Délmagyarország, 1997. október (87. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-17 / 243. szám

6 UNIVERSITAS PÉNTEK, 1997. OKT. 17. • Gurul a hólabda: Szabó Gábar főigazgatóhoz „A tanítás kellemes mókuskerék'' • Kettős születésnap az élettanon Fehér professzor hetvenéves Szabó Gábor: „A nagykunsági ember igen konok fajta." (Fotó: Nagy László) „Mestertanár" • DM-információ Az Országos Tudományos Diákköri Tanács eddigi tudo­mányos diákköri tevékenysé­ge elismeréseként Iskolate­remtő Mestertanár elismerés­ben részesítette dr. Fried Ist­ván egyetemi tanárt. Dr. Ba­lázs Mihály, a bölcsészettudo­mányi kar dékánja sikeresen megvédte a „Teológia és iro­dalom. Az Erdélyen kívüli an­titrinitarizmus kezdetei" című akadémiai doktori dolgozatát. Az őszi államvizsgák október 2. és november 7. között zaj­lanak a bölcsészkaron. A vizs­gázó 106 hallgató a tanszékek által megjelölt időpontban tesz vizsgát. Intézményének Erasmus kapcsolatairól és ter­veiről tartott előadást a turkui egyetem oktatója, Irinja Pa­akkanen október 10-én. PhD-hírek • Munkatársunktól Hankovszky Tamás, Var­ga Emőke, Varga Piroska és Virág Zoltán PhD szigorlata­it október 9-ig védi meg. Dr. Nóvák György októ­ber 7-én védte meg PhD-ér­tekezését Ezra Pound „John Adams Cantói" címmel. Dr. Szoboszlai Ildikó „A szintaktikai szinonima kér­déseinek vizsgálata tér- és időviszonyokat kifejező orosz illetve magyar szino­nim szószerkezetekben" ctmű PhD-értekezésének megvédésére október 28-án, 10 órakor kerül sor a Szege­di Akadémiai Bizottság székházának II. emeleti előadótermében. Dr. Máté Györgyi „Irány­zatok a 16. századi francia államelméletben" ctmű PhD-értekezését október 30­án, 10 órakor védi meg a Szegedi Akadémiai Bizott­ság székházának II. emeleti előadótermében. Pályázatok • DM-információ A József Attila Alapít­vány magyarországi lapok és folyóiratok támogatására Irt ki pályázatot. Jelentkezhet­nek az évente legalább négy példánnyal megjelenő hazai irodalmi, művészeti, tudo­mányos, ismeretterjesztő la­pok, folyóiratok szer­kesztőségei. A pályázat be­adási határideje november 10. A Magyar Köztársaság elnöke és külügyminisztere pályázatot hirdet az egyete­mek, főiskolák hallgatói, va­lamint posztgraduális kép­zésben résztvevők számára az európai integráció, a jog­harmonizáció, valamint Ma­gyarország és a NATO kér­déskörében. Pályázni a külön megadott témák egyikében született legfeljebb harminc­oldalas dolgozattal lehet. A pályázat jeligés. Az első há­rom dtj összege 200, 160, il­letve 100 ezer forint. A beadási határidő november 28. Országos vetélkedő • Munkatársunktól Október 31-ig kell bekül­deni a nevezéseket arra az országos vetélkedőre, ame­lyet a Magyar Nemzeti Mú­zeum és a Honismereti Szö­vetség hirdet középiskolások számára „A márciusi ifjak" címmel, az 1848-49-es forra­dalom és szabadságharc 150. évfordulójára. A három fős csapatok a Honismereti Szö­vetségnél (Budapest, 1250. Pf.:23.) jentkezhetnek. Szabó Gábor, a szege­di élelmiszeripari főisko­la főigazgatója világéle­tében tanárnak készült. Ehhez először a Szovjet­unióban szerzett élelmi­szeripari gépészmérnöki diplomát, majd a műsza­ki tudomány kandidátu­sa fokozatot. Közben a kertészeti egyetemen a kertészettudomány dok­tora címet. Ellentmon­dás? Nem. Szerinte a szakmai ambíciók és a génjeiben hordozott elhi­vatottság szerencsés ta­lálkozása. - Karcagon születtem, ott érettségiztem a Gábor Áron Gimnáziumban, majd vélet­lenül a Szovjetunióba kerül­tem továbbtanulni. Az egyik szünetben bejött az osz­tályfőnökünk, és megkérdez­te, hogy nem akarunk-e kül­földön tanulni. Mi nemigen figyeltünk oda, csak jó diák módjára rámondtuk, hogy akarunk. Akkor még nem tudtam, mi is az, amit akarok. De a döntést nem bántam meg. Egy évig Kraszno­darszkba, másodévtől pedig a moszkvai élelmiszeripari egyetemre jártam, és nagyon szerettem. Rendkívül sokat tanultam; a Szovjetunióban az oktatás jó színvonalú volt. Társadalmi viszonyok ide, politikai helyzet oda, nagyon sok emberrel kerültem barát­ságba. 1984 és '88 között ugyanezen az anyaegyetemen voltam levelező aspiráns, és lettem a műszaki tudomány kandidátusa. Előtte 1980-tól 1983-ig a kertészeti egyete­men voltam doktorandusz hallgató, és szereztem meg a kertészettudomány doktora elmet. • Mikor került a SZÉF­re? - 1976-ban, azonnal az egyetem elvégzése után. Ez a huszonkettedik tanévem. 1989-ben lettem intézetigaz­gató-helyettes, később tan­székvezető, intézetigazgató, 1990-ben főigazgató-helyet­tes, először oktatási majd tu­dományos, 1996 januárjától pedig főigazgató. 0 Miért döntött úgy, ke­zében a diplomájával, hogy nem megy el az iparba dolgozni? - Világéletemben tanár akartam lenni, hiszen a szüle­im is pedagógusok. De már huszonöt évvel ezelőtt sem volt a tanári pályának túl nagy presztízse, ezért döntöt­tem úgy, hogy mérnöki dip­lomát szerzek. Még a Szov­jetunióban voltam negyed­éves, amikor a főiskoláról jöttek ki diákok, és én voltam a tolmács. A tanáruk megkér­dezte, hogy ha végzek, nem akarok-e tanítani. Azonnal akartam. A szakmai ambíció­im és a génjeimben hordozott tanári elhivatottságom sze­rencsésen találkozott (gy. At­tól kezdve meg sem fordult a fejemben, hogy elmenjek az iparba dolgozni. 0 A vezetői elhivatottság mikor jelentkezett? - Amint Moszkvába ke­rültem, azonnal az ottani ifjú­sági szervezet külügyi titkára lettem. Kitaláltam, hogy láto­gassunk el minden nagykö­vetségre. Ezek a látogatások kellemes, baráti evéssé-ivás­sá fajultak, így eredetiben et­tük a kínai palacsintát és it­tuk a csehszlovák plseni sört. A szervezőkészségem való­színűleg ezekben az időkben fejlődött ki. A vezetéshez szükséges makacsság való­színűleg otthonról hozott, hi­szen a nagykunsági ember igen konok fajta. Ráadásul a kos jegyében születtem, meg­áldva határozottsággal, ke­ményfejúséggel. Sokat kö­szönhetek tanáromnak, Hor­váth Lajosnak, aki - ma már így mondanánk - rendkívül jól menedzselt minket. 0 Hogyan válogatta ki szűkebb szakterületét, az élelmiszer-technológiát? Mi a szépsége ennek a tu­dománynak? - Az egyetemen nagyon erős alaptudományi képzést kaptunk az első két évben, utána pedig jött egy két éves időszak, amelyben élelmi­szer-technológiát tanultunk. Ennek során olyan komoly múvelettani ismereteket sze­reztünk, hogy később bármi­lyen problémát meg tudtam oldani. A terület szépsége a veszélyében rejlik. Ez egy olyan szakma, ahol nagy ká­rokat lehet okozni, ha nem fi­gyelünk oda a minőségre. Ha a gyártás során technológiai hibákat vétünk, százezrek be­tegedhetnek meg. Attól is szép ez a tudomány, hogy nap mint nap megméretődik a piacon. Ha a termék nem jó, senki nem veszi meg, vagyis a visszajelzés azonna­li és közvetlen. Az élelmiszer­ipar technológiai fejlődése hallatlanul gyors, az eljárá­sok állandóan változnak, évről évre hoznak valami újat. 0 Mi fűződik az ön nevé­hez itt, a főiskolán? - A folyamatos oktatási fejlesztések. Elsőként az or­szágban kitaláltuk a műszaki menedzser szakirányt. Egy Phare-projekt keretében be­loptuk a gépészmérnök kép­zésbe a logisztika-informati­ka tantárgyi blokkot, a tech­nológusképzésbe a környe­zetvédelmi tantárgyi blokkot, a menedzserképzésbe pedig az üzleti menedzsment blok­kot. A műszaki tanárképzés alapjait a tanárképző főisko­lával közösen raktuk le. Köz­ben formailag is rendbetet­tünk néhány dolgot. Egysé­ges formában készülnek a szakdolgozatok, egységes követelményrendszert alakí­tottunk ki az üzemi gyakorla­tok terén. 0 És a tudományban ? - A tudományos életemet tanítómesterem, Horváth La­jos indította el, aki élelmi­szerporok szárításával foglal­kozott. Ebből kinőtt az a fel­adat, hogy állítsunk elő in­sant porokat, hiszen a hetve­nes években Magyarországon a nescafe-n kívül semmiféle instant termék nem volt. A Compact Kereskedelmi és Csomagoló Vállalat egy da­rabig olyan instant port gyár­tott, amelynek az eljárását és bizonyos részberendezéseit én dolgoztam ki és tervez­tem. Egy instant reggeli ital­keverékről van szó, amelyet hideg tejben lehetett felolda­ni. Ebből nőtt ki a doktori disszertációm. A kandidátusi disszertációm tárgya szintén az instantizáláshoz kapcsoló­dik, de valamivel szélesebb: a mikrohullámú energia al­kalmazásáról szól az élelmi­szeripar bizonyos műveletei­ben. Ennek tudományos új­donsága: sikerült kidolgozni és bizonyftani, hogyan lehet technikailag megoldani, hogy egyenletes legyen az elektro­mágneses téreloszlás, vagyis egyenletesen melegedjen az étel a mikrohullámú készü­lékben. 0 További tervei? - Azt hiszem, mostmár életem végéig tanár maradok, nem valószínű, hogy valaha feladom. Aki egyszer ebbe a mókuskerékbe belekerült, rá­adásul élvezi, akkor sem tud kiszállni, ha akar. Egy idő után ez már nem kereseti for­rás, hanem a génekben hor­dozott elhivatottság kiélése. 0 Kinek gurttja a hólab­dát? - Szabó Gábor fizikus professzornak, akivel az in­tegrációs bizottságban igen sok szellemi párbajt vívtam. Kecser O oh Halld Kettős születésnapot tartottak tegnap a JATE Összehasonlító Élettani Tanszékén. A tanszék harmincéves fennállása, valamint Fehér Ottó pro­fesszor hetvenedik szüle­tésnapja adott alkalmat az ünneplésre. Persze, csak úgy, egyetemi mód­ra: tudományos üléssel a SZAB székházban. Harminc éve annak, hogy a József Attila Tudománye­gyetemen önállóan működik az Összehasonlító Élettani ­korábban Állatélettani - Tan­szék. Alapításakor Fehér Ot­tó lett a vezetője, aki 1988-ig töltötte be ezt a tisztséget. E harminc évre emlékeztek vissza tegnap a tanszék egy­kori és jelenlegi munkatársai, összekötve az évfordulót Fe­hér professzor hetvenedik születésnapjával. A Szegedi Akadémiai Bizottság székhá­zában Toldi József tanszék­vezető elnöklése mellett tu­dományos ülést rendeztek. Először Mészáros Rezső rektor köszöntötte az ünne­pelteket és az ülés részt­vevőit. Majd Telegdy Gyula akadémikus, a SZAB elnöke emlékezett vissza a közös gyökerekre és az egymáshoz közel álló kutatási területek­re. Mint mondta, Fehér Ottó professzor nem tartozik a szerencsés generációhoz, hi­szen tudományosan legter­mékenyebb időszakában nem állt módjában külföldre utazni. Érdeme, hogy ennek ellenére értékállót, alapvetőt alkotott, munkával pótolva az itthon hiányzó technikai feltételeket. Szerencsésnek nevezte a professzort abban a tekintetben, hogy olyan utó­dokat nevelt, akik méltón folytatták a megkezdett mun­kát. Ezután Halász Péter professzor, az első tanítvá­nyok egyike szólt. Mint mondta, úgy emlékszik vissza Fehér professzorra, mint aki nem nyugszik, amíg fel nem töri a diót. Az általa teremtett iskolából az epilep­sziakutatás jelentőségét emelte ki. Negyedikként Mi­halik Erzsébet, a Biológus Tanszékcsoport vezetője kö­szöntötte az ünnepeltet. El­mondta, hogy a professzor nemcsak élettant tanított, ha­nem biológiatörténetet is, melyen keresztül az emberi kultúra történetét mesélte el. Hallgatói féltek tőle, mert sokat követelt, igaz, sokat is nyújtott tanítványainak. A tanszékcsoport-vezető ki­emelte annak jelentőségét, hogy egykori tanárának szá­mos, korát megelőző gondo­lata volt; például a kétszintű egyetemi képzés. A köszöntők után Fehér Ottó professzor beszélt. El­mondta, hogy bármilyen munkát csak másokért, a köz érdekében lehet jól csinálni. Úgy érzi, tevékenysége nem volt más, mint szerencsés le­hetőségek kihasználása, me­lyekért köszönet illeti társa­dalmi és emberi környezetét. Visszaemlékezett azokra az időkre, amikor - hála az aka­démiának - a hazai biológia tudomány komoly lendületet kapott. Elmondta, a miniszté­rium hozzáállása megle­hetősen kelletlen volt; a mi­niszter a JATE biológiai inté­zetének átadásakor azt jósol­ta, hogy a tervezett további két szárny ebben a században már biztosan nem fog fel­épülni. Fehér professzor sze­rint manapság a kelleténél többen dolgoznak azon, hogy helytállónak bizonyuljon ez a jóslat. Az egyetem, így Márta Ferenc akkori rektor hozzáál­lását ezzel szemben szívvel­lélekkel való segítőkészség­ként jellemezte az alapító tanszékvezető. Elmondta, hogy a biológiai intézet hár­mas hátránnyal indult a JA­TE-n. Kelet-európai állam­ban, vidéken és tudománye­gyetemen kellett behozni a hátrányt, modem biológia tu­dományt teremteni. A pro­fesszor szerint igen nagy do­log, hogy ez sikerült, és ép­pen ezt a munkát kell ünne­pelni. Igaz, azt is hozzátette, sem a tanszék, sem a saját eredményeivel nem elége­dett. Fehér Ottó professzor visszaemlékezése után tudo­mányos előadásokat tartot­tak, majd fogadással zárták a kettős évfordulót. K. O. 0 Fehér Ottó professzor 1927-ben született Debrecen­ben. Egyetemi tanulmányait a debreceni orvostudományi egyetemen végezte. Orvos­doktori oklevelet 1951-ben, laboratóriumi szakképesítést 1961-ben szerzett. 1959-ben kandidátusi, 1973-ban az or­vostudomány doktora fokoza­tot kapott. Egyetemi tanárrá 1974-ben nevezték ki. 1967­84 és 1986-88 között tan­székvezető, 1979-82 között tanszékcsoport-vezető. Kutatási területei a szív és az erek vegetatív beidegzése és a vérnyomás szabályozá­sa, valamint a kolinerg rend­szer tanulmányozása a vege­tatív ganglinokban, különös tekintettel az Ach receptorok­ra. Foglalkozik az agykéreg élettanával, az epileptikus kisülések elektrofiziológiájá­val, a kiváltott potenciálok­kal, az emléknyomképződés mechanizmusával. Kutatja a fehérjeszintézis funkcionális vonatkozásait és az agykérgi neuronok és hálózatok számí­tógépes modellezésének le­hetőségeit. (Forrás: Szegedi Egyetemi Almanach 1921-1995.) 00 • Öntevékeny csoportok a JA TE-n (2.) A hegymászó csoport Jelenleg tizenöt, nem­zetközi igazolvánnyal rendelkező kvalifikált hegymászó oktat, illetve tanul a József Attila Tu­dományegyetemen. A kisebb megszakítások­kal immár huszonnégy éve működő hegymászó csoport rendszeresen szervez nemzetközi tú­rákat, amelyek célállo­mása leggyakrabban az Alpok. A hegymászó csoport 1974-ben jött létre, ám ekkor még nem tartozott a JATE­hoz. A társaság alapítója egy amerikai vendéghallgató, il­letve egy fővárosi geológus házaspár volt. Kezdetben a JATE Földtani Tanszéke volt a hegymászók bázisa, ekkor a csoport még a Ko­lacskovszki Lajos Termé­szetbarát Egyesülethez tarto­zott. Később a JATE SC természetjáró szakosztályá­hoz került a társaság. A JA­TE SC megszűnése után több hegymászó klub is ala­kult, 1992 óta pedig ismét a JATE színeiben sportolnak a hegymászók. Az öntevékeny csoport többnyire külföldön gyakorol. Táborosi Gábor, a hegymászó csoport vezetője szerint Magyarországon ugyanis a sziklamászást ko­moly rendszabályok korlá­tozzák, ezért inkább Kelet­Ausztriába utaznak, ami ugyanakkora távolságot je­lent, viszont sokkal ked­vezőbb körülményeket. A külföldi túrák rendszerint az egyetemi szünetekhez iga­zodnak, szinte minden hét­végén szerveznek rövidebb sziklamászó kirándulásokat. Tavaly az őszi szünetben Dél-Franciaországban jártak, tavasszal pedig Görögor­szágban. A csoport tagjai azt tervezik, hogy a téli vizsgák után Dél-Provance-ba és a Ligur-tenger partjára láto­gatnak el. A hegymászás természe­tesen rendkívül költséges sportág. Egy nyári hegymá­szó felszereléshez szükséges sisak 15 ezer forint, a kötél 30 ezer, a hevederkötél mi­nimum, a cipő pedig több mint 15 ezer forintba kerül. Egy hegymászó alapfelsze­relése tehát 100 ezer forint­nál kezdődik. Táborosi Gá­bor szerint egy kétnapos ke­let-ausztriai túra költségei 3­4 ezer forintra tehetők, rá­adásul a tagok mindent saját zsebből finanszíroznak. Ese­tenként a hallgatói önkor­mányzattól pályázati úton érkeznek kisebb összegek a hegymászókhoz, ám a cso­port vezetője szerint ezek összege pusztán 5 ezer forint körül mozog. A hegymászó csoport tagjainak száma vál­tozó, pillanatnyilag 15 főt tartanak nyilván. A tagok most még amatőrök is lehet­nek, de tervezik, hogy a be­lépőknek legalább az alapfo­kú vizsgát le kell majd tenni­ük, és a későbbiekben várha­tóan tagdíjat is kell fizetni. Bőkefi ImH Az egykori és a jelenlegi tanszékvezető: és Toldi professzorok. (Fotó: Kantok Csaba)

Next

/
Oldalképek
Tartalom