Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-03 / 256. szám

HÉTFŐ, 1997. Nov. 3. FOCI 13 Fotiajtó L

aczkó doktor, mint focivezér, dühös Kuncze Gábor belügyminiszterre. Kuncze szerint az egész társaság (mármint MLSZ...) lejáratódott - nemcsak az ország, de a nemzetközi közvélemény előtt is. A magyar labdarúgásért még mindig tenni akarók egyre kisebb táborában pedig tapsolnak dr. Laczkó Mihály egyetlen mondatát hallván: „Ha nekünk, MLSZ-vezetőknek a most oly' nagy előszereléttel emlegetett alkalmatlanság kapcsán fel kellene állnunk, akkor legalább ugyanazt meg kell tenniük mindazoknak, akik akár politikusként, akár sportvezetőként felelősek lennének azért, hogy a magyar sporton belül a futball szebb eredményeket érhessen el." (Csupán arra vagyunk kíváncsiak, hogy Laczkó hogyan fog decemberben lemondani, ha a közgyűlés napirendjén nem szerepel választás?...) Bármilyen nyakatekerten is fűzte egymásba a szavakat a sportnapilapnak adott interjújában, Laczkó doktor igazat szólt. Csak éppen saját felelősségét maszatolta szét ingerült sértődöttségében. Mint ahogy a katasztrofális vereség óta ebben az országban senki nem állt ki a megbántott szurkolóhad elé. Mondván: én voltam, uraim, aki nulla teljesítményért is milliókat fizetettem, s én, aki hagytam, hogy az utánpótlásnevelésre egy fillér se jusson. Én hunytam szemet a közpénzekből fizetett tíz és százmilliós sikerdíjak felett, de tiltakoztam az ellen, hogy állami, vagy önkormányzati segítséggel focipályák épülhessenek. Én meg az az edző vagyok, aki azt hitte, káromkodástól szépül a taktika. Én havi 500 ezerért játszottam el a szakosztályelnök szerepét, s azt lestem, mennyi jatt is hull zsebembe, ha eladom a középcsatárt. Y jraim, most mintha önökre várna egy ország. Nem \J fölajzott íjjal, csak illő dühvel. S azt remélve, hogy mielőtt becsukják maguk mögött az ajtót, ennyit elrebegnek: bocsánat. Vagy tudják mit - ne is szóljanak semmit. Csak lássuk már végre azt az ajtót... f Rendet a magyar labdarúgásban! Vélemények, javaslatok • Munkatársunktól A magyar labdarúgás minden szimpatizánsát mellbevágta a jugoszlávok ellen elszenvedett súlyos vereség. Az OTSH elnöke és Kuncze Gábor, a sportot felügyelő belügyminiszter is elmondta véleményét a szégyenteljes vereségről. Erre válaszolt Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke. Kíváncsiak voltunk, hogy a megyénkben tevékenykedő szakemberek, sportvezetők és szurkolók hogyan vélekednek a kudarcról és arról a szándékról, amely a kátyúból való kikászálódást igyekszik elósegíteLóczi István edző: - Megalázó volt a vereség. Ennek ellenére nem tartom helyesnek, hogy egyet aludva a dologra ennyire durva, drasztikus módszereket helyezzenek kilátásba. Azt én is helyeslem, hogy legyenek változások, de ezeket ne a politikusok szabják meg. A fejétől büdösödik a hal - tartja a közmondás. Sok hibát követnek el a foci vezetői, például én nem értek egyet a gyakori kapitánycserével. Hagyni kell azt, akiben megbízunk, hogy dolgozzon. Más országokban is így van. De a labdarúgásunk hibáit nem lehet a sajtón keresztül kijavítani. Katzenbach Imre, a SZEAC edzője: - Valamennyiünket lesújtott az a tény, ahogy válogatottunkat szinte megalázták az Üllői úton. Sajnos ennyivel jobbak voltak a jugoszlávok. A helyzet a magyar fociban már tarthatatlan. Véleményem szerint mindent élőiről kell kezdenünk, az alapokról kell indulnunk. Sokat hibáznak a labdarúgás vezetői, ezért sürgősen váltani kell. Az út hosszúnak ígérkezik és csak áldozatok árán érhetünk el majd ismét eredményeket. Nagylaki Kálmán, a Szeged-Dorozsma klubigazgatója: - Engem nem is annyira az eredmény, mint a játékosok lélektelen játéka háborított fel. Szerintem nem azért kaptunk ki, mert gyenge az MLSZ, hanem azért, mert gyengék a magyar játékosok. Az MLSZ köztestület, tevékenységébe , Jelűiről" nem lehet belenyúlni. A politikusok a fociból ne csináljanak választási propagandát... Értsük meg: a magyar foci a mi gyerekünk, még akkor is, ha beteg. Nekünk kell felnevelnünk! Igyekezzünk tehát a legjobb módszerrel meggyógyítani... Dr. Talpai János, a Csongrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnökségének tagja: - Egyetértek Harcsár Istvánnal, több fiatalt kell szerepeltetnünk, mert több tízéves türelem ellenére sincs eredmény. „Vetésforgóként" cserélődnek csak az emberek, ami nem megy, ebből le kell vonnunk a személyi konzekvenciákat is. Dr. Kazi Miklós, a Csongrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnökségének tagja: - A helsinki öngól csak azt jelentette, hogy két héttel tovább agonizált a magyar foci. A jugoszlávok rádöbbentettek minket, hogy a legjobbak versengésében még statisztaszerepet sem osztanak nekünk. Hűen tükrözte a két ország labdarúgása közötti különbséget a jugó játékosok arckifejezése: mosolyogtak szánalmas produkciónkon. A kiút? Több embernek messze el kéne kerülni ezt a sportágat. Ez üzlet, fejleszteni kell, de mielőtt beindulna, kiveszik belőle a pénzt. Többen élnek a labdarúgásból, mint a labdarúgásért. (A magyar foci mélyrepülésével kapcsolatban továbbra is várjuk olvasóink, a szakemberek és sportvezető véleményét). Még a játékosok sem tudják: merre tart a magyar foci? (Fotó: Gyenes Kálmán) Nehezen gyógyuló sebet kapott az elmúlt hét közepén a magyar labdarúgás. Világbajnoki pótselejtező mérkőzésen Jugoszlávia válogatottja 7-1-re győzte le a magyar nemzeti tizenegyet, úgy, hogy a mieinknek közük sem volt a mérkőzéshez. Természetesen a súlyos kudarc elkeserítette a magyar labdarúgás kedvelőit, nemcsak az egyszerű szurkolók, hanem a sportért felelős személyiségek is hallatták hangjukat és nyilvánították ki felháborodásukat az ügy kapcsán. Megszólalt dr. Harcsár István államtitkár, az OTSH elnöke, aki nyílt levelet intézet valamennyi érintetthez. Hozzászólt a dologhoz Kuncze Gábor, a sportot felügyelő belügyminiszter is. Mindkettőjük véleményére reagált Laczkó Mihály, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük ezeket. ,,Megalázó futballvereség kapcsán" (Az OTSH elnökének nyílt levele valamennyi érintetthez•') Azt hiszem, ezúttal nincs szükség arra, hogy írásom bevezetőjében részletesen utaljak az előzményekre, úgyis tudja az egész ország: labdarúgó-válogatottunk a szerdai vb-selejtezőn, az Üllői úti FTC-stadionban megalázó, 7-1-es vereséget szenvedett a jugoszláv nemzeti együttestói, így a két hét múlva esedékes belgrádi visszavágó eredményétől függetlenül szinte száz százalék, hogy nem lehet ott a jövő évi franciaországi világbajnoki döntőben, a földkerekség legjobb 32 csapata között. A szégyenletes, nagy kudarc után, amint az várható volt, nagyon sokan hozták nyilvánosságra véleményüket, megszólaltak sportolók, sportvezetők, újságírók, mi több: politikusok is, s úgy érzem, ebből a sorból nem maradhat ki az állami sportirányítás első embere, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnöke sem, ezért ragadtam tollat. Előre bocsátom: lehetőségeimhez képest igyekeztem megismerni mások vélekedését is, átböngésztem a lapokban megjelent, igencsak elmarasztaló írásokat, meghallgattam a különböző tévécsatornákon és rádióállomásokon elhangzott rendkívül keserű nyilatkozatokat... ...Leszögezhetem, hogy nem a mostani 1-7-es fiaskó a magyar labdarúgás nagy problémája, nem a lemondását fel nem ajánló Csank János szövetségi kapitányon, az általa is keményen bírált, a nemzetközi szinttől valóban meglehetősen elmaradó válogatott játékosokon kell elverni a port, ugyanis a bajok gyökerei sokkal régebbi eredetűek, lényegesen mélyebbre nyúlnak vissza. Minden érintettnek be kell látnia, hogy a magyar labdarúgás vezetői - a nevek említése nélkül - az önállósodással, az állam kivonulása teremtette új helyzettel, a piacgazdasági viszonyokkal egyszerűen nem tudtak megbirkózni... Ennek a nem kis feladatnak a végrehajtására kaptak elég lehetőséget, hozzá kellő türelmi időt, de a vizsgán nem feleltek meg, az elégséges érdemjegyhez szükséges felkészültségről sem tettek tanúbizonyságot. Tudom, hogy ezek rendkívül súlyos szavak, bizonyára akadnak majd olyanok is, akik sértve érzik magukat e minősítés kapcsán, de el kell fogadniuk: az élet nem őket igazolja. S ilyenkor ne csak a mostani kfnos kudarcra gondoljanak, hanem például a tévéközvetttési jogok körül kialakult hatalmas vitákra is, amelyek olyan méreteket öltöttek, hogy belőlük parlamenti téma lett. Most is csak azt tudom ismételni, amit korábban több helyen is nyilatkoztam: a köztestületként működő Magyar Labdarúgó Szövetség önálló szervezet, demokratikus úton választott vezetőkkel, tehát a legégetőbb gondokat is magának a tagságnak kell megoldania. Az állami sportirányítást megtestesítő Országos Testnevelési és Sporthivatalnak jelenleg nincs lehetősége arra, hogy felülről beleszóljon a dolgok alakulásába, hogy esetleg diktatórikus eszközökkel kényszerítse ki a kívánatosnak tartott változásokat, változtatásokat, hiszen csak a törvényesség fölött őrködik, arra vigyáz, hogy az alapszabályban foglaltakat mindenki és mindig maradéktalanul betartsa. Erre azonban nagyszerű lehetőség kínálkozik a decemberre tervezett közgyűlésen, ahol a legmagasabb fórum minden lényeges kérdésről döntést hozhat, tgy például nem csak a vezetók személyéről, hanem akár a bajnoki kiírások megreformálásáról is... Ez persze nem csak az élvonalbeli csapatok, a hivatásos futballisták létszámának esetleges csökkenését eredményezheti, hanem törvényszerűen azt is magával vonja, hogy a mi figyelmünk, legalább is a sportág támogatása szempontjából, elsősorban az amatőr sport, a tömegek szórakozása, a fiatalok testedzése felé fog irányulni. Mint már korábban is utaltam rá, nagyon remélem, hogy a hazai labdarúgás szerelmeseit képviselő küldöttek felismerik a rájuk háruló felelősséget és meghozzák azokat a döntéseket, amelyek elodázhatatlanok. S joggal kérdezhetik, vajon mi történik akkor, ha ezeket a remélt változtatásokat a közgyűlés nem hozza meg, ha továbbra is minden marad a régiben. Erre csak azt tudom válaszolni: eddig a meggyőzés eszközét választottuk, de a külföldi példák is igazolják, a még hatékonyabb állami beavatkozásra is van mód, még akkor is, ha ehhez a törvényi háttér módosítása szükséges. Sőt azt is vállalom, hogy ennek én leszek a kezdeményezője. A türelmi idő lejárt, nem szabad tétlenül nézni, hogy a magyar labdarúgásban kialakult zűrzavaros állapotok negatív hatást gyakoroljanak sportéletünk egészére, annak társadalmi megítélésére is. Bízom abban, hogy nagyon sokan vélekednek hozzám hasonlóan ebben a kérdésben. dr. Harcsár István államtitkár, az OTSH elnöke Kuncze Gábor: „Lejáratták a labdarúgást..." Kuncze Gábor, a sportot felügyelő belügyminiszter a Kossuth rádióban, a 16 óra című műsorban nyilatkozott a kudarcról. Véleménye szerkesztett változatát közöljük: „Kint voltam a szerdai mérkőzésen, s mondhatom, sokkoló volt... Azt hiszem, hogy ez a találkozó mérföldkő is volt, mert ezzel a mostani vereséggel biztos, hogy valami végérvényesen lezárult... Lezárult az a korszak, amikor még beszélhettünk arról, hogy a magyar labdarúgás ilyen, olyan, amolyan. Tudomásul kell vennünk, hogy semmilyen... Lezárult az a korszak, amikor a szurkolók még azt hihették, hogy van valamilyen esély és még kimentek a meccsre és még szurkoltak. Az aranycsapattól indulva most eljutottunk odáig, hogy egy teljesen szétzüllött magyar labdarúgásról lehet beszélni. Ám e tekintetben nem bántom azt a tizenegy embert, aki szerdán 7-1-re kikapott Jugoszláviától, hiszen ők csak „termékei" annak a rendszernek, amit a magyar labdarúgásban sikerült felépíteni. És ilyenkor mindenki a kormányzatra figyel, ám a kormányzatnak semmilyen lehetősége nincs arra, hogy beavatkozzon... Az MLSZ a klubok által létrehozott szövetség, tehát az ügyeibe kivülről sem a kormányzat, sem a kormányzatnak valamely szerve beleszólni nem tud. A magyar labdarúgás központi költségvetési támogatásban nem részesül, hozzáteszem azonban, hogy ugyanakkor nem fizeti az adókat és a társadalombiztosítási járulékot. Emiatt fel lehetne számolni az egyesületeket, és nem biztos, hogy ezzel túl nagy veszteség érné a magyar labdarúgást... Mostantól kezdve nem „mesélhet" az MLSZ arról, hogy milyen problémái vannak, mostantól kezdve nem hiszem, hogy különösebben érdekesek az MLSZen belül zajló villongások, mostantól kezdve nem számítanak azok a harcok, amelyek az MLSZ elnökségi pozícióért folynak, mert az egész társaság, úgy, ahogy van, lejáratódott, s nem csak az ország, hanem a világ előtt is. Szerdán az osztrák belügyminiszterrel együtt néztem a mérkőzést, ő a találkozó után azt mondta, hogy ezzel a magyar labdarúgásnak vége. Én persze, remélem, hogy a magyar labdarúgásnak nincs vége, de, hogy annak vége kell legyen, ami eddig történt, abban biztos vagyok. Az, hogy itthon a magyar válogatott 7-1-re kikapjon, még akkor sem magyarázható, ha az ellenfél nagyon jó volt". Laczkó Mihály: •• •• urugy a politikának (Részletek a Nemzeti Sport interjújából) • Lemond elnök úr? - Nem! Decemberig hatodikáig, az MLSZ közgyűléséig elnök maradok! • Csakhogy most, a jugoszlávok elleni katasztrofális vereség után felerősödtek azok a hangok, hogy az MLSZ jelenlegi összeállításában alkalmatlan a feladata ellátására, ergo: le kell válihni a vezetőséget. - Erről az a véleményem, hogy ha nekünk a most oly nagy előszeretettel emlegetett alkalmatlanság kapcsán fel kellene állnunk, akkor legalább ugyanezt meg kell tenniük mindazoknak, akik akár politikusként, akár sportvezetőként felelősek lennének azért, hogy a sporton belül a futball szebb eredményeket érhessen el. Dr. Harcsár István, az OTSH elnöke nyílt levélben marasztalta el az MLSZ-t, s közben, mint a magyar sport első embere, nem vette a fáradságot arra, hogy a meghívásaink ellenére a hivatalba lépése óta eltelt időszakban személyesen is meghallgassa, s ezzel együtt megismerje a legnagyobb tömegeket megmozgató sportág gondjait. • Az sem elgondolkoztató, hogy a sportot felügyelő belügyminiszter, Kuncze Gábor is kemény hangú rádiónyilatkozatot tett? - Kuncze Gábor miniszter úr véleményével kapcsolatban azt gondolom, ahogyan mindenki mást, őt is a csúfos eredmény ténye viselte meg. Attól tartok, hogy a futball ebben a pillanatban ürügy lett a kezdődő választási harcban. Ezzel kapcsolatban lenne egy megjegyzésem: ha a politika netán valóban direkt módon kívánja befolyásolni a magyar futballt, azaz a labdarúgásunk belügyébe avatkozna, akkor az UEFA az országunkat akár ki is zárhatja tagjai soraiból... Véleményem az, hogy a politikusok foglalkozzanak a politikával, illetve ha már a -sportról, s azon belül a magyar futballról esik szó, a politikai élet képviselői a maguk eszközeivel próbáljanak tenni valamit azért, hogy jó eredményei lehessenek ennek a sportágnak. Az oldalt összeállította: P. Sándor Jóxsef