Délmagyarország, 1997. szeptember (87. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-26 / 225. szám

PÉNTEK, 1997. SZEPT. 26. KITEKINTŐ 7 Jut eszembe. ... NEM DŐLT LE A TEMPLOMTORONY! Egyik faluban sem tagadták meg a munkát, és politikai nagygyűlés szónokai sem szántották a határt. Csendesen, valódi medrében csordogált a mindennapok patakja. Ezzel egyre nagyobb területet forgatnak meg a traktorok ekéi, érik a bornak való szőlő, és a legelők még üdezölden kövérek, de partosabb részei már sárgulnak, barnulnak; a laposokat halványkékre színezi a sóvirág. Még élénk a csorda, nyugodt a nyáj, lapaj malacaival kajtat az anyadisznó. Fogjuk rá: idilli a kép. A természet és az ember teszi a dolgát. Ilyentájt még lobban egyet a határ, mielőtt teljesen kivetkezne tarkán-lombos formájából. Ha költőt idézünk. Berzsenyi Dánielt, tőle is az Elégia sorait: „Hervad már ligetünk, díszei hullanak..." A balástyai Bitók egyikének, a Bartók utcai Imrééknek csupán látszólagos az őszeleji nyugalom, hiszen már jó ideje komoly izgalomban élnek. Föld, amelyet a megélhetéshez igényeltek - elbitangolni látszik. Ahogy Imre gazda sárgarépaszedés közben fogalmazott: mindenki nekik ad igazat, egyedül a perdöntő bíróság nem. Tisztelve a magyar igazságszolgáltatást, s bízva az ott szolgálók tisztességében - tudván, hogy a leirt betűk erdejében az eligazodási pontokra tekintettel kell haladniuk -, szerény véleményem szerint: arról nem tehetnek, hogy néhanapján az a látszat, épp az ilyen megkavart földügyekben, hogy „az igazság odaát van ". Nem a tévébéli ufóknál. Azoknál, akik, azt úgy is gondolják... Ha igaz a mondás, hogy három a magyar igazság, akkor most már minden más lehet, hiszen, önök is tapasztalják: közeleg a választások ideje. A harmadik, mióta mást gondolhatunk - a mi világunkról... ... A FORRÁSKÚTI PARKRÓL! Igazán vak az ember! Jár arra évek óta s nem veszi észre, hogy milyen gyönyörű az. Tán a legszebb mifelénk. Ha szakít időt, s pár percet időz a körbe rakott közpadok valamelyikén a csodás őszelőn, észrevehető a dolgos kezemunkája, a szépet szerető igyekezete. Tetszetős a köréje font épületek csokra is, a művelődési házzal, a telefonosok portájával, az óvodával, a községházával. Pihentető a szemnek, öröm a léleknek. A mai sírós, nincstelennek mondott világunkban valakik nagyon érthetik a dolgukat. Methogy amit első pillantásra fölfogunk ebből a közgyönyörből, az nem igazán kétfilléres látvány. A mai árakon saccolva: milliók állhatnak mögötte. Igaz, máshol is - nem a falu közepén, nem a középületek garmadáján - fölfedezhető a mutatósságra való igyekezet, de a kacsalábon forgó paloták láttán hamar néma marad az ember, nem szívesen firtat az abba fektetett milliók miatt, de egy falu központjára mégse legyinthet, hogy az olajból, a fegyverből, vagy a drogból bőven futja. Még csak azt se mondhatja, hogy a képviselő-testület okosan valutázik. Vagy, hogy nagyot szakit az önkormányzat a magánosításból. Megszedte magát a mások zsírján. Muszáj elhinnie, hogy a köztéri kirakat szépségéért igazán megdolgoztak. Azt tették, amit mindenkinek tennie kellene, akire a többi a pénzét bízza. Merthogy, bármennyire is elcsépeltetett mára a kifejezés, valóban „a mi pénzünkből, nekünk épült" Forráskút parkja. ... ROZI NÉNI RÁDIÓJA! Annak a hírnek, amelynek bizonytalan az eredete és igazsága, azt, régebben általában Rozi néni rádiója szokta volt bemondani. Utána már terjedhetett szájról szájra, mint a népdal. Történt bármi, mindig akadt, aki tudni vélte a köz elé tárt dolgok hátterét, vélt vagy igazi mozgató erejét. Sokszor ez igazsággal, valós dolgokkal volt teli, de előfordult, hogy csupán a sejtetések kaptak lábra. Oka, tán, hogy akkoriban nagyon eltértek a köz előtt mondottak annak valóságától. Rozi néni rádiója ilyenkor erősödött fel igazán. Megpróbálta igaz útjára terelni az igazságot. Mivel a falu száját befogni nem lehetett, a hivatalos hatalom igencsak gyűlölte az efféle pletykálkodásokat, s ami nem volt a vezetés ínyére, arra nyomban ráfogta, hogy aljas kitaláció az egész. Üldözte tűzzelvassal a megfoghatatlan Rozi nénit, s annak mindig máshonnét jelentkező rádióját. Általában nagyot csaptak a semmibe - mondják ezt másként is, például a fekáliába -, viszont az igaz hírre kellett volna igazából lecsapniuk, mert az általában kóválygott, mint a gólyaürülék a levegőben. Nagy volt a hasalás a közügyeket illetően. Azóta már tudjuk: a pénz miatt tették, hogy az állam adjon abból minél többet. Ma már ez nincs így! Minden önkormányzati cselekedet a népek megelégedésére történik. Amit kimondanak, az úgy is igaz. Nincs szükség sarki susmogásra, kocsmai pusmogásra, az igazság a közkikiáltásokkal igaz útjára térhet. Annyi az annyi, amennyinek kimondják, el van számolva a köznek minden fillére, az épül meg, amire közös az akarat, az kap segélyt, aki legjobban megérdemli... és így tovább. Vagy mégse?! ' Szóljanak, ha szól megint Rozi nénénk rádiója... Föld nélküli földesek Baléstyán A barackos tetszetős. Útra jönnek a fasorok, mint tornaversenyen a lányok; a gondozott koronák, akár száz szép frizura. Odébb a szántó, most épp sárgarépát ád a gazdának. Nem valami csodásat, de szégyenkezniük nem kell miattuk. Gazból ugyan, de szép számmal kerültek piacolni való répák a műanyag ládákba. Muszáj fölszedniük, mert most még jó az idö és valami titokzatos, eddig ismertlen földalatti rágcsáló, kibújva rejtekéből dézsmálja a pipiskedő zöldséget. A soros tennivalók napi gondját tetézi, hogy Bitó Imrééknek rendezetlen földügyük támadt. Pontosabban... - Vettem földet, ügyvéd csinálta az adásvételi szerződést. Azért is vittük hozzá, nehogy gondok legyenek belőle. Kifizettük érte, amit kellett, rá az illetéket, bejegyezték a földhivatalban. Hiába volt minden utána szabályos, papfr, két idegen tanú, tulajdoni bejegyzés, a köztársasági megbízott ellenjegyzése. Ezekre tekintettel én beruháztam, villanyt vezettem, víztározót ásattam, bekerítettem. Már megkértem a pályázatot az almatárolóra is, mikor, mint égből a mennykő, jön a felszólítás: hagyjam el a területet. • Hoppá! Mire föl? - Én is ezt kérdezem, hiszen éppen azoktól kaptam, akik korábban aláírták a földre szóló megosztási vázrajzot. A földkiadóktól. # Ember, hol itt a hiba? Vajon hol gyökeredzik a balástyai igazság? (Fotó: Gyenes Kálmán) -Ők aztán, félreértésre és hozzá nem értésre alapozva, elhárították a felelősséget, úgyhogy most én kerültem a bajba. Rám mérték az ostort, sajnos, rajtam csattan, mert a bírósági jegyzőkönyv alapján, nekem csak a beruházott összeget akarják fölértékelni, a területet el kell hagynom. Az adásvételi szerződés meghiúsult. Hűha! így már mindjárt más... Bitó Imréék fóliázásra, gyümölcsnevelésre rendezkedtek. Megkérték hozzá a létező összes engedélyt s nem fillér volt, százezreket, majd milliókat emésztett eddig a föld. Közben a kormányok váltásával váltották a szabályokat is. Ma már se aki adta, se aki mérte, se aki elbírálta, se aki térképet adott róla, már nem vállalhat felelősséget az akkori döntéséért. A bíróságot viszont kötelezi a törvény, hogy a jog szellemében járjon el. Ha már itt tartunk: • Ki ment pörre magukkal? - A perelőnk egy nyolcvanvalahány éves félegyházi néni. Állítólag a terület valamikor a szüleié volt... Igen, nekik is jár az ősi juss, törvény rendelte azt is. Nem is egyszer volt rá példa, hogy ilyenkor a hivatal vagy a földkiadók rábeszélték a kérőt, fogadjon el másik földdarabot, mert a távollevőnek úgyis mindegy, melyiket adja majd el. Csakhogy ezt sem lehet kötelezővé tenni, mert fél hold, falu melletti jó föld sokkal többet ér, mint tíz hold isten háta mögötti homok. Ember legyen a talpán, aki eldönti: honnét gyökereztethető a balástyai igazság? Majoroi Tibor A terem t é s canoLLjkja Méregkeverök A megbízhatóság örökös bajnoka hegyenvölgyön, úton-útfélen, négyféle karosszériával, 13-as, 1.6-os motorral, akár hatsebességes váltóval most szebb, jobb, mint valaha. Az autó és az Ön egyéniségéhez igazított felszereltség tovább fokozza a Toyota érzést. Meglátni és megszerezni... MÁRKAKERESKEDŐK: TOYOTA HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Kft. 6800 HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, Kutasi u. 12. Tel/Fax: 06-62-341-628 • MOLNÁR AUTÓHÁZ Kft. 6723 SZEGED, Cserzy Mihály u. 18. Tel.: 06-62-311062 3 ÉV VAGV 100.000 KM GARANCIA TOYOTA Bízhat a jelben • Munkatársunktól Mint már korábbi számunkban megírtuk, még mindig áll a bál a balástyai méregkeverök körül. Továbbra is sorozatos jogszabálysértések történnek az iskola melletti raktárban. A szülők iskolaszékbe választott képviselői két év óta küzdenek a gyerekek egészségéért. Amint azt Iliin Klárától, a helyi lap szerkesztőjétől megtudtuk, a szülők elmentek a nagykereskedelmi növényvédőszer-raktár ügyében egészen az országos fórumokig. Három helyről kaptak állásfoglalást, mely szerint sérti a gyermekek egészséges környezethez való jogát, egészségükre nézve súlyos veszélyeztetettséget jelent és potenciális vegyibaleset forrása ebben a mennyiségben és ilyen körülmények között a raktár léte. Az ügyben születtek már határozatok, de vissza is vonták őket. Megállapították a jegyző sorozatos jogszabálysértését. Az Országos Tisztiorvosi Hivatal főigazgatója utasította a Szeged városi ÁNTSZ vezetőjét, hogy vonja felelősségre azt a munkatársát, aki jogellenesen hozzájárult a raktár létesítéséhez. De a műtrágyát és a növényvédőszereket még a mai napig nem szállították el. Ma délután négy órakor összevont szülői értekezletet tartanak, ahová meghívták a képviselőtestületet. így talán kiderül, hogy mindent megtettek-e annak érdekében, hogy a gyerekek egészsége ne károsodjon tovább. Kisteleki bál • Munkatársunktól Egész napos szüreti mulatságot és kirakodóvásárt tartanak október 11-én (szombaton) a kisteleki volt áruház udvarán. Fafaragók, kerámikusok, bőrdíszművesek és ékszerészek portékái között válogathatnak a kilátogatók. A gyerekeket játszóház váija, ahol babból, szalmából. gesztenyéből, kukoricából és csuhéból készíthetnek maguknak különféle játékokat és eszközöket. Ezenkívül rajzversenyen is indulhatnak. Ihos József, a népszerű Kató néni is ellátogat Kistelekre. Délben a helyi fúvószenekar és a mazsorett csoport műsora szórakoztatja a közönséget. A színpadon üllési, forráskúti, ópusztaszeri, dóci és csengelei néptáncosok lépnek fel. A szüreti hagyomány szerint borkiállítást rendeznek, borkóstolóval egybekötve. Az áruház előtt felálított sutut (szőlőprést) működés közben csodálhatják meg az érdeklődők. Aki megéhezik, az rablóhússal és birkapörkölttel csillapíthatja éhségét. Az egész napos rendezvényt szüreti bál záija.