Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-22 / 273. szám

SZOMBAT, 1997. Nov. 22. STEFÁNIA-RIPORT 11 • Szeged peremén (5.) Nincsen Szöreg rózsa nélkül A novemberi hidegben már csak a bátrabb szóregiek kerekeznek végig a Szerb utcán. (Fotó: Schmidt Andrea) Ha valaki a Temesvári körutat elhagyva Makó felé autózik, aligha gondol arra, hol is köszönt el Szegedtől, s mikor illő kalapot lengetnie a szöreg ieknek. A híres-neves kertészfalu ugyanis olyan szorosan összenőtt már a várossal, hogy tőle csak a Kamaratöltés választja el. Ettől persze még nem kell úgy hinnünk, a szegedi polgár azt is tudja, milyen gondok nyomasztják, s milyen tervek foglalkoztatják a város legkeletibb területén élőket. Ezért is kértünk fel neves szöregieket - Péter László tanár urat, Tóth Csaba városházi szenátort, Fojta Jánost, a Szöregi VirágDísznövény Afész elnökét, és Dobos János iskolaigazgatót -, hogy a „Szeged peremén" című sorozatunkat segítve, álljanak mellénk a képzeletbeli vászon elé, s fessük meg együtt Szöreg 1997-es tájképét. Persze mit ér e piktúra, ha nem tudunk arról semmit, milyen munkával alapozták meg Szőreg rég elhalt generációi a ma már 5 ezer 832 lakosú település ezredvégi életét. Ám Péter László társaságában nem kell attól tartanunk, hogy tudatlanok maradunk. A kiváló helytörténész az első kérő szóra kiborította ismereteinek zsákját, s most szedjük össze együtt az abból kipottyant információkat. Ezek szerint már egy 1029-es eseményhez kapcsolódva megemlíti a Csanád legenda Szóreg nevét e falu közelében harcolt Ajtony serege Csanád vitézeivel. Hasonlóan fontos esemény: 1247-ben Leontius szőregi apát iktatta be a szegedi polgárokat Tápé birtokába. A törökdúlás idején Szőreget sem kerülhette el a nagy pusztítás, s ez idő tájt költöztek e vidékre a szerb telepesek. Ki a török elől menekülve, ki éppen a török seregekkel együtt. S belőlük, valamint a szegedi Alsóvárosból kitelepülőkből, no, meg az észak-magyarországi hegyvidékről érkezőkből alakult aztán ki a szőregi polgárság. A Mendebaba, vagy netán a Hegyközi név e régmúltra utal. Ujabb kori magyar történelmünkben a szőregi csata, mint az 184849-es szabadságharc egyik utolsó ütközete vált nevezetessé, amiről - bízzunk benne! - minden magyar gyerkőc is hallott már. Azt viszont sokkal kevesebben tudják, hogy az I. világháború után, egészen pontosan 1918. november 20-tól 1921. augusztus 20-ig szerb megszállás alatt állt e terület, s attól lehetett tartani, hogy elcsatolják Magyarországtól. Szerencsére nem ez történt, így Móra Ferenc már a húszas években végezhette a környéken nevezetes ásatásait, s magyarországi faluként gyarapodhatott Szőreg, immáron a messze földön híres kertészfamíliáinak köszönhetően. 9 Vajon miként alakult Szőreg Szegedhez fűződő kapcsolata? - faggattuk Péter Lászlót. - Úgy szoktam én mondani, hogy vészterhes időkben a Szeged környéki kis falvak népe, mint kiscsirkék a biztonságot nyújtó kotlós alá, igyekeztek Szeged védelmébe. Ez igaz Szőregre is. S bár az évszázadok során soha nem volt a város része, hiszen más megyékhez is tartozott, azért összekötötte a piac, a kórház, az iskolarendszer. Hogy mást ne mondjak, 1938 óta helyi beszélgetésnek számít, ha valaki Szegedről hívja szőregi ismerősét, mfg 1925 óta szállítja Szőregre az utasokat a busz Szeged városi tarifával. Ennek ellenére nem sokan fogadták örömmel, amikor 1973-ban Szegedhez csatolták Szőreget, hiszen féltették önállóságukat. Nem véletlenül. Szőreg képviselőjének sem a tanácsi, sem mai államigazgatási rend szerint nem lehetett, illetve lehet döntő szava a város közgyűlésében. Jómagam ezért is javasolnám egy olyan, vármegyét fölváltó, városmegye megvalósításának gondolatát, aminek részleteit Erdei Ferenc és Bibó István már ki is dolgozta több évtizeddel ezelőtt. Talán a régi járásrendszerhez hasonlítható ez leginkább, amelyben Szőreg nem szakadna el teljesen városától, ám sokkal több kérdésben rendelkezne önálló döntési joggal, maga szedné helyben befolyó adóit, s abból juttatna a közös feladatok ellátását is biztosító Szegednek. Érdekes gondolat ez,-de a reformra alighanem még várhatunk egy pár évet. Addig pedig egyetlen szenátori hely jut Szőregnek, amit jelenleg Tóth Csaba tölt be. Tőle kérdeztük hát: • Milyen gondok feszítik jelenleg a választókörzetében élőket, s kap-e elég pénzt Ön ahhoz, hogy ne csak szép szóval, de beruházásokkal is orvosolja a panaszokat? - Képviselői alapomból évente 10 millió forintot tudok fordítani a szőregi közállapotok javítására, ám ez vajmi kevésre elegendő. Épült ugyan néhány útra új burkolat, de ez nem segít azon, hogy szinte minden közintézményünk száz évnél is öregebb épületben működik, hogy Újszegedről, de még a Belvárosból is sokan Szőregen pakolják le szemetüket illegálisan, hogy aládúcolt óvodába viszik a szülők • gyermekeiket, s hogy Szőreg az egyetlen olyan külterülete Szegednek, ahol fél méter szennyvízelvezető csatorna sincs. Lenne tehát mire költeni a pénzt, de egyelőre csak az tűnik biztosnak, hogy az újszegedi főgyűjtő megépítését követően éppen a csatornahálózat fejlesztésében történik komolyabb változás. A kiviteli tervek elkészültek, de e nagyszabású építkezés megkezdésének csak akkor van létjogosultsága, ha a gerincvezeték megépítését követően az utcák lakóinak legalább 80 százaléka vállalja, hogy rácsatlakoztatja telkét e rendszerre. Most éppen a köz véleményét kutatjuk ezügyben. De azt kérdezni sem kell, mert mindenki úgyis rábólintana: már nagyon elkelne Szőregen egy olyan közösségi ház, amelyik földszintjén mondjuk a kereskedők, az iparosok kapnának helyet, mfg emeleti termeit kulturális célokra tudnánk hasznosítani. Persze azzal is tisztában vagyunk, mi szőregiek, hogy ehhez rengeteg pénzre lenne szükségünk, ám a város igazán nem mondható gazdagnak - foglalta össze Szőreg reményeit Tóth Csaba. Ezen kár is lenne vitázni - tehetjük hozzá. De vajon mennyire gazdag Szőreg polgársága? - Soha nem mondhatta el magáról a falu, hogy túl sok nagyon tehetős ember élt volna benne - kaptunk ismét értékes helytörténeti adalékokat Péter Lászlótól. - Az itt élők mindig is erősen kötődtek a mezőgazdasághoz, majd földnélküli zsellérként az újszegedi gazdáknál dolgozva lesték el a kertészkedés fortélyait, s a múlt század végétől már nagy fejlődésnek indult Szőregen ez a mesterség. Korábban dolgoztak még dohányföldeken is a szőregiek, ám ez már csak emlék. Mint ahogy az egykori ipar, a téglagyárak, a malom, vagy a petróleumgyár is. Ami viszont ma is élő gyakorlat: a szőregiek bejárnak Szegedre dolgozni. Régebben a ládagyár, az újszegedi kendergyár adott leginkább munkát a szőregieknek, ma pedig már sok, kisebb-nagyobb vállalkozás. Mfg Péter László a múlt képeit vázolta föl, Fojta János, a Szőregi VirágDísznövény Áfész elnöke már a mai kertészfalu sikereiről számolhatott be. Mert igazi sikertörténet az, aminek eredményeként cégük 280 millió forintos export árbevételt tudott elérni az idén, s emellett százmillió forint értékű árunak találtak hazai piacot. - Hogy mást ne mondjak - két és félmillió rózsatövet szállítottunk megrendelőinknek, s ezer tagunk kiváló munkáját dicséri, hogy Németországban éppúgy közkedvelt a szőregi kertészetekből kikerült növény, mint mondjuk Hollandiában, Franciaországban, vagy Ausztriában. • Azt hihetné az ember, hogy ilyen külkapcsolatok mellett csak úgy dől a pénz a szőregi családokhoz... - Ha így lenne, most egymás mellett állnánk itt a szebbnél szebb paloták, meg a Mercedesek a házak előtt, de ilyet bizony mifelénk nem látni. Az az igazság, hogy rendkívül megnövekedtek a termelés költségei, s mivel annyira elszabadultak az energia árak, van aki már nem is tudja befűteni a fóliát. Korábban sem volt túlságosan nagy jövedelmezőségű a virágkertészet, de mára már többszörösét kell előállítani egy kisgazdaságban ahhoz, hogy el is tartsa a családot. így aztán nálunk is igaz lett: a gazdagabbak még tehetősebbé válnak, míg sok kistermelőnek más megélhetés után kell néznie, mert nem bírja a piaci versenyt. 9 Gondolom, nem csak a virágból lehet Szőregen megélnL.. - Négy-ötszáz taggal dolgozik itt a Tisza-Maros Szög Szövetkezet - ipari növényekkel, állattartással foglalkoznak. Ám a tagság zöme már a nyugdíjasokból kerül ki. Sajnos azt meg nem tapasztaljuk, hogy komolyabb tőkével rendelkező befektető környékezné meg a falut, így aztán nem is tudom, mihez kezdenének a szőregiek, ha a virágüzlet tönkremenne. Bár, mint mondtam, a jelek éppenséggel nem erre vallanak. Országosan is egyedülálló az az eredmény, amit az idén el tudtunk érni - mondta Fojta János. 9 Munka, bevétel tehát van, de komfortosabb lett-e mára a falu? - kérdeztem a városi szenátort, a helytörténészt, a gazdasági szakembert egyszerre. Péter László szerint Szőregnél komfortosabb település már nem is létezik, hiszen ha az ember úgy akaija, akkor városi polgár mindössze 7 perc kell ahhoz, hogy busszal elkocsikázzon a Széchenyi térig... Ha meg arra támad kedve, élvezheti a csöndes falu minden előnyét. Tóth Csaba és Fojta János is egyetértett ezzel, ám belőlük már előbújtak a panaszok is. Ismét szóltak egy közösségi ház fontosságáról, mert a városi szintű szolgáltatások hiányát joggal kifogásolják a Szőregen élők. A ma felnövekvő nemzedék már sokkal igényesebb, s a Szegedről kiköltözők - s bizony számuk nem csekély... - sem mond le szívesen arról, hogy helyben reparálja a cipőt, a ruhát a mester. S ha éppenséggel tisztttószalonba akarják vinni a kabátot, azt se kelljen Szegedig buszoztatni. Ifjabb generációt említettek a neves szőregiek. A falu diákságának egyik nevelője, Dobos János iskolaigazgató úr pedig már részletekkel is szolgált arról, jelent-e hátrányt, ha valaki a város peremén, s nem Széchenyi tér közelében koptatja a padot? - A szőregi általánosba pár éve még 350 gyerek járt, most tanulói létszámunk csak 270. Nekik viszont egy olyan középületben tudunk helyet adni, ami 1981-ben épült, s ma is rendelkezik minden feltétellel ahhoz, hogy a kor követelményeinek megfelelő tudást elsajátíthassák a nebulók. Az általános tantárgyak mellett például kertészkedésre is oktatjuk a kicsiket, s megismerkedhetnek nálunk a vállalkozások rejtelmeivel is. Diákok üzemeltetik az iskolai büfét, s elmondhatom: sokkal eredményesebbek, mint azok a vállalkozók, akik korábban dolgoztak ott. De említhetem az Internetet, amivel már rendelkezik a szőregi iskola, vagy sóbarlangunkat, ahol gyógyulhat a légzőszervi betegségben szenvedő gyerek, de hasznos az egészséges diákok számára is. Ezt utóbbit például 300 ezer forintos költséggel építettük, amelyből 200 ezret a Népjóléti Minisztérium biztosított, 100 ezret pedig a Szőregért Alapítványtól kaptunk. Most e barlangban rendszeresen tartunk órákat, s a diákok is büszkék arra, hogy ilyen létesítmény a közelben egyetlen más iskolában sem található. Mivel a szülők is szívesen támogatják intézményünket, elmondhatom: semmilyen hátrányt nem szenved az, aki nálunk játja ki a nyolc osztály, s nem valamelyik belvárosi iskolában - hallhattuk Dobos igazgató úrtól. S hogy mennyire bizakodóak beszélgetőpartnereim, ha az új évezredre készülődő Szőreg kilátásairól faggatózom? Kivétel nélkül szép jövőt remélnek a településnek. Péter László pedig így fogalmazott: csakis optimistán lehet tervezni Szőreg jövőjét, hiszen az itt élő emberek mindig is szorgos, kitartó, leleményes polgárok voltak. De hogy még jobban kibontakoztathassák ötleteiket, szükség lenne arra a nagyobb önállóságra, amit a már említett városmegyei rendszer tudna megadni nem csak a szőregi, hanem minden. Szegedhez kapcsolt település számra. Vagyis még egyszer hangsúlyozva: nagyobb önállóságot a helyi gondok megoldásában, s ehhez több pénzt megtartani a Szőregen befolyt adókból. Amikor egy Szőregről elszármazott ismerősömnek említettem Péter László javaslatát, ilyen reagálást kaptam válaszul: - Hogy ebből a tervből mi valósul meg egyszer, ma még nehéz lenne megmondani. De egy biztos: Szőreg a mai közigazgatási rendben is joggal várja el, hogy ne aládúcolt óvodába járjanak a kicsik, meg csatorna is épüljön már végre az utcákban. Vagy rosszul mondom? Önök szerint erre mit kellett volna válaszolnom...? Bátyi Zoltán A szöregi kertészek sokat mesélhetnének arról, mennyi munka szükségeltetik ahhoz, hogy messzi földekre utazhasson a rózsa...