Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-25 / 275. szám

4 KRÓNIKA SZERDA, 1997. Nov. 26. A gyűjtőszenvedély éltes korban sem hagy alább. (Fotó: Gyenes Kálmán) A Juhász Gyula Műve­lődési Központ 25 éve alapította meg a Kossuth Lajos sugárúti idősek klubját, melynek 130 ál­landó tagja van. Akik te­hetik, szívesen gyűlnek össze egy kis beszélgetés­re, irodalmi előadásokra vagy estébe nyúló kár­tya- és sakkpartikra. A Dugonics mozi épületében szakkörök, kiállítások és rendezvények várják az idősebb korosztályt. A hétköznapokon nyitva tartó klubot előszeretettel ke­resik fel a társaságot kedvelő és alkotni vágyó nyugdíjasok - tudtuk meg dr. Juhász Má­ria klubvezetőtől. Évente 2-3 alkalommal rendeznek külön­féle kiállításokat a tagok munkáiból. A tárlók festmé­nyekkel, dísztárgyakkal és fá­ból készített eszközökkel tel­nek meg. A minap az idősek által gyűjtött tárgyakból és eszközökből álló kiállítást te­kinthettek meg az érdeklődők. A „hobbi-tárlaton" megtalál­ható volt az utazási prospek­tusoktól és a telefonkártyáktól kezdve az első világháborús lövedékekből készített dísz­tárgyakig és a csigákig szinte minden. A klubban kézimunka szakkör is működik, ami 1995-ben, a harmincéves év­fordulón felvette alapítójának, Kiss Ferencnének nevét. Az alkotó munkák mellett a höl­gyeknek jógatanfolyamokat indítanak, a férfiaknak pedig esténként kártya- és sakk­partikat rendeznek. A klubta­gok havonta egyszer felkere­sik a környék gyógyfürdőit, s az ország fontosabb történel­mi emlékhelyeit és tájvédelmi körzeteit. A magányosokat hét éve várja a „Legyél a bará­tom!" társkeréső-klub, ahol kéthetenként pénteken zenés műsorral próbálják feledtetni az egyedüllétet. A Tiszavirág népdalkör már több megyei rendezvényen is részt vett, s tavaly egy országos megmé­rettetésen ötödik helyezést ért el. Szavalóversenyeket szer­veznek, ahol a neves költők művei mellett az idősek saját verseiket is előadják. Az ama­tőr színtársulatuk a fontosabb ünnepeken műsorral kedves­kedik a tagoknak. Csütörtö­könként pedig magyar filme­ket vetítenek. A klub ad helyet az orszá­gos klubszövetség Csongrád megyei rendezvényeinek és fórumainak. Határon túli kap­csolataik is vannak, így rend­szeresen találkoznak az erdé­lyi magyarrégeni és a vajdasá­gi omoravicai barátaikkal is. K. T. • Munkatársunktól Csongrád megye köz­gyűlése csütörtökön délelőtt 9 órától tartja soron követ­kező - közmeghallgatással egybekötött — ülését Szege­den, a Rákóczi téri székház Megyei közgyűlés Csongrád termében. A sze­mélyi kérdések és a szako­sított szociális ellátásokról szóló rendelet módosítása után a szegvári műemlékin­gatlan használatáról, a csongrádi szociális otthon átvételéről, illetve a makói kórház tulajdonjogáról lesz szó. Közmeghallgatás kereté­ben vitatja meg a testület a megyei önkormányzat 1998. évi költségvetési kon­cepcióját. • 75 éve Eredménytelen magyar-cseh tárgyalás A magyar-cseh tárgya­lások politikai és jogi ré­szét csütörtökön ered­ménytelenül fejezték be. A múlt évben folytatott gaz­dasági tárgyalásoknak po­zitív eredménye csupán egy adminisztratív egyez­mény volt, amely a fennál­ló behozatali és kiviteli korlátozások szem előtt tartásával szabályozta a cseh koksznak magyar liszt ellenében való kivitelét. A kereskedelem és politikai kérdések szabályozására vonatkozó tárgyalások a múlt évben nem jutottak túl a kezdeti időszaknál, de az előmunkálatok hozzájá­rultak a most elért eredmé­nyekhez. (1922) • 50 éve Gárdonyi bemutató Huszonöt éve, hogy Gárdonyi Géza meghalt. A Szegedi Nemzeti Szín­ház ez alkalommal az „Annuska" című életképét mutatja be, ami ismételten csak azt bizonyltja, hogy a Nemzeti Színház műsor­politákája nem jó, pedig Szirmai Rezső rövid és pontos útbaigazítást ad ez ügyben: Bármely irodalmi mű célja és lényege csak az lehet, hogy gyönyör­ködtetve jobbá igazítsa az emberi lelket s szellemet. Ha ezeket a szempontokat tartja szem előtt a színház, úgy nem kerül közönség elé az „Annuska". (1947) • 25 éve Érkezik az olaj Tegnap megérkezett Százhalombattára a Barát­ság II. vezetékben a kő­olaj. A vezeték hazai sza­kasza - Fényeslitkénél lé­pi át a magyar határt ­kétszáznyolcvanhét kilo­méter hosszú. A Szovjet­unióból érkező kőolaj ezen a vezetékrendszeren, valóságos olajfolyón érke­zik Százhalombattára. A Barátság II. vezetéken ér­kező kőolajat feldolgozó, évi hárommillió tonna ka­pacitású üzem Százhalom­battán november l-t tisz­teletére elkészült. (1972) Lomtalanítás Újszegeden • Munkatársunktól A Városgondnokság lom­talanítási akciót szervez Új­szegeden november 28-a és 30-a között. Az alábbi he­lyekre kirakott konténerekbe tehetik a háztartási hulladé­kot és a feleslegessé vált tár­gyakat: Alsókikötő sor 10., Alsó kikötő sor-Akácfa be­kötő út, Lövölde utca 169., Lövölde utca vége-Új Sző­regi út kereszteződése, Vad­rózsa sor-Kertész utca, Ker­tész utca-Füvészkerti utca, Kendergyári utca 27., Ho­morodi utca sarok, Töltés utca-Műhely utca, Töltés utca-Vas utca, Derkovits fa­sor 47. és Töltés utca-Pán­cél köz sarka. A hulladék el­szállításáról a Környezet­gazdálkodási Kht. gondos­kodik. Véradás a Tabánban • DM-információ A Tabán Családsegítő Közösségi Házban - Ke­reszttöltés utca 13. - véradó nap lesz holnap, 10 és 15 óra között. A véradóknak vas­koleszterin-vércukorszint mérettetésére is lehetőségük lesz. • Kiállítás az idősek klubjában A második otthon A NYUGDÍJASOK PÁRTJA 17-től 18 óráig in­gyenes jogi tanácsadást tart a Teleki utca 3. szám alatt. Ügyvéd: dr. Sebő János. DR. MÉCS LÁSZLÓ, a 12­es választókerület (Móraváros, Béketelep) képviselője a pol­gármesteri hivatal főépítészé­nek közreműködésével 18 órá­tól, a Déri Miksa szakközépis­kolában (Kálvária tér) lakossá­gi fórumot tart. Téma: a ruha­gyári tömb részletes rendezési tervének módosítása. HOLNAP DR. BÁLINT JÁNOS, a szocialista párt jogtanácsosa 15 és 16 óra között ingyenes jogi tanácsadást tart Szege­den, a Szilágyi u. 2. II. em. 204-es szobában. KATONA GYULA, a 13­as választókerület (Móravá­ros) képviselője fogadóórát tart 17-től 18 óráig a Móravá­rosi Római Katolikus Közös­ségi Ház könyvtárában (Kál­vária tér). DOBÓ JÁNOS, a 21-es vá­lasztókerület (Északi város­rész) képviselője fogadóórát tart 17 órától a Kodály Téri Általános Iskolában. GILA FERENC, a 24-es választókerület (Petőfitelep, Baktó) képviselője fogadóórát tart 17 órától a Lidicei Téri Általános Iskolában. A POLGÁRI SZEGE­DÉRT EGYESÜLET szociá­lis választóirodái működtet 17 és 18 óra között a Dózsa György utca 2. szám alatt. Te­lefon: 310-490, 486-356. Dlusztus Imre Barcs Sándor 1989. július 25. Magda asszony fogadott, váltottunk néhány szót a nyaralásról. Barcs Sándor elegáns nyári ruhában söp­rögetett a szobájában. Meg­nyugtató látvány volt. *- Sanyi bácsi, én már lassacskán hozzád öreg­szem, hiszen ahogy (rom meg kutatom, átélem veled az életedet. Sokat is tudok. Megértem, hogy valaki ve­zető újságíróként miért lesz politikus, azt is, hogyan ke­rül a foci vonzásába. De ho­gyan csöppentél a Balneoló­giai Társaságba? - 1957-ben megjelent ná­lam egy küldöttség. Dr. Don­gó Pál, pénzügyminisztériu­mi tisztviselő a HNF I. kerü­leti bizottságának legaktí­vabb tagja, dr. Papp Ferenc műegyetemi geológus pro­fesszor, dr. Schulhof Ödön híres reumatológus, dr. Frank Miklós, aki a Horthy­rendszerben a Magyar Bal­neológiai Szövetség főtitkára volt, dr. Székely Miklós bal­neoiógus és reumatológus és még valaki, akire nem em­lékszem. A képviselői foga­dóórámra jöttek el. Elpana­szolták, hogy Magyarország aranya, a gyógyvíz, vész­helyzetben van. - Gondolom, ezt te az újszülött tájékozatlanságá­val hallgattad? - Úgy. Én azt hittem, gyógyvizeinkkel minden rendben van, a keserűvize­inket Japánban is isszák. Tévedtem. A küldöttség tagjai elmesélték, hogy a Horthy-rendszerben úgy védték például a világhírű keserűvíz forrásait, hogy három eszmei gyűrűt jelöl­tek ki a kutak körül, s a har­madikba már csak meghatá­rozott számú és öltözetű ember tehette be a lábát. Te­hát adva van egy értékes kút, ezt védik, és a közelébe csak fertőtlenített ruhába öl­tözött egyén mehet. Ehhez képest akkor, 1957 február­járól van szó, a források kö­zelében a termelőszövetke­zetek trágyadombja díszlik. - A Horthy-rendszerben a napilapokban meg a mo­zikban hirdették a Ferenc József- vagy a Hunyadi Já­nos-keserűvíz gyógyhatását. Százezrek itták az egész vi­lágon. - De hallgass tovább! Rábasömjénben, ahol olajat kutattak, de forró gyógyvi­zet találtak, egyszerűen el­folyik a víz a semmibe. Nemzetközi összehasonlítás adatai alapján megállapítot­ták, hogy Európában ásvá­nyi sóban ehhez foghatóan gazdag gyógyvíz nem for­dul elő. A gyógyvíz olyan, mint a szén. Ha kibá­nyásszák, elfogy, bezárják a bányát. Ember elleni vétek elfolyatni ezt az értéket! Sőt Isten elleni vétek. - A küldöttséget meg­hallgattad. Mit tettél ez­után? - Fölhívtam Erdei Feren­cet, aki akkor a HNF főtit­káraként dolgozott. Feri ilyen ügyekben mindig nagyszerű partner volt. A természetünk különbözött, meg kell mondanom, hogy sohasem szimpatizáltam ve­le, de elismerésre méltóan kiállt ügyek mellett. El­mondtam neki, hogy mi a gond. Fogadott, és már so­rolta is a teendőket: alapít­satok balneológiai bizottsá­got, én is elmegyek az ala­kuló ülésre, a népfront se­gít, határozatot hozunk, föl­hívjuk a kormány figyel­mét! így is történt, minden hónapban összeültünk, leír­tuk a magunkét, és elküld­tük az állásfoglalásainkat a két ipari minisztériumba meg az egészségügyi tárcá­hoz. Nem történt semmi. Pedig Erdei is fölemelte a telefont, s neki elég nagy te­kintélye volt. - Te is telefonoztál? - Fűhöz-fához. És száj­tátva tapasztaltam, hogy (XVIII.) minden ilyen jellegű telefo­nomat a legnagyobb ellen­szenvvel fogadták. Molnár Margit készített velem erről egy hosszú interjút valeme­lyik gyógyfürdőben. Nem adta le a tévé. - A többiek is harcoltak? - Persze, mindenki a ma­ga területén. De a legtöbbet én tehettem volna, hiszen én voltam a képviselő. Egy ku­tató vagy egy orvos semmi­féle hatalommal nem ren­delkezik. Ezért is kerestek föl engem. - Véleményed szerint miért fogadták ilyen ellen­ségesen a javaslatokat, a te­lefonjaidat? - Volt akkor egy sokat, sokfelé elmondott hipotézi­sem. Magyarországon min­dent nagyon nehéz elintéz­ni, ami nincs a párt vagy a kormány programjában. Egyáltalán, a legnehezebb dolga annak van, aki jót akar tenni ennek az ország­nak. Nos, a gyógyvíz egy­szerűen nem szerepelt sem­miféle napirenden. Ilyen helyzetben mindenki csak nyűgnek tekintette. - Mi volt hát a teendő? - Miniszterelnökkel, mi­niszterekkel folytatott hosszú tárgyalások követ­keztek. Kiléptünk a HNF­ből és létrehoztunk egy tár­caközi bizottságot. - Kinek-minek a felügye­letével? - Az Egészségügyi Mi­nisztériuméval. Ott aztán ezzel együtt fölállítottak egy gyógyhelyi és üdülésügyi főosztályt is. - Ez ma is megvan? - Igen, de úgy tudom, külön intézet lett belőle. - Szóval, beindult a fő­osztály és a tárcaközi bizott­ság. - Mindig igyekeztünk a legidőszerűbb és a legsürge­tőbb témákat tárgyalni. Ezek aztán kapcsolódtak a Minisztertanács ügymeneté­hez. Dongó Palit, aki az ügy megszállottja volt, áthozat­ták a pénzügyből ide, az egészségügyhöz. Fantaszti­kus munkát végzett! A nya­kába vette az országot, járta a gyógyforrásokat, a taná­csokat, a kórházakat, beszélt minden érintettel, orvosok­kal, tanácselnökökkel, hin­tette az igét. - Mi lett a rábasömjéni vízzel? - Ez az a ma már neveze­tes sárvári víz. Először is el­dugaszoltuk a forrást. Az volt ugyanis a határozott el­képzelésünk, hogy az elfo­lyó vizeket mindenekelőtt megmentjük, tehát nem en­gedjük elfolyni. Fel is térké­peztük őket. A második lé­pésben parnereket kerestünk a hasznosításra. Ehhez per­sze felvilágosító munkát kellett folytatni. Zalakaro­son, Bükyfürdőn, Gyulán és másutt ennek hatására bőví­tették ki a gyógyvíz haszno­sítására az üdülőhelyet. Én meg a nemzetközi kapcsola­taimat fölhasználva külföl­dön igyekeztem eladni a gyógyvizeinket. Óriási si­kerrel. Jött a finn szakszer­vezeti szövetség, a TUL. Nyolcszáz ágyas szanatóriu­mot terveztek, de amikor meglátták a rábasömjéni pusztát, akkor elálltak a tervtől. Ugyanígy jártam a keresztes Bayer céggel és a kanadaiakkal. - A Bayerrel hogyan jöt­tél össze? - Egy parlamenti képvi­selőtársamon keresztül, akit az IPU-ban ismertem meg. Elmondtam neki, hogy ez a gyógyvíz mire jó. A női be­tegségeknél valóságos cso­daszer, különösen a petefé­szek-gyulladásra hat kitűnő­en. Kisütöttük, hogy akkor olyan nagyvállalatot kell ke­resnünk, amelynek van pén­ze, és sok nőt alkalmaz. A Bayer ilyen, munkavállalói 80 százaléka nő. Fölvettük a kapcsolatot, küldtem ki víz­mintát, a németek már sza­natóriumban, üdülőcent­rumban gondolkoztak, de csak a puszta semmi fogad­ta őket. - Eléggé tipikus keleti képlet. Aki szegény és még lusta is, az elpusztul. - És az is a képlethez tar­tozik, hogy ugyanakkor van néhány megszállott, aki be­lerokkan a hadakozába. A sárvári kórházban Hargitai Katalin doktornő, ország­gyűlési képviselő, 12 ágyat azért tartott fönn, hogy a rá­basömjéni víz hatását mérje. Női betegségeknél, légző­szervi betegségek esetén nagy hatással lehetett hasz­nálni a gyógyvizet. Erről és a lehetőségekről a parla­mentben is beszámolt a doktornő. - Mi lett a következmé­nye? - Hargitai Katinak lejárt a mandátuma és a jelölését nem újították meg. Biztos vagyok abban, hogy azért, mert, ma úgy mondanánk, „zöld" volt. (Folytatjuk.) (A kötet a Délhír hírlapárusainál kapható.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom