemszögéből nézve ­minden panaszkodás. Ugyan­is Marostőn nem csak a szép­re emlékezhetnek a polgárok, hanem abban a szerencsében van részük, hogy nap, mint nap csak a széppel szembe­sülnek. A házak - épülhettek sorba, kisebb, nagyobb cso­korba, netán magányosan, kert közepébe - sok-sok épí­tész és kivetelező leleményét dicsérik. Az utcákról sehol nem hiányzik az aszfalt, az előkertek gondozottak, s a garázsbejárók előtt sem kell attól tartani, hogy egy hirte­len induló, húszéves Trabant fog sűrű füstjével arcon csap­ni. A marostői gépkocsipark ugyanis kevés hasonlóságot mutat mondjuk a Makkoshá­zival, mint ahogy a lakások négyzetméter szerinti meg­oszlását sem akarhatja senki összevetni mondjuk a Taiján hármas ütemben épült duna­újvárosi panelokéval. Cseréptetős panelok Pedig hát panel találtatik itt is. Ha Marostőt a Marostői utcától keletre eső területként fogadjuk el - s talán valóban ez szabja meg legvalósabban e városrész határvonalát - bi­zony elsők között azokkal a sorházakkal szembesülünk, amiket még a Délép-biroda­lom épített. Bizonyítandó: a szociális nagyipar is képes átállni a korszerű technológi­ára, s ha kell, akár még lu­xusnak számító igényeket is sikerül kielégítenie. Hogy a nyolcvanas évek elején épült házak mennyire reklámozhat­ták a korszerű technológiát, s mi a véleményünk 1997-ben az 1985-ös luxusról, talán Marostő ürügyén ne is fesze­gessük. Egy tény: minden hi­bájuk ellenére ma is ezek a panelok a Délép házgyárának egykori termékei közül a leg­irigyeltebbek. De vajon le­het-e irigyelni azokat, akik benne laknak? Ezt a kérdést már a Hargi­tai ABC-ben tettük fel Bajusz Lajosnének, aki - tekintve Marostő igencsak ifjú ka­maszkorát - már tősgyökeres marostői polgárnak számít. - Több, mint tíz éve köl­• Szeged peremén (9.) Marostön lakik a gazdagság? A marostöi gyerekek is örömmel fogadták az idei elsó havat... (Fotó: Miskolczi Róbert) töztünk a madártelepre - tud­ja a sok madárnevű utca mi­att hívjuk mi így ezt a kör­nyéket -, de mára már na­gyon fölszaporodtak a gond­jaink. Kezdjem talán azzal, hogy annak idején az építők minden lehetségeset kispó­roltak a házakból, közte a szigetelőanyagokat is. így az­tán nyolc-tíz év után nem­egyszer penészedni kezdenek a falak. Természetesen min­den panelmagánházban lakó saját anyagi erejéhez, ügyes­ségéhez mérten igyekszik megoldani ezeket a gondo­kat, s ha alaposabban meg­szemléli ezeket a házakat, láthatja: eredeti állapotában szinte egyetelen épület sem áll már. Ki elől, ki hátul, de hozzáépített valamit, s igye­kezett még komfortosabbá tenni. Meg aztán van olyan is, aki azért csinosította ki a házát, hogy jobb pénzért tud­ja majd egyszer eladni. Mert mitagadás, erről a környékről - legyen bármilyen nyugodt is, meg tiszta a levegője - so­kan visszaköltöznek a város­ba, ugyanis nem bírják fizet­ni a kényelemmel járó terhe­ket - hallgathattuk Bajuszné nem túl vidám szavait. # Ez elég meglepően hangzik hiszen a lakótele­pek vidékén jószerével mindenki azt hiszi, hogy Marostőn csak a tehe­tősebb szegedi polgárok laknak. Kamatra költenek - Akkor bizony tévednek. Jómagunk is lakásunk eladá­sával, temérdek kölcsön föl­vételével tudtuk megvásárol­ni otthonunkat. S eszünkbe sem jutott, hogy egyszer majd a három százalékos ka­matot az állam - egyoldalúan felrúgva a szerződést - har­minc, vagy még több száza­lékosra változtatja. Nem is az adósságát törleszti itt az em­berek, hanem csak kamato­kat. S még az sem akar fogy­ni - panaszolta Bajuszné, s e véleménnyel sűrű bólogatá­sok közepette értett egyet kolléganője, Vágó Edit is. - És akkor még szót sem ejtettünk a rezsiről. Egy 110 négyzetméteres panelmagán­ház befűtésére ma már havi tízezer forint fölött kell költe­ni. így aztán jómagam sem csodálkozom azon, hogy a környékünkről is sokan visszamentek az emletes pa­nelba, mert a házuk áráért a lakótelepen csak tudtak leg­alább kettő lakást venni. Ez­zel valamelyest segíthetnek a felnövekvő gyerekeik lakás­gondjainak megoldásában is. • Egyáltalán mennyit ér most egy jól karbantar­tott, időközben átalakítga­tott Délép-magánház, s mennyiért vették annak idején? - Sok mindentől függ, ho­gyan értékeli a piac, de azért 7-8 milliót a szerencsésebbek kapnak a házukért. Vásárlás­kor, anno, pedig 1 millió 450 ezret kértek érte - tudtuk meg Bajusz Lajosnétól. Vágó Edittel pedig inkább már Ma­rostő ellátottságáról beszél­gettünk. - Van itt tulajdonképpen minden, ami a komfortérzet­hez kell. S ha nem is Ma­rostőn, de Újszeged közeli ut­cáiban megtalálható óvoda, iskola is, tehát a családok emiatt nem panaszkodhatnak. E városrész előnyei között kell megemlíteni békés han­gulatát, jó levegőjét is. Persze egy szolgáltatóközpont, netán egy sportcentrum azért még jól jönne, mint ahogy egy pi­henőpark is biztos megtelne sétáló családokkal. De azt tényleg ne higgye senki, hogy minden marostői két kézzel szórhatja a pénzt. Betér hoz­zánk, a boltba is nem egy olyan anyuka, aki többször is meggondolja, hány dekát ve­het a parizerből a vacsorához. Villasor> Mercedesszel Elköszönve Marostő leg­forgalmasabb centrumától, a Hargita nevezetű ABC-től, s bebújva az emeletes társashá­zak mögé, újfent csak azt ál­lapíthatjuk meg, hogy az épí­tészi álmok Marostőn szép formába öltöztek. Persze azok is értenek valamit a szakmájukhoz, akik mondjuk a Mercedeseket álmodták meg - álltunk meg egy éppen munkából hazaérkező ma­rostői polgár, Békevári Géza, s szép autója mellett. A vi­lágjáró vállalkozó megismé­telte a boltban hallott, Ma­rostőt dicsérő szavakat, hoz­zátéve: - Már csak azért is remek dolog errefelé lakni, mert jó társaság verbuválódott össze az évek során, s nyaranta vannak itt olyan hangulatos kis kerti ünnepségek, amilyet máshol, Szegeden nem láthat az ember. Amikor pedig Békevári urat a házvásárlási lehetősé­gekről kérdeztük, elárulta: venni azt kérem lehet, mert eladó ingatlan itt Marostőn mindig találtatik. Azon per­sze ne lepődjék meg senki, ha 10, vagy éppenséggel 12 milliót kémek érte. Természetesen jómagunk riportot készíteni, s nem meglepődni zarándokoltunk Szeged keleti peremére. Mentünk hát tovább, s meg­kerülvén a svédházas építke­zés beindulására váró hatal­mas telkeket, megint egy má­sik perspektívából csodálkoz­lunk rá Marostőre. Elárulom: forgathattuk bármerre is a fe­jünket, egyetlen maszatos foltot nem találtunk ezen a tájképen. így aztán nyugodt szívvel leírhatom: Szeged polgárai, ha városuk szépsé­geit sorolják, véletlenül se akadjanak meg a Széchenyi tér, netán a Dóm tér említése után... De vajon ennyire elégedett választókörzetének helyzeté­vel dr. Molnár Zoltán szená­tor úr is? - kerestük meg Ma­rostő képviselőjét. S bizony mégis csak sikerült meg­lepődnünk, mert Molnár úr egy-két perc alatt beavatott olyan titkokba, amit Ma­rostőn sétálgatva véletlenül A fotó csak ízelítőt adhat. Ezeket a szép házakat kéretik a helyszínen megszemlélni sem gondoltunk volna. El­mondta: a 6 ezernél is több választópolgár jórésze joggal panaszkodhat, hiszen a terü­let csatornázása nem megol­dott, s bizony az úthálózat sem nevezhető kifogástalan­nak. Utak és csatornák - Nem véletlenül épül er­refelé a főgyűjtő csatorna, hi­szen például ennek hiánya miatt nem terjeszkedhet to­vább Újszeged e része. Ám ma már jó hírrel barátkozhat­nak az itteniek: a szerződés szerint 1998. június 30-ig be­fejeződik ez a nagyberuhá­zás, ami egyébként 200 mil­lió forintos költséggel való­sul meg. Nem csak Marostő, hanem egész Újszeged ké­nyelmét szolgálja - mondta a fiatal szenátor. • így persze a svédházas lakótelepét is. Gondolom, ön is nagyon várja már, hogy ebben a lakópark­ban megkezdődjenek a házalapozások? - kérdez­tem Molnár úrtól, utalván a ma még igencsak csön­des területre. - Egyelőre valóban ta­pasztalható késés a megvaló­sításban, de bízom benne, hogy a gondok hamarosan megoldódnak. Ettől függetle­nül e hatalmas telekre már el­készült a részletes rendezési terv, tehát függetlenül a svéd beruházástól, a környék né­hány éven belül alapvetően megváltozik - mutatott dr. Molnár Zoltán egy tervdoku­mentációt. Nos, ebből kide­rült, hogy míg Szegedet ­akár csak az ország többi te­lepülését - a merőlegesen egymásba futó utcák képe határozza meg, addig Ma­rostő e körzetére ívelt vona­lú, néhol szabályos kört mu­tató utcarendet álmodtak a tervező. Mégpedig úgy, hogy a további terjeszkedés során az új utcák is gond nélkül csatlakozhassak ehhez a me­rész rajzolatú, és roppant lát­ványos telekcsoporthoz. . - Ennek a körzetnek a gondja megoldottnak látszik. Annál több fejtörést okoz a városvezetés számára a ma­rostői kiskertek sorsa. Talán a baktói ügyhöz hasonlíthat­nám. Az itt élők is azt szeret­nék, ha a város belterületéhez soroltatna az egykoron csak hobbykertes vidék, ám akkor olyan beruházásokra kény­szerül az önkormányzat, amit szűkös anyagi lehetőségei mellett nem tudna most kivi­telelzni. Utcákat kellene át­szabni, közvilágítást fejlesz­teni, csatornázni, s áthidalni olyan problémát, mint mond­juk a túl keskeny utak ügye. Ezek szélesítéséhez rengeteg jószándékra, s persze köz­megegyezésre van szükség. Azt ugyanis végképp nem tudja finanszírozni Szeged kasszája, hogy napi áron kár­talanítsák is az itt élőket a ki­sajátításra váró portarésze­kért, plusz még az előbb em­lített beruházásokkal is te­gyék komfortosabbá az életü­ket. Az lendíthetne a helyze­ten, ha a kiskerttulajdonosok telekrészek fölajánálásával segítenék a munkálatok meg­kezdését. Láttunk már erre is hajlandóságot, de aki kényel­mesen „belakta" már ingatla­nát, az hallani sem akar ilyen megoldásról. • Arról viszont mindeki szívesen hallana egy-két megnyugtató szót, mikor rendeződik a Holt-Maros ügye. Hiszen az ott ural­kodó állapotok nem csak Marostő, de egész Újsze­ged polgárait joggal bosz­szantják. A Holt-Maros élete - Nem vitás, súlyos gon­dokat okoz a Holt-Maros. Megtisztulását segíti majd a most épülő főgyűjtőcsatorna, de természetesen költeni kell kotrására, s a környékének átalakítására is. Ez azonban sok százmillió forint felhasz­nálásával valósulhat csak meg. Ha sikerülne az állami pénzekből elnyernünk e kör­nyezetrehabilitációs beruhá­zásra nagyobb összeget, akár 3-4 év latt is átalakulhat a Holt-Maros környéke, s ak­kor a ma még oly kusza ké­pet mutató körzetben kis ta­vak kapcsolódnának egysé­ges láncolatba. Hát ehhez kell nagyon erősen lobbyzni a minisztériumoknál - ava­tott be a helyi és a nagypoliti­ka kapcsolatrendjébe Molnár szenátor. Akitől megtudtuk: régi ál­ma már, hogy ne csak időle­gesen, kohósalakos utak for­májában, oldódjanak meg a marostői körzet közlekedési gondjai, hanem aszfalt kerül­jön minden utcába. Ezért in­kább a lassúbb tempót, de tartósabb megoldást támogat­ja. S rendkívül örül annak, ha a lakók is tevékenyen be­szállnak pénzeikkel a fejlesz­tésekbe. Ami pedig a többek által hiányolt nagy szolgálta­tóházat illeti: - Városi pénzekből ilyen aligha fog ide épülni. Olyan vállalkozói csoportra lenne szükség, amelyik fantáziát lát Marostő ezirányú fejlesztésé­ben. Korábban volt már pró­bálkozó, ám tervei nem való­sultak meg. Talán ha fölépül­nek a svéd lakópark házai, je­lentősen nő itt a lélekszám, akkor újra lesz jelentkező szolgáltatóház ügyben is. De egyet ne felejtsünk el: a ma­rostőiek nagyon szeretnek itt lakni, de a szegedi polgár már csak olyan, hogy a ko­molyabb bevásárlásokat in­kább a központban intézi. Aligha fog ez a szokás éppen Marostőn megváltozni. Ez a nyugodt kertváros egyébként is félti minden nagyobb épít­kezéstől nyugalmát. Átélve, ha csak egy-két órára is, Marostő csodás han­gulatát, nyugodtan leírhatom: ezen a buzgó féltésen ne cso­dálkozzon senki... Bátyi Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom