Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-28 / 278. szám

6 HAZAI TÜKÖR PÉNTEK, 1997. NOV. 28. • Kötelező biztosítás Bonyolódó tarifák • Munkatársunktól Részletesen is foglalkoztunk szerdai lapunkban a kőtelező gépjárműfelelősségbiztosítás rendjének és díjtételeinek változásaival. Szóvá téve azt is, hogy az új rendszer igen csak bonyolult, mi több szinte már átláthatatlan. Úgy tűnik, valóban (gy is van, hiszen a nyolc biztosítótársaságra vonatkozó, több száz oldalt kitevő táblázatok „olvasata" sem egyértelmű. Az Argosz Biztosító Rt. megyei vezetője, dr. Matusovits Tamás hívta fel figyelmünket arra, hogy a társaságuk esetében szerepeltetett egyik adat nem helytálló. Nem igaz, hogy csak a negyven év feletti ügyfeleinek nyújt kedvezményt az Argosz. Az ő díjképzésükben ugyanis az szerepel, hogy magánszemélyek esetében „a nem budapesti, legalább 24 éves" ügyfél megkapja a maximálisan engedélyezett 5 százalékos kedvezményt. Kivétel ez alól, aki sportautót szeretne kötelezően biztosítani, neki ugyanis nem jár a kedvezmény. A fővárosi ügyfeleknél viszont az alapdíjat számolja az Argosz, ezzel is kifejezve azt, hogy a vidék biztositója kfván maradni. Az ÁB-Aegon területi igazgatója. Fodor Jánosné is „árnyalta" körképünket. Társaságuknál is bonyolultabb módon és kissé másként számolják a díjakat, mint ahogyan mi értelmeztük. A valóságban nem egységesen a negyven év feletti vezetők kapnak kedvezményt, hanem a budapesti és vidéki nagyvárosokban (többek között Szegeden) élő ügyfeleik közül a 35 évesnél, míg egyéb vidéki városokban lakók közül a 25 évesnél idősebb vezetők kapnak 5 százalék engedményt. Akik nem férnek bele a két kategóriába, azoknak az alapdíjnál 5 százalékkal magasabb tarifát számolnak. Priusz és adatvédelem • Budapest (MTI) Bár a tulajdon elleni bűntettek, illetve orgazdaságnak minősülő szabálysértés esetén erre a jogszabály lehetőséget ad - a célhozkötöttség hiánya miatt - a bűnügyi nyilvántartásból még a rendőrségi szabálysértési hatóságnak sem adható információ az érintett előéletéről. Egyebek között ezt tartalmazza az adatvédelmi biztos ajánlása, amelyet egy állampolgári beadvány kivizsgálása alapján fogalmazott meg. Mivel a jogszabályok ellentmondásosan szólnak a kérdésről, az ombudsman felhívta a rendőrség figyelmét arra, hogy a büntető ügyekben eljáró nyomozó szervek az irategyüttes részeként ne adják át a szabálysértési hatóságoknak az érintett által korábban elkövetett bűncselekményekre vonatkozó - általuk egyébként jogszerűen kezelt adatokat. Az országos rendőrlőkapitány az ajánlásban foglaltakat elfogadta és egyetértett azokkal. • Hajdú János képviselő esete Autójának tolvaja ütötte el • Budapest (MTI) A BRFK sajtóügyeletese csütörtökön reggel arról adott tájékoztatást, hogy szerdán éjszaka egy gépkocsitolvaj miatt agyrázkódást szenvedett Hajdú János Csongrád megyei országgyűlési képviselő. Hajdú Budapesten, a II. kerület Páfrány utca egyik háza előtt járó motorral állította le Audi 6 tfpusú sötét zöld színű V 08581 forgalmi rendszámú autóját. Kiszállt a kocsiból, hogy kinyissa a garázskaput. Eközben észlelte, hogy ismeretlen tettes beült az autóba, és elindult vele. Visszarohant és a gépkocsi bal első ajtaját feltépve meg akarta akadályozni a tolvajlást. A nagy sebességgel induló autó azonban elsodorta, elesett, beverte a fejét és eszméletét vesztette. A rendőrség nyomozást rendelt el az ismeretlen autótolvaj kézrekerítésére. Egy szemtanú szerint az autótolvaj mintegy 22 éves rövid hajú férfi volt. A János Kórház traumatológiai osztályára szállított Hajdú János agyrázkódást szenvedett, de a kórház információja szerint a körülményekhez képest jól érzi magát. Műtéti beavatkozásra nem került sor. A beteget egyelőre megfigyelés alatt tartják. • Negyvenöt éve van Béke-barlangunk Himnusz az alvilágból • A politika víz alá nyomja a szakmát? Zátonyon Bős-Nagymaros hajója A Magyar Mérnöki Kamara válasxtmánya a Duna, Pozsony-Budapest közötti szakaszával kapcsolatos kérdéseiről határozatot fogalmazott meg. Ebben azt szorgalmazza, hogy a hágai döntés szellemében szakmailag korrekt, gazdaságilag és politikailag elfogadható megoldás szülessék a két ország között. Felajánlják, hogy szükség esetén ad-hoc bizottsággal segítik az eredményes munkát. Hajózni pedig kell! - állítja az ókori mondás. Ennél fontosabb jelszó már csak egy akad mifelénk: Politizálni pedig kell! Ez már a jelen, az elmúlt évtized, a ma. Lásd: a bősnagymarosi vízlépcső körüli huzavona. A hágai döntés óta - amire egyes politikusok teljes erővel rácsodálkoztak, jé, a szlovákoknak is akad némi igazuk az ügyben - eltelt két hónap, és gyakorlatilag semmi nem történt. Illetve: Nemcsók államtitkár keddi kijelentése, miszerint a nagymarosi helyett két kisebb erőművet kellene építeni, még a kormánypártok között is tányércsörgést eredményezett. Szóval, megint politika. Pedig a történetnek vízépítői, hajózási kérdésekről kellene szólni. De ki beszél itt erről? A Magyar Mérnöki Kamara, ám őt eddig kihagyták a játékból. A kamara választmányá:iliti egyelőre „fél árbocon nak nyilatkozatából kicsendül, hogy a nagy politizálás közepette ideje lenne már a szakma véleményére is figyelni egy kicsinykét. Dr. Kováts Gábor vízgazdálkodási szakmérnököt, az or-j szágos kamara alelnökét kérdeztük a témában. • A természetesnek az tűnne, hogy egy ilyen kérdésben kérjék az önök véleményét, és ne ajánlkozniuk kelljen. Nem így gondolja? - A kamara egyesületként alakult meg '89-ben és már ekkor, az első perctől kezdve foglakozott a vízlépcső ügyével - válaszolta az alelnök. - Folyamatosan jeleztük a szakmai buktatókat. Napilapokban, szakmai újságokban ezek meg is jelentek, és körülbelül itt véget is ért a dolog. • A kezdetek azonban a '70-es évekre nyúlnak viszsza. Akkor szakmai kérdésként kezelték az ügyet? - Ez soha nem lehetett pusztán úgy kezelni, hiszen több országot érint, és mert a pártállami időkben a pártbizottságokon dőltek el a dolgok. Az viszont nem igaz, hogy a szovjetek erőszakolták ránk a dunai vízlépcsőt, sokkal korábban felvetődött ennek a gondolata. A kamara egyébként akkor kezdett igazán foglalkozni a kérdéssel, amikor felvetődött, hogy felbontjuk a szerződést, a szlovákok pedig megépítik a C-variánst. Nos, ez a legrosszabb megoldást jelentette a számunkra. Azt javasoltuk '93-ban, ne azon vitatkozzunk, hogy mit kelmüködik. (Fotó: Karnok I lett volna tenni a '70-es években, hanem induljunk ki a jelenlegi helyzetből, és nézzük meg, mi lenne a legésszerűbb megoldás szakmai, gazdasági, politikai szempontból. Ha akkor Bős Dunakilitivel beindul, a szlovákok bizonyára belementek volna, hogy a nagymarosi mű ne épüljön meg. • És ez megoldotta volna a hajózás kérdését is? - Önmagában nem, mert duzzasztás nélkül az nem megy és hagyományos szabályozással, vagyis a meder szűkítésével sem. A Duna nemzetközi vízi út, azokat az országokat, amelyek a maguk területén kiépítették a rendszereket, egyáltalán nem érdekli, hogy a magyarok és a szlovákok hogyan oldják meg a kérdést, de oldják meg. Mert ők 150-200 kilométeres szakaszon kénytelenek korlátozottan használni a folyót. Hozzá kell tenni: a vízi közlekedésnél környezetbarátabb nincs, miként a vízi energiánál környezetbarátabb energia sincs. • A hágai döntés sokaknak csalódást okozhatott, mert a környezetvédőknek megválaszolta, nincs katasztrófahelyzet a térségben; a '77-es szerződés érvényes még akkor is, ha bizonyos kérdéseket ma már másképpen kell értelmezni. És folytatódik a topogás... - Egyes politikusok ma is képtelenek elszakadni korábbi gondolataiktól, érzik a választások közeledtét, mondják a magukét vélekedett dr. Kováts Gábor. - Az országos kamara nem akar abban állást foglalni, hogy hol épüljön vízlépcső, mi legyen a pontos műszaki megoldás. Csak annyit kérünk, olyan szakértőket alkalmazzanak a kérdés eldöntésénél, akik valóban annak tekinthetők a kamarai törvény szerint. És még azt kérjük, hogy most, egyszer, végre a szakértelemé legyen az első szó. Létrehoztunk egy bizottságot, amely a vízlépcső témakörében érintett négy tagozat által delegált kiváló szakemberekből áll. Felajánljuk Nemcsók államtitkár úrnak a segítséget. Ha továbbra is mozgalmi, politikai érdekek dominálnak, akkor a közvélemény ismét félre lesz tájékoztatva, a dolgok pedig nem haladnak előre érdemben. Művészek, operaénekesek írnak alá nyilatkozatokat, hogy tiltakoznak a duzzasztó építése ellen. Én soha nem venném a bátorságot, hogy opera-kritikát írjak. • Van-e konkrét javaslata a kamarának a megoldást illetően ? - El kellene érni Dunakiliti üzembe helyezését, mert a vízkormányzás egyik lényeges létesítménye a magyarok kezébe kerülne, így lehetne megoldani a Szigetköz vízpótlását is. Meg kell oldani a Duna hajózhatóságának kérdését, és ehhez egy valahol beépített vízlépcsőre lenne szükV. Fekete Sánder A nyíregyházi városi televízió, összefogva a barlangkutatókkal, filmet forgatott az aggteleki Béke-barlangban, föltalálásának 45. évfordulójára. Segítségül hívták az akkor még fiatal és meg nem értett fölfedező, azóta viszont emeritus professzorrá lett, és többszörösen kitüntetett szegedi Jakucs Lászlót is. A film ősbemutatóját - hiszen még a nyíregyházi nézők se láthatták - a zsombói Wesselényi Népfőiskolán tartottak. Most láttuk, miért nem láthattuk ezt a földalatti gyöngyszemet, amikor néhány évvel ezelőtt kétnapos barlangbejárásra mentünk Aggtelekre, ugyancsak Jakucs Lászlóval. Bár körülbelül olyan hosszú, mint a régtől fogva ismert és látogatott Baradla-barlang, még mindig járhatatlan. Igaz, asztmás betegek kezdetektől fölkeresik gyógyulás céljából a jósvafői kijárathoz közeli szakaszát, és már nem kötélen eresztik le őket, és húzzák föl, hanem lépcsőkön közlekedhetnek, de a többi részen a földalatti tavakká szélesedő patakvízzel, sárral, úttalan utakkal kell megküzdenie, aki mégis rászánja magát. A fölfedezés öröme azonban nem kopott negyvenöt év alatt. És a küzdelme se sokat. Haszna azonban kimondhatatlan ennek az áldatlan-áldott állapotnak. Ártó kezek nem rongálták, ősemberi füstök, későbbi fáklyakormok se hagytak nyomot. A maga gyönyörűségében pompázik változatlanul. Még igazgatója volt az aggteleki barlangkincsnek Jakucs László, amikor a híres természetfilmes Kollányi Ágoston filmet forgatott a Baradlában. Beleivódott az a rettenetes igyekezet, amivel az előkészületek jártak, hiszen a „bekábelezés" ellen is tiltakozott az alvilági természet, és rémisztette az akkori árakon is millió fölé futó költségek emléke is. Kifejezhetetlen előnye a nyíregyházi vállalkozásnak, hogy barlangászok a filmcsinálók is. A Kollányifilm szép díjai nyert annakidején az itáliai Bariban, mi jó szívvel fölajánlottuk, elmegyünk tapsolni oda is, ahol ezt tüntetik ki. A film is gyönyörű. Patyolatfehér paplanok, csillogó csipkék, tünemény fűrészfogak, cápafejek, sasmadarak, anyósnyelvek, csurgásos oszlopok minden mennyiségben, szűzi tisztaságban. Kristálytiszta, tehát átlátszó víztükrök duplázzák a látványt. Előkelő látogatók helyett barlangászruhába bújtatott emberek adják a staffázst hozzá, akik szűk vájatokon is átküzdik magukat, és természetesen a kamerát is, de éppen ez nem látható, mert az önmagát képbe foglaló ketyerét még a leghalszeműbb technika se kínálja hétköznapi használatra. A szakértelem alázatot is ad: a kutató tudomány ajándékának nevezik a közben világörökség részévé lett Békebarlangot. Amikor minden hivatalos ellenkezés dacára, magukat a szó legszorosabb értelmében ürgehúson táplálva mégis bejutottak - 1952. július 25-én -, mindjárt lettek tanácsadók, akik szívesen vették volna, ha Sztálin, Rákosi vagy más atyánk és vezérünk lett volna a névadó. A békeharcnak is megfelő, de minden pillanatnyiságot mellőző, vágyainkban tiszta és örökéletű Béke-barlang lett belőle, így eddig megúszta az át- meg átkereszteléseket. És, nem győzzük hangoztatni, az emberi rombolást is. Fölmerül azonban a kérdés minduntalan: szabad-e befőttként konzerválva eltenni az utókornak, ami jog szerint már nemzedékünket is megilleti? Ha csak velünk született egoizmusunkra hallgatunk, akkor is azt mondjuk, lehetni lehet, de nem lenne szabad. Amíg azonban megteremtődik a világ szeme elé bocsátás minden föltétele, közvetítőnek itt van a film. Ismételjük, a nagyszerű film! Látványt is, érzelmeket is tud sokszorozni a tavak tükrözési törvényei szerint is, és méltó emléket is állít a fantasztának titulált, támogatásoktól akkor még elzárt Jakucs professzornak. Aki vallja ma is, még legalább három párját lehetne fölfedezni az eddigi kettőnek, ha pénz lenne rá. A világörökség várjon még a következő évezredre! A pár éve tiszteletbeli barlangkutatóvá avatott zsombóiak mindenestre elismerésüket küldik a nyíregyházi alkotóknak, miközben gratulálnak a fölfedezőnek. Horváth Dezső Az aggteleki Béke-barlang egyik gyöngye. (DM-fotó)