Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-05 / 258. szám

SZERDA, 1997. Nov. 5. BŰNÜGYEK 7 Mint a moziban 1 risszagondolva a vasárnapi, József Attila sugárúti V forgatagra, furcsa érzés keríti hatalmába az em­bert. Tulajdonképpen azóta is zarándokhely a Delhi előtti száz négyzetméter, még most is mindenki a robba­nás nyomait keresi, bár gondos munkások azon van­nak, hogy minél hamarább kijavítsák a sérült épülete­ket. Vasárnap úgy állta körül több száz ember a hely­színt, mintha moziban lenne. Valószínűleg a megdöb­benésnél sokkal erősebb volt az érdeklődés, s úgy tűnt, hogy a legtöbben nem is furcsállják a drasztikus bűn­cselekményt. Pár éve, a Z. Nagy család lemészárlása után érezhető volt az ijedtség, a félelem. Mára a helyzet megváltozott. Hiszen ha ma bekapcsoljuk a televíziót, annak bármelyik csatornáját, hasonló, vagy különb dolgokat láthatunk. S még csak nem is kell kivárni az éjszakai akciófilmet. Sokszor elég, ha végignézzük a hírműsort. Mini például november másodikán. A. L. • A büntetőjogász a prostitúcióról Türelmi zónákat, de hogyan? Nyomozás - kommandósok nélkül Nagy Ferenc professzor: A prostitúció szabályozása területén „semmilyen állapot" uralkodik. (Fotó: Schmidt Andrea) • Munkatársainktól Változatlanul nagy erőkkel, de a Központi Bűnüldözési Igazgatóság bevonása nélkül folyik a nyomozás a vasárnap hajnali, szegedi pokolgé­pes merénylet ügyében. Közben a kórházban to­vábbra is súlyos, de nem életveszélyes sérülések­kel ápolják a három se­besültet, egyiküket teg­nap délután megoperál­ták. A Németh Zoltán meg­gyilkolása miatt indított nyo­mozás változatlanul nagy erőkkel folyik, s a rendőrök azon fáradoznak, hogy szisz­tematikusan felderítsék Né­meth üzleti kapcsolatait, tisz­tázzák jövedelmi viszonyait. Ennek során a nyomozók óhatatlanul eljutnak a fekete­gazdaság köreibe is, de korai volna látványos eredményt várni. A detektívek figyelme kiteljed a balatoni csoportok­kal való kapcsolatra, mint esetleges konfliktusforrásra, illetve az augusztusi arab-ro­ma „háború" fejleményeire. Mindenesetre nagy a csönd a bűncselekmény kö­rül, értesüléseink szerint egy­előre nem bombázzák a rend­őrséget titkos információk­kal. Holott a merénylet nap­ján, vasárnap még egymást érték a 107-es ügyeleti telefo­non a .jólértesültek" hívásai, akik százszázalékosan tudni vélték, kik robbantották fel Németh Zoltánt. Ezek az állí­tólagos bejelentők azonban nem szolgáltak érdemi ada­tokkal. Megtudtuk, hogy a Csongrád Megyei Rendőr-fő­kapitányság egyelőre nem tűz ki díjat a nyomravezetőnek. Egyúttal a rendőröknek meg kell küzdeniük azokkal a le­gendákkal, amelyek a gyil­kossággal kapcsolatban szárnyra keltek a városban. így elsősorban azt cáfolják, hogy Németh besúgó lett vol­na, s ezért ölték meg. Rend­őrségi berkekben erre a felve­tésre úgy reagáltak, hogy a szegénynek egyáltalán nem mondható Németh Zoltánnak igazán nem volt szüksége be­súgóként közreműködni. En­nek ellenére, mint azt már többször is leírtuk, az áldozat nemcsak az éjszakai életnek, hanem a rendőrségi aktáknak is gyakori szereplője volt. Neve még a 80-as években, az úgynevezett Cukis-perben vált ismertté, amikor egy sokszereplős prostitúciós ügyet fedtek fel a rendőrök. Ennek kapcsán Némethet de­vizagazdálkodás megsértése, kerítés és orgazdaság miatt két év hét hónapos börtön­büntetésre ítélték. A büntetés mindennemű következmé­nyei alól 1992-ben mentesült Németh Zoltán. Ez válasz azon telefonálóink észrevéte­lére, akik azt kérdezték: ha a rendőrség ismeretei szerint is bűnöző volt Németh, akkor hogyan kaphatott az üzletek vezetéséhez szükséges erköl­csi bizonyítványt. Tehát a meghatározás a múltra vonat­kozott, 1992 óta nem merült fel a merénylet áldozata ellen bűncselekmény elkövetésé­nek alapos gyanújára utaló adat. Tegnap azt is megtud­tuk, hogy a Szegeden teijedő információkkal ellentétben nem jönnek Szegedre a kom­mandósok. Erre valóban szükség volt augusztusban, amikor joggal lehetett utcai összecsapásoktól tartani, most azonban a pokolgépes támadás egyértelműen egy személy ellen irányult. Vél­hetően ezt erősíti majd meg a hivatalos tűzszerészi véle­mény is, ez azonban a tegna­pi napig még nem készült el. Közben a robbantás három sebesültje továbbra is súlyos állapotban van. Az 51 éves R. Jánost tegnap a bőrklini­kán megoperálták - értesül­tünk dr. Kapitány Klára ad­junktustól. A doktornő el­mondta, hogy a sérült bal lá­bán az égett szövetek eltávo­lítása után ideiglenesen disz­nóbőrrel fedik be ezt a részt. Az operáció során a jobb láb sérüléseit is ellenőrzik. A 23 éves B. Izabellát átszállítot­ták a traumatológiára, ugyan­is őt sarokcsonttöréssel kell kezelni elsődlegesen, lévén ez a domináns sérülése, ese­tében bőrgyógyászati beavat­kozásra nincs szükség. A 29 éves B. László sérülései je­lentős részét a felrobbant au­tóból származó szilánkok okozták. Ezeket el kell távo­lítani, de valószínűleg lesz­nek olyan törmelékek, ame­lyeket a testben hagynak. B. László testéből egyébként már a robbanás napján kivet­tek két nagyobb darab, úgy­nevezett idegen testet, me­lyek azóta már a rendőrségi szakértők kezébe kerültek. Kapitány Klára a helyzethez képest kielégítőnek ítélte a sérültek állapotát. Továbbra is mindhármuk esetében szá­molni kell az agyrázkódással. Úgy tudjuk, hogy a rendőrség már nem hallgatja ki a sebe­sülteket a kórházban. Egy­részt sérüléseik miatt kímélni kell őket, másrészt pedig vél­hetően további érdemi infor­mációval nem tudnak szol­gálni, a robbanás utáni per­cek történéseit pedig már re­konstruálták a szakértők. A három sebesült állapotát szakorvosokból álló csoport felügyeli, s fokozatosan sort kerítenek valamennyi belső szervük ellenőrzésre, s nem kizárt, hogy újabb sérüléseket fedeznek fel. Bór létezik egy kor­mányzati koncepció a prostitúció kezelésére vonatkozóan, ezt azon­ban a büntetőjogász professzor alkalmatlan­nak tartja a probléma megoldására - ez derült a dr. Nagy Ferenc tan­székvezető egyetemi ta­nárral készült interjúnk­ból. Még tavaly decemberben nyújtott be a Belügyminisz­térium egy tervezetet a kor­mány elé, amely arról szólt, hogyan lehet hatékonyan ke­zelni a prostitúció kérdését. Ez a dokumentum azonban azóta sem került a Parlament elé, semmilyen formában. A szegedi robbantásos merény­let kapcsán felmerült, hogy a háttérben a prostitúcióval kapcsolatos viták húzódnak meg. Dr. Nagy Ferenc egye­temi tanár, a József Attila Tudományegyetem Állam­és Jogtudományi Kara Bün­tetőjogi Tanszékének veze­tője szerint a kormányzati szintű elképzelések nem ké­pesek megbirkózni a fekete­gazdaság ezen területével. • Milyen megoldások jöhetnek szóba egy évez­redek óta létező jelenség, a prostitúció kezelése kapcsán? - A történelem során a prostitúció megítélésével kapcsolatban három alap­modell alakult ki. A reglementációs rendszer lé­nyege, hogy bizonyos felté­telek mellett engedélyezi az állam a prostitúciót. Például a rendőrség nyilvántartásba veszi a prostituáltat, orvosi­egészségügyi ellenőrzés alá veti. Ez a modell érvénye­sült Magyarországon egé­szen 1950-ig. Az a kifeje­zés, hogy „bárca", a reglementáció alapján mű­ködő engedélyezési forma volt: ez jelentette a nő szá­mára a tevékenység folyta­tásához szükséges enge­délyt. A legtöbb nyugati or­szágban inkább ez a fajta modell érvényesül ma is, te­hát kijelölt helyeken megha­tározott engedély és ellenőr­zés mellett gyakorolhatják a tevékenységet. A másik mo­dell az úgynevezett pro­hibicionista, tiltó megoldás, amely bünteti nemcsak a prostitúció hátterét, a bor­délyházakat fenntartókat, a striciket, hanem magát a prostitúciót is. 1993-ig ez a modell érvényesült a ma­gyar jogban. Külön bűncse­lekmény volt az üzletszerű kéjelgés, s külön büntették annak elősegítését, a kerí­tést, a kitartottságot, az ide kapcsolódó élősdi magatar­tást. • A büntetőjog reformja után, 1993-at követően milyen fordulatot vett a szabályozás ezen a té­ren? - Most egyfajta „semmi­lyen-modell" van Magyaror­szágon, a magyar valóság­nak, a lehetetlen viszonya­inknak pontosan megfelelő­en. Elvileg létezik a szabá­lyozást tekintve egy harma­dik megközelítése is a pros­titúciónak, az abolícionista modell. Ez nagyon szép szö­vegezéssel áldozatnak tekin­ti a prostituált személyét, s mindenfajta rendőri-egész­ségügyi nyilvántartást, kont­rollálást tilalmaz. Ebben a szellemben fogant egy 1950-es nemzetközi egyez­mény, az emberkereskedés és mások prostitúciója ki­használásának elnyomása tárgyában, amelyet 1955­ben fogadott el hazánk. Az új szabályozásra vonatkozó, de nem törvényjavaslatot, hanem koncepciót megfo­galmazó kormányzati előter­jesztés ezt alapul véve ké­szült a Belügyminisztérium­ban. Én nem szeretem a mellébeszélést: ez a minisz­térium egy SZDSZ-es párt­politikus vezetése alatt mű­ködik. Vagyis az úgymond liberális, talán álliberális vo­nalnak ez a szabályozási modell felel meg. Az előter­jesztés kicsengése is ezt tá­masztja alá, bár elismerik, hogy nincs tiszta és tökéle­tes modell. Mint kiderült, a véleményezésre felkért szakemberek is inkább a reglementációs szabályozást támogatták. A gyakorlatban természetesen nincs olyan megoldás, amely mindenki­nek és minden szempontból megfelelne. • Mi volt az ön vélemé­nye? - A koncepció pozitívu­ma, hogy megpróbálta ösz­szesíteni a probléma történe­ti kezelésének kialakult mo­delljeit, másrészt az a tény is figyelemre méltó, hogy megszületett ez a munka­anyag. Ehhez hozzátartozik, s szokásos magyar megol­dásnak kell értékelnem, hogy akkor lépnek, amikor kikerülhetetlen, illetve a je­lenség olyan méreteket öl­tött, s olyannyira zavarta a közvéleményt, hogy már nem lehet kitérni a probléma valamilyen kezelése elől. • A Büntető törvény­könyv legutóbbi, erre vo­natkozó módosításai nem hoztak megoldást? - Amikor az 1993-as Btk­módosítás kiiktatta az üzlet­szerű kéjelgést, mint bűncse­lekményt, nem teremtett egyértelmű helyzetet. Mert ha nem bűncselekmény, ak­kor micsoda? Azóta tart ez a felemás helyzet, hiszen bűn­cselekményként kiiktatták, viszont enyhébb formában, szabálysértésként meghagy­ták. • Miben enyhébb a sza­bálysértés? - Úgy szól a jogszabály,' hogy az valósítja meg a sza­bálysértést, „aki pénzért kö­zösül, vagy fajtalankodik". Tehát nem ellenszolgáltatás­ról, hanem kifejezetten és csakis pénzről van szó. Va­gyis aki kicsit is dörzsölt, s pláne ők miért ne lennének azok, azt mondhatja,- hogy kérem, én ezt egy magnóért, vagy aranygyűrűért tettem, esetleg szerelemből. S ez már nem illik bele a tényál­lásba, tehát a rendőr nem járhat el bűncselekmény mi­att, mert olyan már nincs. Nem járhat el szabálysértés miatt sem, csak akkor, ha tudja bizonyítani az aktus után pénz átadását. Meg kell mondjam, nem ez a tipikus. • Hogyan kapcsolódik a magyar elképzelés az 1955-ben elfogadott nemzetközi egyezmény­hez? - Nem kiindulópontnak, hanem követendő példának tekinti, az abolícionista szel­lemiséget helyezi előtérbe, s teljesen elzárkózik az egyez­mény felmondásának gondo­latától is. Valóban, kellemet­len, apolitikus döntésnek mi­nősülhetne adott esetben egy ilyen lépés. Ugyanakkor ez­zel kapcsolatban még egyéb, hasonlóan fontos érveket kell a mérleg serpenyőjébe helyezni, hogy valóban le tudjuk mérni egy-egy lépés szükségességét és apolitikus mivoltát. Ezek közül hadd említsek meg néhányat. Ho­gyan lehetséges az, hogy vannak, az egyezményt alá­író, fejlett országok, ame­lyek még a mai napig sem tudtak, vagy inkább nem akartak eleget tenni a doku­mentum által támasztott va­lamennyi követelménynek? Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az egyezmény koncepciója kö­zel fél évszázada született, és ebből következően több pontja már túlhaladottnak és nagyon vitathatónak tekint­hető. Vagy: mi az oka an­nak, hogy néhány EU­tagállam egyezményellenes gyakorlatot folytat, de ezzel a problémát hatékonyabban képesek kezelni? Az egyez­mény szerint nem lehet nyil­vántartásba venni a prostitu­áltat, holott az illetőnek ér­deke a rendszeres egészség­ügyi, orvosi vizsgálat, sőt, ez közérdek is. Megítélésem szerint az egyetlen alternatí­vaként kínált szabályozási modell főbb elveit az előter­jesztés hiányosan vázolja. Még kiindulási pontnak sem elegendő, hogy a javasolt, úgynevezett türelmi zónás megoldásnál két konkrétum­ra lehet csak szorítkozni az anyag kapcsán, vagyis: az önkormányzatoknak joga, de természetesen nem köteles­sége lenne kijelölni a türelmi zónát, illetve ennek megfele­lően a Btk-t, a Szabálysértési törvényt és a reklámtörvényt hogyan kellene módosítani. A türelmi zónás szabályozás legfontosabb jellemzői telje­sen hiányoznak, például nem tisztázott, de kulcskérdés, hogy ezekben a zónákban hol és hogyan folytathatnák a prostituáltak a tevékenysé­güket. Az egyezmény szerint ugyanis a prostituált csak a saját lakását, vagy házát használhatná erre a célra. Az sincs tisztázva, hogy a türel­mi zónákban mit kell és le­het ellenőrizni. Kérdés to­vábbá, mennyire lesz védhe­tő a társadalommal szemben az a tény, hogy a hatalom kényszerű döntést hozva a prostitúciót teljesen nyilván­valóan a feketegazdaságba kényszeríti. Innentől kezdve ellenőrizhetetlenek a pénz­mozgások. Ezek a kérdések nincsenek megoldva, így az elképzelések szintjén is tel­jes a káosz. AratA László Diszkó a célpont? • Zalaegerszeg (MTI) Az egymással konkuráló városszéli szórakozóhelyek közötti ellentétek miatt fi­gyelmeztető szándékkal lő­hették ki vasárnap éjjel azt az M 57-es típusú, jugoszláv gyártmányú páncélelhárító rakétát, amely a zalaeger­szegi kőolajfinomftó egyik használaton kívüli olajveze­tékét szakította szét. Ez a feltételezése a rendőrségnek a vizsgálat eddigi adatai alapján. Miként a balliszti­kai szakemberek megállapí­tották: a rakétát a városszéli finomítótól nem messze lőt­ték ki, de az nem érte el a vélhetően célpontnak szánt, s az üzemtől párszáz méter­re lévő diszkóépületet. Nem érhette el, mert ezzel a fegy­verrel maximum 150-200 méter távolságra lehet cél­zott lövést leadni. (A diszkó egyébként vasárnap zárva tartott). Ismervén a környék szórakozóhelyei, illetve az azok tulajdonosai közötti ri­valizálást, a rendőrség felté­telezi, hogy nem magányos „elrettentőről" van szó, ha­nem megbízás alapján csele­kedett a rakéta elindítója. Szerencsére nem tartózkod­tak munkások a robbanás közelében, és a finomító va­gyoni kára is csekély. Az ügyben tovább tart a vizsgá­lat - közölte kedden a Zala Megyei Rendőr-főkapitány­ság. Robbanás - két halottal • Hatvan (MTI) Földgázrobbanás döntött romba kedden hajnali há­romnegyed kettőkör egy la­kóházat Hatvanban a Bartók B. utca 1. sz. alatt. A ház két lakója - egy idős házas­pár - a robbanás következté­ben életét vesztette. A tűz­oltók, akiket a szomszéd ház lakója értesített, két percen belül a helyszínen voltak, de már csak a mel­léképületek és a szomszé­dos lakóházak védelme adott munkát nekik. A hely­színen a Tigáz, a Hatvani Tűzoltóság és a miskolci energetikai képviselet szak­értői vizsgálják a történte­ket. A rendőrség államigaz­gatási eljárás keretében folytatja az eljárást. Csuklyások • Budapest (MTI) A főváros XII. kerületé­ben hétfőn kora reggel két ismeretlen férfi behatolt a Magasúti dűlő egyik lakásá­ba. Hazatérő 52 éves tulaj­donosnőjét lefogták és meg­kötözték. Ezután átkutatták a lakást, ahonnan arany ék­szert, műszaki cikkeket, ér­tékes porcelántárgyakat és ruhaneműt pakoltak össze, majd a hölgyet a fürdőszo­bába bezárták és elmenekül­tek. A két férfi csuklyát vi­selt, s ezért a hölgy nem tu­dott személyleírást adni ró­luk. Az anyagi kár értéke egymillió forint. Gázpermet • Budapest (MTI) A budapesti X. kerület­ben az Újhegyi sétány 16. számú ház előtti parkoló­ban egy 17 éves fiatalem­ber gázpermettel szembe fújt egy 55 éves férfit és el­rabolta annak táskáját a benne lévő 440 ezer forint­tal és személyi iratokkal együtt. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom