Délmagyarország, 1997. december (87. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-02 / 281. szám

Mérlegen A Z egyik oldalon ott a példa nélküli tolerancia és demokrácia. Az ugyanis, hogy az Európai Uni­ónak annyi a hivatalos nyelve, ahány a tagországa. Halványan sem tételezhető föl tehát, hogy az integ­rációs szervezetben veszélyben lennének a nemzeti kultúrák. A másik oldalon ott az életünk valósága. Az ugyanis, hogy léteznek hegemón helyzetű nyel­vek és kultúrák, meg a kicsik és a még kisebbek. Hogy a világnak van már elfogadott szabálygyűjte­ménye az emberi jogokról, de a nyelvi jogokról nincs. Hogy Európában számos etnikum hátrányos helyzetben van az anyanyelvi (és a tágabb kulturá­lis) jogok tekintetében. Akik foglalkozásszerűen teszik mérlegre az integ­rációt, vagyis profi módon képesek értékelni, mire számíthatunk majd EU-tagországként, egyelőre édeskeveset foglalkoznak a - kultúrával. Könnyen belátható, hogy roppant kockázatos is jóslásokba bocsátkozni éppen most, amikor egy kommunikáci­ós világfordulat kellős közepén tartunk. Nehezen képzeljük el egyelőre, hogy miként fogja megváltoz­tatni az egész emberi civilizációt az a másik integrá­ciós folyamat: a kommunikációs világhálózatok működése. Mindazonáltal tény: pillanatnyilag éppen az Eu­rópai Unió - a maga nyelvi-kulturális demokráciá­jával - kínál lehetőséget a földrészen élő etniku­moknak arra, hogy megőrződjön az európai kultúra szivárványos sokszínűsége és ezzel az etnikumok egyenrangúsága és szabadsága. (Még akkor is, ha a közösség egyik hegemón nyelve az angol és közvetí­tésével gáttalannak tetszik az amerikai kultúra vi­lághódítása. Még akkor is, ha idővel, a tagországok számának gyarapodásával fontolóra kell majd venni a hivatalos nyelvek számának ésszerű szűkítését.) De az is nagyon valószínűnek látszik, hogy az egyes tagországok etnikus kultúrájának mindenkori szín­vonala-fejlődése javarészt ezen országokon múlik. Egészen pontosan: a nemzeti oktatás „természetén" és színvonalán. A törvényszerűségeket jól ismerjük. Vegyük Ma­gyarországot! Hiába az elitiskolák, amelyekben a világon mindenütt beváltható általános kulturáltsá­got és korszerű szakértelmei lehet szerezni! Ha nem a teljes népességnek, csak a „kiválasztottaknak" lesz esélye a nemzetközileg konvertálható ismeretek elsajátítására, akkor a veszteségeink (a tehetségek elkallódása) olyan rohamosan fognak halmozódni, hogy képtelenség lesz szembeszállni a leszakadás veszélyével. A munkaerő szabad áramlásának kö­rülményei között inkább előbb, mint utóbb kerül így „Európa hátsó udvara"-helyzetbe az ország. Mert a mindenkori csúcstechnika nem kap nálunk munka­erőt. Mármost az esélyegyenlőség az oktatásban ki­zárólag akkor képzelhető el, ha erre az illető ország­ban tudatosan törekednek. Bárha a világtudomány nyelve és mindenfajta kommunikáció legfontosabb nyelve máris az angol, bárha alapvető és jó cél, hogy az anyanyelve mellett mindenki legalább egy (hegemón) idegen nyelven kommunikáljon - anya­nyelvi kultúra nélkül nem lesz esélyegyenlőség. Tja a tudományok legújabb eredményei nem lesz­lL nek hozzáférhetők anyanyelven (csak mondjuk angolul, a mindenkori elit számára), akkor túl so­kan túl sokáig lesznek kirekesztve abból, hogy elsa­játíthassák. A kör itt zárul. A következtetés logikus: nemzeti kulturális stratégia és ennek mindennapi, céltudatos megvalósítása nélkül Magyarország nem tud egyenrangú tagja lenni semmilyen nemzetközi közösségnek. Kusza Európa? • A régiók és a kapuszerep Térségi „feeling ## Számunkra: nem térkép e táj. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Munkatársunktól A régiók Európája. Számunkra is ismerős „szlogen". Az Európai Unió működésének szabályait kóstolgatva Magyarország megyéi is rádöbbentek: nő pia­ci értékük, ha kisebb régiónak nevezik ön­magukat. De „a régiók Európája" nem csupán szlogen, alapelv is. Az országhatárokat sem­misnek tekintő regioná­lis kapcsolathálótól nem lesz kusza Európa. Sót! Magyarország határszéli területei három eurorégiós szervezetben érintettek. Hazánk megyéi közül a ha­tármenti Komárom, Pest és Nógrád, „belülről" pedig Veszprém és Tolna megye nem kötődik regionális ka­poccsal más ország régiói­hoz. Az „euró" jelzőt je­lenleg egyedül az Alpok­Adria regionális együttmű­ködés használhatná joggal, ugyanis ennek legalább egy országa, Ausztria tagja az Európai Uniónak. Az Al­pok-Adria regionális együttműködés résztvevői: Ausztria, Szlovénia, Hor­vátország és Magyarország egymással érintkező terüle­tei; a hazai megyék közül: Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala, Somogy és Baranya. A Kárpátok-Tisza regio­nális együttműködés térsége: Ukrajna, megfigyelőként két romániai megye, továbbá Magyarországról Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Jász-Nagy­kun-Szolnok megye. A legifjabb, a Duna-Ma­ros-Tisza régió. Ebben is érintett Jász-Nagykun­Szolnok megye, továbbá Magyarországról Bács-Kis­kun, Csongrád és Békés megye, illetve Romániából négy megye és Jugoszlá­viából egy tartomány. *** A ^ • -ír Az uniós politika szá­mára kiemelten fontos a regionalitás, hiszen sok problémát csak ilyen együttműködések segítségével lehet meg­oldani. Ezt tükrözi, hogy a közösségi költ­ségvetés 30 százalékát költik regionális támo­gatásra - mondotta, többek között, lapunk­nak Csatári Bálint kan­didátus, geográfus. Dr. Csatári Bálint geo­gráfus egy rendkívül hosszú nevű, de nagyon fontos sze­repet betöltő intézményt ve­zet: ő a kecskeméti székhe­lyű Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kuta­tások Központja Alföldi Tu­dományos Intézetének igaz­gatója. Az elismert szakte­kintélyt a régiók Európai Unióban betöltött helyéről faggattuk, illetve arról, hogy Magyarország és ki­sebb területi egységei mire számíthatnak a közösség­ben. • Mi a szerepük a Uni­óban a régióknak? - Az Európai Unióban a nemzetek fölötti, politikai­gazdasági integrációs rend­szer alatt létezik a nemzeti szint, de az uniós politika elsősorban az ezt követő szintet támogatja. Ez pedig a régiót jelenti. Az emberek számára az Európai Közös­ségek nagyon távoli foga­lom, éppen ezért egy olyan egységet kellett megfogal­mazni, amely a mindennap­ok viszonyait tükrözi. Ami­kor az Unió megalakult, a területi tagozódást legin­kább az agrártámogatások rendszerén lehetett figye­lemmel kísérni. Az egyre nagyobb tért hódító regio­nális szemlélet alapja az, hogy az Unión belüli térségi egyenlőtlenségek megoldá­sát szolgálja a jól működő régió. # Milyen alapok, forrá­sok szolgálnak arra, hogy ezeket az elmara­dottabb területeket fel­zárkóztassák? S milyen elvek mentén történik mindez? - Rendkívül sok, hangza­tos szlogent sorolnak, így például figyelembe veszik a szubszidiaritást, a decentra­lizációt, a nyilvánosságot, a komplexitást, a koordináci­ót, a kooperációt, koncent­rációt. Azonban ez a rend­szer nagyon precíz tervezé­si, területfejlesztési folya­mat révén biztosít egy-egy régiónak támogatást. A tá­mogatás egyik formája azo­kat az államokat érinti, amelyeknek nemzeti jöve­delme nem éri el az uniós átlag 75 százalékát. Az or­szág belügye, hogy az így megkapott öszszegeket ho­gyan osztják el, de termé­szetesen a pénzekkel el kell számolni. A másik eset, amikor nem az egész orszá­got nyilvánítják elmaradott­nak, hanem csak egy régió­ját. Például Ausztrián belül Burgenland nem éri el a 75 százalékos limitet, s nem Ausztria, hanem ez a tarto­mány kapja a támogatást. A területek jellegéből kiindul­va léteznek további alapok, mint például a mezőgazda­sági területek fejlesztési alapja, az ipari válságterüle­tek, vagy a határmenti terü­letek támogatása. Érdekes­ség, hogy skandináv nyo­másra a különösen ritkán la­kott régiók számára is biz­tosítanak támogatást - ezen az alapon. A mi helyzetünk különleges, mert 2000-től a támogatási rendszert felül­vizsgálják, vagyis ha min­ket 2002-ben felvesznek az EU-ba, ránk az újfajta sza­bályozás lesz érvényes. Várható, hogy összeurópai szinten jobban koncentrál­nak bizonyos problémákra, hiszen miután nő a tagál­lamok száma, nem lesz le­hetőség a brüsszeli bürokrá­cia hatékony működésére. 9 Az új tagállamoknak „köszönhetően" csök­kenni fog a GDP-átlag is. Hogyan számolnak ezzel az EU vezetői? - Valóban, az új tagál­lamok oJyan mértékben le­csökkentenék az átlagot, hogy a ma támogatásban ré­szesülő Görögország, Íror­szág, Dél-Olaszország, Por­tugália egyből kikerülnének a kedvezményezetti körből. Viszont az unió eddigi tör­ténete azt bizonyítja, hogy az újabb tagfelvételeket mindig sikerült úgy megol­dani, hogy a már bent lévők pozíciói lényegesen nem gyengültek. Hozzá kell ten­ni, hogy 15-20 évvel ezelőtt ezek a támogatások a kö­zösségi költségvetés 8-10 százalékát tették ki, mára azonban 30 százalékra nőtt az arány. • A napokban megala­kult a Duna-Maros­Tisza eurorégió, mely­ben három ország me­gyéi fognak össze. Hol lehet a helye ennek az együttműködésnek ak­kor, amikor reményeink szerint 2002-ben az EU határa Magyarország határait jelentik, egészen másfajta berendezkedés­sel és előnyökkel, mint a határ túloldalán? - Maguk a tervezési régi­ók, a kistérségek konkrét, kézzel fogható kérdésekkel foglalkoznak. Ezzel szem­ben a nemzeti szint és az EU között létezik egyfajta szellemi-területi együttmű­ködés. Ezeknek a filozófiá­ját egyfajta „feeling" alap­ján lehet elképzelni, s a leg­különbözőbb alapokon szer­veződnek. Ide tartozik az Alpok-Adria-együttműkö­dés, amelynek az olaszok által képviselt célja, hogy az európai német-francia cent­rumot megtörjék. Valami hasonlót jelez a Duna-Ti­sza-Maros eurorégió, mely arra hívja fel a figyelmet, hogy a különböző országok­ban vannak hasonló szelle­miségek. Ebben a szervező­désben időnként találkoz­hatnak a területfejlesztés különböző szakemberei, s ennek nemcsak nálunk, ha­nem a határ másik oldalán is vannak előnyei. Létezik erre vonatkozóan egy elmé­let a különböző együttmű­ködések kapu-szerepéről. Nem szabad gazdasági cso­dát várni ettől, de azt igen, hogy ezeknek a kapuknak politikailag, eszmeileg, pro­pagandisztikusan nagy lehe­tőségeik vannak. Teljesen világos, hogy ilyen jellegű regionális összefogás csakis széles társadalmi támoga­tással létezhet. Ennek az emberek természetesen re­akcióin, igényein kell ala­pulnia. Ami hiányzik, hogy nálunk egyelőre nincsenek professzionálisan működő kistérségek. A területfej­lesztési tanácsok is csak egy éve dolgoznak, s hiányzik a kiépült szakmai háttér, az igények felmérésére, a ja­vak elosztására, ennek koor­dinálására létrehozott intéz­mények. S ebben a helyzet­ben már itt kopogtat a régió, s egyszerre szeretnénk dél­alföldi régiót és eurorégiót. Hiányoznak ehhez a kép­zett, profi szakemberek, s valószínűleg eltart még egy darabig, mtg ezt a fajta gon­dolkodást az emberek szív­ből magukénak érzik és akaiják is. • Mi lehet mindebben a megye szerepe, amely végülis egy „csinált" ál­lamigazgatási képződ­mény? - Belefér a megye, csak ne a megyével akarjuk meg­oldani a regionális feladato­kat. Várható, hogy egész Magyarország részesül a re­gionális támogatásokban, s az már a mi dolgunk lesz, hogy a pénzt elosszuk. Egé­szen világosan látom, hogy a kistérségeknek és a me­gyéknek is lesz szerepe, de ha egy feladatra a megye kevés, az ország pedig sok, akkor ott van a kettő között egy megfelelő egység, a ré­gió. Minden szintre szükség van, ezt be kell látni, s nem kell a különböző szinteknek a másikra „megsértődniük". Mert ha valaki ránéz Európa térképén az Alföldre, akkor világosan látszik, hogy igen, ez egy régió. Arató László Zsákutca • Munkatársunktól Ünnepeltek és tüntet­tek Dunaföldváron a hétvégén: demonstrációt rendeztek a vidék „leg­fiatalabb", 70 esztendős hídjának születésnap­ján. Jelezve ezzel, hogy a kormányzat adása a vidéknek, hiszen amíg Budapesten 34 közúti sáv köti össze a Duna két partját, addig Pesttói délre mindössze 4 kes­keny sáv szolgálja a közúti forgalmat. Ha például Dunaföldváron hídjavítás vagy baleset miatt nem lehet átjutni a hídon, akkor a kerülő út csak Baján, vagy az M0­ás körgyűrű hídján át vezet. A dunaföldvári demonst­ráción nemcsak a helyi elöl­járóság, valamint a hídra vá­ró, Duna-parti települések polgármesterei jelentek meg, hanem a környező megyék kamaráinak vezetői, vala­mint Pécs elsó embere is. Nem véletlenül, a Duna je­lenleg ugyanis elválasztja a délnyugati- és a keleti régió­kat. Hiába jelölik ki a közle­kedési útvonalak tekinteté­ben a déli korridort az or­szágban, ez gyakorlatilag nem létezik. így Baranya megyében Pécs olyan régió központja, ami jelenleg zsákterületnek számít, a nemzetközi közlekedési út­vonalaktól elzárt rész. De nemcsak a vidéknek, Budapestnek is fontosak len­nének a hidak, hiszen csök­kenhetne a főváros közleke­dési terhelése. Az országos területfejlesztési koncepció előirányozza az S8 jelű gyorsforgalmi út kiépítését Veszprém-Dunaújváros­Kecskemét-Szolnok-Eger között. Ha ennek az útnak Szabadbattyán-Dunaújváros­Kecskemét közötti szakasza elkészülne, megfelelően át­járhatóvá válna a Duna az ország közepén, csökkenne Dunaföldvár közlekedési terhelése és elodázhatóvá válna a kétszer 3 sáv építése az M7-es autópályán. Az UVATERV prognózisa sze­rint a Veszprém-Dunaúj­város-Kecskemét-Szolnok között tervezett gyorsforgal­mi út és a dunaújvárosi híd járműforgalma megközelíte­né az M1 -es autpálya forgal­mának kétharmadát! Kiszombor: átkelő • DM/DV-információ Hamarosan az utolsó aka­dály is elhárul a kiszombori határátkelőhely megépítése elől - tudtuk meg a minap Nagy Tibortól, Kiszombor polgármesterétől. A helyi ön­kormányzat ugyanis a napok­ban megkapta azt az írásbeli értesítést, miszerint a magyar és a román kormányfők leg­utóbbi találkozóján megálla­podás született az átkelő meg­építéséről is. Ezt várhatóan követi majd a kormányközi megállapodás is. Ez utób­bi döntésre elsősorban a Phare-CBC-hez beadott út­építési pályázat miatt van szükség. A leendő kiszombori határ­átkelőhelyhez a tervek szerint ugyanis nem Kiszomboron ke­resztül vezet majd az út: a falu házai egy nemrég elkészült felmérés szerint nem bírnák ki egy nemzetközi útvonal for­galmát. Ezért a 43-as út keze­lője, a megyei Közútkezelő Kht. pályázatot adott be az út megépítésének támogatására. A két kormányfő megállapo­dását közlő dokumentumot most csatolták a pályázati anyaghoz, és felkészülten vár­ják a döntést, mivel már a jog­erős építési engedélyt is meg­kapta a terv.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom