Délmagyarország, 1997. augusztus (87. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-18 / 192. szám

HÉTFŐ, 1997. AUG. 18. SZEGED ÉS A MEGYE 5 Tiszai Mária-napok Szeged fürdőváros? (3,) Paradicsomi nyugalom Adalékok egy anatémához Műhelyben. Pápai: „Egy kicsit ne lépjek hátrébb?" Iglódi: „Nem javasolnám." (Fotó: Miskolczi Róbert) • Munkatársunktól A csongrádi Nagyboldogasszony-templom parkjában több ezren gyűltek össze vasárnap délelőtt, hogy az idei Tiszai Mária-napok zárónapján együtt emlékezzenek arra az ötven év előtti napra, amikor Mindszenty József bíboros, hercegprímás misézett mintegy 80 ezer hívő előtt, és szentbeszédében a hit megőrzésére buzdított. A parkban felállított oltár előtt állt az a Mária-kép, Ami először feltűnik a Sziksósfürdő naturista strandján: nem az, hogy mindenki egy adta meztelen - e tény úgyszólván mellékes. A nyugalom tűnik föl. A szörföző kikerüli a fürdözöt, ám a fürdőző nem úszik a szörföző útvonalában; nem pattan labda a napozó hasára, viszont a napozó sem hessegeti arrébb a labdázókat. Annyira magától értetődik minden, hogy amikor ezt épp írom. azon gondolkozom kell-e erről ími egyáltalán? Természetesen kell, mert ami itt megszokott, másutt nem biztosan. Itt, kérem, nincs ordító rádió, nincsenek a fűben műanyag poharak, eltaposott csikkek. Nincs visító gyerek, mert idióta szülő sincsen, aki így akarná úszni tanítani gyermekét: „ - Feküdj a vízre, Pistike!", és Pistike tudja: hogyha ráfeküdne, elsüllyedne, tehát tiltakozik. Szóval, ilyen itt nincs. Paradicsomi a nyugalom. S most lássuk, ki miért jár ide! - Jó hat éve rendszeresen itt strandolunk, a Sziki naturistastrandján - mondja Makovics Györgyné. - Egész napos programot jelent az egész családnak. Reggeltől estig itt vagyunk, együtt, és mégis külön: mindenki azt csinál, amit akar. Nemcsak az van, kifekszem a napra, hanem például öt-hétféle sportolási lehetőség. Röplabda, pingpong, s így tovább. - Amikor először „lehoztak" ide, úgy éreztem, tőlem ezt teljesen távol áll - folytatta. - Mondta is a férjem: ha nem érzem jól magam, fél óra múlva hazamegyünk. Aztán eltelt a fél óra, és kérdezte: „Na, indulhatunk?" - Erre közöltem: szó sincs róla, ez csodálatos dolog. Azóta csak ide járunk - mondja, miközben kissé arrébb röplabdáznak, mások turuloznak. Retek Erika a félszigeten napozik, családostul, a két, kilencéves gyermek épp a sziksós vízben lubickol. - Mindig mely az 1704-ben, Belsővárosban épült kis vályogtemplomban volt eredetileg, majd az ugyanoda épített Szt. Rókus-templomban helyezték el. Csongrádon ősi gyökerei vannak a Mária-kultusznak, nem csoda hát, hogy szentbeszédében Paskai László bíboros, prímásérsek is részletesen foglalkozott Máriával, a fél évszázada megtartott Mária-napok tartalmával, mának szóló üzenetével. idejárunk, a naturista strandra - mondja Erika. - A hely tiszta, a víz tiszta, a gyerekek szeretik. Egy jó húszfős társaság olyan közvetlenül fogad, mintha ab ovo ismernénk egymást. (A fotózás persze nem lelkesíti őket, ám mindenkit biztosítunk: ha valaki véletlenül fölismerhető lenne a képen, arcát raszterrel „kikockázzuk". - Akkor kockafejű leszek? - kérdezte valaki). Molnár Balázs és barátnője, Szokolai Eszter két éve járnak ide. - Mikor először hallottam erről, rögtön gondoltam, ki kellene próbálni - így Eszter. Nem is csalódtak, a legmagasabb fokú elismerés hangján szólnak mindenről. - Név- és születésnap, házassági évforduló, mindent megünneplünk itt közösen hallom, újfent Katalintól. Hol babgulyást főzünk, hol rablóhús sül nyárson, hol flekken a rácson. Vannak kiépített bográcsállványok, csupán bográcsot, alapanyagot kell hozni, s máris lehet sütni-főzni. Marika szokta a legjobb salátákat csinálni, Ilus a süteményt, én meg főzni tudok beszéli Katalin. Hozzátéve: jó lenne, ha a főzőhely fedett volna, nem esne bele a bográcsba az országos eső. (A hallottak hatására egyébiránt olyannyira megéheztem: rögvest mentem a büfébe borsos tokányt és bolgár salátát enni. Kitűnő volt.) Mi egyebet kell tudniuk az itt strandolni akaróknak? Mint Dévényi Gabriella s Kiss László, a strandot a Fürdő és Hőforrás Kft-től bérlő, s üzemeltető Natours Kft. vezetői elmondták: semmi különöset - várnak mindenkit. Akár napi hat-nyolcszáz ember is elférne tumultus nélkül, ám mostanában százötven-kétszázan vannak. A kempingben sátrak, árammal ellátott helyek várják a messzi földről érkezőket - köztük sok a holland, német. Sokan közülük évről évre visszatérők. Nagyon megérthető. Farkas Csaba Koronás fök követik egymást a szabadtérin, írtuk a minap. De mennyivel csendesebb ennek a kun-magyar királynak a közege, mint az osztrák-magyar Erzsébeté volt! Mármint a próközege. (Hiszen a kor, amiről szó van, IV. László, a kamaszkirály és a kiskirályok kora sűrű fegyverropogástól volt hangos.) Szombati első próbáján ugyanis afféle műhelymunka folyt. Műhely - ekkora térben? Ahol a rendezők általában élvezik harsogó mikrofonhangjukat? Jókat mulatnak saját aranyköpéseiken? A próbaközönség meg, szerte a téren, élvezheti „a kulisszák mögött"-érzést? Repül a nehéz - kalap Hát most nem. Ezúttal Iglódi István rendező fönt járkel a színpadon, szájában meggyújtatlan cigaretta, némán, kézfeltartással jelzi, mikor álljon le a zene, s a nézőtér számára ugyancsak hallhatatlanul bensőségesen osztja az instrukciókat a szereplőknek. - Ezt talán ne! - mondhatja Bubik Istvánnak, aki pápai legátusként talpig bíborban gyakorolja - a kalaphajigálást. A széles karimájú, egy kissé mexikói stílű, de így is nagyszabású legátusi fejfedőnek valami oknál fogva le kell kerülnie a kopaszról. Mielőtt az anatéma Közéleti Kávéház • DM-információ Ma 18 órakor - a Royalban, nem a Virág Cukrászdában! - érdekes kezdeményezésnek lehetnek tanúi s egyben résztvevői azok, akiket érdekel az „Anekdotázók Társaságának" megalapítása. Az anekdota rövid, csattanós történetet takar, mely többnyire történelmi személyek vagy események mulatságos jellemzését nyújtja. A szó eredetileg szóbeli közlés útján terjedő, tartalma miatt nem kiadható művet jelent. A társaság alapításának ötlete Varsányi Sándor fizikustól származik, s ő lesz az est egyik házigazdája is, Veress Sándor mellett. (kiközösítés az egyházból) aktusa megtörténne. (Ne feledjük: volt idő, amikor keresztényt és pogányt éppen a haj különböztette meg - első látásra; akinek hosszú haja volt, biztosra lehetett venni, hogy nem keresztény. Vagy azt, hogy fellázadt. Kun László is megnövesztette a haját meg a szakállát, amint kiátkozottként rokonainál, a kunoknál talált menedéket!) Nos, Bubik úgy hajítja hátra a szolgái felé a püspöklila fejdíszt, mint ama gépi erejű alkalmatosság a korongot egy luxusjacht fedélzetén, ahol a tulaj a koronglövészet élvezetének hódol. A kalap suhogva szeli a léget, ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál meg, lélegzés abbahagyva, vibráló izgalommal teli az ájer. Majd csalódás az arcokon: mégsem lehet, hogy ez a vidám produkció kösse le a nézőteret, amikor a drámai csúcs, az anatéma közéig! Körösszeg alatt... Nekem roppant szimpatikus ez a Kun László király. Úgy is, mint történelmi figu-' ra. Lehet, hogy azért, de lehet, hogy másért: egykori, a tanítványait hazafias szellemben okító történelemtanárom csillogó szemmel kérdezte a vizsgán: - És azt tudja-e, hogyan halt meg Kun László? Ha az ember készületlen volt és azt találta válaszolni, ' hogy megölték saját szövet• Munkatársunktól Augusztus 19-én érdekes eseményre várja a látogatókat az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark. Az egykori monostorudvaron - 11 óra 15 perckor - dr. Trogmayer Ottó múzeumigazgató bevezető szavai után, Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök szenteli fel ugyanis a park legújabb látványosságát, egy - eredetileg a XIII. század elején kiöntött - harang nemrég elkészült másolatát. A szertartáson közreműködik a kisteleki általános iskola kórusa, Czakóné Forgács Gabriella vezényletével. Augusztus 20-án - a szokásos Szent István-napi ünnepségen - nem csupán ségesei, a kun főemberek, máris fordulhatott - az ajtón kifelé. Hiszen Kun László nem másként távozott az örök vadászmezőkre, vallotta pajkos mosollyal a tanár úr, mint „Körösszeg alatt, Édua fölött." A történeti hűség mellett a vagabund szókimondásra is hajlott; kollokviumai bevonultak az intézet legendáriumába, Kun László pedig a tanítványok emlékezetébe. S ez nem kevés. Tóth Sándor, a Kun Lászlót alakító fiatal színész is szimpatikus: erős, képzett hang, sportos alkat, magas színvonalú mozgáskultúra mutatkozik a próbán. Értik egymást darabbeli hűséges krónikaírójával, aki nem más, mint Kézai Simon, azaz Dörner György. Kun Erzsébet (Ráckevei Anna) királyné perdül, fordul, földig érő ruhájának esését próbálgatja. - Nagyon jó! - kiabál föl az első sorból Attila, a hun király „szelleme", vagyis Vikidál Gyula. - Próbáld elhúzni a kezedet a fejed mellett, ahogyan a táncosok a botot! javasolja Ráckeveinek. A harmadik próba bejön, a kézmozdulat tökléletes, a királynéi ruhaujj előírásszerűen, előkelően lebben. - Térdepelj le! - reccsen Csőrt, a kun vezér a kedvenc lányára, Éduára, akit éppen most szándékozik prédának dobni a királyi udvar, pontosabban egyenest László ágyába. Pápai Erika-Edua kültag a stábban, azaz a pesti első királyunk emléke előtt tiszteleghetnek a park vendégei, de kellemes szórakozást is kínálnak számukra a program szervezői. A rendezvények sora Ópusztaszer község templomában - a reggel 8 órai szentmisével veszi kezdetét. Az emlékparkban 9 órától tartanak ökumenikus istentiszteletet. Az ünnepségen, 10 órakor a Szegedi Városi Vasutas Fúvószenekar adja elő a Himnuszt, majd Lehmann István, Csongrád megye közgyűlésének elnöke köszönti a résztvevőket. Horn Gyula miniszterelnök ünnepi beszéde után alkotói díjak átadására kerül sor. A zárszó, illetve a Szózat hangjait követően a miniszterelnök Nemzeti művészei mellett ő a „vígszinházi". Nyilván nem ezért, hanem véletlenül megcsúszik a lócaszerű tüneményen, amelyre térdelnie keli, s majdnem leesik a földre. Agárdi Gábor Csőrt hangján azonnal reagál: De ne ennyire! Időjáték Nézzünk körül a kulisszák mögött - mondaná egy amerikai riporter, lelkesen. S lám, a téma az utcán rohangál. Bubik kutyája ő, ahogy a gyér fényben meg lehet állapítani, foxterrier, vagy ilyesmi-. A gazdi fárasztja: elhajít egy fadarabot - a mozdulat megszólalásig hasonlít a kalaphajigálósra -, a kutya utána, s hozza vissza. - Egész nap ezt csinálják - mormogja egy pletykás a kulisszák mögötti nép hangján, ám a lelkes riporter kisvártatva megtudja: ez nem is igaz! A legátus jelenése idejére nemcsak abbahagyják, de... A riporter rendkívüli kulisszatitok nyomára bukkan, amelyet ezennel közöl: - Itt marad! Itt marad és vár! - hallatszik a színpad alatti öltözőből az ellentmondást nem tűrő hang, s utána a sejtelmes legátusi köpenysuhogás. Szóval a Bubik magázza a kutyáját! Hitték volna ? Egyéb szörnyűségekre is képes az ilyen! Mindjárt átkozza kifelé a szegény Lászlót! Sulyok Erzsébet látogatást tesz a pártok sátrainál. A park vendégeit ezen a napon - a színpadon és a lovaspályán - látványos, szórakoztató programokkal is várják a rendezők, de lesz bazár és vásár, valamint finom enni- és innivaló is. Jó tudni: augusztus 20-án nem kell parki belépőjegyet vásárolni, a Feszty-körkép nyitvatartási idejét pedig igény szerint meghosszabbítják. Az ünnepnapon a Volán - a menetrend szerinti buszok mellett - kedvezményes céljárokat is indít az emlékparkhoz, illetve onnan vissza Szegedre, Mindszentre, Csengelére, Baksra. Sándorfalvára, Kistelekre és Pusztaszerre. Református küldöttség „Törjétek szét az igazságtalanság bilincseit" a mottója a Református Világszövetség 23. nagygyűlésének. A reformátusok most először találkoznak kelet-európai országban. Az idén augusztus 8. és 20. között, Debrecenben rendezik meg a gyűlést. Észak-Amerikában és a Britszigeteken 1875 nyarán református és presbiteriánus egyházi vezetők kezdeményezték egy olyan szövetség létrehozását, amely egységbe fogja a világ összes református egyházát. Ekkor dolgozták ki a' Világszövetség alapszabályát is. Ma 102 országban 211 tagegyháza működik, amelyekhez 70 millió hívő tartozik. A genfi központú szövetség a nagygyűléseit 7-8 évenként tartja. Tegnap a Világszövetség kilenc fős csoportja Szegedre látogatott. A tagok az Egyesült Államokból, Indiából, Japánból és Tanzániából érkeztek. Az egyik japán küldött kiváló ismerője Szegedi Kis Istvánnak, a szegedi származású reformátornak. A japán lelkipásztor Szegedi legjelentősebb műveit latinról japánra fordította, majd hazájában kiadta. Egy amerikai hölgynek pedig Csongrád megyéből származnak az ősei... A küldöttség szombaton a város nevezetességeivel ismerkedett meg, vasárnap a vendéglátó Kálvin téri református gyülekezet istentiszteletén vett részt, ahol átadták a gyülekezet közösségének és Szeged város polgárainak szóló köszöntésüket. K. T. Külföldi újságírók A budapesti Európa Ház szervezésében tegnap Szegeden egyhetes nyári újságíró akadémia kezdődött, amelyen elsősorban a volt Jugoszlávia területéről, továbbá Svédországból, Romániából, Szlovákiából és a Kárpátaljáról érkeztek újságírók, szerkesztők, laptulajdonosok. Az újszegedi Rendezvényházban tegnap délelőtt Lehmann István, a Csongrád * megyei közgyűlés elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Barabás Miklós, az Európa Ház igazgatója és Gunnar Lassinatti, az Olof Palme Nemzetközi Központ igazgatója méltatta az összejövetel jelentőségét. A nyári akadémia témája: A demokrácia és a tájékoztatás KeletEurópában és a volt szocialista országokban. A tegnapi nap folyamán Péter György, a nyári akadémia igazgatója ismertette a tanácskozás programját, majd Svetlana Djurics, az Olof Palme Intézet munkatársa tartott előadást a tömegtájékoztatási eszközök helyzetéről a volt Jugoszláviában, ezt követően pedig Kisimre Ferenc, lapunk munkatársa A magyar sajtó az átalakulás időszakában címmel tartott beszámolót. Az akadémia résztvevőit tegnap fogadta dr. Ványai Éva, Szeged alpolgármestere is. A mai nap folyamán a külföldi újságírók további előadásokon vesznek részt, délután pedig ellátogatnak a Sajtóházba, ahol a Délmagyarország tevékenységével ismerkednek meg. K. F. Ünnep az emlékparkban