Délmagyarország, 1997. október (87. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-31 / 254. szám

PÉNTEK, 1997. OKT. 31. KAPCSOLATOK 13 Kisgazdák magasan (vagy mélyen)? „Kisgazdák maga­san" címmel dr. Mak­say Ferenc, az FKGP Csongrád megyei alel­nöke írt cikket a Dél­magyarország szep­tember 19-i számában, írásában szemére veti a sajtónak, hogy az au­gusztus 20-i, ópuszta­szeri próbaválasztás eredményeit hiányosan közölte - a FKGP kárá­ra. Mivel itt állítólagos köz­vélemény-kutatásról van szó, az eredmények hiányos ismertetése semmiképpen nem etikátlan a sajtó részé­ről. Az FKGP ugyanis már hetekkel előtte szervezte az ópusztaszeri nagygyűlést. Ez minden évben visszatérő fő programja a Torgyán Jó­zsef vezette Független Kis­gazdapártnak. Ópusztasze­ren ilyenkor természetesen más pártok is szerveznek gyűléseket, de ezen a napon kétségkívül a Dél-Alföldről összeverbuvált, Torgyán pártelnök szavaira áhítozó FKGP-párti kisgazdák van­nak többségben. Ilyen kö­zegben közvélemény-kuta­tást tartani kicsit a komi­kum határát súrolja. Nyil­ván ezt érezte a sajtó, ami­kor úgy számolt be a vok­solásokról, ahogyan: hiá­nyosan, itt-ott tallózva a számok között. A hiányolt, FKGP első­séget bizonyító eredménye­ket sehol nem támasztják alá az időközi választások; elég, ha az idei kőrösladá­nyi, Budapest, XI. kerületi, vagy legutóbb a nagykani­zsai időközi polgármester­választásokra utalunk. Az FKGP jelöltje valamennyi helyen megbukott. Nem tudunk olyan párt­ról - sem Európában, sem más földrészeken -, amely az időközi helyhatósági vá­lasztásokon rendre 2-3 szá­zalékot ért el, majd meg­nyerte volna a soron követ­kező országos parlamenti választásokat. Ez megkér­dőjelezhetetlen igazság, s hitem szerint nem lesz más­képpen a "jövőben sem. Mindezek fölvetik a sajtó szerepét a „tárgyilagos és igazságos" tájékoztatást il­letően, amelyet Maksay úr a föntebb említett cikkében hiányol. A szemrehányás igazságtalanadé a legeny­hébben szólva is aggályos, mert hiteles közvélemény­kutatás csak találomra kivá­lasztott, semleges környe­zetben képzelhető el, min­den más megoldás hitelte­len és irreális. A Torgyán József, illetve az FKGP elsőségét bizonyí­tó ópusztaszeri voksolást nem támasztják alá orszá­gos tapasztalatok, az ilyen szavazás eredményeinek pontos, hiteles közzététele igq^ából félretájékoztatás lenne. Az FKGP jelenleg is válsággal küszködik, ám ­ki tudja, honnan - hihetet­len pénzeket költ kampány­célokra, illetve reklámra. Vezetőségét, elnökét, a párt politikáját nem az én tisz­tem minősíteni, mindezek­ről majd a választók mon­danak véleményt jövő év májusában. Egy dolog azonban bizonyosnak lát­szik: hiteltelen, nem a valós helyzetet tükröző politikai sugallatok taglalása nem le­het feladata a sajtónak. Molnár György Vajda Mihály emlékére Fáj a szívünk, mert elve­szítettünk egy barátot, egy társat, aki mindannyiunknak nagyon sokat jelentett. Olyan személyiség távozott közülünk, aki példamutató odaadásával, egyéniségéből kisugárzó jóságával, önzet­lenségével, szeretetével igazi közösséggé formálta az éneklő embereket. Drága elnökünk, Miska bátyánk, dalostársaid bú­csúznak tőled! Erkel Ferenc Vegyeskar Egyesület • A hét fotója LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Magellén-effektus Fröccsspóroló magasles Bár még több, mint fél évünk van a válasz­tásokig, máris észreve­hető, hogy a kormány sikerpropagandájára a lakosság jó része zava­rodottan reagál. A kor­mány megnyilvánulása­iban a veszélyérzet és a remény ötvözete ismer­hető föl, s szembetűnő, hogy nincs kapcsolat az állampolgári közérzet és a propaganda kö­zött. Ez jelenti a „Magellán-ef­fektust": létezik ugyan cél, még szebb, mint 1994-ben, de körülöttünk a Horn-fok viharai, halálos veszélyei dúlnak. Magellán matrózai fellázadtak, de a kapitány meggyőzte őket. Az ered­mény pedig az volt, hogy csupán egy hajó jutott át a Horn-fokon, s érte el a Fü­löp-szigeteket, ahol aztán Magellán is elesett. Két dolog okoz ma gon­dot. Az egyik: vajon a gaz­daság állapota ilyen-e, mint a kormány állítja (a „for­dulat és reform" óta is­mert, számos bértollnokkal együtt). A másik: az ország szociális helyzete, különös tekintettel a nyugdijasok kö­rülményeire. A gazdasági helyzetet csak statisztikai módszerrel közelítve lehet javulónak mondani, és kizá­rólag országos (makro-) szinten. A lakosság közérze­te (mikro-szint) kifejezetten rossz, különösen, ha a társa­dalom alsó harmadát néz­zük. Tanult közgazdák ­akik alig jutnak szóhoz a sajtóban - állítják, hogy a helyzet nem olyan egyszerű. Zrínyi Ilona ,gyermekei" A Szegedi Zrfnyi Ilona Általános Iskola - miután dr. Szalay István polgármester levélben fordult az iskolák­hoz: dokumentálják piros betűs ünnepeiket - október 18-án megkezdte névadójá­nak és korának a gyerekek­kel megismertető program­sorozatát. A harmadik-negyedik osztályosok a Somogyi­könyvtártól kaptak segítsé­get a program megszervezé­séhez. Az intézmény gyer­mekkönyvtárának dolgozói színvonalas, mindenki szá­mára hasznos, gyermekköze­li, s nagyon élvezetes vetél­kedőt állítottak össze. Az önfeledt szókeresés, kép­egyeztetés, keresztrejtvény­fejtés eredményeként a tanu­lók megismerkedtek Zrínyi Ilona korának harci eszköze­ivel, váraival, jelentős sze­mélyiségeivel. A vidám han­gulatú délelőttöt közös ének­lés tette teljessé. A kellemes, és tanulsá­gokkal teli órákért hálás kö­szönetüket fejezik ki a Zrí­nyi Ilona Általános Iskola vezetői, tanítói Bánfiné Ba­log Évának és munkatársai­nak. Molnárné Ferenczy Valéria igazgató Városunk szülötte, a méltat­lanul elfelejtett Csikós-Nagy Béla (íja (Kurír, 1997. szep­tember 15.), hogy bizony le­hetett volna jobban is csinál­ni a dolgot, tehát az eufória indokolatlan. Másfelől: - s ebben főként a mai kormány vállalt szerepet - naiv mó­don kiárusították az orszá­got Nyugatnak, ahol itt-ott komoly recessziós jelek mu­tatkoznak. A csatlakozási tülekedés­ben mi vagyunk a legszervi­lisebbek, miközben az új­gazdagok és maffiózók la­bancszemléletét sokan már nem is takargatják. Feltűnő, hogy a külföldön élő jeles magyar közgazdák közül már vagy két éve senki nem értékelte az itthoni helyze­tet. Még feltűnőbb, hogy a „hetényi faluvégen" tanult „Dimitrov téri fiúk" makacs IMF-mone tarizmusával szemben a Nobel-díjas M. Fiedmann éppen a minapi hongkongi IMF-konferencia kapcsán vetette fel az IMF fölszámolásának lehetősé­gét. Mindenesetre ma úgy tűnik, hogy az EU-tagsággal úgy járunk, mint Magellán: mire elérte célját, kiderült, hogy az út járhatatlan. Sok a bizonytalanság, de az talán nem jó példa, hogy Helmut Kohl német kancel­lár már tizenöt éve hatalmon van. Ugyanaz mással nem ugyanaz! A demokrácia elő­nye a váltás és leváltás. Ez sem veszélytelen, de talán mérsékli a mohó kizsákmá­nyolók, a sikkasztok és maf­fiózók számát, mivel egyre kevesebb a lopnivaló. Marosi János nyugdfjas közgazda Hárman a biciklin. (Fotó: Karnok Csaba) Először azt a címet akartam adnj, hogy A három Rómeó, de felejthető, meg hát hol lennének a Júliák, lenn a földön, a kerítés tövében? A, nem, meccs van, a drukkerek meg még a régi korosztályból, azok nem voltak hórihorgasak, mint a maiak. És ugyebár ha biciklivel megy az ember meccsre, akkor így kis­pórol jópár kisfröccsöt, ám ha eleve létrával indul útnak, azzal nem lehet hazabiciklizni. Marad a bizton­ságos, erős váz és csomagtartó, steksz a zsebben, a szurkolói gólöröm vagy a les dühe pedig valóban szédítő lesz a magaslesen. F. Sz. • Szögedi naptár Gyertyafény az eltávozottakért Mielőtt a címben jel­zett témakörhöz fog­nánk, az ünneprontás szándéka nélkül szól­junk előbb Simon és Tá­dé napjáról. Tájunkon járta az ismert szólás: „Mögérközött Simon Jú­dás, jaj mán neköd pő­regatyás!" Vagyis no­vember közeledtével már elá kell venni a me­legebb nadrágot és „ka­cabájt." Október utolsó hete - ért­hető okkal - már szinte tel­jes egészében az elhalt csa­ládtagok, hozzátartozók idé­zésével telik, hiszen a hét végén, szombaton minden­szentek, vasárnap pedig ha­lottak napja lesz. Érre a két napra mindenki gondosan készül. De vajon tudjuk-e, kik is tulajdonképpen a min­denszentek? Természetesen ismét Bálint Sándor idézzük: „Az élő és az elhalt lelkek ti­tokzatos közössége... Mind­azon megdicsőült lelkek se­rege (kisdedhalottak, vérta­núk, tiszta lelkűek), akiket név szerint nem említenek a naptárak." A napot szokták a tisztítótűzben szenvedő lel­kek emléknapjaként is emle­getni, mely alkalmon a hoz­zátartozók imáikkal szándé­koznak enyhíteni az elhalt rokonok szenvedésén. A nap délelőttjén szinte minden tápai hajlék kemen­céjében sült a kőttestésztából briós alakúra formált „kú­dúscipó", vagy a még archa­ikusabb nevén emlegetett ,Jcúdústuborék." Délután már a sírok körül szorgoskodtak a hozzátarto­zók: kapáigattak, virágóztak, közben itt-ott már gyertya is égett. Este, miután Őrangya­lára harangoztak a templom­ban, kerek egy órán át zúg­tak a harangok. Ezen idő alatt minden család asztalán gyertyákat égettek: annyit, ahányan a családból elhal­tak. Mások annyit, ahányan éltek, mert hiszen nem egy nagycsaládban még többen éltek, mint ahány közvetlen halottjuk volt. A gyertyafény mellett együtt, hangosan mondottak olvasóimát, amelyben természetesen a legkisebbek is részt vettek. És nézték, kinek a gyertya­lángja a leghosszabb, mivel azt tartották, hogy akié hosszú, az maga is „hosszút él." Hajdanvolt időseink az olvasóimádságot követően ­szintén közösen - elmondot­ták a mindenszentek litániá­ját, amelyet régi, nemegy­szer százesztendősnél is ré­gebbi imádságos könyvek­ből olvastak. A halottak napja dologtil­tó nap volt régen. Aki mégis dolgozott a földön, azt ,Jiót­tetöm érte", azaz testén visz­keteges, égő fájdalommal já­ró bőrbetegség keletkezett. Ennek a napnak régi, archai­kus neve .Jelkök napja" volt, mely alkalommal „a küzdő Egyház ünnepélyesen emlé­kezik meg a szenvedő Egy­házról." Sokan már a reggeli misét követően kimentek a temetőbe, és ott csöndesked­tek a sírnál: gyertyák égtek, közben imádkozgattak, gon­dolkodtak, emlékeztek. A tegnap sütött „mindönszen­tök kalácsa" néven is ismert kolduscipót most vitték, és adták át a temetőkapunál ül­dögélő kodusoknak. Ugyanis - hitük szerint - az ő imájuk, igen foganatos volt'azokért, akik a tisztítótűzben szen­vedtek. És mivel a koldusok szinte egész nap imádkoz­tak, tápai hiedelem szerint azon a napon nyugosznak, nem szenvednek a lelkek. Nem csak a temetőkben, hanem az első és a második világháború hőseinek emlék­helyeinél is gyertyák égnek, az elesett katonákra is emlé­keznek e napon; ám a virá­gozás nem régi keletű: újabb, már általános és szép szokás. Ifj. Lele József Gyertyámos-mulatság Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. A Gyertyámos utcai óvo­dában vidám szüreti mulatsá­got rendeztek. A gyermekek nagy örömmel vettek részt az őszi ünnepen, s még egy kis lovaskocsizásban is részük volt. A gyerekek és az óvoda dolgozói nevében köszönjük a rendezvény támogatóinak segítségét. íme azok névsora, akik hozzájárultak a minden­kit jókedvre hangoló szüreti mulatság sikeréhez: Délma­gyarország Kft., Hóra Szín­ház és Programiroda, Chio Kft., ínyenc Mester Kft., Média 6 Rádió, Varga And­rásné vállalkozó, Kfnainfo Bt., Szegedi Rendőr Szakkö­zépiskola, Návai Andrásné vállalkozó, dr. Japport Kata­lin ügyvédi irodája. Magyar János zenetanár, Danone szönjük az óvodások szülei- A Gyertyámos Kft., Granex Food Kft., és a nek segítségét és támogatá- utcai óvoda Pepsico. Hasonlóképpen kö- sát. dolgozói

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom