Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-28 / 278. szám

PÉNTEK, 1997. NOV. 28. KITEKINTŐ 7 Tisztelt Csengeleiek! » Mint Önök is tudják: a borzalmakat nehezen felejti lXl az ember, bármennyire feledni is szeretné. A minapi kegyetlenkedések - rablók jártak az erdőközi és a daruhalmi dűlőben - eszünkbe juttatták a kilenc évvel ezelőtti kelőpataki tragédiát, amikor lakóival együtt égett a Forgó tanya. Az augusztusi borzalom éjszakájának kilenc áldozata lett s belepusztult két magzat. Az éj leple alatt lobbantották a lángot. Azóta csak kérdezzük: miért? Mi késztet embereket arra, hogy gonoszul a másikra rontsanak? Hogy erejükkel vagy éppen gyávaságukkal mások életét oltsák? Hogy kínhalált osszanak? A választ magunkban, magunknak is csak csöndben fogalmazhatjuk: vadul, barbárosodik köröttünk a világ! Ellene vajon, mit tehetnénk? Az eltorzult lelkeket fortyogtató üst alá - ahogy errefelé is emlegetik - az ördög tüzel. Amióta világ a világ, élnek köztünk sátánfajzatok. Gyilkoló emberroncsok. Borzongtató tetteiket nemcsak a könyvlapok, a filmszalagok őrzik, sajnos - élénken élhetnek az emberek emlékezetében is. Mert a borzalmak mindig olyanok, mintha tegnap történtek volna. » Mintha a rémségek kitörölhetetlen nyomot hagynáLXL nak bennünk. A minap jártunk a szörnyű tragédiát szenvedett kelőpataki határban. Amit ott láttunk bár ne láttuk volna! Hála Istennek, azért más, ennél sokkal szívderítőbb, dolgok is történnek errefelé. "a tu, err • Kilenc éve embereket égettek Csengelén Piroséknál ropogott a ház Ennyi maradt a tanyából. (DM-fotó) • Tartsd az irányt! Testületi ülés után Van itt minden... (Fotó: Gyenes Kálmán) Ext írtak • Munkatársunktól Molnár Mihály, Csengele krónikása összegyűjtötte a Hajagos-féle gyújtogatással kapcsolatos írásokat, íme...: Népszabadság, 1988. auguszíus 16.: Súlyos bűncselekmény négy halálos áldozalíal; Népszabadság, 1988. auguszíus 17.: A beváltott fenyegetés. Helyszíni beszámoló a csengelei tragédia hálteréről (Tanács István); Délmagyarország, 1988. augusztus 23.: Újabb halálos áldozat. Hajagos tettestársát körözik; Magyar Rendőr, 1988. szeptember: Gyújtogatás és halál a tanyavilágban 12. (Somogyi Gábor); Délmagyarország, 1988. szeptember 1.: Kihallgatták Ladányi Jánost (B. T.); Szabad Föld, 1988. szeptember 2.: A csengelei dráma, „...ilyen pokolfajzat élt a világon" (Dulai Sándor); Délmagyarország, 1988. szeptember 8.: Újabb gyanúsított rendőrkézen. Hárman kegyetlenkedtek Csengelén (ő. F.); Délmagyarország, 1988. szeptember 23.: A kilencedik áldozat; Délmagyarország, 1988. október 25.: Kitüntetés életmentőnek; Délmagyarország, 1988. december 29.; Vádirat a csengelei dráma ügyében (B. T.); Délmagyarország, 1989. január 25.: Megkezdődött a csengelei .nyújtogatok pere (Balogh Tamás); Délmagyarország, 1989. január 26.: „Megsütöttük a cigányokat" - mondta a gyújtogató (Balogh Tamás), A kulcsfigura (B. T.); Délmagyarország, 1989. január 27.: Halálra ítélték a csengelei gyújtogatót (Balogh Tamás), A pulpitus túloldalán; MesterDetektiv, 1989. május: Nyolc halott - kétezer libáért. Hajagos-Tóth csengelei mészárlása. Helikpoterrel keresték az elrabolt asszonyt (Batla Péter); Szabad Föld, 1989. május 16.: „Megsütöttük a cigányokat". Egy fehér Moszkvics vitte a halált... (Dulai Sándor); Mai Nap, 1990. január 25.: Százliter benzinnel rohamoztak. Egy esztendeje él halálra ítélten. Ma áll a Legfelsőbb Bíróság elé a csengelei tömeggyilkos (Horváth Kálmán); Népszava, 1990. január 26.: Halálra ítélt a bíróság előtt. Megkezdték a csengelei gyújtogatok fellebezési tárgyalását (Schmidt Attila); Népszava, 1990. február 2.: Újra született a csengelei gyújtogató. A halálbüntetést életfogytiglanra enyhítették (Schmidt Attila); Délmagyarország, 1990. február 2.: Megváltoztatva a legsúlyosabbat. Életfogytig tartó fegyház a csengelei gyilkos büntetése (Balogh Tamás); Dátum, 1990. február 2.: Életfogytiglan; Magyar Nemzet, 1990. február 2.: Életfogytiglanra változtatták a csengelei gyújtogató ítéletét (Balla Péter); Magyar Hírlap, 1990. február 2.: Megváltoztatták az ítéletet. Életfogytiglan a gyújtogatónak; Riport, 1990. április 13.: A csengelei gyújtogató. Enyhébb ítéletet kér (Acs Jenő). Könyvek: A csöngőiéi gyilkosság. Piroséknál ég a ház (Horváth Dezső); A benzinbombák (Somogyi Gábor). Éves összegzésre jöttek össze a csengelei képviselők. Testületi ülésen vitatták meg az idei esztendő eredményeit s váltottak néhány új gondolatot a jövöröl. Heim Géza, Forgó Jenő és Bitó József egészítették ki Sánta Ferenc polgármester beszámolóját. Kiderült: a csengelei önkormányzati testület eredményes évet zárt. Fő okaként azt jelölte meg a polgármeseri beszámoló, hogy nem volt eddig a faluban komoly ellenzék, a képviselők nem alakítottak frakciókat. Mindenki teszi a dolgát - állapította meg a polgármester. Elkészült a Csengelét Kiskunmajsával összekötő út tervének fölújítása. Most már csak a Csongrád megyei és a Bács megyei Területfejlesztési Tanács döntésétől függ. hogy sikerül-e megépíteni majd a nagyon hiányzó kövesutat a két település között. Sikerült eladni a falu részvényeit, ebben is a gázosokét, a villanyosokét és a gyógyszertárét. A gazdajegyző mellé írnokot állítottak. A konzervgyárnál most már megáll a busz, így az iskolás gyerekeknek nem kell hosszan gyalogolniuk, hogy fölszállhassanak a napi járatra. Gondot okoz a faluban, hogy a szemetet még nem tudják igazán a helyére hordani, elsősorban azért, mert még nem épült föl a területi szeméttároló. A csengelei önkormányzat szegény ahhoz, hogy új telepet alakítson, ezért beneveztek a két megyére illetékességgel bíró területi szeméttelep kialakításának programjába. A hely még nincs kijelölve, Csengele erre alkalmatlannak is tartja magát, ezért mások jóindulatától függ majd, hogy hová is hordják a falu szemetét. A legalkalmasabb helyre az európai normák szerint engedélyeket, és különböző vizsgálatokat végeznek majd az arra illetékesek, azért is váiják ezt a csengeleiek, mert a javarészét ennek a munkának az állam pénzéből fedezik. Kicserélték az iskolai fűtőrendszert. Eddig drága volt, remélik, most már ha olcsóbb nem is, de elfogadható ára lesz a melegnek. Kiderült, hogy a parkolók se maradtak a régiek, szebbek, jobbak lettek. Bevezették a használható telefont a faluházba, az óvodába, az egészségházba és a volt pártházba. Az utcai lámpákat is cserélték, szám szerint 38 darabot. Mindent összevetve, eddig az úgynevezett beruházásra és fejlesztésre több mint hétmillió forintot költötek. (Az utóbbi három évet egybe véve csaknem 33 millióra rúg ez az összeg.) Elhangzott, hogy a falu fejlődésére szánt forintok előbb vagy utóbb megtérülnek, hiszen cél, hogy a jövőben olyan emberek éljenek a faluban, olyan gyerekek tanuljanak az iskolában, akik elsajátítják az európai normákat. M. I. Krimit ír az irodalom, önti a tévé, és krimit ír az élet. Melyik volt előbb? A tyúk vagy a tojás? Szokott adni olyan eseteket a valóság, amilyeneket emberi elme kitalálni nem tudna. Egy híján tiz éve annak a borzalmas tragédiának, ami a csengelei Kelőpatak melletti tanyában történt. Kilenc ember pusztult bele az égésbe, és két magzat. Mintha az utolsó szegedi boszorkánypör rémséges máglyája tért volna vissza a Forgó-tanyába. Nem túlzás azt írni, hogy embereket égettek. A robbantások, alvilági leszámolások naponként ismétlődnek, és biztosan nem ezt a sorsot érdemelné minden vesztes, de itt ártatlanok pusztultak el. Egyetlen kalahüttyös ember volt a pokoli parádé parancsnoka. Kocsival rabolta el egykori élettársát, megerőszakolta, pisztollyal lelőtte, aztán magával is végzett. De előtte lángot dobatott a tanyára. Molotov-koktélnak mondja a borzalmak tudománya, benzinespalackok száját ronggyal tömték tele, meggyújtották, és ahol leesett, szétfolyt az égő benzin. Két fia, és börtönbéli cimborája segített neki. Unokája is benn volt, és nagyobbik fia - a Sárga ördög - ikerterhességgel várandós élettársa is. Közel egyhónapi kínok után mentette meg a halál... Annak idején megkérdeztem mindazokat, akik tettek vagy éppen nem tettek a szerencsétlenek érdekében. Hajnali négy óra lehetett, amikor az automata biztosíték lecsapásával jelt adott Hajagos Tóth Imre a támadásra. Bent aludt a huszonegy éves Tarjányi István, és a tizenhat éves Kormányos Zoltán is. ők baj nélkül ugrottak ki az ablakon, de a többieket már csak megégve tudták kicibálni. Ketten mindjárt meghaltak, az epilepsziás rohamot kapott kislány, és a nagyon idős nagymama. A többiek a szomszéd tanyába, Olajos Ferencnéhez vonszolták magukat. Aki gyermekét vitte, égett húsába mélyedtek ujjai... A gátőr ment el telefonálni. Neki csak vízügyi telefonja volt, és nem jutott eszébe, hogy Jászszentlászlón olyan gátőr is lakik, akinek polgári készüléke is van. Először a tanyához futott ő is, de az akkor már porig égett. A téeszmajorban friss volt a krosszbár, és éppen nem működött. Annyira új volt, be volt zárva, az éjjeliőr hiába látta a tüzet, nem fért hozzá. A faluban lévő segélykérő telefonon szólhatott a gátőr a mentőknek. Almos hang kérdezte volna ki apróra, de belekiabáft: ég a ház! Hányan vannak benne? Nem tudom! Sokan! Azonnal jöttek, de nem tudhatták, mennyi a sok. Csak egy kocsit küldtek, orvos nélkül. Ők riasztották a falu orvosát, és kértek erősítést. A technika „szédületes gyorsaságával" a négykor megégett emberekkel nyolc óra után már Szeged utcáin robogtak a mentőautók... Bementem annakidején a másik szomszéd tanyájába is. Hallaniuk kellett. Nem hallották. Altatóval aludtak. Vagy hallották, de nem merték meghallani? Nem működött tehát a technika akkori legújabb vívmánya, és már nem működött a tanyaiak hagyományos szolidaritása se. A Délmagyarország az első híradást másnap, 1988. augusztus 16-án adta: „Négy halott Csengelén. Megdöbbentő tragédia" címmel. Ahogy az éppen zajló olimpiáról érkező hírekben naponta gyarapodott az aranyérmesek száma, úgy szaporodott emitt a halottaké. Tulajdon szememmel a templom előtti fekete táblán láttam a szerencsétlenek listáját, egyre több kereszttel jelölve, ki halt meg közülük... Az újkori, tanyai Trója tragédiája az egykori élettárs, és későbbi áldozat Csányiné Erzsike körül kirobbant ostoba féltékenység miatt történhetett. Két gyermeke is a tanyában aludt, egyik megmaradt, és valahol Kecskemét környékén él... Körbejártuk most is a leégett tanyát. Csikófarkkóró, vaddohány, kiszáradt hat ecetfa és szarkafészek őrzi. Földre szállt mestergerendája, megégett szarufák, elszenesedett ajtófélfák jelzik a romlást. A kilenc évvel ezelőtti borzalmak tanyáját. A romok tetején is kihajtott már a gaz... Kilenc áldozatról adott hírt a Délmagyarország. Tűzhaláluk ellen nem volt orvosság. A magzat-ikreket, azt hiszem, nem számolták bele... Móricz Zsigmond írt hajdanában egy elbeszélést. Barbárok volt a címe. Borzalmas tartalma ehhez képest limonádé. Acs József Iparosok • Munkatársunktál A csengelei önkormányzatnál 65 vállalkozót tartanak nyilván. Nagyrészük a mezőgazdaságban dolgozik, számszerint 27 fő foglalkozik állattartással vagy növénytermesztéssel. A gazdálkodók után a fuvarozókból és a vendéglátókból van a legtöbb a településen. Csengelén nyolcan vállalnak áruszállítást, s nyolcan látják el a lakosságot étellel, itallal és különféle használati tárgyakkal. A harmadik helyet az építőiparban dolgozók foglalják el. A településen öten építenek új házakat. Két-két fő dolgozik autószerelőként, fodrászként és üzletkötőként. A csengelei életet ezenkívül egy-egy gyógyszerész, fakitermelő, esztergályos, autófényező, kőfaragó, pálinkafőző, vagyonőr, benzinkutas, terményőrlő és tejbegyűjtő teszi könnyebbé. Mivel faluhelyen általában mindenki foglalkozik mindennel, nem kizárt, hogy a polgármesteri hivatalban lajstromozott iparosok mellé még fölzárkóznak néhányan, akik megjavítják otthon a bojlert, összehegesztik a fóliavasakat. Ezért ne érje szó a ház elejét. Népfőiskola • Munkatársunktól A közelmúltban robbant „genetikai bomba". Dolly, a skót „műbirka" indította a zsombói népfőiskola hallgatóit arra, hogy a klónozás eddigi eredményeiről, jelenéről és várható jövőjéről részletekbe menően érdeklődjenek. Szabad János, a szegedi orvosegyetem professzora tizenhat éve rendszeresen tart itt nagy érdeklődés mellett genetikai előadásokat, tehát ezúttal is őt kérték fel előadónak. December l-jén, hétfőn, a Wesselényi iskolában, őt követően - szintén visszatérőként - Szabad Gábor a sziklamászás gyönyörűségeiről vetít diafilmeket. Könyörtelenek • Munkatársunktól A kiadó egy ablaküveget is adhatott volna a Könyörtelenek című kisregényéhez. Mert ebben a műben minden átlátható. Hiába az fró (B. Csi Simon) praktikája, Szeged átkeresztelése Szögőre, a cukrászcsalád vendéglőssé degradálása, a Könyörtelenek című fikció középpontjában bizony a Z. Nagy ügy áll. Ismerős a helyszín, ismerős a történet, tulajdonképpen felesleges is lenne szót pazarolni rá, ha a végkifejlet követné a valóságot. De nem követi. Sőt, előáll egy új, a közvélemény előtt ismeretlen megoldással. Ezek szerint a családot nem az a bizonyos szerb zsoldos öli meg. Hogy kicsoda? Legyen ez meglepetés. A regénybeli Szögő egyébként a délszláv háború egyik kulcsvárosa, katonaszökevények mentsvára, csempészek találkahelye. A Könyörtelenek olvasója akarva-akaratlanul zavarba jön, hiszen a könyvlapokról ismerősök üdvözlik, amiért ő még az idegeneknek is visszaköszön. Igaz, a mű szerzője szerint a hasonlóság élő személyekhez csupán véletlen. De ebben a fondorlatokkal teli világban már a véletlenekben sem tudunk hinni állítja a volt szegedi szerző kisregénye beharangozójaként s ajánlja unaloműző olvasmányul.