Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-06 / 259. szám

4 KRÓNIKA CSÜTÖRTÖK, 1997. Nov. 6. • Egyszemélyes játék a kamaraszínházban • 75 éve Szabadon élö idegenek Egyetlen államban sem élnek oly szabadon az ide­genek, mint nálunk. André­ka Károly budapesti főka­pitány-helyettes, detektív főnök az idegenek össze­írásáról, a következőket mondotta: Egyes sajtóorgá­numoknak erről a kérdésről szóló közlése egészen hi­bás, nem történt más, mint­hogy végrehajtjuk a tör­vény rendelkezéseit. Más állam rendelkezései még szigorúbb megszorításokat tartalmaznak. Egyetlen ál­lamban sem élnek oly sza­badon a külföldiek, mint Magyarországon, tehát a hatóság munkájának ily irányú kifogásolása telje­sen alaptalan. (1922) • 50 éve Az ország első pedagógiai főiskolája A város, az egyetem, a pedagógus-szakszervezet, a főigazgatóság, a tanfel­ügyelőség és nagyszámú érdeklődő közönség jelen­létében tartották meg a megnyitó ünnepséget az el­ső évfolyamába lépő sze­gedi pedagógiai főiskolán. A pusztulás mélypontjára jutott Magyarország fel­emelkedésének elengedhe­tetlen feltételévé vált a tan­ügy korszerű újjászervezé­se. Az ország szellemi újjá­építése a főiskola felállítá­sával igén jelentős állomá­sához érkezett. (1947) • 25 éve A második hídról Jó néhány változatban készültek el az előzetes ter­vek. A szakembereknek va­lamennyi sokat mondhat, a laikusnak viszont csak há­rom változat ragadja meg a figyelmét. Az első változat a pilléreken nyugvó hagyo­mányos híd, a másik kettő a függőhíd lenne. Ervek és ellenérvek között az egyik legfontosabb, hogy a ha­gyományos híd a legol­csóbb lenne, több mint százmiilóval kerül keveseb­be a függőhídnál. Ha Sze­gednek függőhídja lesz, azt nem esztétikai szempon­toknak köszönheti, hanem a folyónak. Mint minden­hez, természetesen ehhez is pénz kell. (1972) A Domján-legenda JOGSEGÉLYSZOLGÁ­LATI FOGADÓÓRÁT tart az MSZOSZ Csongrád Megyei Képviselete (Szeged, Eszpe­rantó utca 3-5., I. em. 5.) 14-16 óiáig az MSZOSZ 7ag­jai részére. Dr. Hajdú István ad felvilágosítást munkaviszony­ban lévők, pályakezdők és nyugdíjasok részére. A szak­szervezeti tagságot hitelt ér­demlően (pl. tagkönyv) igazol­ni kell! A MUNKÁSPÁRT 16 óra­kor a nagy októberi szocialista forradalom 80. évfordulója tiszteletére ünnepi gyűlést ren­dez a Fő fasor 9. alatti Munkás Művelődési Otthonban. HOLNAP SZEMÓK ÁRPÁD, a 22-es választókerület (Új-Rókus) képviselője fogadóórát tart 16 és 17 óra között a Garam utcai óvodában. JOGSEGÉLYSZOLGÁ­LATI fogadóórát tart az MDF szegedi szervezete 16 órától, a Római krt. 31.szám alatti iro­daházban. Arany pódium • Munkatársunktól Az „Arany pódium" no­vember 7-én (pénteken) 19 órakor ismét várja az érdek­lődőket. Mostantól kezdve a pódium nem tehetségkutató vetélkedő, hanem játékos jellegű beszélgetés, de lehe­tőség nyílik a fellépésre. Zsűrizés a továbbiakban nem lesz, hanem a meghí­vott vendégek és a közönség értékeli a műsorszámot. A helyszín is megváltozik, az Égő Arany Sztékház helyett a Matáv Dankó Pista utcai Tantusz Művelődési Háza ad otthont a havonta egyszer je­lentkező programnak. Műfa­ji és életkori határ továbbra sincs. Olyan bátor régi és új jelentkezőket várnak, akik nagyközönség előtt kívánják megmutatni tehetségüket és rátermettségüket valamilyen színpadi produkcióban. Je­lentkezni lehet a Tantuszban egy órával a kezdés előtt vagy a 06-30-657-237-es mobilszámon. Az est műsor­vezetője és főszervezője: Pleskonics András. Kaló Flórián: Színpadi emléket szerettem volna állítani Dómján Editnek. (Fotó: Mohos Angéla) Jelenlegi formájában eredeti bemutatónak számít az Egyedül című zenés játék szegedi pre­mierje, hiszen a szerzők, Kaló Flórián és Aldobolyi Nagy György erre az al­kalomra utójátékot írtak a 15 évvel ezelőtt készült műhöz. A negyedszázad, ami a legendáriummal övezett, nagyszérű szí­nésznő, Dómján Edit ha­lála óta eltelt, elég hosz­szú idő ahhoz, hogy fel­fedhessem a titkot: sze­mélyes véleményem sze­rint miért vetett véget ön­kezével az életének - in­dokolta a tegnapi sajtó­tájékoztatón Kaló Flórián a darab átdolgozását. A másfél évvel ezelőtti • Munkatársunktól Magyar László Afrika-ku­tató és vadász családja Öttömösön élt, ma a község­ben emléknapot tartanak a tiszteletére. Az egész napos rendezvénysorozat délelőtt tíz órakor Bata Ferenc pol­gármester ünnepi megnyitó­jával kezdődik. Utána dr. Krizsán László Afrika-kutató gálaműsorban, amelyet a Szegedi Nemzeti Színház akkor új vezetősége szerve­zett az egykori és jelenlegi szegedi művészek részvéte­lével, Fekete Gizi énekelte Dómján Edit egyik dalát. Akkor hallotta őt Kaló Flóri­án, aki szintén szerepelt a műsorban, s akkor született a terv, hogy Dómján Edit em­lékére írt egyszemélyes da­rabját Fekete Gizi előadásá­ban mutassa be a szegedi színház. Méghozzá 1997 ka­rácsonya táján. Dómján ha­lálának 25. évfordulóján. - Színpadi emléket sze­rettem volna állítani Dómján Editnek - emlékezett vissza tegnap a darabírás 15 évvel ezelőtti indítékaira Kaló Fló­rián, aki 18 évig (a pálya­kezdő szegedi években is) emlékezik meg Magyar Lászlóról. A közönség elő­ször láthatja Palotás Mária festőművésznek a nagy va­dászról készített festményét. élt együtt a színésznővel. ­Mivel egyetlen színésznőt sem akartam olyan helyzetbe hozni, hogy az akkor még csak egy évtizede hiányzó Domjánt kelljen megszemé­lyesítenie, a darab egy Zsu­zsa nevű színésznőről szól, aki barátnője volt Editnek, s életükben, sorsukban sok a párhuzamosság. - Edit életének legszebb hét évét töltötte Szegeden, ebben egészen bizonyos va­gyok - mondta Kaló Flórián. - Színészként a kibontako­zás és a teljes szakmai fel­vértezettség éveit, s ember­ként is a teljesség időszakát élte ebben a városban, ahol idővel egész legendáriuma keletkezett. Most azt érzéke­lem, hogy alakja ma is él az emberek emlékezetében, le­A Magyar László Emlék­parkban megkoszorúzzák a kopjafáját, amelynél Tóth Csápek Ágnes általános isko­lai tanár mond köszöntőt. Dr. gendája pedig a Fiatalokat is vonzza, akik személyesen már nem ismerhették. Az Egyedül című mű sze­gedi születésű zeneszerzője, Aldobolyi Nagy György kí­séri zongorán Fekete Gizit a november 14-i kamaraszín­házi premieren (és a további előadásokon is). Előtte Dómján művészi pályáját be­mutató képkiállítást nyit meg Szakonyi Károly író, az 1991-ben létrehozott Dómján Edit Alapítvány kuratóriu­mának elnöke. A kuratórium évente ítéli oda egy-egy fia­tal, vidéki színházban játszó színésznőnek a Domján­díjat\ a kitüntetést az idén Szegeden adják majd át az egyszemélyes zenés játék de­cember 16-i előadása előtt. S. e. Géczi József országgyűlési képviselő átadja az Afrika­kutatóról elnevezett utcát. A közösségházban a szegedi Szépmíves Céh festményeit tekinthetik meg az érdeklő­dők. A tárlatot Nagy Károly ügyvezető nyitja meg. A nap programját a helyi Magyar László Általános Iskola diák­jainak akadályversenye záija. Magyar László-emléknap Öttömösön • A máltai szeretetszolgálat kérése Adományokat várnak - rászorulóknak • DM-információ A hideg időben egyre töb­ben fáznak a városban, és kérnek meleg ruhát, cipót a máltaisaktól. A szükséget szenvedők megsegítésére a Magyar Máltai Szeretetszol­gálat szegedi csoportja ado­mányokat gyűjt Újszegeden, a Csanádi utca 9-ben. Hétfőn, szerdán és csütörtökön 15-től 17 óráig, szombatonként 10­től 13 óráig váiják mindazo­kat, akik meleg ruhaneműt, cipőt, sapkát, sálat, gyermek­ruhákat tudnak odavinni a rá­szorulóknak. Szívesen fogad­nak - a közelgő karácsonyra az árva és szegény gyerme­kek javára - még használható játékokat is. Várnak tartós élelmiszereket (például kon­zerveket, cukrot, burgonyát, almát), s fogadnak pénzado­mányokat is. Tisztelettel ké­rik a szegedieket a máltaisak az adakozásra, s várnak, megköszönnek minden ado­mányt és jótékony felajánlást, amivel a nehéz helyzetbe ke­rültek, a fázók, az éhezők sorsán könnyíthetnek. Dlusztus Imre Barcs Sándor - Horthy milyen ember­nek tartotta Zsilinszkyt? - Együtt indultak el Sze­gedről. Jól ismerték egy­mást. A történet egyébként azzal végződött, hogy vitéz Tövisváry Brúnó a Csillag­börtönbe került. - A dunabökényi parancs­nok? - Igen, aki eltűrte vagy el­rendelte ezeket a kegyetlen­ségeket. - A munkaszolgálatosok­kal mi lett? - Mind a tízezret hazaen­gedték. Telefon, kávé, postás: volt időm elgondolkodni. - Sanyi bácsi, most nincs annyi időnk, hogy életed minden részletét megvilágít­suk. Nem tudom miért, talán a mindenhonnan hallható öt­venhatozás miatt az jutott eszembe, hogy megtudjam: te forradalmár voltál, népfel­kelő vagy ellenforradalmár? - November 7-én meg­tudtam, hogy sok illetékes ellenforradalmárnak tart. - Elég hamar kiderítették rólad. - Egyhavi távollét után, október 23-án jöttem haza Kínából. Ettől kezdve végig az MTI-ben voltam mint ve­zérigazgató. Legtöbbször a külföldi kollégáktól - akik ott nyüzsögtek - tájékozód­tam arról, hogy mi történik a városban. Nekem ott kellett lennem, ez volt a dolgom. - Ha ellenforradalmár lettél, miért nem mentél el az országból, mint sokan mások? - Hazudnék, ha azt vála­szolnám erre, hogy nem gondoltam rá, hiszen nyelvi nehézségeim nem lettek vol­na, néhány nyelven meg tu­dom értetni magam, angolul fogalmazok is. De egyszerű­en nem tudnék külföldön él­ni. Elhatároztam, elmegyek Kádárhoz, és megkérdezem, hogy tartja-e azt, amit no­vember elsején a rádióban mondott? Azt válaszolta: az utolsó szóig. Akkor én azt mondtam: jól van, segítek. Visszamentem az MTI-be, és összehívtam a csapatot: gyerekek, nem sztrájkolunk, hanem azt adjuk ki, amit akarunk. Pártatlanul. Azt is adtuk ki. Egy darabig. Nem­sokára azonban egyre erő­sebben működésbe lépett a felső irányítás, a belső cen­zúra. Mi továbbra is kiadtuk a „Cikkek a nemzetközi saj­tóból" című kiadványt, amely a nyugati sajtó anya­gából adott szemelvényeket. Ezt a kiadványt közel 3 ezer példányban terjesztettük, jól­lehet egy távirati iroda funk­ciója a hírközlő szervek (saj­tó, rádió, tv) tájékoztatása. Ezt a példányszámot egyhar­madára csökkentették. Ekkor folyamodtunk a „Szerkesz­tőségek tájékoztatására" cím alatt továbbított, kényes tar­talmú anyagok terjesztésé­hez, a szerkesztőségekre bíz­va a felhasználás módját. - Meggyőződésből követ­ted Kádárt? - Szívvel és lélekkel. Sok témakörben nem értettünk egyet, de ezek közül kevés tartozott a hatáskörömbe is. - Mikor derült ki szá­(II. rész) módra egyértelműen, hogy Kádár nem tartja magát a november elsejei beszédé­hez? - Amikor Nagy Imrééket kivégezték. - Na és a munkástaná­csok lefejezése, az nem volt számodra információ? - Dehogyném. Ámde a munkástanácsok vezetőit nem végezték ki... - ...viszont lefogták Bali Sándorékat. - Ez igaz, de erre Kádár­nak még volt elfogadható ideológiája. Azt mondta: ezek tűi vadak, sztrájkot szí­tanak, pedig a munka, a ke­nyér kell az élet beindulásá­hoz. - És ezt te valóban elfo­gadtad? - Igen. Nekem is logikus volt, hogy Kádár félreteszi a munkástanácsosokat, mert abban a helyzetben az „volt a nép érdeke, hogy a termelés beinduljon. - Kádár kedvelt téged? - Nehéz kérdés. Kádár zárkózott ember volt és meggyőződéses kommunis­ta, abban az értelemben, ahogy őr ezt a Horthy-rend­szer illegalitásában megélte. Márpedig ebben rengeteg volt a merev, szektariánus elem, amelynek egyik alap­követelménye a kollektív szemlélet, vagyis az az alap­elv, hogy minden jelenséget a mozgalom szempontjából kellett mérlegelni. Ebben a koncepcióban az egyéni szimpátia is csak olyan sze­repet játszott, hogy hasznos, vagy káros az illető személy a párt számára. Azt hiszem, ezzel válaszoltam a kérdés­re. - Nem teljesen. - Nézd, ennek a gondol­kodásmódnak egyik gyakor­lati példája volt a politikai címkerendszer. Marosán, Nyers, vagy Szurdi szünet nélkül viselték a szocdem címkét, mi, Ortutay Gyulá­val a kisgazdát. Ezért let­tünk tagjai az Elnöki Ta­nácsnak. Ez a címke egyéb­ként arra is feljogosított, hogy vitatkozzunk. Vagy meggyőzzünk. Például 1972-ben, amikor Kádár nyugdíjba akart vonulni. Én is azok közé tartoztam, akik nagyon határozottan ma­rasztalták. - Ugyan miért? - Innen visszatekintve ez biztosan hiba volt. De akkor azt néztük, hogy ki lenne az, aki képes Moszkvában ne­met mondani? Ki védi meg ezt a sápadt kicsi liberaliz­must? - Az örökös Biszku lett volna? - Akárki. Visszalépés lett volna Rákosi felé. - Komócsin Zoltán nem jött szóba? - Komolyan nem. Komó­csin képességeit nem taksál­ták Moszkvában túl sokra. Kádár Moszkva számára hasznosabb volt. Ezt a több­ség nálunk is világosan lát­ta. - Fordítsunk a beszélge­tés menetén, mert van még itt egy alapkérdés: hogyan lettél MTK-s? - Ha jól emlékszem, 1925-ben választottam ma­gamnak csapatot. Nagyvára­don, kisebbségi létben há­rom csapat jöhetett szóba: az Újpesti Torna Egylet, a Fe­rencvárosi Torna Club és a Magyar Testgyakorlók Köre. A nézőpont egyértelmű volt, mivel ügy ítéltem meg, hogy én nem vagyok újpesti, sem pedig ferencvárosi, hanem magyar. Nagyváradon egyébként tízből kilenc férfi az MTK-nak szurkolt. A beszélgetés itt megsza­kadt. Munkatervet készítet­tünk, hogy legközelebb ne kapkodjunk. Sietnem kellett, sajtótájékoztatót tartott Pozsgay Imre és Horn Gyu­la a Magyar Újságírók Or­szágos Szövetségének szék­házában. A társadalmi megbéké­lésről. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom