Délmagyarország, 1997. december (87. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-19 / 296. szám

PÉNTEK, 1997. DEC. 19. KITEKINTŐ 7 • Naplemente> Nagyszéksóson Alvófélben a tanyai klub l „Ilyen is volt meg olyan is..." Etel néni száz karácsonya A Toldiak családi beszélgetése a kiskonyha melegében. Jucika, Etel mama és Mihály. (Fotó: Gyenes Kálmán) Naplemente címmel készült hajdanában Lakatos Vince híres filmje a tanyai öregekről. Erre a névre keresztelték a nagyszéksósi új iskolába közakarattal és nagy támogatással telepített idősek otthonát is. Lelkesedtünk a gondolatért, érdeklődéssel kísértük mozdulásait. Azt hittük, itt talán megvalósulhat az, amit a tanyai iskolák indokolatlan megszüntetése után mégelképzelhetőnek tartottunk: legyen az öregeké. Mert akit innen például a nagymágocsi kastélyotthonba visznek, úgy érezheti magát, mintha a Holdra lőtték volna föl. Most ismét arra jártunk, és megint csalódnunk kellett. Az új iskola is régi, Klebelsberg Kunó építtette, amikor fejébe vette, hogy hazánkat az iskola húzhatja ki a kátyúból. Azért mondják újnak, mert a régebbi is ott van mellette. Rémségek iskolájának neveztem el az óiskolát, mert szigeteletlensége miatt a tanítók gyermekeikkel együtt örök életre szóló bajt'szerezhettek benne. A „Klébi" modern elvek alapján készült, ebből lett a nagyszéksósi Naplemente. Az iskola nyugdíjas utolsó tanítójához, Kapovics Endréhez csöngettünk be most is, ezeréves ismeretség alapján. Meglepett bennünket, hogy minden kapuja lakatra zárva. A tanító magyarázattal szolgált: - Tudjátok ti, mennyi aljanép forog mostanában a tanyák között? 9 Azért nem merjük folytatni a tanyákról szóló könyvünket, mert nem akarunk gazemberekről írni. Amit ott jövendölés nélkül megemlítettünk, hogy a tanyátlanítás átkaként elköltözik a jó, és gyökeret ver a rossz, bekövetkezett. - Elköltöztek vagy elhaltak. Aki megmaradt tisztességesnek, bezárkózik, bizalmatlan mindenki iránt, és alig mozdul ki a tanyájából. Biztató volt a tanyai klub az első napokban, nagyon sokan eljöttek, Volt olyan zajos rendezvényünk is, amelyen száznyolcvanan voltak. Aztán leesett az első hó, elmaradtak. 9 Időközben a második, sőt a sokadik hó is elolvadt. - A rászoruló öregeknek házhoz viszik az ebédet, nem kell érte külön fáradniuk. Szolgáltatóházként is indult, a szennyest is hozhatnák a mosógépbe, de ez se kelt már érdeklődést. A nagyszerű kezdés után meglepően csöndes nyár következett. 9 Most megint tél van. Újraindul? - Reményünk sincsen rá. Ha akármilyen ünnepséget rendezünk, arra még el-eljönnek, közel se annyian, mint a legelsőkre, máskor azonban nem. Misét havonta egyszer tart itt a röszkei plébános, arra is eljönnek, a Vöröskereszt évenként kétszeri „taggyűlésére" is, a többi csöndes. Minden délben meghúzom a harangot, de, látod, az is úgy imbolyog már a fejem fölött, félek, egyszer rám zuhan az egész. Új lábazat kellene alá, de nincsen, aki fát szerezzen hozzá. Három falu határán átok terem leginkább. 9 De ti mindenkit ismertek! - Régen nem igaz ez se. Aki elment, vagy máshová, vagy a temetőbe, annak a tanyáját idegenek vették meg. Legtöbbet talán a Vajdaságból átköltözők. Más kultúrában nőttek föl, akkor is, ha netán odaát is tanyán laktak. „Összejövetelekre" ki lehet hozni az embereket a várossá lett faluból is, de arról az elején lemondtunk már, hogy a tanyaiakból toborozzuk közönségünket. Pintér Lajosné jó néhány tanyával arrébb lakik. Az áfésztól ment nyugdíjba, de „lendületben" van még. Azt mondja, annak idején a televízióból tudta meg, hogy akarnak valamit az iskolában, ót nem hívta meg senki. Tudván tudja, sok öreg van még, akik elhanyagoltan élnek, és elismeri, roppant nehéz emberek is vannak közöttük. 9 Piroska! Lát még lehetőséget? - A tévé önmagában nem jelent vonzást. Otthon is van, elnézegethetik otthon is. Inkább a félelmet fokozza bennük. Fiatalok is vannak, akiket össze lehetne, és össze kellene kovácsolni valamiképpen. Sajnos, meglehetősen önállótlanok. 9 Ott van Zsombón a Wesselényi iskola. Télen hetenként látogatják. Meghívhatom? - Köszönöm, ha lesz, aki eljön velem, szívesen elmegyek. Horváth Dezső Etel néni a századik karácsonyára készül. Mivel a név- és születésnap szinte pillanatokkal előzi a szeretet ünnepét, a csengelei Toldi családban már igazán karácsonyi a hangulat. Az ünnepelt mama erőben, egészségben, és ami a legfontosabb: jókedvben éli az ünnepeket. Mesél, nevet s nyeletnyit hörpint a konyakospohárból. Ottjártunkkor is annyi a virág, mintha a csokrok, füzérek boltjában lennénk. A faluházban köszöntötték - szombaton. A tíz hónapos Roland ükunokát is beleszámolva, hatvanöt Toldi jött Etel mamához. A szentkúti család fája, Toldi Mihály és Dobos Etelka családja Csengelére, Félegyházára, Szatymazra, Sándorfalvára ágazott mára. A csengelei ház legmelegebb zugában, a kiskonyhában ültünk le az özvegyen maradt mennyel, a gondviselő Jucikával és a legcsintalanabbnak tartott nyugdíjas Miska fiúval az ilyen meg az olyan karácsonyok elevenítésére. - Akkor örültem legjobban, mikor ezek kicsik voltak. Azt látom, mikor a Miska ilyen kicsi - mutat a térde alá Etel néni -, lábatlankodik, bújkál az asztal alatt. Húzgálják a rétes tésztáját, Mórahalmi gyertyagyújtás • Munkatársunktál A mórahalmi önkorányzat december 20-án, szombaton karácsonyi ünnepséget szervez. A központi parkban 16.30-kor gyertyát gyújtanak, s utána a sportcsarnokban színes programokkal várnak minden érdeklődőt. Az óvodások betlehemes játékkal, az iskolások előadással, a felnőttek pedig „Örülj velem!" című irodalmi összeállítással szórakoztatják a közönséget. A rendezvény végén a Robinson együttes bemutatja új kazettáját, melyen karácsonyi dalokat dolgoztak fel. A résztvevőket kaláccsal, forralt borral és teával látják vendégül a szervezők. bolondoznak. Ez volt a legelevenebb... Ifjabb Toldi Mihály, a százéves Etel néni ötödik fia mondja, hogy heten voltak, de már négyen oda vannak, Imre, József, István és Ferenc, aki fiatalabb nála, Mária és a legkisebb Zsuzsanna jól tartják magukat. - Voltam jég, tűz és vízáldozat. - Tényleg?! - Pista bátyámmal lovaztunk. Én voltam a ló, Pista hajtott, belecsúsztunk a kanálisba. Jégáldozat meg akkor lettem, amikor a válykosgödör széléről ricaszárral mozgattuk a jeget. Megcsúszott az a tetején, Miska meg bumm! Hallgatunk, mintha tegnap történt volna. - Nem agyusztáltam őket. Láttam másoktól, akik kergették, vagdosták a gyereket. Én, ha rosszat tettek, megvártam míg bejöttek... Nevetünk, hogy akkor ott vagyunk, ahol a part szakad, de Etel mama átlát a szitán: - Akkorra már kibékültem velük. Mint azóta is tudjuk: ahol sok a gyerek, ott az anyai méreg hamar száll. Etel néni ezt azért is mondja, mert ó hamar elvesztette az anyját, meg a mostoháját is. Még nincs tizenhárom éves, amikor a szomszéd tanyába adja az apja, hogy tanulja meg a főzés tudományát, nem volt hiába való, mert: - Amit ott megtanultam, azon élek még most is. Eleibe, ha volt nálunk fűkaszálás, aratás, néha átjött Annuska, megnézte hogy csinálom, de minden magamra maradt, rám, a gyerekre. Amikor már jól beleszokott Etel, mert mindig így szólították, soha sem Etának, Étinek, Etelkának, Etusnak, Tusinak, hoztak neki férjet. Némileg rokon is volt az illető. - Az anyósom nekem ángyom is lett, mert az apósom meg az ángyom testvérek voltak. Nagy munkában voltam épp, a kemence száját tapasztottam. Szégyelltem magam, de a vőlegény azt mondta, nem baj, neki így is tets?ek. Összeadtak bennünket. Ha belegondolunk, ez még az első világháború idején történt. Ilyenkor az ember rákérdez, hogy jó ember volt e a megboldogult, hiszen népes lett a család, mutatós az otthon. Etel néni rázza kicsit a fejét, hogy azért nem teljesen ilyennek képzelte a boldog házaséletet. - Józan kellett volna. Szegény, az italba halt bele. A téeszkocsik szénáért mentek a jószágoknak, beittak, nemcsak ó, mind. Nagyon hideg jött azon az éjjelen, ő odafönn maradt a kocsi tetején. Átfázott a tüdeje, bele is halt. Karácsony előtt temettük. Előtte megérezte, mert mondogatta, hogy ő már a mákoscsíkot az erdő szélén eszi meg. Jucika mondja: ott a temető. Férjét, Ferencet ő is elvesztette. Azóta ketten élnek a mamával. Kiderül: Toldi Mihály volt minden életében, napszámos, mások kiszolgálója, vasutas, de saját háza sosem lett, mert még 1956-ban, a jóvilág beköszönte elótt meghalt. A család igazából házról házra járt, míg a gyerekek meg nem állapodtak. Amikor portát vettek, házat építettek, már nem nagyon kellett Etel néninek a saját otthon, elvolt a többivel. Külön szerencséjének tartják, hogy nem kellett orvoshoz járnia. Erősen vallásos volt. A templomba még most is elmegy, ha nem is gyalog, kocsival viszik. Mire végére értünk a beszélgetésnek azt is megtudtuk, hogy Pista fiát is Jóskának írták az anyakönyvbe, meghogy amikor Ferenc született, szinte csak akkor vették észre, mikor az megszólalt. Dologidő volt épp, este megpihentek egy kicsit, ültek a kemencepadkán és mire az ember nekiveselkedett, hogy tényleg hívja szomszédasszonyt, aki egy kicsit bábáskodott máskor, az életerős kis Toldi már meg is született. A századik karácsony ezek után - tényleg csak ráadás. Majoros Tibor Egyház a népfőiskolán • Munkatársunktól A vérszegénységről, a vérnek védekezőrendszerünkben játszott szerepéről tartott hétfőn nagysikerű előadást a zsombói népfőiskolán dr. Sonkodi Sándor egyetemi tanár. A közelgő karácsonyra való tekintettel a következő hétfőn este 6-kor dr. Benyik György teológus professzor lesz a vendég a Wesselényi iskolában, aki sokakban szunnyadó vagy ácsingózó kérdésekre adhat választ. Témája: egyház a modern társadalomban. Betörök ellen • Munkatársunktól Betörők garázdálkodnak a sándorfalvi kiskertekben, minden eddiginél aktívabban. Minden nap, minden éjjel több helyen pusztítanak. A sorozatos rablások és rongálások megakadályozására, a vandálok megfékezésére szövetkezni akarnak a kis házak tulajdonosai. December 21-én, vasárnap délután 2 órakor a sándorfalvi művelődési házba váiják mindazokat, akiknek ingatlanját és ingóságát rongálok, tolvajok fenyegetik. A kiskertes fórumon konkrét lépéseket szeretnének tenni a helybéli polgárőrséggel és a rendőrséggel közösen azért, hogy a garázdálkodókat megfékezzék. A szervezők kérik a Szegeden lakó sándorfalvi kiskerteseket, minél többen menjenek el a megbeszélésre, s tegyenek valamit, mielőtt a helyzet odáig fajul, hogy mindenki kárvallottá, kiraboltá válik. Nem kelt Szegedre utaznia, hirdetését itt is (eladhatja: MÓKAHALOM, Felszabadulás u. 30. 62/381-251 Kedd-csütörtök 9-12 óra KISTELEK, Árpád u. 7. Kisteleki Hírmondó szerkesztősége A sándorfalvi vadászok azt határozták, hogy megteszik, amit követel a vadászat illeme. Szépen beöltöznek vadászruhájukba, vállukra akasztják a puskát, dudálnak, zajolnak s durr: az örök vadászmezőre küldenek minden dúvadat, ha a közelükbe kerül. Tették ezt már eddig is rókával, szarkával, vaddisznóval, mindazért persze, nehogy folt essék a vadászat tisztességén. Mert, ahogy sokan értelmezik, hiába aranyos a története a kis és a nagy Vuknak, Fekete István feledhetetlen állathősének, ha a baromfiudvar veszélyben van, a puskás ember céloz, durrant és a kör közepére dobja a tolvaj rókát. S bizony: bunda lesz abból, a puskásból pedig rókafogó. Pintér Lajosné: - A tévé a félelmet fokozza bennünk. (Fotó: Gyenes Kálmán) Rákafogák Sándorfalván Kutyavilág! (Fotó: Gyenes Kálmán)