Délmagyarország, 1997. december (87. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-17 / 294. szám

SZERDA, 1997. DEC. 17. UNIVERSITAS 7 • Főhajtás Szent-Györgyi Albert előtt Halvan éve történt • Az eddigi egyetlen szegedi Nobel-díjas Lehetett volna második is? Szent-Györgyi Albert három színésznő - Gombaszögi Ella, Fejes Teri és Bulla Elma - társaságában. (Archív fotó: Liebmann Béla) 1937. október 28-án, csütörtökön este érke­zett a hír: a szegedi egyetem fiatal pro­fesszorát, Szent-Györgyi Albertet Nobel-dijjal tün­tették ki. A hír ünneppé tette az egész város szá­mára a szürke hétköz­napot. A Délmagyaror­szág napokon keresztül foglalkozott a témával. Ebből adunk közre egy csokorra valót. (...) Ebben a véres világ­rengésben, töméntelen bána­tunk. csalódásunk és fájdal­munk közepette, olyan jól esik megpihenni, felüdülni, megvigasztalódni kicsit Szent-Györgyi Albert világ­raszóló dicsőségén. Szegedet és a szegedi Ferenc József Tudományegyetemet most a Nobel-díjjal kitüntetett fiatal tudós nevével együtt ragyo­gó szárnyára kapja a világhír és Szeged dicsősége, Ma­gyarország dicsősége, Szent­Györgyi Albert dicsősége néhány pillanatra talán elho­mályosítja, elfeledteti a Ke­leten és a Nyugaton ve­zénylő tábornokok oly gyak­ran előforduló, de mindig szörnyű dicsőségét. Ez a fia­tal tudós, aki a lombikok és a retorták csöndes világában tölti termékeny életét, elérte azt, amit se Kelet, se Nyu­gat, se Észak, se Dél egyet­len tábornoka sem érhet el soha: a békére, a boldogság­ra, a nyugalomra, az emberi sorsra szomjazó emberiség hajtott önként és boldogan fejet előtte. Elérte azt, amit a leghatalmasabb szurony­erdőkre támaszkodó parancs sem érhet el soha: ölelő áhí­tattal ejtik ki mindenütt a ne­vét, ahol civilizált ember él ezen a földön. (...) A diákság serege (...) A csütörtök este meg­érkezett hír ünneppé tette az egész város számára ezt a szürke hétköznapot. Min­denki a szegedi egyetem fia­tal, világhíres professzoráról beszél, mindenki látni sze­retné az első Nobel-díjas magyar tudóst, aki magyar földön végzett munkájával érdemelte ki az egész világ elismerését. Az egyetem központi épületének két ha­talmas zászlórúdjára kora reggel felvonták a nemzeti­színű lobogókat. (...) Amikor a professzor fél tíz óra tájban megérkezett a Templom-téri intézetéhez, ott már több száz főnyi diáksereg várta és lelkesen éljenezte. Percekig tartott az ováció, a pro­fesszor meghatottan, moso­lyogva lépett be intézetébe, ahol a munkatársai fogadták harsány éljenzéssel. hatal­mas virágokkal. A téren a diákság serege egyre növe­kedett és ütemesen éljenez­ték a professzort. - Éljen Szent-Györgyi! Lássuk Szent-Gyögyit! A professzor munkatársainak hosszas un­szolására ekkor az erkélyre lépett és bensőséges, közvet­len hangon szólt a lelkesen éljenző ifjúsághoz: - Most nem tudok mást mondani. Fiúk, minthogy végtelen jól esik látni azt a szeretet, me­lyet ti hoztatok most nekem. Nekünk tanároknak, akik lassan öregedni kezdünk, úgy érezzük, ez a jutalom, majdnem azt mondhatni na­gyobb, mint a Nobel-díj... Hatalmas éljenzés fogadta a professzor szavait, majd a diáksereg vigyázzba sorako­zott és meghatottan, könnye­sen énekelte a Himnuszt. (...) A város vezetői (...) Délben két városi au­tó állt meg az intézet előtt, dr. vitéz Imecs György főis­pán és dr. Pálfy József pol­gármester autója. A főispán és polgármester a város üd­vözletét tolmácsolta. A két városi autó innen az egye­tem központi épületéhez fu­tott. A főispán és a polgár­mester az ünneplő egyetem rektorát látogatta meg, hogy a hivatalos város nevében az egyetemet is üdvözölje. A látogatás után úgy a főispán, mint a polgármester kijelen­tette a Délmagyarország munkatársa előtt, hogy a vá­ros más formában is kifeje­zésre fogja juttatni örömét és elismerését az első Nobel-dí­jas magyar tudós iránt. (...) Értesüléseink szerint a város köszönetét és elismerését elsősorban azzal dokumen­tálja, hogy dr. Szent-Györ­gyi Albertet a szegedi dísz­polgárság ékességével ru­házza fel. (...) A legkomo­lyabb formában merült fel az a kívánság, hogy igazi ott­hont adjon Szegeden a világ­hírű tudósnak a város és az állam. Az illetékesekben meg is van ennek a szép, ne­mes kívánságnak a teljesíté­sére a hajlandóság, és szinte befejezett tényként lehet szá­molni azzal, hogy Szent­Györgyi Albertet a legszebb ajándékkal tünteti ki a város és az ország: szép családi fészket építtet számára Sze­geden. (...) Szent-Györgyi professzornak Szegedre köl­tözése, a szegedi paprikával való megismerkedése köz­vetlen kulcsa volt az összes nagy sikereinek. Igaz ugyan, hogy a C-vitamint Szent­Györgyi már Amerikában előállította volt, azonban ott a mellékveséből oly kevés anyaghoz jutott és oly mér­hetetlen összegekbe került az első termék, hogy azzal a már előttünk fekvő sokféle sikert alig érhette volna el. Szegedre kellett kerülnie, a szegedi paprikával, mint a C-vitamin legbővebb forrá­sával kellett megismerked­nie, hogy aztán őt az életen mindig kísérő nagyszerű öt­letessége egy istenáldotta pillanatban, egy megszentelt estebéd alkalmával arra a gondolatra ébressze, hogy vajon nincs-e a mi édes pap­rikánkban is C-vitamin. (...) (Délmagyarország, 1937. október 30.) A szomorú vég (...) Szent-Györgyi Albert augusztus elején eltűnt Sze­gedről, s azóta nyomave­szett. El kellett mennie, mert idegei tovább már nem bír­ták a Gestapo állandó kelle­metlenkedését. (...) Bújkálni kényszerült a Gestapo elől, amelynek pribékjei újszege­di villájának kapuja előtt ál­lottak minden reggel. Csak azért nem tehették rá kezü­ket a világhírű magyar tu­dósra, mert a magyar rendőrség háziőrizetben tar­totta. Augusztus elején azon­ban közölték Szent-Györgyi­vei, hogy a magyar rendőrség tovább már nem tudja a Gestapotól megvéde­ni. Ekkor határozta el magát a professzor a budapesti út­ra. (...) (Délmagyarország, 1944. december 17.) Az összeállítást készítette: Szabó C. Szilárd Szent-Györgyi Albert akár egy második No­bel-díjat is kaphatott volna, ha kutatásait nem kell kényszerűség­ből megszakítania, és távoznia az országból ­jelentette ki Guba Ferenc tegnap az Akadémiai Bi­zottság székházában délután négy órától tar­tott tudományos ülésen. A találkozót abból az al­kalomból rendezték, hogy a szegedi orvos­egyetem névadója hat­van évvel ezelőtt vehette át a Nobel-díjat. Guba Ferenc, a SZOTE emeritus professzora, a bio­kémiai intézet egykori ve­zetője elmondta, hogy • Munkatársunktól Nem ünneprontás, inkább figyelemfelkeltés szándéká­val tesszük közzé grafiko­nunkat a Szent-Györgyi Al­bert Nobel-díjjal történő ki­tüntetéséről szóló megemlé­kezésekhez kapcsolódóan. Adataink európai országok. Japán és az Egyesült Álla­mok kutatásra fordított ki­adásait tartalmazzák a nem­zeti össztermék százaléká­Szent-Györgyi Albert a bio­energetika terén elért ered­ményeiért kapta a magas ki­tüntetést. A tudós az 1920-as évek közepétől foglalkozott a sejtlégzéssel. Többek kö­zött azt vizsgálta, hogyan tudnak energiát termelni a biológiai rendszerek, illteve maguk az izmok. Kutatásait részben Groningenben és Cambridge-ben végezte, munkáját azonban nagyrészt már a szegedi laboratórium­ban folytatta. A kutatások­nak úgymond „melléktermé­ke" volt a C-vitamin felfede­zése. Tíz-tizenöt éves munka kellett ahhoz, hogy eredmé­nyeiért Nobel-díjjal tüntes­sék ki. Guba Ferenc szerint Szent-Györgyi Albert azok ban. Nálunk 1995-ben - az Országos Műszaki Fejleszté­si Bizottság statisztikája sze­rint - a GDP 0,68 százalékát fordították kutatásfejlesztés­re. Vagyis Magyarország Portugália és Görögország között, az utolsó előtti he­lyen szerepelne a grafiko­non. A kép természetesen még kedvezőtlenebb lenne, ha a nem a nemzeti összter­közé tartozott, akik életüket tették föl arra, hogy megis­merjék és megértsék az élő anyag állapotát. Ezt bizo­nyltja a tudós egyik vallo­mása is: „Életemet a tudo­mánynak szenteltem, és az volt az egyedüli vágyam, hogy magam is többre vi­gyem, és kívánalmai szerint éljek". Ezt a kijelentését további munkái alatt is vállalta, ame­lyek során egyre mélyebbre hatolt az élő szervezet meg­ismerésében. Azt követően, hogy kiderült, hogyan lehet energiát termelni biológiai rendszerekben, felvetődött a kérdés, hogy a keletkező kémiai energia miként hasz­nosítható, és milyen az a rendszer, amelyik ezt meg mék százalékában, hanem nominálértéken hasonlíta­nánk össze a K plusz F ki­adásokat. Érdekes az állami támo­gatás és az ipari kutatásfi­nanszírozás aránya az egyes országokban. Az állami tá­mogatás mindössze három országban, Norvégiában, Portugáliában és Görögor­szágban haladja meg az ipari ráfordításokat. Magyarorszá­tudja valósítani. A korabeli orvosi vegytani intézet akkor kezdett el intenzíven foglal­kozni az izommozgással. Azt vizsgálták, hogyan ké­pes az izom a kémiai energi­át mechanikai munkára vál­toztatni. Kutatásaiban előre­haladva Szent-Györgyi a bio­lógiai rendszerek olyan szintjéig is eljutott, amelyet szubmolekuláris biológiának neveznek, és amelyekben az elektronátvitelek játszanak fontos szerepet. Guba Fe­renc szerint, ha Szent-Györ­gyi nem kényszerül az or­szág elhagyására, a kutatás befejezése akár egy újabb Nobel-díjat eredményezhe­tett volna. Hegedős Szabolcs gon az állami részesedés a K plusz F-ből 0,4 százalék. Az ipari ráfordítás jelentős, há­romszoros mértékben meg­haladja az állami támogatást Svájcban, Japánban és Íror­szágban. Hozzávetőleg fele­fele arányban költ kutatásra az állam és az ipar az USA­ban, Franciaországban, Hol­landiában, Norvégiában, Ausztriában, Olaszország­ban és Spanyolországban. Francia ösztöndíj • DM-információ A francia kormány kiírta az 1998/99-es tanévre a franciaországi ösztöndíjpá­lyázatokat. A szakmai ösz­töndíjakra elsősorban a jog-, politika- és közgazdaságtu­dományok, valamint művé­szetek és kulturális me­nedzsment területén utolsó éves egyetemi hallgatók, il­letve diplomások jelentkez­hetnek. A kutatási ösztöndí­jakra pedig valamennyi tu­dományterületen a harminc­két évesnél nem idősebb ku­tatók pályázhatnak. A pályá­zat részletes kiírása megta­lálható a József Attila Tudo­mányegyetem Hallgatói Ön­kormányzatának irodáján, a külügyi bizottságnál. Történész pályamunkák • Munkatársunktól A napokban hozták nyil­vánosságra, hogy kik nyer­tek a József Attila Tudomá­nyegyetem Történész Diák­körének pályázatán. Az első díjat Németh János „The­mistoklés politikai ellenfe­lei" című műve kapta. Máso­dik lett Balogh Tamás „A Bécsi Kongresszus és az új európai geográfia" című munkájával. A harmadik dí­jat ketten kapták megosztva. Az egyik pályázatot Komár Krisztián nyújtotta be „Az angol-búr háború 19. századi gazdasági és politikai előzményei" címmel. A má­sik dolgozatot Tóth Róbert írta, címe: „Gondolatok J. S. Millről, a szabadsrágról, az egyén és a társadalom viszo­nyáról". A negyedik helyen ugyancsak ketten osztoztak. Sáringer János „Portugália történetének néhány vonása a 19. században" című mun­kájával pályázott. Szélinger Balázs dolgozata pedig „Az etióp egyház történelmi sze­repe a középkorban" címet viseli. A zsűri javaslata alapján a négy díjazott pályamunka indulhat az 1999 tavaszán Szegeden megrendezendő XXIV. országos tudományos diákköri konferencián. Az immár hagyományos sze­meszteri pályázatot a követ­kező év tavaszi és őszi fél­évében is meghirdetik, és akik ezeken helyezést ér el, szintén indulhat az OTDK-n. Az év írása '97 • DM-információ A Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület (MESE) pályázatot írt ki felsőoktatási lapokban 1997­ben megjelent riport, inteijú, publicisztika kategóriákban az „Az év írása '97" díj el­nyerésére. Pályázni a cikk megjelent változatának fénymásolatá­val személyesen vagy jelölés útján lehet. Egy pályázó több kategóriában is nevez­het egy-egy írással. A pályá­zatokat három példányban, kísérőlevéllel, ezen a név, az intézmény és az elérhetőségi cím feltüntetésével, és le­hetőleg a lap eredeti változa­tával kell benyújtani 1998. február 16-áig a következő címre: 1053 Budapest, Fe­renciek tere 2. Eredményhir­detés: 1998. március 15-én, Budapesten. A pályázatokat a MESE Szeniorok Klubjá­nak erre felkért tagjai bírál­ják el. • Ki mennyit költ kutatásra? Magyarország hátul „kullog n 5 r— 4 Svédorsxág: 3,3% Kutatástámogatás a GDP százalékában (1985) MAGYARORSZÁG: 0,68% korm.: 0,4% ipar: 0,28% •: ipar •: kormányzat Olaszország: 1,5% Írország: 1,2% Spanyolország: 1,0% \ Portugália: 0,7% 0,9 \\ 0,9 0,5 m ,0,5 0,5 Görög­ország: 0,6%

Next

/
Oldalképek
Tartalom