Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-11 / 263. szám

KEDD, 1997. Nov. 11. A HELYZET 7 • Pintér József jubileumi tárlata Színtudatosság és szerkezeti rend Pintér József festőmű­vész 75. születésnapja tiszteletére jubileumi ki­állítást rendezett a Móra Ferenc Múzeum a Hor­váth Mihály utcai Képtár­ban. Az egy hónapon át látogatható tárlatot pén­teken délután dr. Trogmayer Ottó régész, nyugalmazott megyei múzeumigazgató nyitot­ta meg. Pintér Józseffel - akit a jeles alkalomból emlékplakettel tüntetett ki dr. Szalay István polgármester - műtermé­ben beszélgettünk. • A 75, születésnap és a kiállítás apropó a vissza­tekintésre és az összegzés­re. Hogyan indult a pá­lyája? - Édesapám a Horthy-kor­szakban kémelhárftó tiszt volt a szegedi dandárparancs­nokságon, angolul, németül, franciául és olaszul anya­nyelvi szinten beszélt. 1931­ben lelőtték a jugoszlávok a határon, a semleges zónában. Az akkori rendelkezések sze­rint édesanyám fél évvel a halála után már nem kapott semmilyen állami ellátást, mert apám nem rendelkezett elegendő szolgálati idővel. Ezek után nagyon rossz so­rom volt, a családban nem szerették a szegény rokono­kat. Sokat nélkülöztünk édes­anyámmal. A Boldogasszony sugárúton laktunk, gyakran nem tudtunk fűteni sem. Már kisgyermekként rajzolni kezdtem. A Tolnai Világlap­jának melléklete festménye­ket is közölt, amelyeket sor­ban lemásoltam. Mindenki dicsért, milyen szépen rajzo­lok, ezért megmutattuk mun­káimat egy tanárnak, aki ja­vasolta. hogy modellek után rajzoljak. Jól sikerültek ezek a képek is, ezért bekopogtat­tam velük a szemben lakó Vinkler Lászlóhoz. Laci bá­csi megkérdezte, hol tanulok, majd felajánlotta, hogy járjak hozzá. Később, amikor az '50-es évek elején a tanárkép­ző főiskola rajz tanszékének vezetője lett, én is bekerül­tem a főiskolára. Öt vagy hat év alatt szereztem diplomát, mert nem az érdekelt, kapok-e papírt, hanem az, hogy ab­szolút biztonságosan megta­nuljam az anatómiát, a szín­elméletet és a szerkesztést. • Sokfelé járt külföldön tanulmányúton, különö­sen gyakran volt kiállítá­sa Jugoszláviában... - A hatvanas évektől ju­goszláv művészek gyakran jöttek Magyarországra, én pedig értékeltem azt a lehető­séget, hogy a kinti magya­rokhoz csak úgy juthatott el a magyar képzőművészet, ha mi szegedi és vásárhelyi mű­vészek összefogtunk és levit­tük az anyagainkat. Sokszor cseréltünk kiállítási anyagot a jugoszláv művészekkel, hogy lehetőségünk legyen a bemutatkozásra. 1961-től 1985-ig minden évben kiállí­tottunk Jugoszláviában. Sok jugoszláv és magyarországi művészt is megismertem ott. Mivel humánus, jószívű és segítőkész ember vagyok, na­gyon megszerettek és gyak­ran meghívtak különböző művésztelepekre. Ma már nem létezik ilyen baráti kap­csolat a képzőművészek kö­zött, mindenki törtet, min­denki lesöpri magáról a feles­legesnek ítélt dolgokat. Ez a beburkolózás leszűkíti az emberi kapcsolatokat. • Mennyire hat a mű­tárgypiacra az ország gaz­dasági helyzete? - Minden kedvezőtlen vál­tozás azonnal jelentkezik. Az anyagi viszonyok egészen mások, mint a hetvenes­nyolcvanas években. Az idő­sebb művészeknek nevetsé­gesen alacsony a nyugdíjuk, szinte még a lakbért sem tud­juk kifizetni belőle. A Kép­zőművészeti Alap 1988-89­ben teljesen tönkrement, ré­gen a képcsarnokokban meg­rendezett kiállítások anyagá­nak jó része elkelt, s ez hóna­pokra biztosította a művé­szek megélhetését. Minden héten beadhattunk néhány munkát, amelyik kép nagyon jó volt, azt készpénzért azon­nal megvették. Akkoriban nagyon szigorú volt a zsűri, nem vették be csak a Művé­szeti Alap vagy a szövetség tagjainak képeit. Ma pedig már mindenki művész. Sze­geden is több mint kétszázan vallják magukat hivatásos képzőművésznek. • A szakavatott ítészek Ír­ják művészetéről: „rend uralja a kompozícióit", „megtalálta a realitás és az elvonatkoztatás opti­mális arányát", „a színtu­datosság okozza stiláris könnyedségét". Egyetért ezekkel az értékelésekkel? - A precíz munkát, a tiszta színezést, a pontos színelmé­leti felépítést és a szerkezet szigorú rendjét abszolút fon­tosnak tartom, anélkül nem lehet profizmusról beszélni. Sajnos ma sok dilettáns kép készül, teljesen félrevezetik, megfertőzik velük az embe­reket. H. Zs. Pintér József: „A dilettáns képekkel megfertőzik az embereket." (Fotó: Mohos Angéla) Gólyabál a főiskolán • DM-információ Gólyabált rendez a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola november 12-én, szerdán 19 órai kezdettel a Hungária Szállóban. • Kiszomboron lesz határátkelő! Horn: a politikus is ember Horn Gyula, miniszterelnök: „November 16-án nem csupán a NATO-tagságról, hanem az ország jövőjéről döntünk." (Fotó: Miskolczi Róbert) Sztároknak kijáró ér­deklődés kísérte Horn Gyula miniszterelnök szombati, Csongrád me­gyei programját. A kor­mányfői humort is fölvil­lantó, szónoklatokat Íze­sítő fordulatokat viharos tapssal honorálta a sze­gedi, illetve a deszki kö­zönség. Az előadások közötti szünetekben pe­dig a politikus legalább száz autogramot adott. A NATO-fórum, a röpke sajtótájékoztató, s a deszki sportcsarnokavató keretezte program ele­meként lapunk kérdései­re is válaszolt a minisz­terelnök. • Kihívások előtt áll Ma­gyarország. De Európa is? - A modernizáció mai szintjére Európa nyugati fele 80 év alatt jutott el, nekünk 10-15 év áll rendelkezésünk­re. Azt pedig amit a demok­ratikus intézményrendszer te­rén az utóbbi 7 évben Ma­gyarország elért, a nyugat­európai országok több, mint két évtized eredményeként mutatták föl. Ezt a nemzetek közössége most értékeli, s ez erőfeszítéseinket hitelesíti. Ami példátlan fordulat! Úgy is mondhatnám: nem koldus­ként ácsorgunk Európa és a NATO kapujában. E történel­mi eséllyel, hogy részesei le­hetünk az euroatlanti integrá­ciónak, nekünk élni kell. Eu­rópában nem könnyű feladat az itteni 19 fejlett és 21 elma­radott ország közötti, illetve a gazdasági feszültségeket kezelni. De Európa számára az is kihívás, hogy jelenleg nincs a nemzetközi fejlődés középpontjában. Amire Eu­rópa válasza: az integráció. • A magyar múltat ele­mezve előadásában úgy fogalmazott, hogy az 1867-es kiegyezés óta mindössze az azt követő 50 évben gyarapodott az ország, erősödött a pol­gárság, amikor anyagilag és szellemileg egyaránt a legjobb úton jártunk, hogy Európa fejlett részé­hez tartozzunk. Ezt szakí­totta meg a két világhábo­rú, s az ezeket követő tra­gikus eseménysor: Tria­non, a párizsi békeszerző­dések, a nem általunk vá­lasztott társadalmi rend­szer, a válságok. Az el­múlt közel 80 évben a ma­gyarság csak veszített... A fórum hallgatósága is megfogalmazta: furcsa, hogy ma így értékeli a magyar történelmet Ön, az egykori rosztovi diák... - A rosztovi pénzügyi, gazdasági főiskolán nem gondoltam, hogy Magyaror­szágon egyszqr még a NA­TO-csatlakozás kerül napi­rendre. És még sok minden mást se gondoltam. Például azt sem, hogy szétesik a Szovjetunió. De a világot a változás, a fejlődés jellemzi. Ez alól az ember sem kivétel! S a politikusok is emberek. Ők is képesek változni és fej­lődni. Nekik is adjunk meg e lehetőséget! Engem nem az érdekel, harminc évvel ez­előtt mit csinált, hol járt az ember, hanem az, hogy ma mit tesz le az ország asztalá­ra, ha már egyszer politikus! A múlt elemzése pedig azért szükséges, hogy láthatóvá váljék: most, a XX. század végén van esély arra, hogy az ország végre minden terüle­ten gyarapodjon és gazda­godjon. • A NATO-hoz való csat­lakozást ellenzők szerint a szomszédokkal kötött há­rom alapszerződés ele­gendő biztosíték: nem fe­nyegeti az országot olyan veszély, mely indokolttá tenné NATO-tagságun­kat. - Az alapszerződések bi­zonyították: az államközi kapcsolatok fejlődése jótéko­nyan hat a szomszédos orszá­gokban élő magyarság hely­zetére. Ugyanakkor annak igazolását is jelentik, hogy ez az ország túl akar lépni a múlt sérelmein. Persze az alapszerződések nem jelente­nek megváltást, de hivatko­zást nyújtanak, a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás megalapozását jelentik. Arra is gondolni kell, hogy léteznek olyan ve­szélyek, mint például a maf­fiák, az ellenőrizetlenül kó­száló atomfegyverek, me­lyekkel eddig nem számol­tunk, de kezelésükre ott: a NATO. • A környező országok közül Oroszország nem üdvözölte, hogy Magya­rországot meghívták a NATO-ba. - Az orosz politikusok dolga, hogyan ítélik meg a NATO bővítésének folyama­tát. Oroszország nem szom­szédunk. Számunkra mégis az jelentene igazi biztonsá­got, ha ott is végbemennének a demokratikus változások. Ugyanakkor azt is látni kell. hogy a júliusi madridi beje­lentést követően intenzívvé váltak a magyar-orosz kap­csolatok. Évek óta húzódó ügyek végére kerül pont. • A NATO-tag Magyar­országra tekinthet-e bárki úgy, mint számára fenye­getőtényezőre? A bécsi európai haderőcsökkentési tárgyalá­sokon bejelentettük: azzal, hogy Magyarország számára megnyílt a NATO-csatlako­zás lehetősége, nem kívá­nunk élni az ott biztosított le­hetőségekkel, azaz nem aka­runk annyi harci gépet, tan­kot, páncélozott járművet, tü­zérségi eszközt hadrendben tartani, mint amennyit a nem­zetközi megállapodások szá­munkra lehetővé tesznek. To­vábbá: a NATO fennállása alatt egyetlen agressziót sem hajtott végre, senkit nem szállt meg, senki ellen nem indított támadást. Viszont vállalja tagjai védelmét. • Országunk sziget voltát erősíti esetleges NATO­tagságunk. E helyzet elő­nyös vagy hátrányos szá­munkra? - kérdeztük a sajtótájékozatón. - Nem Magyarország len­ne az egyetlen, mely tagja az Észak-atlanti Szövetségnek, de nem határos NATO-orszá­gokkal. A NATO bővítése: folyamat. Az első kört most három ország jelenti. Sajná­latos, de csakis Szlovákián múlott, hogy nem került be e körbe. Ausztria '98 tavaszán dönt a semlegesség státusá­ról, Szlovénia és Románia pedig nagyon szeretne beke­rülni a NATO-ba. Tehát nem maradunk NATO-sziget Eu­rópa közepén. • A NATO-propaganda része-e a választási kam­pánynak? - Ez két különböző dolog. Persze a '98-as parlamenti választások szempontjából is fontos, hogy a két koalíciós párt, mindenekelőtt az MSZP, a NATO-tagságot sa­ját ügyének is tekinti. • Szegeden nincs helyőr­ség. Egy ilyen határ menti nagyváros számára a NA­TO-csatlakozás „többet" jelent? - A mai mozgó világban, ilyen technika mellett ez nem szempont. • A november 16-i nép­szavazásnak mi a tétje? - Nem csupán a NATO­hoz való csatlakozásról dön­tünk. Ugyanis a NATO tagja­ként sokkal, de sokkal könnyebb út vezet az Európai Unióhoz. Az ország jövőjéről és sorsáról van szó. Bfzom abban, hogy - mint már any­nyiszor, most is - bölcsen dönt a nép. • A Dél-Alföld számára lényeges „integrációs kér­dés" - hangzott el a sajtó­tájékoztatón -, hogy a kormányfő romániai láto­gatásán megállapodott-e a kiszombori határátkelő lé­tesítéséről, illetve hogy mikorra ér el Szegedig az autópálya? - Kiszomboron lesz határ­átkelőhely. Az autópálya pe­dig 2000-ig Szegedig érhet. • Lesz-e jugoszláv-ma­gyar alapszerződés? - E kérdéssel most nem foglalkozunk, mert a béke­szerződés megvalósítása, a boszniai helyzet rendezése van napirenden. De nyitottak vagyunk a jugoszlávok irá­nyába. • Az európai uniós tag­ság mit jelent a foglalkoz­tatás-politikában? - kér­dezték a fórumon. - Az EU szociális rendel­kezései meghaladják azt, mint amit ma Magyarország nyújt. Például aki ugyanazért a munkáért egy nőnek keve­sebbet fizet, mint egy férfi­nak, azt keményen megbün­tetik; egyetlen munkavállálót sem érhet hátrányos megkü­lönböztetés tulajdonosváltás miatt. Hangsúlyozni szüksé­ges: e térségből Magyaror­szág az egyetlen, mely e re­formokat bekapcsolta átala­kulási folyamatába. Ezt cé­lozták az egészségügyet, a nyugdíjrendszert, a szociális ellátásokat átalakító változá­sok. Azaz: ha Magyarorszá­got felveszik az EU-ba, nem fog gondot okozni a közös­ségnek. • A deszkieket szerbül is köszöntő miniszterelnök­től kérdezzük: a kisebbsé­geknek mikor lesz parla­menti képviselete? - A választójogot érintő módosításokhoz a hat parla­menti párt egyetértése kell. A kisebbségek képviseletéről, a kvótákról és szavazási mó­dokról még tart az egyeztetés. Egyelőre nincs döntés. • A jelenlegi kormány­koalíció pártjai megegyez­tek-e a Fidesz-MPP-vel a választások másik esélye­se, a kisgazdák kiszorítása érdekében? - Semmiféle megegyezés sincs - zárta le a további kér­dések sorát a rövid felelet. Újszászi Ilona Zonta - a beteg gyermekekért • Munkatársunktól Változtatni a nők hát­rányos helyzetén, segíte­ni a rossz anyagi körül­mények között élő, illet­ve beteg fiataloknak és gyermekeknek. Ezek a célok hívták életre és mozgatják azt a nemzet­közi klubhálózatot, amelynek neve Zonta. A világon 40 ezer nőt tö­mörítő Zonta-klubok nemzetközi hálózatába a szegedit tavaly nyáron vették fel. Az 1993-ban alakult sze­gedi Zonta-klub 20 tagú, a tagság alapvető kritériuma, hogy a jelentkező nő szakmá­jában kimagasló teljesít­ményt nyújtson. A klub ere­deti célkitűzésének megfele­lően támogatja a hátrányos helyzetben levőket, s e kari­tatív tevékenység érdekében szervez minden esztendőben jótékonysági bálát. Az idén ötödik alkalom­mal kerül sor a hagyományos Zonta-bálra, amelynek bevé­telét és a szponzoroktól ka­pott támogatásokat a SZOTE Gyermekklinikája gyermekp­szichiátriai, illetve onkológia osztálya javára fordítják. Ezeknek az osztályoknak, il­letve az itt kezelt gyerekek­nek vásárolnak játékokat, vi­deokazettákat, egyéb foglal­koztatási eszközöket. A korábbi bálakon össze­gyűlt pénzt a szegedi gyer­mekkórház cukorbetegség­ben szenvedő gyerekeinek megsegítésére, a domaszéki szegény sorsú gyerekek tábo­roztatására és az ugyancsak betegeket támogató Karfonat Alapítvány javára fordították. A Tisza Szállóban novem­ber 22-én este 7 órakor meg­rendezendő 5. Zonta-bál az első bálozók bálja lesz, me­lyet 10 fiatal pár - dr. Viszt Ferencné betanításában - an­gol keringővel nyit meg. A felajánlásokat a követ­kező névre és számlaszámra várják: Reménysugár Alapít­vány a Dél-Alföldi Hemato­lógiai és Onkológiai Beteg Gyermekekért, 10402805­28017662-00000000. A jóté­konysági bállal kapcsolatos információkkal szolgál a Zonta-klub alelnöke, dr. Csá­szárné Jóó Gyöngyi, a 318­748-as telefonszámon. Je­gyek elővételben a gőzfürdő szoláriumában kaphatók. Avtómönia • Munkatársunktól Ma este fél hétkor ismét jelentkezik az Autómánia cí­mű magazin a Telin tévében. Az adásban bemutatják a Mercedes A-osztályt, a Cit­roen Xsarát, a Toyota Corollát és a Seat Árosát. A telefonos játékon ajándéko­kat nyerhetnek a kérdésekre helyesen válaszoló nézők. Alföldi Tükör • DM-információ Volt Szegeden egy sike­res magángimnázium a szá­zad első felében. Tunyog'i Csapó János iskolája révén vált ismertté. Kevesen tud­ják, hogy hazánkból elszár­mazott fia hasonló babérokat aratott, méghozzá az iroda­lom területén. Az emigráns ­és nemrégiben hazatért költő -, Kocsis Gábor néven pub­likál a német és angol.nyelv mellett már magyarul is. El­ső anyanyelvű kötete Szege­den jelent meg. Az Alföldi Napló adása szerdán, 17.15­kor látható az MTV 1 -en.

Next

/
Oldalképek
Tartalom