Délmagyarország, 1997. szeptember (87. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-22 / 221. szám

HÉTFŐ, 1997. SZEPT. 22. AZ ÜGY 15 • Rendőr sportnap Sziksóson Erőt, egészséget! Tucatnyi rendőrautó, több száz rendőr vette birtokba szombaton a Sziksósi strandot. Aggodalomra nincs ok, nem az évszázad bűnügye történt meg, hanem a rendőrök sportnapot tartottak. Hogy mégis olyan szervezetről van szó, amely hierarchikusan épül fel és ahol parancsuralom van, azt bizonyítja, hogy a játékos vetélkedést végül a megyei főkapitányság legénysége nyerte meg. A megye összes kapitánysága és családtagjaik részére hirdették meg a sportnapot, amelyet idén a Szegedi Rendőrkapitányság szervezett. Mégsem volt teljes a résztvevők köre, ugyanis a vásárhelyiek és a kistelekiek igazoltan távol maradtak. Hódmezővásárhelyen egy szakmai feladatot hajtottak végre a rendőrök. Kisteleken pedig személyes ok játszott közre: az egyik rendőr elvette a másik rendőr lányát, s az egész kapitányság lagziban volt. Akik viszont a Szikin töltötték a szombati napot, láthatták, hogy a szervezők adnak a külsőségekre: a kispályás focihoz a labda helikopteren érkezett. Ezután a rendőrök kiváló fizikai adottságaikat felhasználva, ki is futottak a gyepre, bár akadt olyan csapat, amely inkább a mozgás nélküli játékot részesttette előnyben, ugyanakkor pontos passzokkal kísérleteztek. A legszebb mezük kétségkívül a szegedi kapitányság focistáinak volt, igaz, főhadnagyi szinten felvetődött, hogy nem szerepele a körözött termékek listáján a kék-fehér csíkos garnitúra. Tizenegy fiú- és három lánycsapat nevezett a focibajnokságra, amelyet a Szegedi Rendőrkapitányság együttese nyert, talán a szép mez, de inkább a nagyobb játéktudás miatt. Hasonlóan élvezetes volt a sörivó verseny: az indulóknak először az üvegre húzott cumit kellett átrágni, s csak aztán nyelhették a folyékony kenyeret. Igen nagy sikert aratott ez a versenyszám. A többi sportágban (többek között úszásban, strandröplabdában, lábtengóban, autós ügyességi versenyben) is összemérték erejüket a rendőrök és a családtagok, egyedül a snuki maradt el. Rosszmájúak szerint azért, mert nem derült ki minden kétséget kizáróan, hogy mi is az a snuki... Végül összetettben a megyei főkapitányság együttese nyert, a szegediek és a szentesiek előtt. A szervező, dr. Márton István, a szegedi kapitányság bűnügyi osztályvezetője elégedetten nyilatkozott a sportnapról, megköszönve a támogatók segítségét; jövőre pedig újból lesz ilyen rendezvény. Addig is: erőt, egészséget! Arató László Holland vendég Az elmúlt napokban a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság vendége volt Jan Dikkers, a Holland Rendórakadémia Warnsveld városában lévő Kiképző Központjának vezetője. Jan Dikkers több alkalommal látogatott Szegedre, hiszen a megyei főkapitányság és az Utrechti Régió Rendőrsége már 1991 óta széles körű kapcsolatokat ápol. Most a további együttműködésekről volt szó. Magyarország EU-csatlakozása a magyar rendőrséget is arra készteti, hogy változtatásokat hajtson végre szervezetében, működésében, az eurokonformitás érdekében. Ennek egyik lépése a vezetőképzés gyakorlatának közelítése. Tavaly a Csongrád megyei és az utrechti rendőrök egy középvezetői képzés modelljét dolgozták ki, s ehhez az EU támogatását is elnyerték. A program nyitott, más megyék és régiók is bekapcsolódhatnak, így magyar részről Békés és Hajdú-Bihar megye főkapitánysága, a hollandok oldaláról pedig Rotterdam-Rijnmond és Midden-West-Brabant régiók rendőrsége jelezte részvételi szándékát. Az egyelőre kísérleti jellegű programban 11 magyar közöttük öt Csongrád megyei bűnügyi és közbiztonsági szakember - és ugyanennyi holland rendőr vesz részt. Tavasszal a hollandok voltak Magyarországon, s a magyarokkal közösen kidolgozták a részletes képzési programot. Szeptember 26. és október 11. között Hollandiában tartják az első intenzív kurzust, melynek elsősorban az a célja, hogy a problémamegoldás különbségeit is figyelembe véve, egységes és hatékony módszereket találjanak ki a rendőrségi munka javítására, elősegítsék a szoros együttműködést. Az első közös tréning után további intenzív képzés következik, majd körülbelül egy év múlva érkezik el a mérlegkészítés ideje. A munka azonban ezzel nem fejeződik be. Az együttműködés további fontos feladata, hogy ezt a képzési formát - amennyiben beváltja a hozzá fűzött reményeket - ajánlják, elterjesszék mindkét országban, sőt, az EU mostani és leendő tagállamaiban is. A. L. Szerbül, Szegeden • Munkatársunktól Szerb nyelvet Szegeden is tanulhatnak az ifjabbak és idősebbek. A Szegedi Szerb Kisebbségi Önkormányzat kezdeményezte, hogy városunkban is oktassanak kezdő és haladó csoportokban szerb nyelvet. Az érdeklődő diákok saját iskolájukban jelentkezhetnek a nyelvtanfolyamra. Jelentkezni állampolgárságtól és nemzetiségtől függetlenül, október 10-ig lehet. A szerbül tanuló általános és középiskolás diákok október közepétől a Gutenberg Altalános Iskolában gyülekeznek. A foglalkozások hetente kétszer, délutánonként lesznek. E nyelv oktatására szerb szakos tanárok és egyetemisták vállalkoznak. • Lakó nyeli a mérget építkezés meg a milliókat.. Társasházra vetődik a gazfickó? Az egykori nagy sláger szövege szerint boszszantó, hogy sehol egy kégli. Az elmúlt hetek során, miután beavattak a társasházépítés szegedi koreográfiájának titkaiba, már azt fűzhetném Szörényi Levente nótájához - s bosszantó, ha van egy kégli. Mármint egy olyan lakás, amiért súlyos milliókat fizettek ki az építőközösség tagjai, majd a félkész falakat bámulván döbbentek rá, hogyan verte át őket pofátlanul, ám annál is nagyobb sikerrel a szervező, a tervező, s a kivitelező. Hogy Szegeden végül is hány családfő egészsége rokkant meg amiatt, mert gyengébbnek bizonyult az építkezési üzletágban tevékenykedő maffiózóknál, nehéz lenne megmondani. Most következő írásunkban is csak arra vállalkozhatunk, hogy figyelmeztessük a gyanútlan otthonteremtőket a rájuk leselkedő veszélyekre. A baj akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy a 16 lakásos társasházhoz mindössze öt vásárlót tudott megnyerni az építőmester - kezdi meglepően higgadtan építkezési rémmeséjét Gyula. Aki ugyebár még véletlenül sem Gyula, de az inkognitó ebben az iparágban roppant kívánatos. - Természetesen ilyenkor az összeszokott csapat esetünkben az építkezés szervezője, a tervező és a kivitelező -, látván az építtetők zavarát, azonnal Ígérnek fűt, fát. De leginkább azt erősítgetik, hogy semmi gond, hamarosan lesz vevő az összes lakásra. Csak semmi pánik Közben elmagyarázzák, hogy ők aztán ismerik a törvény adta lehetőségeket, s csak semmi pánik, elintézhető minden kölcsön. S természetesen már az első hetekben megpróbálnak kisajtolni a leendő lakástulajdonosokból minden pénzt. Szükségük is van erre az apanázsra, mert egy-egy ilyen hiénacsapat egyszerre több házat is terelget, s egyik helyről a másikra átcsoportosítva a milliókat, tömködik be a réseket. Közben a mind ingerültebb lakóközösség várja a további beszállókat, hiszen fogy a pénz, sorra csúsznak a határidők. S rosszabb (netán jobb...?) esetben kiderül az is, miben, s hányszor csapták már be őket az indulás perceiben. A házhely nem közművesített, mint azt esküvel fogadták, a hatmilliós telekként bemutatott ingatlan felét sem éri. S mire totálissá válik az idegbaj, de a ház úgy 90 százalékos készültségi fokban mégiscsak ott emelkedik az utcában, a derék vállalkozó lelép. Kénytelen, hiszen már markos legények szeretnék kiverni belőle az itt-ott, de leginkább mindenhol összeszedett adósságait. - S hogy teljes legyen a káosz, megjelennek az alvállalkozók is. Közölvén: ők bizony még az ereszcsatornát is leszedik, mert azt nem fizette ki nekik senki - sorolta a társasházi dühöngős, mint új, magyar népi játék különböző fázisait Gyula. Aki aztán örömmel közölhette, hogy Több pénz, mint tégla... Ezt az aranyigazságot gyorsan megtanulja minden építtető. (Fotó: Miskolczi Róbert) végül is otthonuk fölépült, totálisan senki nem borult ki a 8 hónaposra ígért, de 2 évig tartó építkezés során. Ha minden jól megy, csak 100100 ezer forinttal kell kipótolni a már eddig befizetett milliókat, s elkészül teljesen az épület. Hogy az alvállalkozók aztán mikorra tudják kiverni követeléseiket a fővállalkozóból, az már a mesterek külön háborúja lesz. De vajon meg lehet előzni egy ilyen Kanossza-járást? Gyula szerint mindenképp meg kell próbálni. Először is számtalan referenciát kérni kivitelezőről, tervezőről, az építkezés szervezőjéről. Meggyőződni arról, hogy a beígért, „mi aztán biztos elintézzük..." hitelkonstrukciók valóban léteznek-e? S ha igen, milyen feltételekkel. Aztán minden kifizetett összegről pontos számlát kérjenek a most új otthonra vágyók, mert az építkezésre specializálódott bűnbandák mosolygós maffiózói nagy előszeretettel veszik, ha egykét sajtpapírra firkantott aláírással elintézhetik a „formaságokat". - Nem árt már a terveket független építész szakértővel átnézetni - ajánlja Gyula -, mint ahogy minden szerződés szövegét aprólékos ellenőrzésnek vessék alá az építtettők. S ne feledkezzenek meg egy szintén pártatlan ügyvéd bevonásáról sem. Megéri a pluszkölséget, ha biztosítottnak érezhetik hátországukat. Olcsó ház leve Nóvák István, Szeged város Ybl-díjas főépítésze átmeneti világunk kísérőjelenségének tartja a lakásgarázdálkodásokat. Bár kifejezetten a főépítészi irodát kevesen keresik föl panaszaikkal, azért azt minden, a házgyártásban járatos szakember látja, hogy a rendszerváltozás utáni, hirtelen terebélyesedő vállalkozói világban gyorsan, jó pozíciókba kerülhettek a szélhámosok. Már csak azért is, mert Magyarországon az építtetők nagy többsége viszonylag kicsinyke pénzből szeretné megteremteni azt a bizonyos kacsalábon forgó palotát. Ezért aztán könnyen bedőlnek az olcsóbb árakat meghirdető, harsány vállakozóknak, s csak a legritkább esetben jut eszükbe, hogy pontos referenciákat kérjenek a mester úrról. Pedig ez is járható út lehetne, hiszen az építészkamara, vagy akár maga az OTP, pontos listákat tudna adni mindazokról, akik évek hosszú során építették ki, minden részletében tisztességes alapokon, kivitelezői társaságukat. Rengeteg ilyen mester él szűkebb pátriánkban. Mindenképp ők alkotják a többséget. Hogy cégeik esetleg nem tudnak olyan kecsegtető árakkal szolgálni? Örüljünk neki vallja Szeged főépítésze -, mert az építtetőt éppen a gyanúsan olcsó árak figyelmeztethetik a készülődő nagy átverésre. Ötezerért lakást Átverés pedig akad számolatlanul. Dr. Szőke Péternek, Szeged rendőrkapitányának sem kell sokáig kutakodnia emlékei között, amikor a lakásépítéshez és forgalmazáshoz kapcsoló bűnökről faggatom. Egyik riasztó példát sorolja a másik után. — A bűnvadászatban járatos rendőröknek is az elmúlt esztendőkben kellett megtanulniuk igazán, milyen mesterfogásokkal is próbálkoznak az építkezések hiénái, így aztán láttuk, miként vonják be kétes üzelmeikbe anyóstól sógornőig az egész famíliát azok a derék kivitelezők, akik az egymillió forintos telekből egy-két átírással máris négy-ötmilliós ingatlant fabrikálnak. Találkoztunk olyan polgárral is, aki csupán az első részletet fizette be a társasház közös kasszájába, aztán vigyorogva nézte, miként épül fel mások pénzéből az otthona. Kirakni nem tudták, a pereskedés pedig talán még ma sem ért véget. Az ezernyi trükk közül hadd említsek egy vásárlási manővert, ami azt mutatja, hogy a bűnözők a szélhámosság legkirívóbb formáitól sem riadnak vissza. Jólfésült, csinos asszony kopogtatott be az egyik szegedi lakásba, majd mikor az idős tulajdonosok megkérdezték, mit is akar, városházi alkalmazottnak adta ki magát. Örömmel közölvén, hogy a szociális osztály - látván a nyugdíjasok nyomorúságát - 5 ezer forint segélyt utalt ki számukra. S lám, már itt is a pénz, csak az átvételi elismervényt kéretik négy példányban aláírni. S mikor a szerencsétlen kisöregek odafirkantották nevüket, véletlenül sem gondoltak arra, hogy éppen most adták el a lakásukat 5 darab ezresért a városházát sosem látott, ám annál ügyesebb szélhámos asszonyságnak. Mire fölocsúdhattak, már jött is ama bizonyos harmadik, jóhiszemű vevő, hogy ő bizony költözne jogos tulajdonába. Ebben az ügyben sikerült büntetőeljárást indítanunk, ám a lakásbizniszek legtöbbjéből soha nem lesz büntetőper. Szerződésszegés, s egyéb jogcímeken üldözik egymást átvertek és átverők, de hogy milyen sikerrel lehet visszaszerezni a kicsalt pénzt, már nem tudnám megmondani. Egy biztos: mint rendőr csak azt tanácsolhatom, hogy rendkívül alaposan nézzék meg az építtetők, ingatlant vásárlók, kikkel is kötnek üzletet, hiszen a nagypénzes üzletágakra - s az építkezés ilyennek számít - roppant gyorsan rávetődnek a gazemberek. Perben, haragban? Úgy tűnik, hogy a vitás ügyek azért csak elrendeződnek magánúton, mert a szegedi, netán a Csongrád Megyei Bíróságon mostanság viszonylag kevés per zajlik tudtuk meg dr. Kasza Ferenctől, a Csongrád Megyei Bíróság elnök-helyettesétől. - Régebben gyakran indultak itt szavatossági perek. Volt, amikor a vállakozói díj leszállítását kérték rossz munkavégzést követően, netán a hibák kijavítására kívánták kötelezni a mestert. Ám ma már kevesebb az építkezés, s kevesebb a panasz is - mondta a bíró úr. Aki szolgált egy kis statisztikával is. Eszerint a Szegedi Városi Bíróságon társasházi ügyekben az idén 32 pert kezdeményeztek. Ebből 28 esetben a közös költség összege volt vitatott, ketten társasházi határozatot támadtak meg, s akadt olyan is, aki az építőközösségből történt kizáratása miatt fordult bírósághoz. A megyei bírósághoz is 25-30 ügy jut el fellebezés során. Ezek egyharmada a társasházi elszámolás körül bonyolódik, amikor vagy a társasházi tagok egymás között, vagy az építőmesterrel szállnak perbe. De nem ritkaság az sem, hogy közös helységek használata miatt vesznek össze a lakók. Kesereg a mester Hát ez bizony nem egy falrengető összesítés - vélhetik olvasóink joggal. Még akkor sem, ha máris hozzá kell tennünk azt a, Harmónia névre keresztelt vállalkozást, amelynek két vezetőjét még mindig kergetik a rendőrök, s eddig mindössze annyi biztos, hogy Szeged négy helyen is meghirdetett, de soha föl nem épített társasházi beugrópénzekből közel 40 milliót nyeltek le a vállalkozók. S hogy mit szólnak a lakáspanamákhoz a legilletékesebbek, maguk a mesterek? Először is nagy tisztelettel megkérnek, hogy le ne íijam a nevüket, mert annak nem lenne jó vége. Könnyen megrendeléseit, jól kiépített kapcsolatait veszítheti, aki elkezd „énekelni". Másodszorra már jön a vélemény is, miszerint ebben a szakmában valóban sok szélhámos tört utat magának a lehetőségek dzsungelében, de - kérdik nagy dühösen - melyik szakma nem rongyolódott el ebben a szabad, vagy inkább vadkapitalista világban? Egyébként pedig higgyem el - indítványozzák valamennyien hogy az építési vállalkozók döntő többsége igenis becsületesen, hatalmas munkával, elképesztően rossz piaci viszonyok között igyekszik megélni. Egy olyan országban, ahol sem az állam, sem az önkormányzatok nem tudnak azzal törődni, hol is laknak majd a polgárok. Ha ilyen világban mégsem merülnek el az építőmesterek a szennyes áradatban, csakis dicséret illeti őket. S miközben szinte titkosszolgálati körülmények között, az „én ezt soha nem mondtam..." fejcsóválása közben vitatjuk a korrupt világ viselt dolgait, halk zenét szór szét a szél. Ugye, kitalálták: Szörényi Levente énekel ama bizonyos bosszantó kégliről. Pedig úgy hírlik, még meg sem próbált Szegeden házat építtetni... Bátyi Zoltán