Délmagyarország, 1997. szeptember (87. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-24 / 223. szám

SZERDA, 1997. SZEPT. 24. SZEGED 5 Mit írjak? A Z emberek rémesen unalmasak. Mivel rendszeres írásra kényszerűéit tollforgató vagyok, gyakorta hajolok oda szomszédhoz, baráthoz, közeli vagy alkal­mi ismerőshöz, mondana valami kedves vagy tanulsá­gos történetet, amelyet a köz asztalára lehetne tenni. Az embereknek ilyenkor fölcsillan a szeme, és legott mesélésbe fognak. Am amilyen lelkesen kezdik, olyan kedvetlenül fejezik be. Elunják a végét. Belefáradnak. Az utolsó mondatok már nem is érdeklik őket. Né­hány napja például egy ismerősöm napokig könyör­gött, ugyan szerkesszem már ki, milyen csúnyák és elesettek a valóban megszépült Móra park részegen dülöngélő korlátocskái, s hogy mennyire jellemző ez ránk, mármint magyarokra, hogy tudnillik ha alko­tunk is valami igazán szépet, hát azt el is rontjuk rög­vest, mert hibák és tévedések nélkül képtelenek va­gyunk létezni. Aztán amikor ezt valóban meg akartam írni, fáradtan legyintett, egyáltalán nem érdekelte a dolog. A napokban haragtól megszépült, valósággal ragyogó kismamával beszéltem, és bizony nagyon saj­náltam, hogy babakocsis kismamával van dolgom. Dühtől parázslott a szeme, miközben azt hadarta, hogy Szeged kertvárosában lehetetlen babakocsit to­logatni, mert a kerítések mögött habot köpő, vad dö­gök hörögnek és üvöltenek. Aztán másnap láttam ezt a kismamát. Kócos volt és elhanyagolt, fásult szemek­kel meredt maga elé, tolta a babakocsit, s egyáltalán nem törődött a kerítések mögül kivicsorgó vérebekkel. Fiatalok arról panaszkodnak lelkesen, hogy a város­ban nincsenek igazi szórakozóhelyek, akadnak ugyan jó, középjó sörözők, ám ezek az egységek mégis csak híján vannak a szellem és a kultúra mélyebb lehetősé­gével. Aztán a fiatalok újra csak elmennek a jó vagy középjó sörözőbe, és megint unicummal isszák a pil­senit hajnalig. Az újszegediek a rémesen ritka buszjá­ratok miatt dühöngenek az egyik napon, a másikon alázatos birkatürelemmel álldogálnak a megállóban. Egy nyugdíjas néni azt követelte, legyenek már végre fedett megállók is a városban. Az első augusztus végi esős napon úgy ázott a kékkettesre várakozva, mint aki a hideg és kellemetlen őszi esőre várt volna egész nyáron. Hanem az emberek is gyakorta odajönnek hozzám, írjam meg ezt vagy azt, és amikor valóban megírom, már nem érdekli őket, el se olvassák. Hát nem tudom. Azt hiszem, az emberek manapság réme­sen unalmasak. De mégse azért, mert eleve unalma­sak lennének a történeteik. A kudarc az unalmas. A reménytelenség, ami a legtöbb hétköznapi történe­tünkbe belefúrta magát. Holott reménykedni mindig izgalmasabb dolog lenne. Hogy akkor miért nem, mégsem?! Tessenek csak elgondolni, melyik a nehe­zebb, a Van, vagy a Nincs. Kulturális híradó • „Hadat üzent" a rendőrkapitány Rabszolgatartók az Árnyas utcában E ház falai mögül nem lehetett kitörni... (Fotó: Miskolcii Róbert) • DM-információ A körzeti tévéstúdió kul­turális híradója, a Kaleidosz­kóp (szerda, TV2, 17.15) műsorából: részletek a Man­del Quartet zenekar koncert­jéből, összeállítás Horling Róbert Ausztrál pillanatok Hétfőn reggel hétkor nem kezdődik, hanem folytatódik a soha nem szünetelő vérkiadás a szegedi Véradó Állomá­son. A szombati, vasár­napi ügyelet után persze át kell tekinteni, mennyi vér fogyott a hét végén, mennyi áll rendelkezés­re, melyik vércsoportból van szükségesnél keve­sebb. A reggeli felmérés az aktuális készlet és a biztonságos készlet kö­zötti különbségre kíván­csi. Az már korán reggel kide­rül, hogy az A pozitív vérből fogyott a legnagyobb meny­nyiség szombaton és vasár­nap. Indulnak a telefonok, a vérkiadó egyik munkatársa éppen Békéscsabát hívja. - Ki tudtok-e segíteni ben­nünket A pozitívval? - hallat­szik a kérdés, s a hívó fél ezt követő mondatából kiderül, a szegedi vérszállftó autó meg­állhat Csabán, adnak A pozi­tívat. Közben a véradásszerve­zők is lázas telefonálgatásba kezdenek. A több méter hosszú papírnyelven sorako­zó nevek között böngészik az című cfmű fotókiállításáról; Békéscsabán Szabó Magda: Kiálts, város! évadnyitó elő­adását próbálják; bemutatják Csomorkányt, az Árpád-kori várost, ahol a feltárható le­letegyüttes Közép-Európá­ban egyedülálló. A pozitív vércsoportba tarto­zó véradók telefonszámát és hívják, aki elérhető. Amíg a hiánypótló vér­szerző akciók folynak, fogy rendesen a vérállomány. - Nyolc előtt már három szívműtéthez elvitték a vért, három operálandó betegnek összesen 18 egység vörösvér­sejt-koncentrátumot - mond­ja a vérkiadó vezetőasszisz­tense, Laczi Mihályné. - Az ortopédiára egy beteg operá­ciójához, a baleseti sebészetre szintén egy betegnek küldtük már reggel korán az igényelt mennyiséget. Ezekről a műté­tekről már korábban értesítet­tek bennünket, így tervezni tudtuk a mára, számukra szükséges adagokat. A legna­gyobb vérigényű szfvműtétes programot már egy hónappal, két héttel előbb ismeijük, így tervezhető az igény. A klinika megadja a vércsoportot és az RH-t, a beteg nevét és a lak­címét. - A lakcím azért fontos ­veszi át a szót Alpári Lajosné Bár kéretik nem azt mondani, hogy Szeged a bűn városa, azért hétről hétre produkál szenzáci­ós elfogásokat a Tisza­parti rendőrség. Tegnap délelőtt dr. Szőke Péter, Szeged rendőrkapitánya arról tájékoztathatta a média képviselőit, hogy rabszolgatartókat sike­rült elfogniuk, mégpedig, ahogy manapság az már illik, kommandós külön­leges egységek bevetésé­vel. Még hogy rabszolgatartók a XX. század végének Euró­pájában? Nem csalás, s nem ámftás - megtörténhetett. Igaz ugyan, hogy a jogi nyelv e kategóriát nem ismeri, ezért Szóké kapitány is úgy vezette föl az esetet, mint amelyik esetében személyi szabadság megsértése fordult elő, a sér­tett bántalmazásával fűsze­rezve az ügyet. Ami pedig a konkrétumokat illeti... Szeptember 19-én szerzett tudomást a rendőrség arról, hogy Szegeden, az Árnyas ut­ca 43. szám alatti házban fog­va tartanak egy férfit. A beje­lentést rendkívül komolyan vettük - mondta dr. Szőke Péter amikor kiderült, hogy a bűnüldözés régi isme­rősének, H. Pálnak otthoná­ról van szó. Föl is keresték a különleges egység akciócso­portjának társaságában a sze­gedi nyomozók ezt az épüle­tet, s mivel a házigazda nem engedte be őket, kénytelenek voltak föltömi a kaput. Aztán már csak a 16 helységből ál­ló, átriumos, fürdőmedencés házban kellett megtalálniuk a helyes irányt, hogy elbeszél­gethessenek a ház urával, no, meg a fogságban tartott férfi­val. Mindkettőt meg is lelték, s első ránézésre feltűnhetett, hogy a házigazda sokkal jobb egészségnek örvend. Ugyanis „vendégén" számtalan külsé­relmi nyomot fedeztek föl. Ami a hétköznapi nyelvre le­fordítva nem jelent mást, mint hogy egy gumibottal összevissza vert ember állt velük szemben, akinek bordá­ját is eltörték. A sérült férfit kórházba is szállították, s je­lenleg rendőri őrizet mellett véradásszervező - mert az előre tervezett operációk ese­tében, az érintett beteg lakó­helyéhez legközelebb esó véradóállomásról szerezzük be a vért, vagy éppen a beteg munkahelyén szervezünk véradást, kollegájuk megse­gítésére. - A tervezett eseteken kí­vül persze a váratlan, sürgős­ségi igényeket is ki kell na­ponta elégíteni, a készletet úgy kell alakítani, hogy az előre be nem tervezhető ese­tekben is készen álljunk a vérrel - folytatja Lacziné. ­Csak a tervezett műtétekre le­het előre elkészíteni a szüksé­ges vért, az előre nem látható esetek napközben derülnek ki. Előfordul olyan operáció, amely előtt még úgy tűnik, nincs szükség vérre, de a mű­tét közben fellépő vérzés mi­att mégis sürgősen kell szállf­tani. Sok esetben a műtét után lép fel, az úgynevezett anémi­ás állapot - vérszegénység ­amikor szintén azonnal kell a vér. Természetesen innen a kell lábadoznia, ugyanis már az elmúlt hétvégén fölkeres­ték olyan alakok - mondta a városi rendőrkapitány -, akik a feljelentés visszavonására akarták fenyegetéssel rábírni. Ha előre tudja B. László, milyen sors vár rá, aligha fo­gadja el 1997. februárjában H. Pál ajánlatát, aki napi kétezerforintos jövedelem­mel és koszttal, kvártéllyal csalogatta Árnyas utcai házá­ba a harmincas éveit taposó kőművest. De akkor még nem tudott ellenállni ennek a csábításnak, s beköltözött. Aztán pedig tűrhette, hogy munkáltatója kénye-kedve szerint verje, míg a kialku­dott fizetségből jó, ha napi százas lett. Júniusban már be­lefáradt a szerencsétlen em­ber a nagy ütlegekbe, elővet­te maradék bátorságát, s megszökött. Augusztus végé­ig nem is kerül H. Pál látókö­rébe, ám amikor a romaban­dák - köztük a H. család tag­jai közül is páran - nagy fe­nekedve az arabok ellen ké­szülődtek, s a Debreceni ut­ca-József Attila sugárút ke­reszteződésnél fejlődtek had­rendbe a kocsik, éppen arra biciklizett B. László. Azon­nal le is lökték járgányáról, verték, mint korábban már annyiszor, s már vitték is ma­gukkal. Ám a nagy forgatag­ban nem vigyáztak rá elég nagy buzgalommal, Így sike­véradóból látjuk el a vele­születetett vérzékenységben szenvedő betegeket is. Előre nem tervezhető a balesetek sérültjeinek vérellátása, nekik egyik pillanatról a másikra van szükségük a legkülönbö­zőbb csoportú vérre. 0 Ha most tömeges bal­esetről jönne értesítés, mondjuk négy-öt sérült­nek kellene azonnal vér, zavarba jönne a szegedi véradó állomás? - vetem közbe a nem is oly elkép­zelhetetlen történésre utaló kérdést. - Ilyenkor nemcsak a ré­gió, de az ország valamennyi véradó állomása megmozdul, s a segítségnyújtás nem lehet kétséges - válaszolja Alpári Lajosné. - Ha itt, nálunk tör­ténik tömeges baleset és nagymennyiségű vérre van szükség, akkor biztos, hogy Szombathelytől Miskolcig, Pécstől Debrecenig minden véradó állomás a segítsé­günkre siet. Ugyanígy fordft­va is igaz, mi is adunk, ha rült másodszor is megszök­nie. De még ekkor sem mert rendőrségi följelentést tenni, annyira rettegett a H. család tagjaitól - mondta el Szőke rendőrkapitány. Inkább buj­kált a barátainál, s még saját korábbi albérletét sem merte fölkeresni. De a szerencse új­fent elkerülte. Szeptember 17-én a Csillag tér környékén H. Pál, s nevelt fia, H. László vette észre az ott baktató B. Lászlót. Heves ütlegelés kö­zepette tuszkolták be Merce­desük csomagtartójába, mi­közben áldozatuk rendőr után kiáltozott. Ám senki nem mert segíteni... Ha rendőr kell, majd adunk mi neked rendőrséget! - üvöltözték immáron újfent az Árnyas utcai birodalmuk­ban H.-ék, és akkor verték vé­resre gumibottal áldozatukat. Akit aztán pénteken szabadí­tottak ki a szegedi bűnvadá­szok. S hogy milyen emberek H.-ék? Dr. Szőke Péter el­mondta: mindkét H. közeli kapcsolatot tart fenn a bűnö­zéssel. Az 1952-ben született H. Pál például már nyolcszor volt büntetve. Bár építési vál­lalkozónak vallják magukat, az alapos házkutatás is azt sejteti, hogy inkább a zava­rosban halászva, többféle bűncselekményből gazdagod­tak meg. Ennek bizonyítása egyébként most folyik. H. Pálról tudni érdemes, hogy 175 centi magas, 110 kilós egyéniség, míg a még mindig körözés alatt álló H. László 185 centire nőtt, 130 kilót nyom - szemben a fogva­tartott B. László 162 centis és 63 kilós paramétereivel. De aligha csak e testtömegeknek köszönhető, hogy ügyükben még a hatósági tanúskodás szerepére sem volt hajlandó vállalkozni senki. Mint ahogy az ügyben tanúként meghall­gatottak adatait is a tanúvé­delmi program keretében, le­zárt borítékban őrzik a szege­di kapitányságon. - Ebből a rettegésből elege van nem csak Szeged polgá­rainak, hanem a szegedi rend­őrségnek is - jelentette ki ke­ményen tegnap dr. Szőke Pé­ter. - S bár várhatóan néhá­nyan meg fognak fenyegetni a közeljövőben, akkor is beje­lentem, hogy akcióink során alapos vizsgálatnak vetjük alá azokat a bűnbandákat, ame­lyeknek illusztris képviselői hatalmas fekete kocsikon fu­rikázva félemlítik meg a bé­kés polgárokat. Utánanézünk bizony annak is, miből vásá­roltatott a sok érték, s meg­ígérem, hogy Szegeden csak azért sem lesz piacfelosztás, meg bandák rémuralma - hir­dette meg a szegedi rendőr­ség hadjáratát Szeged város rendőrkapitánya. Bátyi Zoltán Mesterkurzus a konziban • Munkatársunktól Mától október 1 -jéig nem­zetközi karmesterkurzust tart a konzervatóriumban Acél Ervin, a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgató-karmestere. Irányításával a bécsi zeneaka­démia három karmesterhall­gatója és három fiatal olasz dirigens ismerkedik a ve­zénylés mesterfogásaival és a korrepetitori munkával. Az immár hagyománnyá vált mesterkurzus idén kibővül: egy neves svéd tenorista szakmai irányításával hat fia­tal svéd énekes is Szegeden vesz órákat. A mesterkurzus zárásaként október 1 -jén és 2­án a konzervatórium nagyter­mében gálakoncertet adnak a karmester- és énekesjelöltek, amelynek műsorán szimfoni­kus művek és népszerű operaegyüttesek szerepelnek. Gázos ügy • Munkatársunktól A Mély- és Magasépítő Rt. szeptember 25. és október 30. között a Klauzál téren és a Kárász utcán az elrozsdáso­dott gázvezetéket rekonstruk­cióját végzi el. A Klauzál té­ren a kis Virág és a Budapest Bank közötti szakaszt (a kis Virág oldalán), a Kárász ut­cán pedig a Somogyi Béla ut­ca felől a Klauzál térre halad­va a bal oldali sávot veszik igénybe a munkálatok. Boltosok, figyelem! • DM-információ Ezen a héten ismét várjuk azoknak a szegedi kiskeres­kedőknek a jelentkezését, akik a következő napokban pelenkát, tejet, virslit, almát, margarint, Vénus étolajat, kristálycukrot, trappista saj­tot, citromlét és szilvát a szo­kásosnál olcsóbban kínálnak. (A „nevezéshez" egy termék árának csökkentése is elég!) Szerdán és csütörtökön 9-12 óra között kolléganőnk, Mu­csi Szilvia fogadja az aktuális ajánlatokat, a 481-281/350-es telefonon. Péntekenként a Délmagyarország „Itt ol­csóbb!" cfmű rovatában ter­mészetesen csak a legked­vezőbb árakat közöljük! ha kell a hét közben is a vér­adó munkatársai egyeztető megbeszélésre. Ebből a kí­vülálló számára egy valami jól látható és érthető, itt ké­rem összeszokott csapat dol­gozik, mindenki pontosan tudja és teszi a dolgát. Az egyeztető ülés csak addig tart, amfg az érdemi mondandó ki­tart. • Nézzük meg, amíg a megbeszélés tartott, mi változott a vérkiadóban, merthogy ott fél óráról fél órára változik a helyzet. Miközben a szegediek folytatják telefonakciójukat a hiányzó „A" pozitív vérért, a szegediektől Kecskemétről, Mezőtúrról és Vásárhelyről kértek kölcsön. A helyi igé­nyek is megsűrösödtek, a Gyermekklinikára egy leuké­miás gyereknek kell átvinni trombocita szuszpenziót, a sebészeten egy betegnek vér­zik a gyomra, oda is kell né­hány egységnyi vér, a városi kórház baleseti sebészetén 1 liter AB pozitív vérre van sür­gősen szükség és ugyancsak a kórház igényel 800 ml B po­zitív és 600 ml AB pozitív vért. És ekkor még csak dél­előtt 11 óra van. Kalocsai Katalin • A vérkiadó nonstop „üzemel" Körtelefon A pozitívért más városból érkezik ilyen kérés. Az emlékezetes szajoli tragédia idején, amikor a vo­nat az állomáson belerohant a várakozó tömegbe, mi is jut­tattunk vért a sérültek ellátá­sához. - A kölcsönös segítség­nyújtás egyébként nemcsak a tömeges balesetek esetében természetes a véradó állomá­sok között, ez mindennapos ­mondja Laczi Mihályné 20 év tapasztalatából. - Az elmúlt héten például, mi hat vidéki állomásról kértünk és kap­tunk 48 egységnyi vörösvér­sejt-koncentrátumot. Ugyan­akkor mi Pécsre küldtünk vért, baleset miatt, Szek­szárdra és Budapestre, ahon­nan baleseti sérültek ellátásá­hoz kértek tőlünk B negatív és B pozitív vért, Szentesre pedig trombocita szuszpenzi­ót. 0 Ez mit jelent? - A levett vért alkotóele­meire bontják a laborban: a vörösvérsejtekre, a friss fa­gyasztott vérplazmára és a trombocita szuszpenzióra, más néven a vérlemezkékre. Amire ezek közül a betegnek szüksége van, azt kapja ­hangzik a magyarázat. - A al­kotóelemeket külön-külön tá­roljuk. A vörösvérsejt-kon­centrátum 35 napig tarható el, a plazma - fagyasztva ­egy évig, mfg a vérlemezkék 22 C-fokon öt napig, 4 C-fo­kon 24-48 óráig. A véradás és vérkiadás fo­lyik tovább, a részlegek veze­tői pedig hétfő 9 óra lévén, gyülekeznek a szokásos hét­indftó megbeszélésre. A vér­vételi, a vérkiadási részleg, a labor, a készítmény részleg és az adminisztráció vezetői va­lamint az orvos munkatársak ülik körül az asztalt és jelen­tik a véradó vezetőjének, dr. Gál György professzornak, hogy kinek-kinek a részlegén mi a pillanatnyi helyzet. A professzor alapelve: ha a ter­vezhető jól tervezett, akkor a " váratlan kezelhető. A többi között éppen a tervezhetőség kedvéért ülnek hétfőnként, s

Next

/
Oldalképek
Tartalom