Délmagyarország, 1997. október (87. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-22 / 247. szám

Az Országgyűlési Könyvtár 56 története: szembefordulása lilelemmel (11. oldal) Marad a NATO? Valószínűleg egyedül marad népszavazási kérdésként a NATO-tagság ügye. (3. oldal) Lakásfoglalók törvénye A rókusiak kérték, Botka László teljesítette: bűntett lesz-e a lakásfoglalás? (5. oldal) Nyertek a DM-mel Kinek malac, kinek pénz jutott. Mai lapunkban terjesztési akciónk nyerteseinek névsora. (8. oldal) • Kalasnyikov-albizottság Sikkasztás, hűtlen kezelés • Budapest (MTI) Sikkasztás, hűtlen kezelés és okirathamisftás alapos gyanúja miatt az úgyneve­zett Kalasnyikov-albizottság azt javasolja az Ország­gyűlés Honvédelmi Bizott­ságnak, hogy az általa elké­szített jelentést küldje meg az illetékes hatóságoknak. Erről Póda Jenő (MDF), az albizottság vezetője adott tá­jékoztatást azt követően, hogy a testület befejezte a munkáját és egyhangúlag el­fogadta az ügyben készült jelentést. Ebből többek kö­zött az derül ki, hogy a hor­vát állam nem követel Ma­gyarországtól mintegy egy­millió dollárt a még 1990­ben le nem szállított fegyve­rekért. Az egymillió dollár sorsáról Póda Jenő egyelőre nem kívánt részleteket kö­zölni, csak annyit mondott: alapos a gyanú, hogy bűncselekmény történt. Az albizottság egyúttal azt java­solja, hogy jelentését a titkos információk kivételével hoz­za nyilvánosságra az Or­szággyűlés Honvédelmi Bi­zottsága, amely várhatóan a jövő héten tárgyal a Kalas­nyikov-ügyről. Feldarabolják? • Kijev (MTI) Nem kizárt, hogy Ukrajna kénytelen lesz szétdarabolni és hulladékfémként értékesí­teni az egykori szovjet feke­te-tengeri flotta büszkeségé­nek szánt Varjag repülőgép­hordozó anyahajót - jelentet­te be Vaszil Hurejev ipari miniszter a krími Inkerman­ban. A 300 méter hosszú, 60 ezer tonna vízkiszorítású Varjag építését pénzhiány miatt nem tudják befejezni. A nyám 1956. október 23. évfordulóján minden esztendőben tortát sütött. Elvégre rendkívüli esemé­nyek történtek velünk an­no, már az előestén is ­ugyanis, miután kellően megkínoztam szegényt, vi­lágra jöttem... Még éppen időben, másnap kitört a forradalom. (Már ezért is érdemes volt megszület­nem.) Néhány nappal később aztán, tömegközle­kedés nem lévén, egy Bécsből érkező vöröske­resztes kocsiba kéredzked­tünk fel, s keveredtünk ha­za szülőfalumba - apám teljes havi pedagógusi fize­tése bánta a fuvart. Vala­hogy így kezdtem. Aztán folytattam azzal, hogy november 4-én, apám mellén kapaszkodva majdnem sikerült túlböm­bölnöm a kertünk végén átmasírozó szovjet lánctal­pasok dübörgését - micso­da hősiesség.'... Ez a dü­börgés aztán még egyszer visszajött életemben, 1968 egyik nyáréjszakáján - ak­kor is szovjet, meg szé­gyenszemre magyar pán­célosok szántották föl a főutat Prága felé haladva. Ekkor értettem meg ötven­hatot is, egyszer s minden­korra. Apámék azt mond­ták, ugyanaz van a cseh­szlovákoknál, mint nálunk 1956-ban. A férfiak ekkor is ott füleltek s tanakodtak a zöld félszemű, fapados rádió körül, zizegett, ku­ruttyolt, recsegett az éter a 16, 19, 25, 31, 41 és 49 mé­teres rövidhullámon. Ahogy később nekem is, amikor a Teenager Partyt próbáltam rendre össze­csavargatni az állomáske­reső gombon. Aztán nem­csak azt - Elvis, Rolling, Beatles, Dee Purple, Bee ráti, s otthoni használat­ra... Aztán elérkeztek az ígéretes, rendszerváltoztató évek, végre illően eltemet­hettük halottainkat, s meg­békélhettünk (volna) ma­gunkkal, s egymással. Nem így lett, még a beavatottak között sem. Megismerhet­tünk sokakat az ötvenhato­sok közül - amiért hálás vagyok sorsomnak, meg haragosa is. Rendkívül megtisztelve éreztem magam, hogy meg­érhettem azt a szabadságot, azt a demokráciát, s azt a függetlenséget, amiért öt­venhatban meg tudta fogni egymás kezét a magyar nép; ugyanakkor szomorú csúfságként éltem meg, hogy a széthúzás ősi ma­gyar átkaként, maguk a hősök karistolták sebesre ötvenhat orcáját. Hamar elkezdték: ki az ötvenhatosabb, s ki kevés­bé? ki volt szabadságharcos jobbról, ki balról? ki örökö­se Nagy Imrének, s ki nem? ki kivel, mikor és hol ünne­peljen, s ki kivel mikor és hol ne? egyáltalán, kié öt­venhat s kié nem?... Tor­kom kiszakadtával kiáltom bele a világba: hagyjátok abba! Tja már nem ünnepel­11 hetek mindenkivel, nem ünnepelek hát senki­vel! Maradok tovább ma­gamban, szűk családi, illet­ve baráti körben, egy-egy szál gyertyával, ahogy ré­gen. Egyébként is nekem alibim van erre a napra ­édesanyám már süti az ün­nepi tortát... Na de ez csak az én privát szerencsém, hogy éppen 1956. október 22-én születtem. Az én ötvenhatom Hol sírjaink domborulnak... (Fotó: Enyedi Zoltán) Gees meg a többiek nem éppen Hi-Fi minőségű fel­vételei mellett - ma is őrzöm azokat a hangkazet­tákat, melyeken ötvenha­tos rádiós dokumentumo­kat sikerült öszegyűjtöget­nem az évek során, külön­féle emlékműsorokból ­ugyanounét, a „soroksári rádióból". A haverok kö­zött menő is volt jól érte­sültnek lenni ötvenhattal kapcsolatban. Csak úgy mondtuk a szinte szállói­gévé vált szövegeket, hogy „Hazudtunk éjjel, hazud­tunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon...", vagy, „Csapataink harc­ban állnak, a kormány a helyén van..." Időközben sok-sok ma­gán rém- és tantörténetet is megismerve, nem volt két­séges, hogy Kádár a ma­gyar történelem talán leg­nagyobb hazaárulója és mészárosa volt. Ismertük november el­sejei rádióbeszédét is, mely szerint „Népünk dicsősé­ges felkelése lerázta magá­ról a Rákosi uralmat, ki­vívta a nép szabadságát, függetlenségét...", s tudtuk, ugyanez az ember ekkor már nevét adta a szovjet csapatok bevonulásához; asszisztált Nagy Imréék, s több száz ember kivégzésé­hez Az ország semlegessé­gét kikáltó nemzeti kor­mányhoz, s ötvenhat esz­méjéhez képest totálisan il­legitim rezsim a mélyalta­tásra rendezkedett be - egy szisszenést, egy szót sem arról ami történt... Szemé­lyiségnyomorító volt ti­zenévesen megtanulni sze­rencsétlen kis patyomkin­társadalmunk játékszabá­lyait,^' masszív kettős tu­datban, ha úgy tetszik, ha­zugságélmények közt fulla­dozva felcseperedni. A/l-es vélemény az iskolának, a munkahelynek, a nyilvá­nosságnak, A/2-es csak ba­Nagyköveti baki • A forradalom évfordulóján Szabadságvágy - '56 üzenete Dr. Mécs Imre: fogjunk össze jövönk védelmében. (Fotó: Enyedi Zoltán) • Budapest (MTI) A külügyminiszter ked­den táviratban utasította ha­zánk ottawai nagykövetét, hogy egyértelműen tisztázza tévedését, és levélben kéljen elnézést a kanadai magyar zsidóság szervezeteitől. Ko­vács László azt követően lé­pett így, hogy Gedai Károly magyar nagykövet október 15-én levélben köszöntötte 85. születésnapján a Kana­dában élő Finta Imre egykori csendőr századost, a szegedi téglagyári gettó hajdani pa­rancsnokát. Kovács László elmondta: utasította Gedai Károlyt, hogy a bocsánat­kérő levelet Finta Imrének is küldje el, valamint annak a kanadai magyar újságnak - a • Havanna (MTI) A kubai helyhatósági vá­lasztásokon a választópolgá­rok 97,59 százaléka vett részt. Ez gyakorlatilag azt je­lenti, hogy csaknem minden Kanadai Magyarság című lapnak -, amelyik a nagykö­vet köszöntőjét korábban le­közölte. Az ottawai magyar misszió, vezetője azzal ma­gyarázta az esetet, hogy nem ismerte pontosan Finta Imre múltját. A külügyminiszter hangsúlyozta: a hiba ennek ellenére megtörtént, s a nagykövetnek tudnia kellett volna, hogy egy erősen vitat­ható múltú személyről van szó. „A levélben semmiféle politikai elem nem található; mindössze egy magánjel­legű, születésnapi jókívánsá­got kifejező üdvözletről volt szó" - hangsúlyozta Ko­vács László. Hozzátette: a nagykövet hazahívása túlrea­gálása lenne a történteknek. 16 évesnél idősebb állampol­gár elment szavazni. Ez a ha­tóságok szerint annak a jele, hogy a lakosság támogatja a karibi szigetországban fenn­álló kommunista rendszert. A magyar szabadság­harcok és forradalmak emlékére rendeztek teg­nap a Megmaradás falá­nál, Ópusztaszeren, ko­szorúzás! és gyertya­gyújtás! ünnepséget. Az esemény résztvevői előtt dr. Mécs Imre ország­gyűlési képviselő, a hon­védelmi bizottság elnöke idézte fel a nemzet füg­getlenségéért folytatott erőfeszítéseket. Az elmúlt évszázadok vér­zivataros történelmi idősza­kai után is megmaradt ma­gyarság számára remény­keltő, hogy a rendszerváltás óta szabadon emlékezhetünk a nemzet jövőjéért küzdőkre, az azért életüket áldozókra. E gondolat köré csoportosítva kezdte ünnepi beszédét - azt követően, hogy az Ópuszta­szeri Altalános Iskola ének­kara elénekelte a Himnuszt ­a Megmaradás falánál dr. Mécs Imre (SZDSZ), az Or­szággyűlés honvédelmi bi­zottságának elnöke. A szó­nok a magyar nép sorsának alakulását az elődök küzdel­meinek felidézésével vázolta fel, majd 1956 eseményeiről szólt. E forradalom ugyanis megmutatta a világnak Ma­gyarország szabadság utáni vágyát, és részben megterem­tette az alapját az 1989-es történelmi sorsfordulónak, a rendszerváltásnak is. „A sza­badság olyan, mint a levegő, nem lehet nélküle élni"— hangsúlyozta Mécs Imre. A szegedi egyetemi ifjúság tag­jai is fgy látták ezt, amikor '56-ban megfogalmazták a magyar nép 16 pontos köve­telését. A forradalom ugyan a túlerő miatt végül elbukott, de mindmáig az összefogás szép példájául szolgál. Erről a történelmi üzenetről hazánk mostani, szintén sorsdöntő helyzetében sem szabad megfeledkezni. „Fogjunk össze nagy nemzeti ügyeink, céljaink érdekében. Ne hagy­juk veszni a Közép-Európa tengerében anyahajó szerepet betöltő Magyarország számá­ra biztosított kedvező le­hetőséget", hívta fel az ün­neplő közönség figyelmét dr. Mécs Imre. Hiszen azzal, hogy hazánk az elsők között lehet a NATO tagja egy olyan esélyt kínálnak szá­munkra, amellyel élnünk kell - ha Szent István szellemé­ben - fontosnak tartjuk Euró­pához tartozásunkat. Az ünnepi beszédet kö­vetően dr. Benyik György te­ológus a háborúk és az 1956­os forradalom mártírjaiért mondott fohászt, majd több párt, önkormányzat, illetve társaság helyezte el a tisztelet koszorúit a kopjafáknál. Az ünnepi program az iskolások kulturális műsorával, illetve a Szózat hangjaival zárult. N. Rácz Judit A demokrácia csúcsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom