Délmagyarország, 1997. október (87. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-10 / 237. szám

PÉNTEK, 1997. OKT. 10. KAPCSOLATOK 13 • A hét fotója Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásávbl, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 • Szögedi Naptár Mustos Misa búcsú Pap papol a „papnőről ii Különös pillanatot kapott lencsevégre fotóriporterünk: a röszkei plébános méltatja Teréz anya érdemeit. Egyik pap a másikról beszél. Még különösebb, hogy mindez a Röszkei Közkormányzóságban történik, amely meglehetősen messze van Kalkuttától, de az igazán nagy emberek már tértál és időtől függetlenül lépdelnek a hírnév útján. S a legtöbb esetben erre csak haláluk után kerül sor. De a legérdekesebbet nem látja a vizsgálódó szempár: Teréz anya szobrától, de még a röszkei plébánostól is balra van még egy alak, egy másik szobor, egy másik történelmi személyiség: Nagy Imre, egykori miniszterelnök szobra, akit az erőszak söpört el, de ugyanolyan szívvel küzdött népéért, mint Teréz anya. (Fotó: Miskolczi Róbert) A csaló számítógépről... Érdekes cikk jelent meg a Délmagyarország szeptember 13-ai számában. Kiderült belőle, hogy két fiatalember részére 1 és 2 millió forintot utalt ki a szegedi Paprika Rt. számítógépe, jogtalanul, csalással. A két fiatal 9 és 12 hó szabadságvesztés büntetést kapott másodfokon, jogerősen - próbaidőre felfüggesztéssel. Mint az újságírót, engem is - és gondolom igen sokunkat - irritált az eset, amelyet csak a cikkből ismerek. Mint öreg jogász, bizony nem értem az ügy ekkénti elintézését. Hogy ki „inspirálta" a gépet a hamis adatok közlésére, nem derült ki. A két fiatalt bűnrészességgel vádolták. Az egyik egyáltalán nem nyilatkozott, a másik azt adta elő, hogy ő nem vett föl pénzt, elvesztette a személyi igazolványát, annak fölhasználásával vehette föl valaki a milliókat. Minthogy a vélelem az, hogy saját számlájáról a számlatulajdonos veszi föl a kiutalt összeget, nekik kellett volna ellenbizonyftékot produkálni, hogy nem ez történt meg. Egyikük ezt meg sem kísérelte, másikuk nem tudom, megtette-e (hogy bizonyította a személyi igazolvány elvesztését, mikor történt ez, tett-e valami intézkedést), de ha igen, ez sem zárja ki azt, hogy ő vette föl, egy új személyi igazolvány beszerzése igazán nem sokat számít 2 millió megszerzése mellett. Még ha merő véletlen, tévedésből került volna a gépbe a hamis adat, amit elgondolni képtelenség - a két vádlottnak jól kellett tudnia, hogy ezek a pénzek őket nem illetik, ha fölveszik, megkárosítanak egy közületet. Intézkedniük kellett volna a tévedés tisztázása iránt. Az intézkedésük pedig az volt, hogy igen rövid időn belül fölvették az összegeket. Az alapfokú bíróság mindezek mellett felmentette őket. A másodfokú megváltoztatta az ítéletet, s ugyanazon tényállás alapján elítélte - az ítélet végrehajtásának fölfüggesztésével. Az embernek az az érzése támadhat, hogy mivel a tényállás teljes földerítése nem sikerült (épp a főszereplő, a géppel „szórakozó" személye maradt titokban), a bíróság talán úgy vélte, hogy a két vádlott bűnösségmegállapltása labilis, legjobb lesz egy olyan ítélet, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. Pedig a serpenyős mérleget kezében tartó Justitia az ilyenfajta ítélkezést nem ismeri. Vagy nem állapítható meg valaki bűnössége, s akkor fölmentendő, vagy igen, s akkor teljes, megfelelő súlyú büntetés jár részére. Ez az ítélet föllelkesítő hatású dokumentum! Ne vétessék rossz néven sem a tisztelt bíróságok, sem bárki más részéről, hogy ezt gondolom, de így is érzem. Az ügyes, agilis, de valláserkölcsiig gátlástalan mai fiatalemberek tapsolnak, s azt mondják magukban: „Ali right!" Gyakorolhatjuk nyugodtan az ipart, hanetán nem sikerülne egylakció, nem kapunk lényegében csak egy figyelmeztetést: ejnyebejnye fiatalemberek, hát most nem büntetjük meg, de ezután vigyázzanak! (Mire, talán, hogy ügyesek legyenek, le ne bukjanak?) Nos, elvégre nem valami párszáz vagy ezerforintos piaci lopásról van szó. A kiszabott büntetés tartama akár mégegyszer ennyi is lehetett volna. Egymillió forint több évi megélhetést jelent egy átlagos dolgozónak, tekintettel az előre fölvételre, a kamatokra is. Ha ilyen bűncselekményért valaki csak lényegében figyelmeztető jellegű büntetést kap, azt bíztatásnak veheti további hasonlók elkövetésére. Ne csodálkozzunk, hogy manapság eléggé növekednek az efféle pénzszerzési módok (magyarán gazemberségek.) Magyarázkodhatunk, hogy ez a túlhajtott kapitalizmus velejárója, vagy szorgalmazhatjuk a rendőrség megerősítését - a folyamat, úgy látszik, tovább fejlődik. S az ilyen bírósági (téletek, nemhogy fékeznék, de elősegítik ezt a „fejlődést". Vasdiplomás ny. ügyvéd (Név és cfm a szerkesztőségben.) Üzenet az egykori iskolába Madármegfigyelés No nem Mustos Mihály uram őfelségéről, hanem a tápai Mihály napi búcsúról szól a cím. Ugyanis ilyenkor Mihály napján már javában tartott a régi Tápén is a szüret. Szőlőbőségünket igazolja, hogy a falu határában volt Szőlők nevű dűlő, amely minden valószínűség szerint a filoxéra pusztítása után már nem újíttatott meg. Ám addig volt itt must is, később piros és fehér bor, amitől pirosodak a lányok is, a menyecskék is, legfőképpen az embörnépség, kivált Misakor. Tápé klasszikus értelemben sohasem volt zarándokhely, ám búcsúsok, kereszt alatt, századokon át érkeztek, Szent Mihály arkangyalhoz, Tápé védőszentjéhez, hogy a halottak mennyei pártfogójához imádkozzanak. Éspedig azért, hogy sok búcsút nyerve, majd ne kelljen sokat szenvedniük a Purgatórimban. A közeli falvak hívő népei keresztek alatt érkeztek már Mihály nap vigiliáján (előestéjén). Harangszó kíséretében ment az „ellenköröszt" eléjük, és együtt vonultak be a tápai, Szent Mihály tiszteletére fölszentelt templomba. Másnap mind együtt vettek részt a nagymisén, és az azt követő körmeneten. Csodálatos énekek szálltak, közben a legények és a lányok, kiváltképp pedig a gyerekek már oda-oda sandítottak a forgósokra, a ladikhintákra. Mise után aztán ki erre, ki arra ült fel egy-egy menetre, a legények meg célba lőttek, mások egy jókora kalapáccsal verték az üllőt, fitogtatva ki üti magasabbra a Október elején rendezték meg a madármegfigyelő világnapot. E napokon a világ sok országában madarászok vitték az érdeklődők tízezreit madárnézöbe és hívták fel figyelmüket a költő-, vonuló- és telelő területek védelmének szükségességére, a vonuló madarak kiszolgáltatottságára. A rendezvénynek külön aktualitást adott, hogy idén 75 éves a Bird Life International, a Nemzetközi Madárvédelmi Szövetség. Hazánkban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szervezte a kirándulásokat. A rendezvények fővédnöke Göncz Árpád köztársasági elnök, egyik védnöke pedig dr. Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter volt. A vasárnap esti európai gyorslista szerint a magyar és ezen belül a Csongrád megyei részvevők is szép eredményeket értek el. Európában a megfigyelt területek száma 1377 volt, itt Anglia után a második helyen állunk 180 területtel. A résztvevők létszámát tekintve mutatót. Az volt a legény a lányok szemében! 1954-től napjainkig több helyen is megpróbálkoztak a bóvlisok, meg a sok forgós sátrat verni, de minduntalan odább kellett menniük. Most talán egy jóidéig maradhatnak, jelesen a bazárosok a Rév utcában, a forgósok meg az utca végén, a betemetett, Sárgagödör, immáron pázsitfű-szőnyegén. A tápai Misa, másként mustos búcsú nem enged régi híréből. Mint sok-sok éven át, ez idén is volt itt minden, „csak forint legyen hozzájuk!" Már tavaly is észre vettem, hogy több volt a nézelődő, semmint a pénzt szóró. Nem tudom, nem kéne e olcsóbban adni a méregdrága, pár fillérért előállítható bóvlikat? Vagy ebbe ne szóljak bele? Mert, hogy sok ám az adó! Jó?! Az igaz. Dehát, mondják a szülők, a nagyszülők, a keresztapák, -anyák: Ugyan már, egyszer van egy évben Tápén búcsú! Akkor hát hadd menjen az új menet!... Szó ami szó, sokan voltak az idei tápai búcsún is. Főleg ebéd után, amikor a családok vendégestől kiáradtak, mint tavaszidőn a Tisza vize - a sátrak közé. Aztán jöttek a muzsikások által táncra ingerelt csoportok, de mintha már ez sem kellene itten. Fogyott a pénz mindenütt: ki lovagolt, mások másutt próbáltak szerencsét, hogy megint emlékezetessé tegyék a tápai búcsút. Istenem, gondolkodom el: Mi lesz itt holnap?! Ja, igen: készülődés a jövő évi tápai Misa-búcsúra. H|. Lala József 2400 fővel az ötödik helyen végeztünk. Az észlelt madarak példányszáma alapján 480 ezer madárral az 500 ezres Hollandia után a második helyen állunk. A legnagyobb madárcsapatokat récék alkották. A ritka madarak közül szem elé került a rövidcsőrű lúd. a halászsirály, a kőforgató, a fenyérfutó és a vándorsólyom is. Csongrád megyében 12 helyen jártak megfigyelők, összesen 255-en és 123 madárfaj 22813 egyedét látták. A résztvevők közül ki kell emelni a zákányszéki, a Csongor téri, a Béke utcai, a Móricz Zsigmond, a Rókusi, a Gedói, a Tisza-parti, és a hódmezővásárhelyi Kertvárosi általános iskolákat. Ezen iskolákból sok gyerek vett részt a kirándulásokon többségüket az iskolát áldozatkész tanárai kísérték. A rendezvény megszervezéséhez és végrehajtásához segítséget nyújtott a Tisza Volán, a Szegedi Mezőgazdasági Termelő és Szolgáltató Kft., valamint a JATE Füvészkertje. Dr. Kasza Ferenc, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád megyei csoportjának alelnöke Némiképp lehangoltan, s főleg nagy hiányérzettel a lelkemben hagytam el október 4-én a Sportcsarnok épületét, ahol egykori iskolám, a Tömörkény István Leánygimnázium száz éves évfordulójának nyitórendezvénye zajlott. Megtiszteltetés volt két olyan vezető embert és kiváló szónokot hallgatni, mint Szalai István és Magyar Bálint. Sajnos, azonban az volt az érzésem, hogy szavaikat akármelyik iskola akármelyik ünnepségén elmondhatták volna, nem szólva arról, hogy sokszor mintha nevelésügyi fórumon képzelték volna magukat. Beszélhetünk a NATról és számítógépekről, de nem ez a lényeg, hanem az iskola kisugárzása, amely a tanárokból és a diákokból fakad. Én az érzelmeket és a szellemiség felidézését hiányoltam. 0, igen, volt szó szellemiségről, úgy általában. De hiszen néhány kedves, volt tanárunk ott ült a közönség soraiban! Miért nem szóltak róluk vagy szólaltatták meg őket? Vagy miért nem adtak át nekik legalább egy szál virágot? Ott volt a melegszívű Rigó Lászlóné, Gruber Anna, Oltvai Ferencné, és igen. Kocsis István, aki számomra a csodálatos embert és magyartanárt jelentette, akinek érzelemteli versfelolvasásainál könnybe lábadt a szemünk, s akinek példája ösztönzött, hogy magyartanár legyek. És gondolataimban velem volt a nagytudású, szarkasztikus humorú Bokor István, a drága Vozáry Katinka néni, Soós Paula néni, aki a matematikus letargiájával olyan kedvesen tudta mondani: „Hülye vagy fiam, de azért szeretlek", hogy senki nem tudott haragudni rá. És sorolhatnám. megállás nélkül. Édesanyám révén abban a szerencsében volt részem, hogy személyesen ismerhettem a régebbi tanárnemzedéket is. Megidézték őket? Egy-egy rossz fotót láthattunk a rossz minőségű képernyőn. Az ünnepi műsor nagyon színvonalas volt, de mintha ez az iskola csak művészeket neveli volna. Hol esett szó azokról a volt tanítványokról, akik az élet más területein álltak helyt és vitték tovább ennek az iskolának az ajándékát, a tudást, a türelmet, a vidámságot, emberséget? Tudom, hogy ezt két órán át nem lehetett volna megoldani. Mégis, vezetőink rövid nyitószavai után egy órácskára azoknak adtam volna át a szót, akiktől iskola az iskola: a tanároknak és a diákoknak. Hogy ez lehetséges lett volna, arról éppen Janikovszky Éva szereplése győzött meg, akinek pár mondata közelebb hozta hozzám volt iskolámat, mint akárhány szónoklat. Nagy Erna 1962-ben végzett „öregdiák" Idősek napja A Humán Szolgáltató Központ V. sz. gondozási központjában október 2-án megrendezett idősek napi rendezvény szervezői szeretnének köszönetet mondani a közreműködőknek: Koltai Zoltán és Fejes >Sándor magyar nóta énekesnek, Magyar Dénes humoristának, Nagy Éva táncdalénekesnek, dr. Kiss Ernő zongoraművésznek, a Zrínyi Ilona Általános Iskola diákjainak, Lovász Vivien és Rabi László versenytáncosoknak, Fekete Gizi és Rácz Tibor színművészeknek. S köszönetet mondanak természetesen a rendezvény szponzorainak, a Napsugár Kft., a Vörös Szegfű cukrászda, a Kati cukrászda, valamint az Osztrák-Magyar Étterem felajánlásai emelték a program színvonalát. Ötödik parancsolat A közelmúltban a „Mindent vagy semmit" adásában a következő kérdést tette fel Vágó István műsorvezető úr: „Hogyan szól az ötödik parancsolat?". A három nagyműveltségű férfiú közül egyik sem tudta rá a választ. Döbbenetes volt! Szerintem az eltelt évtizedek alatt - ha a vallási parancsolatokat már nem is -, de az erkölcsi parancsolatokat, az emberiség közvetlen érdekében, tanítani kellett volna. Ennek hiányát olvashatjuk nap mint nap az iszonyú bűnügyi krónkiákban. D. S. Értelmesebb Életért Az „Értelmesebb Életért Alapítvány" ezúton fejezi ki köszönetetét mindazon állampolgárok felé, akik személyi jövedelemadójuk 1 %-át a mozgássérült fiatalok támogatására ajánlották fel. A Csongrád megyében működő alapítvány támogatja és segíti a mozgáskorlátozott fiatalok alap-, közép- és felsőfokú tanulmányait, szakmai képzésüket, átképzésüket; a rehabilitációt; csoporos rendezvényeik, kirándulásaik, sportversenyeik lebonyolítását. Tévút Minden nap igénybe veszem a Szegedi Közlekedési Társaság járműveit. A nemrég üzembe állított három új villamoson azonban nemcsak utazni, de szórakozni és meglepődni is lehet. A Széchenyi téri és az Aradi vértanúk téri megállónál ugyanis a következő szöveget hallhatja az utas: „A Somogyi utca következik, átszállás a hármas és hármas „Á" jelzésű villamosra." A helyzet a következő: a Somogyi utcánál nincs villamos átszállási lehetőség, csak a Dugonics téren. Ott azonban a 3-as és a 4-es jelzésű járat is közlekedik. Cs. J.