Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-17 / 268. szám

4 KRÓNIKA HÉTFŐ, 1997. Nov. 17. Profi betörök • East Kilbride (MTI) Tízmillió font sterling ér­tékű CD-ROM és egyéb szá­mítógépes felszerelés vált profi módon dolgozó betörők zsákmányává a Microsoft skóciai gyárában. • Az algyőiek lelkiismeretesen szavaztak Piri, a biztos befutó Algyön a délutáni adatok szerint nagyobb volt a részvételi arány, mint a megye más településein. Az érdeklődés azonban nem (csak) a NATO-nak szólt. (Fotó: Karnok Csaba) Az utolsó délutáni összesítéskor Algyön a választók 47 százaléka szavazott; NATO-ügy­ben, valamint a leendő helyi önkormányzati képviselő-testület tagjai­ra és polgármesterére. Az egyedüli polgármes­ter-jelölt, dr. Piri József szerint az algyői képvi­selő-testületnek a biztos működés feltételeit kell megteremtenie. Vasárnap délután 17 óráig a szavazásra jogosult algyőiek 47 százaléka adta le voksát, többen, mint a me­gye más településein. Pedig az algyői polgároknak többet kellett ikszelniük, hiszen itt két urna állt a szavazókörök­ben: a NATO-kérdés megvá­laszolása mellett választani­uk kellett tizenhárom képvi­selőt is a harmincegy je­löltből, és el kellett dönteni­ük, hogy támogatják-e sza­vazatukkal a község egyet­len polgármesterjelöltjét, dr. Piri Józsefei. A NATO-nép­szavazáson 4164-en, míg a helyi önkormányzati válasz­táson 4208-an vehettek részt. A NATO-kérdésben ugyanis a külföldi állampol­gárok nem nyilváníthattak véleményt, a helyi választá­son azonban az algyői állan­dó fakhellyel rendelkező külföldiek is szavazhattak. Mivel a helyi önkormányzati választásnál nem függ az eredményesség a részvételi aránytól, az délután már biz­tos volt, hogy Algyő önálló önkormányzati képviselő­testülete megalakul, és dr. Piri József, az egyedüli pol­gármesterjelölt „befut". A Szegedtől való leválás­ról szóló népszavazás napján Algyő futballcsapata kika­pott a mindszentiektől; dr. Piri Józsefet a meccs közben kérdeztem a leválás esélye­iről. Tegnap ismét a pálya szélén, a Mártély ellen vívott meccs nézői között találtam rá a polgármesterjelöltre. - Terveink szerint no­vember 28-án tartjuk meg a képviselő-testület alakuló ülését, a Faluházban ­mondta. - Ezután a testület­nek meg kell alkotnia a saját szervezeti és működési sza­bályzatát, zárt ülésen meg kell választania a bizottságo­kat, legelőször a pénzügyi és az ügyrendi bizottságot. Meg kell alkotni a legfonto­sabb rendeleteket; többek között véleményem szerint a helyi adóról szólót is. Dr. Piri József kérdésünk­re reagálva kifejtette: szerin­te csak az iparűzési és vál­lalkozói kommunális adó jö­het szóba, és olyan árbevéte­li küszöbbel, hogy a kény­szervállalkozókat és a kis­vállalkozókat ne érintse. Létre kell hozni a falu polgármesti hivatalát is, és tárgyalni kell az önkormány­zati feladatok átvételéről a városi önkormányzattal. A most megválasztott testület­nek a polgármesteijelölt sze­rint mindenekelőtt a bizton­ságos működés feltételeit kell megteremtenie. Dr. Piri szerint az a tény, hogy rajta kívül más nem in­dult a polgármesteri székért, azt mutatja, hogy a faluban „még nem elég élénk a köz­élet", és azt is, hogy az em­berek a leválás előtt és után elhangzott ígéreteket rajta kívánják számon kérni. Úgy véli, a következő, rendes ön­kormányzati választásokon több polgármesterjelölt is lesz. Azt is elmondta: szeret­né, ha a korábbi részönkor­mányzati testület tagjai kö­zül sokan bekerülnének az új testületbe is, de a többi jelölt ellen sincs kifogása, hiszen „mindannyian tisztességes, jó szándékú algyői polgá­rok." A Magyar Televízió Nép­szavazás című műsora egyébként tegnap délután, 17 óra körül egy mondattal megemlékezett az algyői ön­kormányzati választásról is; a következőképp: „Csongrád megyében, a Szeged melletti Tápén helyi önkormányzati választást is tartanak a nép­szavazással egy időben"... Bakos András A trianoni békeszerző­dés megfosztotta Magyar­országot leggazdagabb ré­szeitől, s olyan városok lettek határállomások, amelyek a boldog, régi időkben az ország szívé­ben voltak. Ezekben a vá­rosokban egy egészen új kereskedelemi és gazdasá­gi élet kezdődött meg, amely természetes is, mert • 50 éve a határvárosok mindig a leggazdagabb helyek közé tartoztak. A trianoni szerződés, amelyet béke­szerződésnek soha nem mondhatunk. Szegedet is határvárosnak léptette elő, azonban ez az előny egy­általán nem mutatkozik meg a város gazdaságá­ban. (1922) Panaszok az adóbevallásokról Nagyon sok iparos és kereskedő az utóbbi időben bírságot fizetett, mert a hivatal szerint nem nyújtotta be adóbevallási ívét. Ezzel szemben a ke­reskedők és iparosok azt állítják, hogy benyújtot­ták. Az adóhivatal állás­pontja, ha beadták, bizo­nyítsák be. A panaszkodó kereskedők és iparosok el­mondják, hogy a benyúj­tott adóbevallásokról nem kaptak elismervényt, így annak benyújtását nem tudják igazolni. (1947) • 25 éve A szabadtéri jövö évi músora Már teljessé vált - jól­lehet bizonyos pontokon még nem egészen végle­ges - a Szegedi Szabadté­ri Játékok jövő évi prog­ramja. A közönség már évek óta javasolja Gersh­win híres, modern operá­jának, a Porgy és Bess­nek Dóm téri bemutatását. Végre lehetővé vált a be­mutató, még pedig a Ma­gyar Állami Operaház együttesével. A felújításá­nak tizenötödik évét jövő nyáron ünneplő Játékokra 7 bemutatót terveznek. (1972) Bevonulnak az újoncok • Budapest (MTI) Csaknem 7500 újonc vo­nul be hétfőn és kedden sor­katonának. A fiatalok a NATO-nép­szavazás miatt a tervezettnél egy héttel később kezdik meg az immár 9 hónapra csökkentett szolgálati időt, és elsőként vesznek részt az átalakított, új típusú újonc­képzésben. Ez azt jelenti, hogy a sorkatonák a két du­nántúli - Tapolca és Szom­bathely -, vagy a két alföldi - Kalocsa, Szabadszállás ­kiképzőközpontban részesül­nek három hónapos alap-, majd szakkiképzésben. Ezt követően hat hónapot más alakulatoknál töltenek le. A három hónapos alapki­képzés alatt szabadság nem jár a katonáknak, de havonta legalább egy alkalommal mehetnek eltávozásra, ki­menőt pedig gyakrabban is kaphatnak. Á módosított honvédelmi törvény értelmé­ben a fiatalok a bevonulást követő 5. napon a századpa­rancsnok előtt teszik le az esküt. Ezen nem vesznek részt a hozzátartozók, de az újoncok az első hét végén kimenőt vagy eltávozást kapnak, illetve látogatókat fogadhatnak. • 75 éve Válságban a szegedi kereskedelem MA JOGSEGÉLYSZOLGÁ­LATI FOGADÓÓRÁT tart az MSZOSZ Csongrád Me­gyei Képviselete (Szeged, Eszperantó utca 3-5., I. em. 5.) 14-16 óráig az MSZOSZ tagjai részére. Dr. Hajdú Ist­ván ad felvilágosítást munka­viszonyban lévők, pálya­kezdők és nyugdíjasok részé­re. A szakszervezeti tagságot hitelt érdemlően (pl. tag­könyv) igazolni kell! A MUNKÁSPÁRT Sze­ged városi vezetősége 14-17 óra között ügyeletet tart a Fő fasor 9. alatti Munkás Műve­lődési Otthonban. A SZOCIALISTA PÁRT irodáján (Tisza L. krt. 2-4., I. em. 123-as szoba) dr. Bálint János ingyenes jogi tanácsa­dást tart az érdeklődőknek, 15-16 óra között. KATONA GYULA, a 13­as választókerület (Móravá­ros) képviselője lakossági fó­rumot tart 17 órától a Ko­lozsvári Téri Általános Isko­lában. Témák: Kolozsvári Téri KRESZ-park feljújítási lehetőségeinek megvitatása, az 1997. évi városrészi alap felhasználása, az 1998. évi szemétszállítási rendelet-ter­vezet ismertetése, megvitatá­sa. Vendég: Szabó Ferenc, a Környezetgazdálkodási Kht. ügyvezető igazgatója. HOLNAP BECK ZOLTÁN, a 14-es választókerület (Tarján) kép­viselője fogadóórát tart 16 és 18 óra között a Csongor Téri Általános Iskolában. PAPP ZOLTÁN, a 15-ös választókerület képviselője lakossági fórumot tart 16.30­tól a Szentmihályi Művelő­dési Házban (Kapisztrán u.). Témája: a szemétszállítással kapcsolatos rendelet-tervezet. Vendége Szabó Ferenc, a Környezetgazdálkodási Kht. ügyvezető igazgatója. Dlusztus Imre Barcs Sándor - Köztünk szólva, ez nem lett volna kevés, ha az admi­nisztrációt a sporthivatal egy, labdarúgással foglalko­zó osztálya látta volna el... - ...de az adminisztrációs feladatokat a szövetség szer­vezési bizottsága látta el, tár­sadalmi munkában. És a Va­dász utcai székház helyett, ahol korábban az MLSZ-en kívül a BLASZ, a KÖLASZ, az Edzők Testülete és a Já­tékvezetők Testülele is ott­hont kapott, adtak egy új he­lyet a Hold utcában, ahol há­rom szoba jutott nekünk. Mellesleg a Vadász utca több volt, mint székház, hétfőnként az intézők százai zsúfolódtak be az udvarra, még az utcára is jutott belőlük. A szobákban bizott­ságok üléseztek. A Vadász utca a magyar futball szíve volt. Kitépték. - Régi dilemma, hogy ha egy struktúra nem működik, akkor elsősorban ki vagy mi a felelős: a szisztéma, a ve­zető, a tanácsadó, az alkal­mazotti kör vagy a körülmé­nyek? - Itt egyértelműen a szisz­téma volt rossz, ezért a benne lévő vezető sem lehetett haté­kony. A szövetségi munkára szánt időm java részét a sporthivatallal folytatott meddő hadakozás vitte el. Ez persze nehezen érthető, ha Sebes korábban említett ér­velésére gondolunk. Igen ám, de ő mindenekelőtt szövetsé­gi kapitány volt és csak jóval azután elnökhelyettes: a leg­többször mi informáltuk őt a rossz döntésekről. Akkor pe­dig már tehetetlen volt. És Hegyi? ő őszintén beismerte, hogy bár látja, nekünk van igazunk, ő viszont nem bír az apparátus „ifjú titánjaival". - A szovjet elven műkö­dőkkel? - Ahogy mondod. Na­gyon érdekes és az akkori prototípustól merőben eltérő volt a szövetségi kommunis­ták helyzete. Már a Vadász utca ügyében is valamennyi­en a székház feltétlen meg­tartására szavaztak - így lett a szövetségi döntés egyhan­gú -, de később is ugyanígy szembeszegültek a sporthi­vatal döntéseivel. Miért nem fordultak akkor orvoslásért a párthoz? Fordultak. Sőt ki­vívták azt is, hogy hivatalos szövetségi pártcsoportot ala­kíthassanak és úgy léphesse­nek fel. Igen ám, de a párt központjának küldött pana­szaikat az ottani apparátus a sporthivatalnak adta ki felül­vizsgálatra, a szövetségi pártcsoport pedig a hivatal­beli pártbizottságnak volt alárendelve. Itt aztán el is dőlt a ki kit győz le. - Ehhez képest elég soká­ig álltál a szövetség élén. Máig a leghosszabb ideig. - Nem tudom elégszer hangoztatni az ahogy lehet elvét. Én akkor is és ott is a labdarúgás elkötelezett híve­ként akartam szolgálni, szembeszállva a hülyeség­gel, és kompromisszumot kötve a lehetőségekkel, de 1963-ban számomra is betelt a pohár. A párt illetékes szervének megírtam a le­mondólevelet és ehhez csa­toltam egy konkrétumokkal alátámasztott emlékeztetőt. Ennek következtetéseként megállapítottam, hogy ha ez (XI.) a vezetési tendencia tovább érvényesül, akkor azzal a magyar futball sírját ássák meg. Talán nem célszerűtlen hangoztatnom, hogy a ké­sőbbi fejlemények ismereté­ben én még viszonylag időben szóltam. - Akkoriban és még na­gyon sokáig a sport, különö­sen pedig a foci lehetett az egyetlen olyan terület, ahol a nyilvánosság és a vele járó kritikai hangvétel nagyobb és erőteljesebb lehetett, mint általában. - Meg kell itt állapíta­nom, hogy a sportlapok, te­hát a Népsport és a Képes Sport kivételével mellettünk állt a sajtó, még a Népsza­badság is. Nagyon kemény, bíráló cikkeknek adtak helyt, és általában közölték az MLSZ kritikai véleményét. Ez azonban, sajnos, nem volt perdöntő tényező. - Különös hangsúlyt kap­hatott az a helyzet, amikor az UEFA-n keresztül, 1978­ig, a szemed láttára fejlődött az európai labdarúgás. - Mi pedig visszafelé ha­ladtünk és rossz úton jár­tunk. - Mi volt a rossz út? - A Vadász utca elveszté­sét szimbólumként is lehet értékelni. Egy olyan rosszul sikerült vezetési rendszer jel­képeként, amelyben a sport­ág legjobb szakemberei (a szövetségben) szakmai kér­désekben is alá voltak ren­delve egy felsőbb, és szak­mailag sokkal kevésbé felké­szült állami apparátusnak. Ez az abszurd állapot egyre­másra szülte a torz határoza­tokat, és az állami vonal a szövetség tiltakozásait vagy szóra sem méltatta, vagy egyszerű nemmel intézte el. A labdarúgástól teljesen ide­gen, a sportágat visszahúzó döntéseket falrengető, áltu­dományos magyarázattal lát­ták el. Csak két jellemző pél­da: a gyerekeknél csak a moz­gás a fontos, hirdették az áltu­dósok. majd 12 éves korukban eldől, mi lesz belőlük: súly­emelő-e avagy futballista? A másik: egységesíteni kell az összes sportág törvényköny­vét, alapszabályát, így a minősítést, a fegyelmi sza­bályzatot, az átigazolási sza­bályt és így tovább. - Ez a futballszakma megcsúfolása volt. Annak a figyelmén kívül hagyása, hogy a labdarúgás nem csu­pán egy a sportágak sorában, hanem szerelmi és nemzeti ügy- , - És minden, ami az élet. A magyar futball bibliájá­nak, a Labdarúgó Szabály­könyvnek hatályon kívül he­lyezése először óriási felhá­borodást váltott ki, megjegy­zem, voltak ismert szabály­tudósok, akik kívülről fújták a szabályokat, például Kis Hugó, az MLSZ alelnöke, s mivel az egységes sportsza­bálykönyvet használni bi­zottságaink nem tudták, to­vábbra is a régi alapján, an­nak paragrafusaira hivatkoz­va hozták meg döntéseiket. - A szövetség és a sport­hivatal kettős struktúrája például milyen ügyekben ta­szította el magától a haté­konyság lehetőségét? - 1949-ben hatalmi szó­val megváltoztatták az egye­sületek nevét. Ez ugyan nem érinti a minőségi futballt, de a feje tetejére állítja a hely­zetet az a döntés, hogy klub­jaink, illetve azoknak labda­rúgó-szakosztályai a sporthi­vatalhoz tartoznak. Ez azt je­lenti, hogy sem ellenük, sem edzőik, vagy intézőik ellen nem járhatunk el, és bármit tesznek is, nem vonhatjuk őket felelősségre. Ha problé­ma merül fel, az egyesülete­ket, vagy az egyesületi ve­zetőket tulajdonképpen fel kell jelenteni a sporthivatal­nál, és majd az folytatja le a vizsgálatot. A sporthivatal illetékes a fegyelmi döntés kimondásában. Ilyen módon hátat fordítanak annak a ténynek - és ez minden baj forrása lesz -, hogy az MLSZ az egyesületek szö­vetkezése. (Folytatjuk.) A könyv a Délhír hírlap­árusainál kapható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom