Délmagyarország, 1997. szeptember (87. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-27 / 226. szám
SZOMBAT, 1997. SZEPT. 27. STEFÁNIA-RIPORT 9 • Rókus rendjét is Tarján vigyázza Csavarlazítótól kábul az agy... Öreg-Rókuson aligha lepődik meg bárki is, ha igazoltató rendőrökkel találkozik. (Fotó: Nagy László) Kéri József százados emberei 242 négyzetkilométeres területen vadásszák a bűnt. Temetőspray A rókusi temetőben (is) csavarlazító sprayvel kábítják magukat a suhancok. Igazán elkeserítő hír. S miközben emiatt joggal borongós a hangulatunk, vajon mit kell éreznünk a temetőt látván? Ahol Szeged egykori polgárai pihenhetnének tisztes nyugalomban, mára szétverve minden sírhely, gaz és szemét borítja az utakat, csellengő bűnbandák vették át a hatalmat. Eközben - mint hírlik - nagyszabású tervek fogalmazódnak e terület rehabilitációjára. Roppant veretes szó ez, kérem. De nem kellene-e a terv megvalósulásáig is kitakarítani e romtemetőt, megóvni, legalább romjaiban, őseink sírját? Két és fél millióba kerülne mondják. De mérhető-e forintokban szégyenünk...? B. Z. Rendőrőrs. Ha valaki ecsetet nyomna kezünkbe e tiszteletteljes kéréssel: ugyan, fessük már meg, mi is jut eszünkbe e szó hallatán! - alighanem a következő kép születne. Egy-két szobás kis épület, benne forró kávét szürcsölgető egyenruhások, olykorolykor fölcsörrenő telefon, a falon meg egy agyonhasznált térkép. Nos, aki ilyen világba képzeli bele magát, az föltétlen kerülje el a Szeged-Tarjánvárosi Rendőrőrsöt, mert nagy csalódás fogja érni. Az Olajbányász téren ugyanis már évek óta igazi bűnhajkurászási nagyüzemet hoztak létre, s rendőrök tucatjai kapják itt meg a feladatok ellátáshoz föltételnül szükséges' eligazításokat. S hogy hova is nyargalnak innen az URH-s autók? Szeged mely részeit ellenőrzik a Tarjánból vezényelt bűnvadászok? Milyen is a Tiszaparti éjszaka csöndje, ha valaki rendőrkocsin érkezve hallhatja a tücsök cirepelését, netán annak a mázsás pofonnak hangját, amit egy alig illuminált férj mér asszonyára hajnalnak hasadtakor? Nos, e kérdésekre kerestük mi is a választ elmúlt hetünkön. Tarjánvárosi rendőrőrs ügyében pedig legelőször Kéri József századost illő megkérdezni, hiszen ő irányítja az itt dolgozók munkáját. Szám szerint 71-en munkálkodnak a kezei alatt. Tőle tudhatja meg azt is a kíváncsi idegen, hogy rendőrei körzetéhez „mindössze" 242 négyzetkilométeres terület tartozik. Ők vigyázzák Szeged összes lakótelepének rendjét éppúgy, mint ahogy az ő autóik kalandoznak az E5-ös tájékán. De akkor is a tarjániakat riasztják, ha mondjuk Sándorfalván, Szatymazon, Dócon tör ki verekedés, vagy lopják az ólból a disznót. S ne feledkezzünk meg Öreg-Rókusról sem, amely a tarjáni rendőrök számára már évek óta igazán embert próbáló feladatokkal szolgál. Most pedig következzék egy gyors helyreigazítás: a tarjáni őrsön a megalakulás idején, vagyis 1992-ben kellett elszámolni 71-ig, ha lajstromba akartak írni minden alkalmazottat. Azóta az állomány egy harmadával csökkent, miközben a bűnesetek száma éppen egy harmadával nőtt. El is várná a zsurnaliszta, hogy a parancsnok heveny panaszkodásba kezd, amikor munkájukról beszél. Ám Kéri százados roppant fegyelmezetten inkább a feladatokat sorolja. - Kezdjük talán lakótelepekkel - javasolja hivalkodónak még a legrosszabb szándékkal sem nevezhető irodájában. - Ezekről a körzetekről megállapítható, hogy ami bűnt csak el lehet követni, azt itt meg is valósítanak. Lakásfeltörések, autókifosztások, autólopások éppúgy adnak nekünk munkát, mint a tárolókból elemelt értékek fölkutatása. Odáig fajult a helyzet, hogy már egy iskolatáskáért is bezúzzák az autó ablakát. Szomorúan megállapítható az is, míg pár éve pontosan tudtuk: a tízemeletes házakben a 8-9-10-iken kell aggódni a lakóknak, a négyemeletesekben pedig az alsóbb szintek a veszélyeztetettek, addig mára már teljesen mindegy, ki hol lakik. A betörők nekiesnek minden ajtónak. • Azt hihetné az ember, hogy ekkora bérkaszárnyákban csak feltűnik a szomszédnak, hogy rámolják a szemközti lakást. - Hihetné, csak éppen a valóságban azt tapasztaljuk, elképeszően nagy a közömbösség. Volt a körzetünkben olyan otthon, amit fényes nappal, költözködésre hivatkozva csomagoltak ki az utolsó szögig, s a betörőktől senki nem kérdezte meg, ugyan hova ez a nagy sietség? De ez a nemtörődömség vonatkozik a saját értékekre is. Mintha nem akarnák sokan tudomásul venni, hogy nagyot fordult a világ kereke, s ma már édeskevés az a zár, amit még a DÉLÉP által beállított, tucatgyártott panelajtókhoz kínáltak. Ennek feltöréséhez éppenséggel kettő másodperc elegendő. S tudja, mennyi értéket hagynak még ma is a gazdák autóikban? Aztán az ablak beverése után lehet kerek szemekkel csodálkozni. Ami pedig a tárolókat illeti: különösen a fiatalkorúak szeretik innen ellopni a bicikliket, segédmotorokat. De akkor sem szomorodnak el, ha csak egy szerszámkészlet a zsákmányuk. • Gondolom nem csak tolvajok és betörők adnak munkát maguknak... - Jól gondolja. Ugyanis ebben a roppantul elszegényedett világban mind gyakoribb a garázdaság, a családi perpatvar is. Rengetegen fordulnak vigaszt remélve az alkoholhoz, így aztán könnyebben szabadulnak el az indulatok. Igaz ez a magánlakásokra, de igaz a közterületekre, és a szórakozóhelyekre is. • Szegedet nem csak egy lakóteleppel áldotta meg a tervgazdákodás lakásprogramja. Rendőri szemmel nézve melyik lett mára a legveszélyesebb? - Nem könnyű erre válaszolni, hiszen csetepaték mindenhol kirobbanhatnak. De ha például Tarjánt nézem, valamivel csak nyugodtabb képet mutat, mint mondjuk Újrókus. Köszönhető ez annak, hogy Taijánban már fölnőttek a gyerekek, űj családot alapítottak, míg Újrókuson éppen most fitogtatják erejüket azok a kamaszbandák, amelyek éppenséggel nem tudnak mit kezdeni idejükkel. A Csongrádi sugárútra, a Zsitva sorra, netán az Ipoly sorra gyakrabban kell kilátogatnunk, mint mondjuk egy taijáni utcába. • Új-Rókust említette, miközben az egész város attól hangos, hogy ÖregRókusra fészkelték be magukat a legveszélyesebb bűnbandák. Legutóbb, a Rókus l-es általános iskolában megtartott lakossági fórumon is azt követelték az emberek, hogy a taijáni őrs az ő körzetükre fordítsa a legnagyobb figyelmet. - Nem kell ezt ma már követelni, hiszen lehetőségeinkhez képest ott mozog a legnagyobb rendőri erő. Mondok magának azonban két számot. Az egyik szerint körzetünkhöz 110 ezer lakos tartozik. A másik azt mutatja, hogy Öreg-Rókuson legfeljebb 6-7 ezer ember biztonságáról kell gondoskodni. Természetesen nem akarok a statisztika számai mögé bújni, de hadd érzékeltessem, hogy rendőreink segítségére nemcsak Öreg-Rókuson vágyakoznak. Ám látván a problémákat, az elmúlt hónapokban a lehető leggyakrabban küldjük autóinkat ÖregRókusra, és bizonyíthatóan kevesebb azóta ott a bűncselekmény. 0 Viszont elég látványosak. Napközbeni zaklatások, verekedések, autó- és lakásfeltörések zajától hangos ez a városrész. És maga is hallhatta a rókusi közbiztonági fórumon, hogy az ott lakó tisztességes polgárok sokkal keményebb rendőri fellépést várnának. - Sajnálatos dolognak tartom, hogy egy össztársadalmi probléma megoldását - s az önkényes beköltözéseket, a roma-magyar viszonyt én annak tartom - a rendőrségtől várják. Erre mi nem lehetünk képesek. A csendőrtempót, a gumibotozást pedig ne is remélje senki, ugyanis olyan demokratikus jogállamban élünk, ahol a rendőrt kötik a törvények. Csak ezek keretei között intézkedhetünk, s ez így is a helyes. Az elkövetett bűnt nekünk bizonyítani kell, s bár mi is pontosan tudjuk, hány .bűnöző is költözött Öreg-Rókusra az elmúlt évek során, csak bizonyítékok alapján bilincselhetünk meg valakit. Lehet, hogy meglepő, amit mondok, de mostanság éjjelente már nem is Rókusnak kell leginkább rettegnie a rókusi bűnbandáktól. Ugyanis a fokozott ellenőrzések miatt a rókusi fosztogatók esténként kirajzanak a városba, csak hajnalban térnek vissza kuckóikba. Természetesen a lopott szajré már nincs náluk. Ezért hihetjük joggal, hogy ezeket a piti kis tolvajokat sokkal fölkészültebb, vagyonosabb orgazdák irányítják a háttérből. Mindezt csak azért mondtam el, hogy érzékeltessem: a rókusi bűnüldözést sok szálon kell végeznünk, s ehhez bizony a mi erőnk véges. 0 Állandóan azt hallani: kevés a rendőr, kevés a pénz, rossz a technika. Aláírom: ez bizony igaz. De az országos rendőri vezetés tervez-e végre valamilyen változtatásokat? - Információim szerint olyannyira tervez, hogy például a taijánvárosi őrs létszáma két éven belül megduplázódhat. De mint mondtam minden társadalmi gond megoldását - utalnék ismét Öreg-Rókusra - e terv megvalósulásakor sem várhatja el tőlünk senki - köszönt el tőlünk Kéri százados. S ezzel az igazsággal aligha lehetne vitába szállni... • De túl sok időnk nem is lett volna a vitatkozásra, hiszen már ránk is dőlt az este, s éltünk a lehetőséggel: taijáni járőrkocsi vendégeinként indultunk ama nagy szegedi éjszakába. Deák László törzsőrmesternek és Noel Miklós őrmesternek kellett elviselnie, hogy ene az őrjáratukra kíváncsi kísérőket kaptak. A fiatal bűnvadászok dicséretes nyugalommal, és segítőkészséggel invitáltak autójukba. Beszálláskor pedig a legfrissebb hírt vitattuk meg, miszerint Öreg-Rókuson csőbombát robbantottak az Öreg-Rókusért Alapítvány egyik szervezője házának közelében. A tákolmány szerencsére személyi sérülést nem okozott, különösebb veszélyt nem is jelenthetett emberéletre. Minden esetre elképesztő, hogy a forrongó indulatok milyen cselekményekre ragadtatják a gazfickókat. - Egyébként pedig látni fogják, hogy hétköznap este milyen meglepően csöndes Rókus - hallom a törzsőrmestertől, amikor már a lakótelepi utcákon át célozzuk a Hunyadi tér hírhedett környékét. S valóban, szinte teljesen néptelen Öreg-Rókus minden szeglete. A Rókusi iskola közelében ugyan megállunk igazoltatni, ám a kiszemelt fiatalemberről kiderül, ártatlanabb a ma született bárányánál, s bár igazán nem tudná megmondani, miből is él, azért jól érzi magát ebben a világban. Mivel e rövidke eszmecserét követően egyetlen ok sem kényszerltette arra a járőrpárost, hogy intézkedjen, nyugodtan elbeszélgethettünk Öreg-Rókus hétköznapjairól. Például arról, milyen nagy itt a forgalom mondjuk péntek délutánonként, s milyen ügyesen rejtőznek a bűnbarátok, ha meglátnak egy rendőrkocsit. Amikor pedig elkapnak egy suhancot, akinél mondjuk három mobiltelefon is rejtezik a tarisznyában? - Ha nem körözött készülék, mi nem tehetünk semmit - tárná szét a kezét vendéglátónk, ha éppen nem a volánt kellene szorongatnia. Miközben már a harmadik kört tesszük a kihalt ÖregRókus utcáin, a járőrözők is megerősítik parancsnokuk szavait. Vagyis szent igaz: a gyakoribb ellenőrzések miatt most Szeged más pontjain aktivizálódnak azok a fosztogatók, akik korábban ÖregRókus kocsijait törték fel, netán éjszaki bűnportyáikon az itteni házakat fosztogatták. Ennek köszönhető a csend, s ezért szomorkodhatnak mindazok, akik eddig biztonságban érezhették értékeiket, mondjuk Alsóvároson, vagy Móravárosban. Hogy aztán hol tűnik el, s hol halmozódik a lopott érték? Nos, éppen ezt kutatják a nyomozók - tájékoztatnak az ifjú rendőrök, s közben megállunk egy pillanatra a rókusi temető kapujánál. Ennél elhanyagoltabb kegyeleti parkot (már ha parknak lehet nevezni a szeméttel, törmelékkel, döglött állatok tetemével fertőzött temetőt'.) aligha találni kerek e világban - állapítjuk meg egyhangúan. Éppen ezért kifogástalan találkahelye mindazoknak, akik a törvény elől bujkálnak. - A dzsungel közepén pedig szipózhatnak a tinik. Régen lejárt már a technocol rapid divatja. Most éppen csavarlazító spray-vel kábítják magukat a legények - kapjuk az újabb információt. S mivel rá kell döbbennünk, hogy Öreg-Rókus ezen az estén egyetlen rendkívüli eseménnyel sem gyarapítja terebélyes bűnlajstromát, kocsikázhatunk is tovább. Éppenséggel Uj-Rókus utcáira, ahol napközben csatakiáltásokkal és káromkodásokkal kísért motorversenyeket rendeznek a suhancok, de a mind hidegebb éjszakákon már ők is inkább lépcsőházak zegzugaiban iszogatják nejlonboraikat. - Ha egy héttel később, fizetésnapok előtt jöttek volna, most éppen a harmadik családi verekedéshez utazhatnánk - hallom a törzsőrmestertől. - Mert ahogy fogytán a havi kosztpénz, és a delikvens már egy garázsboltban sem tudja leinni magát, azonnal nagyon keserűvé válik a világ a lakótelepeken. Ekkor kerül el a konyhakés, csattognak a pofonok, s természetesen ekkor hívják a rendőröket is. De ma - tesz hozzá, újabb kanyart leírva az autóval Újrókus peremvidékén - még a papa-mama viták is szabadságra mentek. Egyébként is - a nyár igazán a bűnözés évszaka - tudjuk meg a tapasztalt járőrözőktől, miközben elkalandoz a tekintetem. Ugyanis nem lehet nem észrevenni, milyen lepusztult és ápolatlan Új-Rókus körtöltéshez támaszkodó oldala. Gaztenger, szeméttel bélelt ösvények jelzik, hogy itt azért valamivel kevesebb kertész kapálgat, mint a Széchenyi téren. Tudom, terebélyes kis vitát lehetne nyitni arról, ennek éppenséggel mi köze a perifériabűnözéshez, csak éppen túl akadémikusnak tűnik a filozofálgatás Szeged lehangoló betondzsungelében. 0 Ha ide szállna le egy marslakó, aligha vágyna vissza a következő 10 ezer éveben - összegezzük szomorkás nevetéssel a lakótelepi kanyarulatokban látottakat. Miközben kérdésünkre: De hát hol is a legveszélyesebb? - ilyen választ kaptunk: - A bűntől ma már Szeged egyetlen körzete sem védett. S roppant kevés az, ha a rendőrség kerülgeti a betontömböket. A lakóknak is illene jobban vigyázni értékeikre, egymásra, és segíteni azt, aki minden gondosság ellenére is bajba jutott. Mert nézze csak ezt az autóparkolót mutat ki egyikük immáron Makkosház szélén az URH-s kocsiból. - Én itt még egy lerobbant Trabantot sem mernék éjszakára kint hagyni. De azt is tudom, akinek nincs garázsa, nem választhatja csak a csillagtetőset. Akkor viszont még egy szöget se felejtsen az autójában, nem hogy rádiós magnót. Mert az lehet, hogy most nyugodt éjszakánk van, de ettől még itt kóborolnak utcáinkon a gazfickók. Nem éppen megnyugtató, de legalább őszinte szavak búcsúzóul. A rendőrök tovahajtanak, mi pedig állunk a nagy magyar éjszakában, s hallgatjuk a mind népszerűbb, Regős Bendegúz nevét viselő szórakozóközpontból kiszűrődő zenét. Annyira békés ez a világ igyekszünk elmélázni a körtöltésen szuszogó éjszakában. S hallgatom, milyen kétségbeesetten vijjog egyszerre vagy három autóriasztó... Bátyi Zoltán