Délmagyarország, 1997. december (87. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-10 / 288. szám

SZERDA, 1997. DEC. 10. UNIVERSITAS 7 • Algyő jövője a számok tükrében Bértároló és erömü • Programvezérelt intézetek A holland egyetem: nagyüzem Holland-magyar dilemma: tudomány kontra költségvetés. (Fotó: Miskolczi Róbert) A hazai termelés sze­repe a szénhidrogén-fo­gyasztásban folyamato­san csökken. Túlélési stratégiaként a bértáro­lással, az erömü-épités­sel, és a jelenlegi techni­kák mellett felszínre nem hozható készletek kinyerésével számol a Mol. Az algyői szénhid­rogén-bányászat jö­vőjéről Valastyán Pál, a Mol Upstream Üzletág vezetője, a szegedi bá­nyászati üzem egykori igazgatója tartott elő­adást a múlt héten a SZAB tudósklubjában. A Dél-Alföldön három komoly szénhidrogénmező van; az algyői mellett a Bé­kés megyei Kardoskút és a Bács-Kiskun megyei Szánk térségében. Ezek a hatvanas évek óta termelnek; meg­nyitásuk óta 40 millió tonna kőolajat és 80 milliárd köb­méter földgázt. Jellemző, hogy a hazai szénhidrogén­fogyasztásban egyre kisebb szerep jut a hazai bányá­szatnak. A 8.5 millió tonnás éves kőolaj-felhasználásból 1,5 milliót termelünk itthon, az 11,5 milliárd köbméter felhasznált földgázból 4,5 milliárdot biztosítanak a ha­zai mezők. Biztos tehát a prognózis, hogy a hazai szénhidrogén-bányászat a jelenlegi formájában vissza­szorul. E problémára több­féle válasz kínálkozik. Az első a termeléscsökkentés, a második a „profilváltás", vagyis a bértárolás és az erőműépítés, a harmadik pe­dig a kutatások jelentette le­hetőségek új készletek feltá­rására és a hagyományos módszerekkel ki nem ter­melhető készletek felszínre hozatalára. Ha csökken a termelés Az ipari kőolajkészle­tekből 4 millió tonna, a földgázból 20 milliárd köb­méter vár kitermelésre. A geológiai készletekből 60 millió tonna olaj és 25 milli­árd köbméter gáz az, ame­lyet a jelenlegi eljárásokkal nem lehet a felszínre hozni. A tervek szerint az ipari készleteket 2015-ig, folya­matosan csökkenő mérték­ben fogják kitermelni. A fo­lyamatos termeléscsökken­tés komoly beruházásokat igényel, hiszen a mező-re­konstrukció keretében föld­gáz-előkészítő üzemet léte­sítenek, a mezőfelszámolás során pedig az eredeti ál­lapotokat kell visszaállítani. A Mol 2000-ig évente 5 milliárd forintot, azután pe­dig 3-4 milliárdot fordít majd ezekre a beruházások­ra. Az egyik túlélési straté­gia lehet: a kimerült mezők átalakítása föld alatti táro­lókká. A lehetőség alapja, hogy a jövőben jelentősen megnő a szénhidrogén táro­lókapacitás iránti piaci ke­reslet. Egyrészt azért, mert a Magyarországon keresztül bonyolított földgázszállítás bértárolást igényel, más­részt, mert a hazai termelés csökkenésével egyre na­gyobb lesz a szénhidro­génimport. A bértárolás üzlet A jelenlegi 1 milliárd köbméter mobilkészletű tá­rolókapacitás 2000-re vár­hatóan 5-6 milliárdra nő. Algyőn most létesítenek egy 150 millió köbméter mo­bilkapacitású földalatti gáz­tárolót az Ukrajnából Szer­biába szállított gáz bértáro­lására. Jelenleg évente 2 milliárd köbméter földgáz­ról van szó, amely hamaro­san 5-6 milliárdra emelke­dik. Ezért a fejlesztés, Algyő után a deszki és az üllési ki­merült földgáztelepeken. A bértárolás egyébként jó üz­let, mert a tárolt gáz 25 szá­zaléka itt marad „bérleti díj­ként". A bértárolás mellett az erőműépítés lehet a másik jövőbeli fejlesztési irány. A Dunántúlon osztrák partne­rekkel egy olyan erőmű épül, amely magas szén­dioxid-tartalmú gázokat hasznosít. Az Algyőre tervezett erőmű 192 megawatt kapa­citású, a mező olyan gázait hasznosítaná, amelyek más célra gazdaságosan nem használhatók. Az erőmű várhatóan 2001-ben lép üzembe, jelenleg előzetes létesítési engedéllyel ren­delkezik a Mol. A beruhá­zás belga partner bevonásá­val történik, aki 65 százalé­kos tulajdonrésszel bír majd. Az algyői lesz az el­ső villamoserőmű az Alföl­dön. Segíthet a kutatás A fejlesztés másik iránya a kőolajkihozatal növelése a jelenleginél korszerűbb technológiával. A Mol-nál már folyik a korszerű, víz­szintezett kútszerkezetek ki­alakítása. Ezek 2000-2500 méter függőleges szakasz után 800-1000 méteres víz­szintes szakaszban folyta­tódnak, tgy öt-hatszoros ho­zamot produkálnak a hagyo­mányos, függőleges kutak­hoz képest, és a korábbi megoldásokkal felszínre nem hozható készletek is ki­termelhetők. Az új típusú kutak mel­lett úgynevezett harmadla­gos eljárásokkal is próbál­koznak. Vegyszerek és gá­zok (etán, szén-dioxid és nitrogén) alkalmazásával pótlólagos készletek termel­hetők ki. E téren jelentós szerepe van a kutatásoknak - egyebek között a JATE Kolloidkémiai Tanszékével folytatott együttműködés­nek. Vegyszerek és gázok alkalmazásával ugyanis mindössze 4-5 százalék pót­lólagos kitermelés érhető el, ráadásul a jelenlegi olajárak mellett ezek meglehetősen drága eljárásoknak számíta­nak. Kitörést tehát csak merőben új módszerek hoz­hatnak. Éppen ezért a Mol évente kétmilliárd forintot költ a hazai kutatásokra. Terme­lésbővülést várnak a szak­emberek a korszerű, szeiz­mikus méréstechnikától, az új geológiai adatfeldolgo­zástól és a mélyszinti kuta­tásoktól is. A tavaly Szege­den és környékén végzett szeizmikus mérések 14-15 olyan geológiai formációt mutattak ki, amelyekről ko­rábban nem tudtak. Folyik az adatok feldolgozása; eredmény a jövő év elejére várható. K. G. A Magyar Felsőokta­tási Konferenciák Szö­vetsége és a Hollandiai Egyetemek Szövetsége (VSNU) együttműködési megállapodása kereté­ben novemberben kon­ferenciát rendeztek ma­gyar egyetemi-főiskolai vezetők részére. Az ut­rechti találkozó célja az volt, hogy a holland kol­légák átadják tapaszta­lataikat arról, milyen megoldásokkal próbál­nak megfelelni a szá­zadvég kihívásainak. A konferencia tapasztala­tairól az egyik részt­vevő, Szabó Gábor, a SZÉF főigazgatója szá­molt be. A holland modell sok szempontból tanulságos szá­munkra, mivel az ország mé­rete, a korábbi erős állami irányítás, a központi tervezés hagyományai olyan adottsá­gok, amelyek megkönnyítik az összehasonlítást - mondja Szabó Gábor. - A legfonto­sabb kihívás, amellyel az utóbbi tíz évben szembe kel­lett és ma is szembe kell néz­nie a holland felsőoktatás­nak, az a költségvetési meg­szorítások kezelése, ennek következtében a gazdálkodás gondolatának bevezetése. Logikus és meggyőző volt az előadásokon a szakértők által bemutatott alapvető filozófia • Munkatársunktól A holland állam 1997­ben összesen 5327 millió guldent költ kutatásfejlesz­tésre. (Egy gulden jelenlegi árfolyamon hozzávetőleg száz forint, vagyis az összeg több mint 500 milliárd fo­rint). E támogatások jelentős részét az oktatási minisztéri­um biztosítja, ám a többi szaktárca is kiveszi a részét a K plusz F finanszírozásá­ban. Legnagyobb szerep az oktatási mellett a gazdasági minisztériumnak jut, de a közlekedési, egészségügyi, környezetvédelmi, me­zőgazdasági, területfejlesz­tési, honvédelmi tárcák költségvetésében is jelentős fejezet jut a kutatásfejlesz­tésre. - a felsőoktatási intézmé­nyek gazdálkodó nagyüzem­ként való kezelése. Felmerül azonban a kérdés, hogy mennyiben fogadja el ezt az egyetemek tudományos kö­zege, mennyiben kell min­denképpen megőrizniük a felsőoktatási intézmények­nek, a tudományos kutatás­nak bizonyos sajátos vonáso­kat. Azt sem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy mi­közben Hollandiában a felsőoktatási intézmények egyértelműen a gazdálkodási filozófia irányába mozdul­nak el, az állami költségvetés továbbra is mintegy kérhar­mados arányban vesz részt az egész ágazatban, és a ma­gán típusú felsőoktatás kiter­jesztése nem kerül komoly­abban szóba. A két ország felsőoktatási rendszerének összehasonlítá­sakor számolni kell azzal, hogy azok más-más fázisban vannak. Hollandiában már elérték a tömegesség szintjét, túljutottak a nagy expanzión, az intézményi autonómia na­gyobb hagyományokkal ren­delkezik. Alapvető különb­ség továbbá, hogy ott a felsőoktatásban dolgozók magas anyagi és társadalmi megbecsültségnek örvende­nek, úgyszólván ismeretlen a fizetésen túlmenő további jö­vedelem szerzésének kény­szere és gyakorlata. így a felsőoktatási karrier, annak anyagi és jogi szabályozása egészen más társadalmi kör­nyezetben történik és csak ennek figyelembe vételével értelmezhető. A konferencián mindazon lényeges kérdések szóba ke­rültek, amelyek ma a magyar felsőoktatási és közoktatási rendszerben is jelentkeznek. Ilyen például az alsó- és kö­zépfokú iskolarendszer és a felsőoktatás (ezen belül az egyetemi és szakképzés) kapcsolatrendszerének kiala­kítása, a klasszikus demokra­tikus egyetemi működési modell eltolódása a vállalati menedzsment struktúrájának irányába, vagy a tömeges képzés és az elitképzés meg­oldási módjai. A hollandokat és minket egyaránt érdekel az állami és társadalmi kont­roll és az egyetemek autonó­miája közötti konfliktusok megoldása, a felsőoktatás fi­nanszírozási rendszere, az oktatás és kutatás mérhető paramétereinek és minőségi szintjének figyelembe vétele, az egyetemi oktatók és kuta­tók alkalmazásának és telje­sítményük értékelésének módjai. Ezekben a kérdésekben a holland törvényalkotás és egyetemszervezés a nyolcva­nas évektől kezdve egyre több új megoldást alkalma­zott. Az operatív irányítás szintjét ez a szabályozás a karokhoz helyezi, olyan jo­gosítványokkal, amelyekkel a magyar rendszerben ma az egyetemi (rektori) szint ren­delkezik. Ennek megfelelően a dékánok szerepe alap­vetően változik, professzio­nista menedzserként, határo­zatlan időre kinevezve kell szervezniük a munkát. A ku­tatást (a PhD képzéssel összekötve) kutatási igazga­tó, az oktatást oktatási igaz­gató szervezi, a klasszikus tanszéki struktúra felolvadni látszik az ezen igazgatók ál­tal szervezett úgynevezett programvezérelt intézetek­ben. A holland partner tapasz­talatai,- törekvései számos hasznos információt jelente­nek a magyar felsőoktatás számára. A kiszámítható és hasznos költségráfordítás megoldása a minőségi köve­telmények egyidejű érvénye­sítésével elkerülhetetlennek látszik a magyar felsőokta­tásban is. Természetesen fi­gyelembe kell vennünk, hogy a holland egyetemek fi­nanciális ellátása abszolút ér­tékben mintegy tízszerese a magyarokénak. Ebben a helyzetben egyértelmű szá­munkra, hogy az előremutató törekvések pozitív diszkrimi­nációja a magyar út, nem pe­dig a restrikciók és túlhaj­szolás révén a minőségre tö­rekvés lehetőségének vissza­szorítása. Keczer Gabriella Börtönlelkész a JATE-n • DM-információ A halálbüntetés és a bör­tönélet lesz a témája annak a beszélgetésnek, amelyet ina 19 órától tartanak a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kará­nak első emeleti VIII. számú termében. A meghívott ven­dég Kretovics László plébá­nos, a Csillag börtönlelké­sze. A beszégetést a Magyar Evangéliumi Keresztény Di­ákközösség szervezi. Irodalmi teaház • Munkatársunktól Szerda esti irodalmi teahá­zat szervez a Zöldfás Katoli­kus Ifjúsági Központ és a Ju­hász Gyula Művelődési Köz­pont. A est „...a líra szelle­me" címmel ma 19 órakor kezdődik a művelődési köz­pont dísztermében. A rendez­vényen dr. Szigeti Lajos Sán­dor irodalomtörténész, a Jó­zsef Attila Tudományegye­tem tanára Baka István költé­szetéről beszélget Gajdó Ág­nes egyetemi hallgatóval. A teaházi esték a jövő év janu­árjában folytatódnak. Scene House a Tantuszban • DM-információ A Scene House egyetemi angol nyelvű színjátszó tár­sulat december 11-én este fél 8-kor a Tantusz Házban lép fel. A csoport Bemard Slade „Same Time Next Ye­ar" című művét adja elő Pá­pai Sarolta rendezésében. A darabban Doris szerepében Szilágyi Enikőt láthatjuk, George-ot pedig Vékony At­tila alakítja. Jótékonysági est • Munkatársunktól Jótékonysági estet rendez az Our Group, a József Attila Tudományegyetem angol nyelvű színjátszó csoportja és az Országos Gyermekvédő Liga Csongrád megyei szer­vezete december 12-én 19 órakor a Százszorszép Gyer­mekházban. Az esten dr. Szél Éva. a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Főiskolai Karának tanára mond megnyitó beszédet. Majd az Our Group bemutat­ja A. A. Milne Kaland a ná­szúton című darabját Bódis Klára rendezésében. A szere­pekben Galántai Ritát, Per­gajeva Raiszát, Tárcsái Gá­bort, Pápai Lászlót, And­rássy Boglárkát, Faniszló Norbertet, Czentye Szilviát és Dallmann Dávidot láthatja a közönség. Az előadás bevéte­lét hátrányos helyzetű gyer­mekek megsegítésére ajánlja fel a színtársulat. Könyvbemutató • Munkatársunktól Berecz András népdaléne­kes „...Bú hozza, kedv hor­dozza..." című könyvének műsoros bemutatóját decem­ber 15-én 18 órától tartják a József Attila Tudományegye­tem Dugonics téri épületének aulájában. A szerzővel Ko­vács Imre Attila irodalmár beszélget. A könyvbemutatót a Bartók Béla Művelődési Központ és a Solymossy Sándor Néptáncegyüttes szervezi. Kutatásfejlesztési támogatás Németalföldön Mindenki beszáll Oktatási és Tudományos Minisztérium 62,9% 3327 millió gulden Gazdasági Minisztérium 16,9% 894,8 millió gulden Egészségügyi Minisztérium 1,5% 77,3 millió gulden Mezőgazdasági Minisztérium 6,4% 337,4 millió gulden Területfejlesztési Minisztérium 3,1% 162,2 millió gulden Környezetvédelmi Minisztérium 1,8% 97,3 millió gulden Közlekedési Minisztérium 4,0% 213 millió gulden Honvédelmi Minisztérium , 3,3% 1176,9 millió gulden

Next

/
Oldalképek
Tartalom