Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-14 / 266. szám

PÉNTEK, 1997. NOV. 14. UNIVERSITAS 7 • Ahogy Básthy Gábor látja... „Mindkét félnek jé üzlet iff A város és az egyetem közötti ingatlancsere nem lehet vita kérdése ­állította határozottan Básthy Gábor alpolgár­mester az alábbi, vele készített interjúban. A fo­lyamat azonban akkor gyorsulhat fel, ha az Uni­versitas kezelésében álló Othalmi úti volt szovjet laktanyát kármentesítik. - A város szeretné elcse­rélni a területet az Universi­tassal - kezdte a beszélgetést Básthy Gábor. Ez nem lehet vita kérdése. Az önkormány­zat azonban nem szívesen venne a nyakába egy szeny­nyezett objektumot. Éppen ezért fel kell tárni a környe­zeti károkat. Nyilvánvalóan szeretnénk, ha a kárfeltárásra és kármentesítésre állami tá­mogatást kapnánk. S erre van is esély, hiszen készülőben van az állami felelősségű körbe tartozó környezetkáro­sodású területek kármentesí­téséről szóló kormányrende­let. Mindemellett létezik egy kármentesítési program, amelyhez időpontokat és pénzeket rendeltek. Furcsa módon az ÁPV Rt. kezelésé­be került volt szovjet lakta­nyák mindegyike szerepel a programban, ugyanakkor a Művelődési és Közoktatási Minisztérium tulajdonában lévő laktanyák - mint a sze­gedi, a debreceni és a kecske­méti - nincsenek benne. A város vezetése ezt követően kezdeményezte az MKM-nél, hogy a kormányrendelethez kapcsolódjon egy általunk készített környezetvédelmi kárelhárítási alprogram. Ez alapján igényelhetnének for­rásokat a szegediek a Kör­nyezetvédelmi és Területfej­lesztési Minisztérium pénz­ügyi alapjából. Nyáron átad­tuk Dinya Lászlónak az al­program tervezeteket, amely után az MKM támogatásáról biztosított bennünket. • Milyen összegű támo­gatásról van szó? - Mind a KTM-ben. mind pedig az MKM-ben ígéretet kaptunk arra, hogy húszmil­lió forintot utalnak át a jövő évben a kárfeltárás céljára. De ez csak az elsó lépcső. A második lépcsőben a város­nak, az Universitasnak és az MKM-nek közösen kellene pályázni a megfelelő pénz­ügyi alapokra a kárelhárítás érdekében. Már csak azért is kellene lobbizni, mert ha mindez bekerül a kormány­zati programba, akkor jó len­ne a kármentesítést - amely­nek mostani becslések szerint 300-450 millió forint körüli az összege - minél előbb el­végezni. Nem pedig, mond­juk, 2028-ban. Ha az időbeli ütemezés sikerrel jár, az fel­gyorsíthatja az ingatlancsere­programot is. Ez persze nem zárja ki, hogy bizonyos in­gatlanokat - lásd Bal fasori épület - átadjuk. De maga a tulajdonjog cseréje csak ak­kor történhet meg, ha a terü­letet már kármentesttették. 9 A város hosszú távú fejlesztési programjában milyen szerepet szánnak a 100 hektáros katonai ob­jektumnak? - Az út felőli rész ipari parkként, míg a belső terület - Béketelep, Petőfitelep tér­ségéhez csatlakozva - lakó­övezetként szerepel a tervek­ben. De ahhoz, hogy ott lakó­terület alakuljon ki, egyrészt nyom nélkül el kell takarítani mindenfajta szennyezést, másrészt fel kell tölteni és rendezni kell a területet. A százhektáros terület - amely ráadásul a belterületi határnál kezdődik - a legnagyobb fej­lesztési területe lehet a város­nak. • Az önkormányzat saját érdekeit képviseli az ügy­ben, hiszen kármentesített állapotban nem egymilli­árdot, hanem annál sok­kal többet fog érni a terü­let... - Itt azért álljunk meg egy pillanatra! Ha a területet kár­mentesítik is, összességében milliárdos nagyságrendű inf­rastrukturális beruházásokra lesz szükség ahhoz, hogy ab­ból biznisz legyen. A közmű­vek például használhatatla­nok. A bekerített, beépített rész - a négy tiszti lakóház, valamint a kultúr-, az iskola­és és kantinépület kivételével - nem alkalmas semmiféle hasznosításra. így aztán először bontani kell. Tehát bontásra és újraépítére van szükség ahhoz, hogy az ob­jektum hasznosítható legyen. Nyilván ezt a vállalkozói tőke bevonásával kell meg­tenni, de az alapvető közmű­veket a városnak kell majd kiépíteni. Tíz-tizenöt éves tá­von nyilván mindez üzlet a városnak. De úgy gondolom, hogy az Universitasnak is üz­let, ha a laktanyáért cserébe olyan kész belvárosi ingatla­nokat kap, amelyeket már csak át kell alakftani. Az áta­lakítás csak olcsóbb, mint az új épületek felhúzása. Szerin­tem ez a mind a két fél szá­mára jó üzlet. Sz. C. Sz. Tisztelt Hirdetőpartnerek! 1997. december 6-án (szombaton) jelenik meg Száncsengő színes karácsonyi mellékletünk, amelyben kedvezménnyel (színfelár nélkül) jelentetjük meg színes hirdetéseiket! Keressék hirdetési képviselőjüket, vagy érdeklődjenek Gábor Ildikónál a 311-819-es telefonon! Délmagyarország Kft. • Tavasszal ismét megkezdik a feltárást Szennyezett az öthalmi laktanya A volt szovjet laktanya kármentesítése elengedhetetlen. (Fotó: Karnok Csaba) A rendszerváltást kő­vetően a felsőoktatási intézmények kapták meg az üresen álló szov­jet laktanyákat, hogy azokat ilyen vagy olyan módon hasznosítsák. Az Othalmi úti volt szovjet katonai objektumot a Szegedi Universitas Egyesülés használatába adta az állam. A szovjet csapatok komoly kör­nyezeti károkat hagytak maguk után, amelyek kiküszöbélése több száz­millió forintba is kerül­het... 1992-ben a Campus-kon­cepció felvetésekor tanul­mánytervek és költségössze­sftők készültek arról, hogy az egyetemek és főiskolák mi módon és főként mennyi­ért költözhetnének ki az üre­sen álló laktanyákba. A sze­gedi Campus-gondolatból végül semmi sem lett, mert azt számos fórumon kemény bírálat érte. Robbanótestek és fertőtlenítő­szerek Eközben elvégezték a te­rület vagyonértékelését, va­lamint elsődleges kármente­sítését. Mindennnel együtt a volt katonai objektumot kö­rülbelül egymilliárd forintra becsülték a szakértők. Mol­nár Ferenc, a SZOTE meg­bízott gazdasági főigazgató­ja elmondta: az elsődleges kárelhárítás elvégzésekor csak azt tűzték ki célul, hogy a területre biztonságosan le­hessen belépni ahhoz, hogy a másodlagos kármentesítés is megtörténhessen. Ennek megfelelően a tűzszerészek műszeresen átvizsgálták a katonai bázis lőszerraktárát, valamint a beépítetlen füves területeket húsz centiméteres mélységben. A vizsgálat so­rán a kilenc vaklőszer mel­lett több mint kétszáz éles géppisztoly- és géppuska­lőszert, valamint két kézig­ránát égőgyújtót találtak. Is­meretlen típusú, illetve külö­nösen veszélyes robbanó­testre azonban nem bukkan­tak a negyvenezer négyzet­méter átfésülésekor. A vegy­védelmi szakemberek szin­tén átvizsgálták a katonai objektumot. A lakó és gaz­dasági épületek, tárolók, rak­tárak, kazánházak, gép­műhelyek, hangárok, bunke­rek és gépkocsimosók vizuá­lis és műszeres ellenőrzése során egyebek mellett hu­szonöt kilogramm zselatin alapú, lúgos fertőtlenítő­szert, ugyanennyi barna színű, ismeretlen poranyagot nyitott vashordóban, s meg­annyi védőköpenyt, védőha­risnyát és gázálarcot találtak. Az ismeretlen típusú, vagy a helyszínen meg nem hatá­rozható összetételű anyago­kat a vegyvédelmisek elszál­lították az Öthalmi úti lakta­nyából. A vizsgálatról készült jegyzőkönyvből az is kide­rül, hogy a beépítetlen terü­letet a zord téli időjárás mi­att nem vizsgálták át. Az elsődleges kárelhárítást el­lenőrizték az Alsó-Tisza vi­déki Környezetvédelmi Fel­ügyelőség környezetel­lenőrzési osztályának mun­katársai is, akik a helyszíni szemle során megállapítot­ták: további hatósági intéz­kedés nem szükséges. Erről 1994 októberében tájékoz­tatták a Környezetvédelmi Főfelügyelőséget. - Ekkorra már a Campus­koncepciót jószerével min­den fórumon elvetették, amely után 1994 decemberé­ben a város képviselő-testü­lete úgy döntött: jóváhagyja, hogy a felsőoktatási intézmé­nyek a belvárosban marad­janak - emlékszik vissza a történtekre Rácz Béla, a JATE integrációs rektorhe­lyettese. Tételes előkalkuláció nélkül Ezt követően merült fel az Universitas és a város közöt­ti ingatlancsere ötlete. Annál is inkább, mivel a város hosszú távú fejlesztési terve­iben ipari parkként, illetve beépített lakóterületként szá­molt a mintegy száz hektá­ros katonai objektummal. A városi önkormányzat és az Universitas Igazgató Taná­csa 1996-ban létrehozott egy, az ingatlanokkal foglal­kozó csereelőkészítő bizott­ságot. Az ingatlancserével kapcsolatos tárgyalások so­rán az önkormányzat elren­delte a katonai objektum környezetállapotára vonat­kozó vizsgálatot. „A környe­zetállapot és a környezeti kockázat előzetes vizsgálata a Szeged-Öthalom térségben található volt szovjet katonai objektum területén " című je­lentésben egyebek mellett az áll, hogy tételes előkalkulá­ció nélkül, egyéb kárelhárí­tások költségeinek ismereté­ben, analógia segítségével a kárelhárítás költségeit 180­360 millió forintra becsülik a szakértők. Akik szerint mind a kerítésen kívül, mind pedig belül vannak gyanús helyek, ahol feltárással kell tisztázni a szovjet csapatok­kal kapcsolatos esetleges szennyezést (üzemanyagtá­rolók, vegyszeres hordók). A vizsgálatról készített, légifel­vételekkel illusztrált vaskos beszámoló szerint a szovjet csapatok eltávozása óta újabb környezetszennyezés tapasztalható a területen. így például a gyakorlótér délke­leti, illetve keleti oldalán ag­gasztó méretűvé növekedett a lakossági eredetű kommu­nális hulladék elhelyezése. A szakemberek véleménye szerint az illegális hulladék­lerakó felszámolása után el kell végezni az okozott talaj­és talajvízszennyezés részle­tes felmérését, illetve a kár elhárítását. A terület morfológiai bo­nyolítottsága több helyen je­lenthet eltemetett szennye­zőanyagot is. Ezek tisztázá­sára fúrásos feltárást javasol­nak a szakértők. Megállapí­tották továbbá a légifelvéte­lek alapján, hogy a térséget koncentrált, illetve szétszórt szennyezőforrások terhelik. A beszámoló összfoglalójá­ban többek között az áll, hogy a talajt és a talajvizet érintő szénhidrogénszennye­zés, valamint lokális fém­szennyezés elhárítása kör­nyezetvédelmi és környeze­tegészségügyi szempontból - bármilyen területhasznosí­tási alternatíva esetén is - el­engedhetetlen. A közös pénzügyi alap A közgyűlés 1996 októ­berében megtárgyalta a be­számolót, s úgy döntött, hogy a katonai objektum te­rületének hosszú távú hasz­nosítása csak a környezeti kárelhárítás végrehajtását követően valósítható meg. Mindemellett a képviselő­testület szükségesnek tartot­ta, hogy a terület kezelője, illetve használója a kör­nyezeti kárelhárítás előké­szítése során végezzen rész­letes környezetföldtani feltá­rást. Ennek célja nem más, mint a tényleges szennye­zettség pontos behatárolá­sa, s a kárelhárítás költsé­geinek a lehető legkisebb mértékre történő csökkenté­se. A környezeti károk elhá­rítása az Universitas felada­ta, amelyhez az önkormány­zat nem tud pénzt biztosíta­ni. Mindeközben Szalay Ist­ván polgármester és Básthy Gábor alpolgármester a kör­nyezeti kárelhárítás előké­szítéséhez és végrehajtásá­hoz szükséges pénzeszkö­zökre „vadászott" az ille­tékes szakminisztériumok­nál. Az Universitas pedig tervbe vette, hogy beindítja a másodlagos kármentesí­tés folyamatát. Ekkor jött a hfr, hogy a Környezet­védelmi és Területfejlesz­tési Minisztérium, vala­mint a Művelődési és Kö­zoktatási Minisztérium létre­hozott egy közös pénz­ügyi alapot, amelyre majd pályázni lehet kárelhárítás ügyben. Somogyi Botond, az MKM főosztályvezető-he­lyettesének 1997. október 30-án kelt leveléből kiderül: a KTM vállalta, hogy saját forrása terhére, közbeszerzés útján megpályáztatja a volt szovjet laktanya egész terü­letét érintő környezeti káro­sodások teljes mértékű feltá­rását. A közbeszerzési határ­időket figyelembe véve a pályázatnak várhatóan 1998 januárjában lesz az ered­ményhirdetése, és csak ez­után, az időjárás függvényé­ben lehet megkezdeni a kör­nyezeti károkat feltáró mun­kálatokat. Sxabő C. Szilárd Laktanyák ­itt is, ott is... Körbetekintettünk, mi a helyzet azokban a vá­rosokban, ahol szintén kiürített szovjet lakta­nyát kaptak a felsőokta­tási intézmények. Debrecen A debreceni Universitas, melyet három intézmény al­kot: az orvos- és agrártudo­mányi egyetem és a KLTE, négy esztendővel ezelőtt kap­ta meg az államtól a Kassai úti volt szovjet katonai ob­jektumot, amely korábban magyar lovas-tüzér laktanya­ként működött. A magyarok által épített kaszárnyákat és gazdasági épületeket felújí­tották, míg a szovjetek tákol­mányait, amelyek közül egy sem felelt meg az európai szabványnak, lebontották. Debrecenben a református hittudományi egyetem és a tanftóképző főiskola kivételé­vel, melyek a belvárosban ta­lálhatók, a Nagyerdő környé­kén helyezkednek el a fel­sőoktatási intézmények. A Nagyerdei Campustól körül­belül másfél kilométerre van a Kassai úti Campus, ahol a négy év alatt több épületet is rendbe tettek, olyannyira, hogy a közgazdasági, a há­roméves nyelvtanári, vala­mint a népegészségügyi kép­zés már ott folyik. A napok­ban adják át a laktanyában az Universitas adminisztrációs központját, illetve a lovardá­ból kialakított hallgatói kul­turális centrumot. A felújítá­sokat és az infrastruktúra ki­építését állami, önkormány­zati és pályázati pénzekből, valamint a tandíjbevételekből finanszírozták, s eddig több mint egymilliárd forintot köl­töttek a beruházásokra. Kecskemét A Kecskeméti Főiskolai és Kutatási Egyesülés, melynek rendes, illetve társult tagjai: a tanítóképző főiskola, a Gép­ipari és Automatizálási Műszaki Főiskola, illetve a Nemzetközi Kerámia Stúdió és a KÉE Kertészeti Főisko­lai Kar 1991-ben kapta meg az E5-ös melletti nyolcvan hektáros volt szovjet katonai objektumot. A területen 174 épület áll, amelyből több mint 130-at lebontanak. A laktanya területén legkésőbb 2010-ig egy nyugat-európai mintájú Campust szeretnének kialakítani, ahol 5-7000 nap­pali tagozatos hallgató lak­hatna, tanulhatna és szóra­kozhatna. Kecskeméten 1993 óta több mint 500 millió fo­rintot költöttek már a terület rendbe tételére. Sx. C. Sx. 3 alkalomra feladott lakossági apróhirdetése INGYEN meg egyszer megjelenik! Érdeklődjön hirdetésfelvételi irodáinkban!

Next

/
Oldalképek
Tartalom