Délmagyarország, 1997. szeptember (87. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-20 / 220. szám

SZOMBAT, 1997. SZEPT. 20. STEFÁNIA-INTERJÚ 9 Ilyen még nem voltl Egy alapkutatással fog­lalkozó intézetben azt tervezik, hogy vállalko­zásba fognak. A Szegedi Biológiai Központ Bioké­miai Intézetében - ha minden sikerül - működ­ni fog egy olyan csoport, amely a kutatói háttérre támaszkodva a tudomá­nyos eredmények gya­korlati alkalmazásával, fejlesztésekkel foglalko­zik. Kiválasztja a gya­korlat számára értékes kutatási eredményeket, ezeket közvetíti kifelé, kapcsolatit teremt a gyártókkal és forgalma­zókkal. A titkárnő finom kávét hoz. Az apró irodában meleg van, légkondicionálás nincs. Minden olyan, mint máskor - 1970, az SZBK alapítása óta. Vagy mégsem? Vígh László, a Biokémiai Intézet igazgatója vendéget hívott: Soós Józsefet úgy mu­tatja be, mint egykori és jövőbeni munkatársát: - Ő fogja vezetni az új csopor­tunkat. Jelenleg egy kutató­fejlesztő céget működtet. Azelőtt, 1992-ig kutató volt az SZBK-ban. Diagnózis: olcsó> gyors, biztonságos Soós úr több mint két évig dolgozott Finnországban ösztöndíjjal, ahol értékes kapcsolatokat is szerzett. En­nek köszönhetően hazatérve egy finn kutató-fejlesztő cég­nél tudományos tanácsadó­ként alkalmazták, majd ugyanezen cég magyarorszá­gi leányvállalatának résztu­lajdonosa lett. A kft. egyebek mellett az orvosi diagnoszti­kában használatos tesztekkel foglalkozik. - Elsősorban Nyugat-Eu­rópában, a Távol-Kelet or­szágaiban és az USA-ban gyártják ezeket a teszteket ­18 éve. Világszerte alkal­mazzák, nálunk is. A dolog azon alapszik, hogy az im­munológiában szokásos, is­mert molekulák igen specifi­kusak: valaki oltást kap egy vírus ellen, a keletkező anyagok megvédik a fertő­zéstől. Speciálisan azt isme­rik föl, ami ellen termelőd­tek. Ezekből a molekulákból egész „felismerő" rendszere­ket lehet kialakítani. Az im­munglobulinok felhasználása arra, hogy bizonyos kóroko­zókat, betegségeket gyorsan és olcsón fel lehessen ismer­ni, ma már bevett dolog az orvosi diagnosztikában. De a teszteket nemcsak ezen a te­rületen lehet alkalmazni. # Magyarországon gyár­tanak ilyeneket? - A környező országok­ban sem. Importáljuk. A gyártók üzleti titokként őrzik a gyártási körülményeket, amelyekben az immunglobu­linok olyan stabillá válnak a tesztrendszerekben, hogy akár 2-3 évig is eltartha­tók, szobahőmérsékleten. A know-how a rendelkezé­sünkre áll. Nem egyszerűen másolásról van szó. Ehhez az értékhez hozzá tudunk tenni: új ötleteink, fejlesztéseink vannak és a továbbiakhoz adna ideális tudományos ku­tatói hátteret a biológiai köz­pont. • Az új alkalmazott kuta­tási csoport ezekkel a tesztekkel a foglalkozna? - fordulok Vígh László­hoz. - Netán itt gyártaná­nak ilyeneket? Kiváltan­dó az importot? - Ne szaladjunk ennyire előre! - tiltakozik az igazga­tó úr. - A dolog egy kicsit tetőt, akkor, ha a vállalkozás többszörösen körbebiztosí­tott, ha a befektetés száz szá­zalékban biztonságosnak tűnik. - A kutató-fejlesztő vál­lalkozások indulásához azért használnak Nyugaton általá­ban állami tőkét, mert az ilyen vállalkozásból nem szabad azonnal kivenni a profitot, hanem vissza kell forgatni - magyarázza Soós József. - Eddig sikertelenek - voltak a mi próbálkozásaink, hogy állami tőkét szerezhes­sünk egy új labor felállításá­hoz az SZBK-ban. Az OMFB pályázati rendszere előírja, hogy a kapott - és visszafize­tendő - támogatás arányában mekkora saját tőkével kell rendelkezni. Hát ez nincs ne­künk. - Összehívtunk potenciá­lis magánbefektetőket - ve­szi vissza a szót az intézet' igazgatója. - Érdekes volt megfigyelni, amit amúgy is tudtunk: ma már Magyaror­szágon is vannak magánsze­mélyek, akik úgyszólván nem tudnak mit kezdeni a pénzük­kel. De vagy az a helyzet, hogy gyorsan és nagy profit­ra törnek, ami érthető, vagy az, hogy a tőkéjük bizonyta­lan eredetű. A vidék esélye • Akkor most ejtik a ter­vet? - Nem szeretnénk. Tény, hogy pillanatnyilag benne vagyunk egy gödörben. De optimisták vagyunk. Az SZBK-ban eddig is valami misztikus módon sok mindent megcsináltunk - a semmiből. Most sem adjuk föl könnyen. Van egy alapítványunk, egy éve hoztuk létre a Straub­szellemiség őrzésére, vagyis fiatal tehetségek és eredeti, új ötletek támogátására. Ab­ban bízunk, hogy ezen összegyűlik az induláshoz szükséges tőke és berendez­hetjük az új labort a hetedik emeleten. • És mennyi gyűlt össze egy év alatt? - Kétszázezer forint... De ha a fejlett világban rájöttek, hogy a biotechnológiában jövő van és pénz is - Ma­gyarországon is rá fognak jönni. Ezen a vidéken, a Dél­Alföldön is! Az a helyzet, hogy uniós tagországként számunkra is kötelező lesz bizonyos normákat betartani. A külföldi, aki a családjával együtt ide költözik, mert a munkája ide köti, egészséges környezetben szeretne élni, jó vizet inni, s nem szereti, ha a gyerekét betegség fe­nyegeti. A mi kutatási-fej­lesztési eredményeinket le­gelőször itthon lehetne alkal­mazni, kipróbálni. A szűkebb vidék elsőként profitálhatna abból, hogy itt egy biológiai kutatóintézet működik, ahol nem csak úgy kutatgatnak, magáért a kutatásért, hanem olyan projekteken dolgoz­nak, amelyeknek a végén előáll a gyakorlati életben használható termék. Úgy tu­dom, van itt egy EKO-park: el tudom képzelni, hogy a profitra hajtó befektető kibé­rel ott néhány helyiséget és megindíthat - itteni fejleszté­sek alapján - akár nagyobb volumenű gyártást is. Köz­vetlen hasznot jelentene a városnak és a vidéknek. Egy­szóval nem hiszem el, hogy ezeket az érdekeket nem is­merik föl az emberek! S akik tehetik, támogatni fognak bennünket az indulásban. Hi­szen annyira világos, hogy Magyarországon a szellemi kapacitásra támaszkodó üz­letágakba kell befektetni! Nincs más piacképes érté­künk. Sulyok Erzsébet • Váltás a biológiában: kutatástól a termékig Gyorstesztek - ötszáz forintért Vigh László igazgató a laborasszisztensek egzisztenciájára is gondol. (Fotó: Karnok Csaba) bonyolultabb. Az igazság az, hogy az idén tavasszal kezd­tünk el tárgyalni és ebben a pillanatban úgy néz ki, hogy megoldhatatlan számunkra ennek az új csoportnak a lét­rehozása. A beszélgetésnek ezen a pontját kedveszegetten ál­lapítom meg magamban: no persze, megint a szokásos történet! Ötlet van. Pénz - az nincs. Itt következik a pa­naszkodás. - Nehogy félreértse: nem panaszkodni akarok! ­mondja Vígh László, akár egy gondolatolvasó. - Azt szeretném, ha érthetővé vál­na a helyzetünk. Túlélni az átmenetet Olyan történet követke­zik, amelynek számos eleme közismert Szegeden és az egész országban. Egyszer volt, hol nem volt - egy való­ságos csoda Magyarorszá­gon: fölépült és gazdagon berendeztetett a ház, kifeje­zetten kutatóintézetnek. Még ennél is nagyobb csoda volt, hogy nem Pesten épült, ha­nem itt, a végeken. De a leg­nagyobb csoda az volt, hogy akik elkezdtek benne dolgoz­ni: eredeti gondolkodású, fantázidús, energikus fiata­lok voltak. Nem valakiknek a valakijei, hanem egyszerűen „csak" tehetséges emberek. A legeslegnagyobb csoda meg az volt, hogy az SZBK ­mert hiszen erről van szó ­hierarchiáját a tehetség mér­téke és a munka természete szabta, a kutatóközpont a de­mokrácia szigete lett, ahol jól érezték magukat az ott dol­gozók és minden energiáju­kat a kutatásra fordíthatták. Mindez jórészt egy szer­vezőkészséggel is megáldott tudósnak, Straub F. Brúnó­nak, az alapltó-főigazgató­nak volt köszönhető. Az új intézetben viszonylag gyor­san nemzetközi figyelmet keltő tudományos eredmé­nyek születtek, amelyeket rangos szakmai folyóiratok közöltek, a kutatók külföldi kapcsolatokat alakítottak. Ahogy mondják: ment a sze­kér. Történt azonban, hogy a világ változott. Mi több, ná­lunk is. És elkövetkezett a perc, amikor a molekuláris biológiai kutatások közép­európai fellegvárában így be­szél egy vezető kutató, Vígh László: - Mostanáig vártunk. Át­gondolt váltást reméltünk a Magyar Tudományos Akadé­mia intézethálózatának kon­szolidációjától. Évekig gyár­tottuk a papírokat, abban a reményben, hogy a mérőszá­mokkal mérhető, összeha­sonlítható teljesítményeket az arra hivatottak majd összehasonlítják valóban, s ennek alapján eldöntik: az SZBK fejlesztésre érdemes. Úgy tudom, az akadémiai konszolidációs alapból olyan 42 millió forintot kapunk, amely a központ 6-700 milli­ós éves költségvetésének a 10 százalékát sem éri el. In­nentől kezdve konszolidáció­ról beszélni komolytalan. Az eddigi túlélési küzdelmek jobbra érdemes erőket emésztettek föl, a szekér egy­re nagyobbakat döccen és lassan alig maradunk rajta... „Valami gyökeresen újatr • Mit nem mond! Végté­re nagy külföldi pén­zekről hallani, sikeres pá­lyázatokróL - Nincs kedvem ismétel­getni, hogy nehéz ugyan a helyzetünk, de azért mi még mindig jó teljesítményt nyúj­tunk. A valóság az, hogy a konszolidációs lépések rész­ben maguktól megtörténtek: az akadémiai intézményháló­zatból az alkotóképes embe­rek tömegei léptek ki. Külföl­dön adják el a munkájukat a legtehetségesebb fiatalok, vagy már eleve nem jönnek a pályára. Ma már egy új kuta­tócsoportot sem lehet létre­hozni fiatal emberekből, nemhogy egy egész kutató­központot. Megpróbáltam, tárgyaltam 30 év körüli kivá­ló képességű emberekkel, azt mondták, gondolkoznak. Az­tán kimentek Amerikába. Nem ítélhetem el őket. Kor­társaik az iparban, vagy a bankszférában egyszerű szá­mítógépes ismeretekkel és egy-két idegennyelv tudásá­val százezreket keresnek. Az SZBK-ban a magasan kvali­fikált kutatóknak huszadikán elfogy a fizetésük és eredeti tudományos gondolatok he­lyett azon jár az eszük, hogy miből vesznek cipőt a gye­reknek. Ami pedig a pályáza­tokat illeti, a magyarországi szisztéma nagyjából a követ­kezőképpen fest: elnyerek egy milliós nagyságrendű OTKA-pályázatot, olcsón foglalkoztatok belőle egy te­hetséges fiatalt, befizetem a fejpénzt az SZBK fenntartá­sához - nem marad a kuta­tásra. Van néhány híresen jól pénzelt külföldi pályázat, de ezeket kétszer egymás után lehetetlen elnyerni. • Éppen az ön csoportjá­ról hírlik, hogy igen sze­rencsés pályázók! — Jelenleg éppen 11 pro­jektünk fut, ennyi kell a túléléshez. A Balaton víz­szennyezésével kapcsolatos algakutatásoktól a szívin­farktussal kapcsolatos kuta­tásokig - mindennel foglal­kozunk, miközben inkább hasonlítunk egy pályázati irodára, mint egy kutatócso­portra. A 40-50 éves kuta­tóknak ez erősen megvise­li az idegrendszerét, ami ugyancsak elriasztja a fiata­lokat. Mindezek miatt gon­doltuk, hogy megpróbálunk valami gyökeresen újat. A jövő tudománya • Behozzák az akadémi­kus tudomány falai közé a biotechnológiai vállal­kozást? - Szeretnénk. Legelőször is arra voltam kíváncsi, miV szólnak ehhez a munkatársa­im. Tartottunk egy szeminá­riumot, ahol vázoltuk az el­' képzelés lényegét, s az inté­zetben dolgozók 9o százalé­ka egyetértett azzal, hogy technológiai transzferrel fog­lalkozó csoportunk legyen. Jól ismerem a fenntartásokat is. Abból a hagyományból fa­kadnak, hogy Magyarorszá­gon eddig élesen elkülönültek az alap- és az alkalmazott ku­tatások. Csakhogy: meg va­gyok győződve róla, hogy ha ezen nem tudunk változtatni, a meglévő értékeket is elve­szítjük. A világban ma már az a természetes, hogy egy alap­kutatásokat is igénylő munka végén megjelenik a lehetőleg nagy tételben gyártott ter­mék. És ne tessék azt hinni, hogy a Magyarországról el­szippantott kutatók mind egyetemeken és kutatóintéze­tekben dolgoznak! Biotech­nológiai cégeknél dolgoznak. A biológia a jövő tudománya - mondogatjuk, s ez igaz is. De az alkalmazásaiban van a jövő. A biotechnológiában, a környezet- és egészségvéde­lemben, az orvosi alkalmazá­sokban. - A gyorstesztekkel kap­csolatban hadd mondjak még néhány példát - veszi át a szót Soós József. - Ha egy gyerek torokkenetéből bakté­riumtenyészetet kell előállí­tani, mert az orvos nem tudja enélkül eldönteni, hogy skar­látos vagy nem, legkorábban 18-24 óra alatt lehet a mik­robiológiától az eredményt megkapni. Ám ha az orvos egy oldattal kioldja a ke­netből" a baktérium antigéne­ket, fölcsöppenti a tesztre, mire a páciens felöltözik, tudja milyen fertőzéssel áll szemben, pontosan meghatá­rozhatja a kezelés módját. Tévedés kizárva. A dolog nemcsak attól olcsó, hogy át­lag 500 forint a teszt, hanem a gyorsaság és téveszthetet­lenség miatt is. Kizárható a félrekezelés, nincs szövőd­mény emiatt. Az egyszerű tesztekből egész rendszereket lehet építeni. Betegségek ko­rokozóitól, hormonokon, drogokon át a daganatokat jelző molekulákig nagyon sok célra lehet orvosi diag­nosztikai teszteket előállíta­ni. Immunológiai alapon működő tesztek nemcsak az orvosi diagnosztikában hasz­nálhatók jól, hanem az élel­miszerek minőségellőrzésé­ben, a toxikus anyagok kimu­tatásában, a környezeti káro­kat okozó anyagok felismeré­sében is. Az SZBK-ban ké­pesek lennénk olyan feltéte­leket teremteni, ahol nem­csak a fejlesztést, a tesztek tökéletesítését végezhetnénk a rendelkezésre álló szellemi háttér fölhasználásával, ha­nem új és új alkalmazási te­rületeket találhatnánk. A technológiákat az SZBK-ban dolgozzuk ki, a próbagyártás feltételeinek megteremtésé­ben is gondolkodunk, de mindenképpen csak kis tétel­ben vállalkoznánk gyártásra. Az új alkalmazott kutatási csoportnak az alaptevékeny­sége kapcsolódna a gyors­tesztekhez. Az alaptevékeny­ség révén nagyon hamar ön­fenntartók lehetnénk. De a terveinkben számos más ku­tató-fejlesztő tevékenység bevezetése is szerepel. • Szerencsésebb orszá­gokban ilyenkor összeáll néhány vezető kutató, összedobják az indu­lótőkét és rajt! Indulótőke kerestetik Egymásra néznek, ke­serűre sikerül a mosolyuk. Szó nélkül is tudjuk, ez Ma­gyarországon lehetetlen, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs mit összedobni... A fejlett országokban bevett másik út az állami segítség. A harmadik lehetőség, hogy egy intézet vezetője egy ha­sonló elhatározás után az új labor létrehozására átcsopor­tosítja az általa mozgatható pénzeket. - Nálunk egy intézetve­zető semmiféle pénzt nem tud mozgatni - mondja Vígh László. - Az SZBK-nak ed­dig is voltak elvetélt próbál­kozásai, hogy behozzon ide tőkét, hogy érdeklódést kelt­sen egyes gyakorlati értékű eredmények iránt. Mint költ­ségvetési intézmény alkal­matlan erre. Egyébként sem lehet árulni egy kutatóköz­pontot - úgy általában. Csak­is egy-egy pontosan körülha­tárolt téma vonzza a befek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom