Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-21 / 272. szám

PÉNTEK, 1997. NOV. 21. KITEKINTŐ 7 Kedves Környékbéliek! A

minap látom a rétesboltban, hogy az üvegpulton túl, a vendégek szeme láttára nyújtják a tésztát, porciózzák rá a tölteléket, hajtogatják az asztalterítővel, húzzák mellé ügyesen a késélt s máris tepsin a sütni való édesség. Mire a vendégasztalnál megeszem a magamét, s megiszom hozzá a gyümölcslevet, amott már pirulnak a rétescslkok. Gondolták volna, hogy ennyit változott a világ? Mert, mint sokunk eddig tudta: a rétessütés hosszú és fáradságos munka. Emlékezhetünk a gyerekkor éjszakába nyúló tésztapihentetéseire, amikor hiába volt a gyermeteg igyekezet, a rétessütést nem lehetett siettetni Tanultuk: akkor finom - ha megadják a módját! A szegedi Hatos Rétesben, amelyet manapság látványcukrászdaként emlegetnek, a szemünk előtt dolgozzák meg a sütni valót. S mint a vezető Vas Szilvia mondotta: titkokkal övezett egyentésztából. Hát, legyen - mondhatnák velem együtt. Aki szereti az édességet, annak mindegy, hogyan és mennyi idő alatt készül az. Heti oldalunk összeállítását az Erzsébet-, a Katalin-napra sütött édességek halmai is ösztökélték. Múltat idézni kukkantottunk be Terecskeiék vasúi menti tanyájába, ahol még öreganyánk ízlése szerint készül az omlós rétes. Máshol meg arról kérdeztük a ma emberét: szereti- e az édességet? Bár, ma még pénteket írunk, rögtön itt a vasárnap. S mint tudjuk: sütemény nélkül nem ér az sokat! fltajerofr tcéerT Ajándék kép Pusztaszernek Részlet a Szer hajnala című Németh Zoltán-festményből. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Munkatársunktól Alkotó ajándékozta festményét Pusztaszernek. Németh Zoltán, Kunfehértón élő festőművész, korábban csaknem három évet töltött Felső-Pusztaszeren. A környezet ihlette alkotások egyikét Szer hajnala címen festette meg. A kép most már a Felső-pusztaszeri Alkotóház belső szobáját díszíti - tudtuk meg Nagy Józsefhé Pintér Esztertől, az Alkotóház vezetőjétől, aki a művész minapi kiskunhalasi tárlatát nyitotta meg. (Mint tudjuk, a polgármesteri hivatal és a a kápolna is viseli magán a szegedi születésű Németh Zoltán keze nyomát.) Az Alkotóháznak ajándékozott alkotás, mondhatni, hogy komoly nehézségek árán juthatott Halasról a rendeltetési helyére, hiszen a kétméteresnél hosszabb mivolta s majdnem méteres magassága miatt sehogyan sem akart beférni a szállításra kiszemelt Ladába. Természetesen, mindez semmit nem von le az ajándékkép művészi értékéből. A Szer hajnala találóan tálalt alkotás. • Múltával is dicsérheted a napot! Rabi lei gurulés rétese Zsombó • Munkatársunktál A múlt heti komoly barlangászkodás után, ahol a zsombóiak eddig nem ismert földalatti tájjal ismerkedhettek meg dr. Jakucs László jóvoltából, a mostani hétfőn a hadtörténeti kutatásokról Simon Sándor tart előadást. Mivel most kezdjük ismét megismerni az 1848-as szabadságharc legendás tábornokainak helytállását - köztük a kisteleki puszta névadója, Perczel Mór tetteit - bizonyára érdekes adalékkal szolgál majd a szakember a történelem legizgalmasabb csatáiról. Nemcsak a hősi szabadságharc katonáiról esik majd szó, hanem mindazokról, akik a magyar hazáért küzdöttek. Különös aktualitását adhatja a történelmi visszatekintésnek, hogy a magyarok a minap kérték magukat a világ nagy hadseregébe. Ősszel már csak a mutatvány miatt nyílik ki a nyári kemence ajtaja. (Fotó: Gyenes Kálmán) Akik ismerik a kisteleki Terecske! családot, tudják, hogy náluk Jóska az írásosan Sándor, míg lei a süteménysütés nagymesterasszonya. A Szölóki vasúti megálló melletti tanya már majdhogynem az erdőben található, gondoltuk, a gallytüzzel hevülő rétessütő kemence se lesz idegen ott. Ici asszony lehűti a hirtelen lobbant lelkesedésünket, merthogy elkéstünk. Erzsébetre és Katalinra már lesütötték az összes rétest. És nem is a kinti kemencében, hanem a benti gáztűzhelyen. Na, puff neki - gondoltuk, ha még azt se tudhatjuk meg, hogyan is készül a Rabi Iciféle gurulósrétes, akkor hiába tettük meg az ide kanyargó nagy utat. Ilona asszony készséges: a novemberi hidegben a konyhai melegre ültet bennünket. Megegyezünk, hogy múltával is dicsérhetjük a napot és elejétől a végéig megismerhetjük a jó tanyai rétes sütésének módját. Már amennyire ezt a férfinépség megismerheti. Szerintünk a rétessütés, mint általában a süteményezés, női munka. Széplélek kell hozzá. Se könyvből, se televízióból meg nem tanulható. Miért is? - Egyik ilyenre, a másik olyanra sikerül - halljuk az első fontos tudnivalót. • Gondolom, azért nem véletlen, hogy errefelé Ici asszonyt sütőmesternek ismerik. Terecskeiné nagy szemeket mereszt. Bólogat, hogy ő is tudja. Visszább is megyünk az időben. A kotnyelesnek mondott gyermekévekig. íme: - Mindent úgy lestem el. Persze, anyám is tudott rétest sütni, nagy volt a rokonság is, mint Janicigányéknál... a Rácz családban Maca ángyom sütött sokat. A családjuk, tizenegyen vannak ugye, édesszájú, nagyon szeretik a süteményt, a kalácsot. Tudtam már elég jól sütni, amikor Csengelén az egyik lakodalomban láttam nagyon guszta kis réteseket. Kerek volt mind, formás, éppen egy falatot tett ki. Mondtam, hogy ez aztán a szép rétes. A levesfőző asszonyhoz irányítottak, ő csinálta, és szépen kifaggattam. Le is írtam a receptet, csínjául mondta, hogy ne csapjam, hanem gurítsam a tésztát, amikor tekerem. Nyomban fészkelődött bennünk a ki sördög: • Csak ezen múlna!? Ici látja rajtunk, hogy vevők vagyunk a jó tanyai rétesre, belekezd: - A félfogós liszthez keverem a réteslisztet, ecetet teszek bele, és összegyúrom a vájdlingban, majd kiverem a tésztát hólyagosra, aztán habosra kikeverem a zsírt... Persze, megint csak jó lenne ehhez a női fül, de megértjük mi is. Pogácsák lesznek előbb a rétesek, azokat gyúródeszkán laposra sodorják a nyújtófával, pihentetik kellően, majd ráterítik a nagy asztalra és addig nyújtják, ameddig lehet. Ici elárul egy igazi tésztanyújtó titkot: - Mindig jobbra megyek az asztal körül, merthogy a tanyán a kasza után élünk. A rendet jobbról vágjuk balra, ez kártyában az osztásnál is szabály, balra pedig a templomot kerüljük. Már majdnem beletörődtürik, hogy valóban a tésztanyújtás kezdetének iránya adja meg a jó lakodalmi rétes magasságát, mikor kiderül, hogy Ica mama eleinte minden újdonságot kipróbált. Évekig sütött, főzött, dagasztott az összehallott receptek szerint, majd a saját ízlésére formálta azokat. Egészen egyszerű módját választotta az ellenőrzésnek. Úgy gondolta, ha elfogy, akkor jó. mivel névnapokra, ballagásokra, lakodalmakra szokott sütni, hihetjük, hogy ez a módszer bevált. - Eljárok Szentlászlóra, Kömpöcbe is, legutóbb épp házassági évfordulóra sütöttem, főztem. Úgy ajánlottak onnét, ahol már előtte voltam. Jönnek hozzám mások, hogy őket is ajánljam húsfőzőnek, levesesnek, de ha nem ismerem, nem merem. El lehet rontani kevés rosszal a sok jót. • Ismeri az egyik sütőasszony a másik munkáját? - A híréről inkább, de aki ért hozzá, azonnal fölismeri a jót a másikéban. • A család részére is süt? - Nem vasárnap az, ha nincs sütemény! Maradnánk mi is ennél a jó tanyai szokásnál, de ma már a vasárnapok se olyanok, mint a régiek. Aztán, sokak szerint a lisztek, zsírok, kemencék se az igaziak, ragadnak, nem nyújthatók igazán. Mások esküsznek a cukrászdái dolgokra. Minden keverhető, minden süthető. Mindemellett közelít felénk a Nyugat, már onnét is sütnek, főznek ránk. Ha végigmegyünk a hatalmas bevásárló üzletek portékasikátoraiban, ott kínálja magát egy szelet becsomagolt zserbó, bukta, szeletekre vágott kenyér. És, hogy ne nagyon rugaszkodjunk el a magunk valóságától, már a csengelei piacon is műanyagtálcán kínálták a mutatós mórahalmi rétest. És lehet, hogy így van ez jól: aki tudja süsse, aki szereti, egye! Majoros Tibor Szereti ön az édességet? Csöke Tiborné, a csengelei nagybolt pénztárosa: - A család szereti a sósat is, pogácsát, sajtosakat. Több tepsivel és több fajtát sütök. Iskolás fiúnk, lányunk és a féljem is kedveli a zserbót például. Vagy újabban a somlói galuskát. Kemencében nemigen, a lernit, a gázsütőt használjuk. Damián Mónika, Szegeden tanuló sándorfalvi diák: - A mignont például nagyon kedvelem. Az orosz krémest már nem annyira. Rétest, vegyes piskótát is csinálunk az anyuval, meg könyvből bármit; az apa is nagy szakács. Kishúgom nyolcéves, és ami pogácsát ő gyúr, azt is kisütjük... Weisz Nándor, balástyai rokkantnyugdíjas: - Pár éve egyáltalán nem engedi az egészségem, de előtte se nagyon rajongtam az édességért. A kelt tésztából sütött kalácsokat, mi úgy hívjuk: parasztkalács, azokat kedvelem, egy keveset abból fogyaszthatok. A feleségem meg a fiam szereti. Búza Roland, bodorszéki kocsmáros: - Főleg a fánkot, a tortákat. Meg a palacsintát. Amikor megkívánom valamelyiket és nincs, magam is megsütöm, ha éppen nem dolgozom. Előfordul, hogy hetente kétszer is. A kelt tésztákat annyira nem ismerem, hogy azokból csináljak is valamit.