Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-18 / 269. szám

4 KRÓNIKA KEDD, 1997. Nov. 18. • Bacsa Ildikó a Cyranóban Roxane, civilben MA Pataki Zorka: „Már enni sem lehet nyugodtan?" (Fotó: Karnok Csaba) miről írt a DM? • 75 éve Az abszolút zene képviselője Egy éve járt Szegeden az abszolút zene legkü­lönb képviselője, s nem csupán ebben a megcson­kított kis országban, ha­nem - és erre több párisi és londoni tekintély elis­merő kritikája is tanú - az egész világon. Ha a szel­lemi értékeknek is lenne • 50 éve állandó értékmérője a zü­richi piacon, Bartók Béla neve, áldott, drága magyar név, a legmagasabb és legmaradandóbb aranyva­lutát jelentené. Egy ki­fosztott és megnyirbált or­szág hatalmas vigasza, kincse, és reménye és bi­zakodása ő. (1922) A dolgozók ellentámadásai Olaszországban és Franciaországban válságos napokat éltek át. Zavargá­sok voltak a nagyobb vá­rosokban. Ezek az esemé­nyek világosan kirajzolták a dolgozó tömegek ellen­támadását mindkét ország­ban. Új fejezet következik az amerikai imperializmus és fullajtárjai elleni harc­ban. Franciaországban és Olaszországban ismét be­bizonyosodik, hogy a fel­világosult haladó tömegek akcióit, a demokrácia tö­megereje védelmezi. (1947) • 25 éve Szeged újjáépítöje Még nincs száz éve, hogy ország s világ ren­dült meg Szeged kataszt­rófáján. 1879. március 12­én, szerdán éjfél után a 98. számú vasúti őrházon belül a nyúlgát beszakadt. A bajbajutott városnak sok segítője akadt. Lech­ner Lajos Szeged újjáépí­tője, 46 éves volt amikor Szegedre érkezett. Mun­kásságának legmaradan­dóbb értéke az elpusztult Szeged újjáépítési terve. A külön bizottsággal már 1879 júniusában érkezett a városba és októberre már kész terveket mutatott be. Kidolgozta a város ké­sőbbi árvizekkel szembeni védelmét is. A várost kör és sugárutakra építette. (1972) Újszeged! természet­védelmi napok BECK ZOLTÁN, a 14-es választókerület (Tarján) képvi­selője fogadóórát tart 16 és 18 óra között a Csongor Téri Ál­talános Iskolában. PAPP ZOLTÁN, a 15-ös választókerület képviselője la­kossági fórumot tart 16.30-tól a Szentmihályi Művelődési Házban (Kapisztrán u.). Té­mája: a szemétszállítással kap­csolatos rendelettervezet. Ven­dége Szabó Ferenc, a Környe­zetgazdálkodási Kht. ügyveze­tő igazgatója. HOLNAP MÉSZÁROS ATTILA, a 25. választókerület (Tápé) képviselője fogadóórát tart 12.30 órától 17.30 óráig a tá­péi ügyfélszolgálaton (Hon­foglalás u.). DR. BÁLINT JÁNOS, a Szocialista Párt jogtanácsosa 15-16 óra között ingyenes jog tanácsadást tart Szegeden a Szilágyi u. 2. 11, eni. 204-es szobájában. GILA FERENC, a 24. vá­lasztókerület (Baktó, Petőfite­lep) képviselője fogadóórát tart 17 órától a Petőfitelepen a Művelődési Házban. A POLGÁRI SZEGE­DÉRT EGYESÜLET Szociál­is Válaszirodát működtet 17-18 óra között, a Dózsa Gy. u. 2. szám alatti irodában. PASKUJ MÁTYÁS, a 19. választókerület (Felsőváros, Fodor-kert) képviselője fo­gadóórát tart 17-18 óráig, a Deák Ferenc Gimnáziumban. Az iró neve • Munkatársunktól Szakonyi Károly író, a Dómján Edit Alapítvány ku­ratóriumának elnöke nyitot­ta meg az Egyedül című ze­nés játék múlt pénteki pre­mierje előtt a Domján-fotók­ból összeállított kiállítást a kamaraszínház előcsarnoká­ban. Tegnapi számunkban véletlenül elkereszteltük Gá­bornak - amire nincs ment­ség, sajnos, legföljebb ma­gyarázat. Bocsánatot ké­rünk. Nem rajong a beugrá­sokért Bacsa Ildikó, a Szegedi Nemzeti Színház fiatal színésznője. Annak ellenére, hogy nem a Cyrano Roxanja az első nagy szerep, amelyet be­ugrással teljesít: mentett már Sirály-előadást, Nyi­naként. Igaz, akkoriban még nem volt más dol­ga, „csak" a színészet, most viszont itt van ­Zorka. Még a Cyrano (amelyet ma, kedden még láthatnak) próbahe­tében találkoztunk. „Ne sírj kicsim, mindjárt jön anyuka és kapsz enni!" Az is lehet, hogy amikor a most három hónapos Zor­ka először megszólal, ezt a mondatot fogja kimondani. Jelenleg ugyanis úgy zajlik az élet, hogy a bébi az ideje java részét a papa színházi irodájában tölti, s amikor el­törik a mécses, megbiztat­ják: mindjárt jön a mama! Zorka színházi szocializá­ciója azért törvényszerű, mert édesanyja Bacsa Ildikó színésznő, édesapja Pataki András pedig táncművész, a Szegedi Kortárs Balett igaz­gatója. - Kénytelen voltam meg­kérni a nagymamát, legalább a próba hetében jöjjön el és segítsen - mondja kissé li­hegve Bacsa Ildikó. Két eme­letnyit rohant. Már délután négy is elmúlt, reggel tíztől próbált a színpadon, s most a próbát követő megbeszélés­ről lógott meg, hogy a kislá­nya ehessen végre. Közben beszélgetünk. A színésznő a mama-szerepben igazán elra­gadó - pedig ez sem lehet va­lami könnyű. Éjszakánként lehet benne virrasztani, nap­pal mosni, vasalni, bevásá­rolni, főzni, takarítani, s há­romóránként frissen, jóked­vűen - és főleg bőven - jólla­katni a bébit. A szünetekben a színpa­don meg kell jegyezni, mi­lyen út vezet a zárdakert fur­fangosan kacskaringózó sző­lőindái között a Cyrano záró­jelenetében. Hogyarrlesz legplasztikusabb a zavaro­dottság kifejezése: Roxane nem tudja még, de mintha megérezné, hogy Cyrano ma utoljára jön. A szürethez használt kosarat, kesztyűt, ol­lót ide-oda rakosgatja, sose tudja, melyiket hova, valamit folyton keres, bizonytalan a lépte is - a drámai csúcspont közéig. „Ne keseregjünk her­vadt lombokon... Újságra vá­gyom... Kérek krónikát!" ­szólítja fel Cyranót a beszá­molóra, s maga sem érti, mi­ért olyan feszült... A jelenet összpontosítást kíván. A pár­beszéd kettejük között fe­szült, minden szónak pontos helye van, minden megszóla­lásnak ritmusa. Késni, bakiz­ni - végzetes. Az utolsó pil­lanatokban elromolhat min­den, ami addig felépült... - A szöveggel már nincs bajom, szerencsére, de a já­rások, a kellékek... Hiába, elég rövid volt az idő. Azért bízom benne, hogy az elő­adásra mindennel elkészülök. Nem mondhatnám, hogy ra­jongok a beugrásokért - pe­dig volt már, Nyina a Sirály­ban -, de persze ezt is meg kell csinálni, hozzátartozik a mesterséghez, Babarczi László tanár úr meghívta Kaposvárra az egész főiskolás osztályát, a kilencből heten oda is szer­ződtek. Köztük Bacsa Ildikó, pedig akkor már a szülei is Pestre költöztek Debrecen­ből... - Egy évadot töltöttem a kaposvári színházban, egyet a Radnótiban, aztán rövid ideig szabadúszó voltam, majd Szegedre jöttem. Sziko­ra Jánossal korábban is dol­goztam. a tévés Anyegin-film­ben, Szép Ernő Vőlegényé­ben, az Almok a császárság­ról című japán darabban... Szerettem tavaly a Lila aká­cot is, A manót és a Sasfiókot is. Nemsokára elkezdjük pró­bálni a Három nővért Teli­hay Péterrel, Irinát játszom benne. De addig még - na­gyon igyekszem, hogy Roxa­ne olyannak sikerüljön, ami­lyennek szeretném. Nem mondom, hogy Zorkával könnyű, de egyelőre jól bí­rom... A kislány közben jólla­kott, álmosan pislog miköz­ben nagymamája óvatosan átveszi. Anyja máris lefelé robog a lépcsőn - még tart a megbeszélés, a Cyrano összes szereplője a nézőté­ren. Délután fél öt van. Este hétkor próba. Sulyok Erzsébet • Munkatársunktól November 30-ig tart a Bálint Sándor Művelődési Házban tegnap kezdődött XV. Újszegedi Természet­védelmi Napok rendezvény­sorozata. A Magyar Madár­tani és Természetvédelmi Egyesület és a Szegedi Kör­nyezetvédelmi Kerekasztal Szövetség szervezésében zajló programban ma este 6 órakor Lovászi Péter A fe­hér gólyák védelme Ma­gyarországon címmel tart előadást. Szerdán este 6 órától szakemberek közre­működésével Szeged zöldfe­lületeiről tartanak fórumot. A rendezők a Bálint Sándor Művelődési Házban meg­nyílt Természetvédelem­Madárvédelem 1997. című kiállításra előzetes jelentke­zés alapján (telefon: 432­578 vagy 433-213) általános és középiskolás csoportok számára diavetítéssel, videó­val egybekötött kiállításve­zetést szerveznek. Dlusztus Imre Barcs Sándor - Úgy hallottam, hogy né­hány esetben még a szovje­tek is megmosolyogták a magyar sportvezetők túlbuz­góságát. - így van. 1950-ben meg­hallgatásunk. tehát az MLSZ véleménye nélkül be­fejezett tényként közölték velünk, hogy áttérünk az egész éves, tavaszi-őszi baj­nokságra. Utólag tiltakoz­tunk, hivatkozva arra, hogy ez a szovjet minta Magyar­országon nem lehet érvé­nyes, hiszen ott a rossz idő­járás miatt zsugorítják össze a klimatikailag alkalmas időre a bajnokságot. Emlék­szem, Valentin Granatkin, a szovjet szövetség elnöke na­gyot mulatott a magyarok döntésén, és így kiáltott fel: „Miért nem kérdeztétek meg, hol írja elő Marx vagy Lenin a tavaszi-őszi bajnok­ságot?" Szintén hírből, az újságból tudtuk meg, hogy ugyancsak szovjet mintára bevezették a játékoscserét. A nemzetközi labdarúgás­ban akkor még szó sem volt a cserékről. Ezzel a meg­jegyzéssel természetesen nem a csere ellen foglalok állást, hanem csak a szovjet minta majmolását húzom alá. - Végül is hatalom nélkü­li, de a felelősségben oszto­zó bábszervezet volt már ek­kor az MLSZ. Vagy nem? - De igen. Sajnos. Kép­zeld el, hogy mit éltem át, hiszen gyakorlott újságíró­ként nagyon jól tudtam, hogy a művelt fuballvilág­ban hogyan működnek a szövetségek. Itt viszont min­dent a pártközpontból kézi­vezérelt sporthivatal döntött el. Nélkülünk határoztak például az 1952. évi olimpiai részvételről, és a felkészítési tervet is akkor küldték meg, amikor azt a hivatal elnöksé­ge jóváhagyta. Mondanom sem kell: a terv a hivatalban készült. A külföldről nekünk címzett leveleket sohasem kaptuk meg. Gyakran kellett szégyenkeznünk, ha vendé­geket fogadva, vagy külföl­dön járva szemrehányás ért minket, hogy levelüket vá­lasz nélkül hagytuk, és mel­lesleg, érthető módon, ter­mészetesnek vették, hogy is­merjük a levél tartalmát. Er­re mondják azt: tiszta matt­helyzet! - Ilyenkor jön az, hogy az ember, ha tenni akar vala­mit, fölveszi a harcmodort. - Mire gondolsz? - Például arra, hogy alá­játszik a főhatóságnak, bead­ványokat ír, terveket sző a szakmája érdekében. - Ne is folytasd. Ebben a cipőben is jártunk. Nagy szervezőmunkát végeztünk az úttörőbajnokság kiírása érdekében. Kértük a sporthi­vatalt, vegye fel a kapcsola­tot az Oktatásügyi Miniszté­riummal az iskolai bajnok­ság megindítása érdekében. Az úttörőbajnokság szerve­zését egyszerűen megtiltot­ták. Hasonlóképp nem en­gedélyezték az Édzők Testü­letének felállítását, és hallani sem akartak arról, hogy - ha már nem mint ET, hát az Edző Bizottság - érdekvé­delmi feladatot lásson el. - Érdekelne, hogy ebben az időben miféle „engedé­lyezési mechanizmus" mű­ködött a sztárjátékosok ügyeskedései fölött. - A játékosok igen ala­csony összegekért futballoz­tak. Hogy ne disszidáljanak, engedélyezték a szabad csempészést, ez azonban na­gyon lefoglalta a játékosok idejét, elsősorban a külföldi túrákon, de itthon is, és alá­ásta a labdarúgás erkölcsi (XII.) alapját. Ez a szóbeli és hall­gatólagosan mindenhol elfo­gadott engedély általános ér­vénnyel élt minden olyan csapat számára, amelyik ki­juthatott külföldre. Ezek a játékosok nem voltak hü­lyék, sőt a legjobb üzletem­berek módjára számoltak fejben, így azt is tudták, mennyi a lehetséges kinti futballistafizetés, és mennyi az, amit még legjobb esetben elvisel a hatóság. Valahol a kettő között mindig megáll­tak. A távolság attól függött, ki milyen nagy név. - És ez kinek volt jó? - Nem volt ez jó senki­nek, ezért elkészítettünk egy tervezetet, ami Börzsei Já­nos-féle javaslatként vált ké­sőbb ismertté, a játékosok profi rendszerű javadalma­zására, vigyázva ugyanakkor arra, hogy amatőr státusuk a FIFA-nál ne lehessen támad­ható. Elutasították, marad­tunk a csempészésnél. - Említetted, hogy a sze­med láttára viharzott el mel­lettünk a nyugati világ lab­darúgása. Az MLSZ mikor foglalkozott először azzal a problémával, hogy a grund­futball helyére a szervezett gyermekfutballnak kell ke­rülnie? - Meg fogsz lepődni. El­nökségünk felkérésére 1952­ben Ember József és Scharle Kristóf elkészítették a ma­gyar labdarúgás fejlesztési tervét. Először a vázlatot tár­gyaltuk meg, majd annak alapján a bizottságok bevo­násával egy 68 oldalas dol­gozat készült. Ebben - 1949 után immár másodszor és ki­emelt hangsúllyal - döntő szerepet kap a gyermekfut­ball. Az Ember-Scharle-ter­vezet ugyanarra a sorsra ju­tott, mint a többi javasla­tunk. Lesöpörték az asztal­ról. És mit tehetett a Társa­dalmi Labdarúgó szövetség (ne feledjük: az MLSZ nevét csak a külföld számára hasz­nálhattuk)? Azt, hogy az Ok­tatásügyi Minisztériumban felkerestük a labdarúgást kedvelő főmunkatársakat, és kértük a SZOT támogatását is ehhez, mivel oda tartozott az egyesületek túlnyomó többsége. Az eredmény az lett, hogy az Oktatásügyi Minisztériumban az iskolai labdarúgás megszervezésé­nek ügyét addig lelkesen tá­mogató dolgozók is hátat fordítottak nekünk. Talán ez volt a legfájdalmasabb vere­ségünk. Tudtuk, hogy ennek mi lesz a következménye. - Hogyan kombináltál a megszólalási lehetőségekkel? Úgy értem, az MTI vezér­igazgatójaként és közismert sportújságíróként fociügyben hogyan adagoltad az igét? - A szövetség határozatait csak ritkán közölték, ehelyett azonban a segítőkész lapok az egyéni megszólaltatás műfaját választották. Szem­élyes nyilatkozataimat, majd cikkeimet szó szerint közöl­ték, s bár a mondanivalómat a szövetséggel csaknem min­den esetben egyeztettem, ezeknek a megnyilaktozása­imnak és kritikáknak a lát­szata, mivel a nevemmel szignált cikkekről volt szó, kifelé az lehetett, hogy mind­ez csupán egyéni vélemény. 1956. június 22-én az Esti Budapestben közölték a nyi­latkozatomat. Tulajdonkép­pen ez is a szövetség közle­ménye, de a lap az alcímben az én nevemet említi. A nyi­latkozatban a labdarúgás egészének visszamaradottsá­gáról szólok és rámutatok ar­ra, hogy itt nem a szövetségi kapitány problémájáról van szó (Sebes Gusztáv ellen folytak a támadások), ellen­kezőleg: ködösít az, aki erre akarja leszűkíteni a magyar labdarúgás sorsdöntő gond­jait. Ilyen körülmények köztt az OTSB-nek is meg kellett szólalnia. Összeeszkábálta­tott egy 26 oldalas Javaslat a labdarúgósport kérdéseinek vitájához című anyagot anél­kül, hogy előtte a szövetség­gel erről konzultált volna. Nem is szereztünk tudomást arról, hogy az OTSB ilyen alaptémán dolgozik, majd amikor elkészült, egyetlen szakember meghallgatása nélkül ezer példányban szét­küldték az országban. A szö­vetség nagy felháborodással vette tudomásul ebből az anyagból, hogy fejére olvas­sák mindazokat a bűnöket és mulasztásokat, amelyeket ­az előzőekben ismertetett módon - többször is felter­jesztettünk a sporthivatalhoz, de minden eredmény nélkül. (Folytatjuk.) (A könyv kapható a Dél­hír lapárusainál.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom