Délmagyarország, 1997. szeptember (87. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-26 / 225. szám

Úsznak - a boldogságban, akik végre garzont kapnak... (Fotó: Gyenes Kálmán) Pick-I A kézilabdátok főnöke írásbeli figyelmeztetést fogalmazott... (13. oldal) Délmagyar: felsőfok A Regős Bendegúz DM-buliján kétezer egyetemista tolongott. (9. oldal) Wí/7 ' Pálmai: „Harminc évvel ettólffete jártunk" (5. oldal) PÉLNAQYARORSZÁG PÉNTEK, 1997. SZEPT. 26., 87/225. W^SK ÁRA TELE-7-TEL: 36 FT A lakás Szegeden is: a jövő „Együtt a kábítószer el­len" címmel hirdetett fóru­mot a Vám- és Pénzügyőr­ség Csongrád megyei nyugdíjas tagozata. A rendezvény egy részében a lakosságot irritáló bűn­cselekményekről volt szó, de sok panasz hangzott el, melyek a kisnyugdíja­sok mindennapjait érintik. Zsebesek, örömlányok, harci kutyák, narkó, AIDS, ci­garettaárusok - sorolta a nyugdíjasokat zavaró problé­mákat tegnap délelőtt Ótott Sándor, a Vám- és Pénzügy­őrség megyei nyugdíjas egye­sületének tagozatvezetője. Azért találkozott mintegy negyven idős vámos, illetve mellettük több fiatal is, hogy Vámosok - és a narkó közösen vessenek fel közbiz­tonsággal kapcsolatos kérdé­seket, s ezekre együttesen hallgassák meg a válaszokat dr. Szőke Péter ezredestől, Szeged rendőrkapitányától, valamint dr. Szalay István polgármestertől. Szőke ezre­des nem tudott eljönni a talál­kozóra, ezért ót „beugróként" helyettesítette dr. Horváth Sándor nyugállományú ezre­des, a Csongrád Megyei Pol­gárőr Szövetség alelnöke, a Vagyonvédelmi Kamara el­nöke. Horváth Sándor ismer­tette a bűncselekmények és a büntetések jogi hátterét. El­mondta, hogy a jogállamban nehezebb a bizonyítási eljá­rás, s ez sokszor irritálja a közvéleményt. Az időközben megérkező Szalay István pol­gármester is végighallgatta a panaszokat. Ezek sorában szerepelt a kutyafuttatás, a szemétszállítás, a buszközle­kedés, s kérték a polgármes­tert, hogy rendszeresen tájé­koztassa a lakosságot a fonto­sabb döntésekről. Szalay Ist­ván egyébként cáfolta, hogy kábítószer szempontjából Szeged az ország legfertőzöt­tebb területe lenne. A nyugdí­jas vámosok viszont elhatá­rozták, hogy igyekeznek fel­világosító tevékenységgel tá­jékoztatni az ifjúságot a drog veszélyeiről. A. L. • Hamis Postabank­jegyekkel fizettek Nem kukoricáztak a vádlottak A Budapesti Rendór-fö­kapitányság szervezett bűnözés elleni osztálya két esztendővel ezelőtt P. Tamás dunaharaszti nyom­dájában nagy mennyisé­gű hamis okiratot, egye­bek mellett 1 millió forin­tos Postabank-jegyeket, illetve a gyártáshoz szük­séges eszközöket foglalt le. Már akkor is sejteni lehetett, hogy nem csu­pán annyit készítettek, a­mennyit megtaláltak. Az álértékpapírok hamaro­san felbukkantak Szege­den is. Két szegedi vállalkozó mezőgazdasági termények termeltetésével és értékesíté­sével foglalkozott. Megkeres­te őket '95 őszén L. Zsig­mond, aki a Láng Bt. nevében szerződést kötött 14 ezer ton­na kukorica megvásárlására, 15 ezer 250 forintos tonnán­kénti áron. Az összeg szép summa, 213,5 millió forint. A megállapodás értelmében a kukorica szállítása megkez­dődött, ám a kifizetés egyre késett. Az eladók megnyugta­tására L. felajánlott 41 millió forint értékű Postabank-je­gyet, amelyek - tájékoztatása szerint - '95 december 6-ától voltak beválthatóak. L. Zsig­mond 80 darab, egyenként 1 millióról szóló hamis értékje­gyet - ezek a már említett dunaharaszti nyomdából származtak - adott át társá­nak, B. Istvánnak, hogy to­vábbítsa azokat a szegedi vál­lalkozóknak. Utóbbi azonban csupán harmincat adott át, mondván, majd még 11-gyei jelentkezni fog. Néhány nap múlva a kukorica szállítói be­ballagtak a Széchenyi téri Postabank-kirendeltségre és be akarták váltani az értékje­gyeket, amelyekről azonnal kiderült, hogy hamisak. B. Istvánnak maradt még raktá­ron jó néhány ál-Postabank­jegye. Ezekből húsz darabot átadott K. Kálmánnak, aki ­bár tudta, hogy manipulált ér­tékpapírokról van szó - egy balatonföldvári ingatlant pró­bált megszerezni belőlük. En­nél az üzletnél is gyorsan le­lepleződtek a hamisítványok. K. úr újabb vásárláson törte a fejét. Ezúttal 117 tonna nap­raforgómagot kívánt besze­rezni,' hogy azt export útján értékesítse. A 4,4 milliót érő terményért 2 milliót kész­pénzben számolt le az asztal­ra, a fennmaradó összeget pe­dig eredeti dunaharaszti ér­tékjeggyel óhajtotta rendezni. K. Barnabást kérte meg a postás szerepére, hogy 3 da­rab milliós jegyet adjon át az eladónak. A bolton nyilván keresni akart utóbbi úr is, ezért 1,4 milliót készpénzben fizetett ki a címzettnek és egy értékjeggyel toldotta meg azt, míg egy másikkal pedig tarto­zását kívánta kiegyenlíteni. Nem járt sikerrel a kísérlete. Az ügyet hamarosan a sze­gedi bíróságon tárgyalják. V. Fekete Sándor • Munkatársunktól Az ország első önkor­mányzati lakáskoncepciója Szegeden született. A köz­gyűlés legutóbbi ülésén elfogadták az önkormány­zati képviselők az itteni la­kásgazdálkodás középtávú tervét. Az elképzelés, az idő­rendbe szedett feladatsor az önkormányzati tulajdont és az azon kívül eső kört is érinti. Akad bőven tenniva­ló! Elég csak a címszavakat említeni: telekgazdálkodás, építés, lakóépület-fenntar­tás és üzemeltetés, épület­felújítás, lakásmobilitás, szociális támogatás. Az e célra összegyűjthető pénz­források: a bérleti díjak, az önkormányzati lakásalap, a vállalkozásokhoz nyújtott portfolió, az állami támoga­tások és kölcsönök, illetve a különböző pályázatokon el­nyert összegek. (A szegedi polgár jövőjét is befolyásoló lakáskoncepció részleteiről lapunk 4. oldalán olvashatnak.) • Kártyacsere: mi, mennyi? A kulcscsomó is árthat... Igencsak kellemetlen, amikor gyorsan pénz­hez szeretne jutni vala­ki, s a bankautomatá­hoz fordulva, a kártyá­ja bemondja az unal­mast. A gondot csak te­tézi, ha mindez külföl­dön történik. Márpedig az elmúlt hetekben szerkesztőségünkbe is érkezett jelzés, hogy több olvasónk járt ha­sonló módon. M. Györgyék VISA-kár­tyájukkal szerettek volna fi­zetni Görögországban, s hiába töltötték fel alaposan a szám­lát indulás előtt, mégsem ju­tottak pénzhez. Az ok? Olva­sónk szerint „elmágnesező­dött", még idehaza, a kártya. Többen aggodalmasan fi­gyelik az áruházak, diszkon­tok áruvédelmi rendszereit, nehogy „elromoljon" bank­kártyájuk. Sok kellemetlen­ségben lehet ugyanis része ­főleg külföldön - annak, aki­nek megsérül a kártyája. - Az áruházakban úgyne­vezett POS-terminálokon húzzák át a kártyákat. Euró­pai tapasztalatok szerint az áruvédelmi rendszerek nem ártanak a mágneskártyáknak - állítja Kérési Lászlóné, az OTP fiókigazgató-helyettese. Azt azonban elmondták a szakemberek, hogy arra érde­mes odafigyelnünk, ne te­gyük tévé tetejére, mikrohul­lámú sütő és számítógép kö­zelébe a bankkártyánkat. Egy zsebben hordott kulcscsomó is alapos pusztítást tud végez­ni a kártyákban. Általános szabály, hogy fémes anyag mellé nem jó letenni a plasz­tik lapocskát. - Külföldi út előtt egyéb­ként is ajánljuk ügyfeleink­nek, hogy idehaza próbálják "ki indulás előtt a bankkártyá­jukat. Egyébként általában el­ső alkalommal díjmentes a kártyacsere. Kivéve, ha látha­tóan az ügyfél okozta a fizikai sérülést. Ha azonban a szám­latulajdonos a „bűnös", akkor 250-től 600 forintig bánja a pénztárcája a figyelmetlensé­get. Kivéve, ha Cirrus Maest­ro kártyát igényel a régi he­lyett, hiszen az az idén még díjmentes. R. G. FKGP-KDNP: közös lista • Budapest (MTI) Ha a törvényhozás a jelen­legi formájában fogadja el a kormány választójogi tör­vényről szóló előterjesztését, tehát közös lista esetén nem lesz-feltétele az Országgyűlés­be kerülésnek a pártonkénti 5 százalékos küszöb elérése, a Független Kisgazdapárt közös listát állít a KDNP-vei - jelen­tette be a kereszténydemokra­ták legfelsőbb vezetésével folytatott csütörtöki tárgyalá­sát követően Torgyán József, az FKGP elnöke. A két párt­nak az újságírók rendelkezé­sére bocsátott közös nyilatko­zatából kiderül az is: az FKGP a választási eredményektől függetlenül fontosnak tartja az európai kereszténydemokrata értékrend kormányzati megje­lenítését, ezért a választási eredményektől függetlenül biztosítja a KDNP részvételét a közös kormányzásban. • Jogsértés - mindkét oldalon Ítélethirdetés Hágában • Hága (MTI) A bős-nagymarosi épít­kezés során tett egyoldalú lépéseivel mind Magyaror­szág, mind Szlovákia meg­sértette az 1977-ben kötött szerződést. A megállapo­dásban foglaltakat végre kell hajtani, figyelembe vé­ve az 1989-ig és utána tör­tént fejleményeket. A felek­nek kölcsönösen kártérítést kell adniuk egymásnak, és újabb környezetvédelmi vizsgálatokat is kell végez­niük - így ítélkezett csütör­tökön a hágai nemzetközi bíróság, amelynek az volt a feladata, hogy eldöntse a két ország között nyolc éve húzódó jogvitát. (További részletek és kommentárunk a 2. és a 3. oldalon.) P. Tomka (jobbról) Szlovákia és Szénási György, Magyarország képviselője, a hágai bíróság Ítélethirdetése után. (MTI Telefotó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom