Délmagyarország, 1997. augusztus (87. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-12 / 187. szám

6 TINI KEDD, 1997. AUG. 12. Nyáridö r

úl vagyunk a nyár fordulópontján - de még mennyire túl! Ismét jelentkezik az általános iskolások felső tagozatosainak, kisgimnazistáknak - azaz: a szó szoros értelmében vett tiniknek - szóló rovatunk, mely ezt megelőzően nyári álomba merült. Am csak időlegesen; s ahogy közeleg az iskolaév, úgy tűnik föl lapunkban a tinioldal ismét, mind gyakrabban, szólva az épp legaktuálisabbakról. Most vajon mi aktuális? Még mindig tart a nyár megtűzdelve a tanévkezetétre utaló jelekkel. A kiváló szegedi oktatási intézmény, a Rókusi I. Altalános Iskola legkitűnőbb angolosai épp a brit szigeteken tartózkodnak, ami ugyan fölfogható felhőtlen nyaralásnak is (ámbár Albion: ködös...), mindez azonban voltaképp gyakorlás azon eljövendő időkre, mikor angoloknak kell beszélni, angolul, és korántsem tét nélkül (majdnem azt írtam: tétlenül). Ófóldeák két tini-kiválósága oly paradicsomi boldogságban tölti nyarát, amelyre majd vágyakozón emlékeznek vissza egykoron - ám ők is a gimnáziumra, illetve a nyolcadik osztályra készülnek már. Makón lecsöngött minap a népi képzőművészeti tábor a Maros-parti strandon, ami életreszóló élményeket jelenthetett a résztvevőknek. Egyszersmind hasznos ismeretekre tettek szert - sosem árt, amennyiben az ember saját kezűleg létre bír hozni ezt meg azt, anélkül, hogy hozzávarrná a készülő tarisznyához az ujját; s főleg tudja: ha művészi szinten kívánja elsajátítani az ezzel kapcsolatos ismereteket, miképp tovább. Ambrózfalván alkotótábor nyílt - neves festők, keramikusok bizonyítják be fiataloknak, mit ők egyébként is tudnak: az alkotás nem élettől, valóságtól elrugaszkodott ködevésszettel egyenértékű, hanem szemet-lelket gyönyörködtető foglalatosság, amelyre szerencsés esetben életstratégia épülhet. Úszótábor pedig folyt és folyik megyeszerte, Csongrádtól Makóig, s tovább, j jgyancsak nehéz eldönteni ezek kapcsán: inkább U kellemesek, vagy inkább hasznosak? Összeköthetik-e a kél tényezőt egymással a résztvevők? Világos, hogy igen, és még tart a nyáridő. Farkas Csaba • Vakácinfó Ambrózfalva, Csongrád, Makó Ambrózfalván a Gézengúz csoport programjai teszik változatossá a vakációzók hétköznapjait, Csongrádon és Makón pedig többek között úszónapközi, illetve úszótábor is működött a nyár folyamán, ugyancsak gyerekeknek. Persze, még mindig nem késő - aki akar, most is megtanulhat úszni. Mintegy két éve alakult meg a Gézengúzok ifjúsági szervezet Ambrózfalván. Hodák Tünde, a csoport vezetője - tanárképző főiskolai hallgató - elmondta, jelen pillanatban a legfőbb feladata megfelelő szabadidős elfoglaltságot biztosítani a vakációzó ambrózfalvi gyerekeknek, tiniknek zömmel tíz-tizenhat éveseknek. A tegnap megnyílt I. Ambrózfalvi és Csanádalberti Képzőművészeti Alkotótábor nyújtotta lehetőségekkel élve a csoport találkozik a meghívott művészekkel, betekinthetnek az alkotómunka rejtelmeibe. Egyébként épp nemrég szervezett rajzversenyt Ambrózfalván Hodák Tünde. Tizennégyen vettek részt a vetélkedőn, a felsőtagozatosok közül - plakátkészítés volt a föladatuk - a volt nyolcadikos, elballagott Csarnai Zsuzsanna kapta az első díjat. Hangsúlyt helyez a csoport az itteni szlovák népi hagyományok fölelevenítésére - Hodák Tünde ennek szellemében, pitvarosi házuknál, vendégül is látja a Gézengúzokat: közösen kvaszienkát - azaz: gőzön főtt - készítenek; tervezik meglátogatni az ugyancsak pitvarosi Tószegi Gyulánét, aki régi szlovák szőtteseket, használati tárgyakat gyűjt. Biciklitúrán is volt a csoport, Csanádalbertin. Egyébként pedig labdarúgómérkőzésre hívják ki a csanádalberti Zöld Sasok szintén ifjúsági - szervezetet. Az ambrózfalvi fiatalság körében kedvelt továbbá a kéthetente, szombatonként tartott tinidiszkó. Szóljunk azonban az úszásról is - melynek elsajátítására a nyári vakáció a legalkalmasabb. Csongrádon nagy sikerű úszónapközi működött, általános iskolásoknak, az nyári szünet kezdetétől augusztusig - tájékoztatta lapunkat a Gyógyfürdő és Uszoda vezetője, Kanalasné Donka Erika. A foglalkozásokat Sebők János úszóedző tartotta, pedagógusokkal - nyári gyakorlatukat végző főiskolásokkal - együtt. A napközit 15 csapat részvételével, úszóverseny zárta. Idegenforgalmi Kupa néven a kupa a hazaiaknál, az Idegenforgalmi Igazgatóság Sportegyesületénél maradt. A makói Termál- és Gyógyfürdőben az egyházi iskola, továbbá a Kujturális-Közművelődési Kht. két-kéthetes úszótábort szervezett - tudtuk meg Pápay Józsefné gazdasági igazgatótól. Jelenleg is helyet ad a fürdő különféle úszótanfolyamoknak. Mindenki megtanulhat itt úszni, aki csak akar. F. Cs. • Hetedik s nyolcadik közt a Rókusi angolosai Albiontél a Mecsekig Az angol tagozatos osztályba csak kitűnő eredményekeket elért, nagyon jó képességű gyerekek kerülhettek be - mondja Tasnádi Gáborné, a 7. (azaz most már 8.) „d"-sek osztályfőnöke. (Fotó: Mohos Angéla) Bíró Anita nemcsak tanulja, hanem tanítja is a szövés mesterségét - vagy inkább művészetét. (Fotó: Karnok Csaba) Zenepedagógus konkréten hegedű- és szolfézstanár - a III. Sz. Altalános Iskolában, Makón. Időtöltése pedig a népművészet, ezen belül a szövés. Bíró Anita, aki népművészeti és kézműves felsőfokú szakoktatói tanfolyamra jár, októberben teszi le utolsó vizsgáját. Mint mondja, a zenetanárság és a népi szövéssel való foglalkozás jól kiegészíti egymást. Bíró Anita tanárnővel legelőszöAa nemrégeni, makói nemzetközi népművészeti és néptáncfesztiválon találkoztunk, ahol gyermekeket, fiatalokat vezetett be a szövés rejtelmeibe. Aztán a minap zárult, ugyancsak makói népi kézművestáborban is összefutottunk. Az iránt tudakozódtunk tőle: az auditív képességeket és készségeket igénylő zenetanárság hogyan egyeztethető a fejlett vizualitást föltételező szövés szeretetével. A lehető legkönnyebben tudtuk meg a tanárnőtől. Különösen az ő esetében, hiszen szülei kora gyermekkora óta a zene és a népművészet felé irányították figyelmét. Gyakran jártak például skanzenekben, népművészeti táborokban. Valószínűleg ennek tudható be, hogy főiskolásként a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt Szegeden -, különösen a népzene érdekelte, az intézményben tanultakon kívül. Mintegy három éve pedig miközben már javában zenetanárként dolgozott jelenlegi munkahelyén -, beiratkozott egy békéscsabai népművészeti és kézműves felsőfokú szakoktatói tanfolyamra. Ugyancsak három éve szövőállványt is vett - Mezőberényből rendelték meg, Tóth Sándortól -, jelenleg erdélyi festékes szőnyegeket készít, ezek lesznek a vizsgadarabjai. - Addig is részt vettem a makói népi kézművestáborban. A szervező, Erdei Gáborné tanárnő, népi iparművész hívott meg, aki már jó ideje figyelemmel kíséri a munkámat - így Anita, kinek segítsége által mintegy harminc általános iskolás sajátította el a szövés alapelemeit, rendkívül nagy kedvvel. Egyébiránt - mondta még a tanárnő - egyre inkább terjed a gyerekek közt a népművészet szeretete. Van valami különös varázsa annak, ha saját kezűleg részint esztétikus, részint hasznos tárgyakat készíthet az ember. F. Cs. Jelenleg épp Angliában tartózkodik az egykori 7/d számos tagja. Egykori? Persze, hiszen szeptembertől már nyolcadik lesz az osztály. Valóságos szuperosztály de legalábbis angol tagozatos. A mecsekbéli vándortábor éppúgy nem maradhatott ki az ide járók nyári programjai közül, mint - kinek Korfu, kinek a Balaton. A pihenésre szükség is van, az elért kiváló eredmények után - illetve előtt. - Hatvanötben indult a Rókusi I. Általános Iskola angol tagozata, az elsők között az országban - mondja Tasnádi Gáborné, osztályfőnök s angoltanár. - Már egykori tanítványaimnak, akik szüleinek is osztályfőnöke voltam, a gyerekei is ide járnak. Nyilván azért, mert színvonalas az iskola. S hogy a volt hetedikesek - azaz leendő nyolcadikosok - épp mivel töltik a lejárófélben lévő, nyári vakációt? Annyi biztos: sokuk éppen Angliában tartózkodik, csereprogram keretében. Tavaly a Rókusi I. látott vendégül ottani diákokat Szegeden most pedig viszonozzák a brit látogatást. Mely viszonzásba sok minden belefér; mint a gyerekek előzetesen elmondták, a tengerparti táborozástól kezdve város-, sőt országismereti tanulmányútig. Hogy milyen, elképesztő mérvű előnyre tesznek szert angol nyelvi környezetben azokhoz képest, akik idehaza bújják a nyelvkönyvet és a szótárt - el lehet képzelni... Persze, nemcsak Albion fémjelzi e nyarat - hanem számos más is. Amikor, még a tanév vége táján, beszélgettünk az osztállyal, a gyerekek elmondták: az idén is mennek két hetes vándortáborba, ezúttal a Mecsekbe. - Remélem, bírni fogom a többkilós hátizsákkal a táborról táborba való menetelést - mondta például Zsolnai Diána. A vándortáborozás hagyományát Tasnádi tanárnő alakította ki itt, egy kolleganőjével; bejárta már a Rókusi I. a Zempléni-hegységet, a Gerecsét, Bükköt, a Mátrát, a Mecsekben is voltak már, csak más útvonalon... És így tovább. Demkó Mariann pedig arról számolt be: a Borica Kulturális Egyesülettel Erdélybe • Évi és Erika a gimnázium, s a nyolcadik előtt Vakáció - Óföldeákon megy. Ugyancsak cserekapcsolatról van szó, családoknál laknak. Volt, aki balatoni kéthetes családi nyaralást említett, ismét más pedig a Korfu szigetén való, mediterrán üdülést. Amit meg is érdemelnek a nemrégeni hetedikesek! Hiszen túl vannak az angol nyelvű drámafesztiválon, melynek országos döntőjéről Szilágyi Erika például elhozta a legszebb kiejtésért járó díjat. Meg aztán küszöbön a nyolcadik osztály, melyről Rózsa Tímea azt mondja, legalábbis az első félév elég „sűrű" lesz, és a felvételin is túl kell esni - ő különben a Radnóti gimnáziumban szeretne továbbtanulni. Ám a vakációt követő tanulásnak meglesz a jutalma: az érvényesülés. F. Cs. • Gyermekeknek, Makón A zenetanár szövést tanít Rakonczai Évi és Erika otthon, Óföldeákon tölti az iskolaszünetet. De nem unatkoznak, sőt! (Fotó: Karnok Csaba) Óföldeákon él, s a földeáki iskolában tanul Rakonczai Évi és Erika. Pontosabban: Évi csak tanult ott, szeptembertől gimnazista. Erika nyolcadikos lesz. Otthon nyaralnak, Éva máris a gimnáziumi kötelező olvasmányokat böngészi. Nem csoda, hogy tanárai azt mondták: amennyiben nem kapná meg a legjobbaknak járó ösztöndíjat, saját zsebükből kifizetik neki... - A Földeáki Általános Iskolába járunk. Azaz jár a húgom, Erika, aki ősztől nyolcadik osztályba lép. Én csupán jártam: szeptembertől a József Attila Gimnázium tanulója vagyok mondta Rakonczai Évi. • Szakadjunk el egy pillanatra az iskolától, vakáció van. Mivel töltitek? - Itthon nyaralunk - így Évi, És egyáltalán nem látszott boldogtalannak. Mindketten sokat segítünk édesanyánknak: háztartási, mezőgazdasági munkák... Sokat olvasok, máris elkezdtem a gimnáziumi kötelező olvasmányok áttanulmányozását. Aztán délután három-négy órától a barátoké az idő: Asztalos Zsuzsi, s Jancsi, Németh Balázs és Dávid... Meg kell említeni volt osztálytársaim közül Budai Diánát, Berényi Edinát, Nádasdi Andreát is. Nagyon jól éreztük magunkat együtt. • Ezzel át is térhetünk az iskola-témára. - Csak jó emlékekről tudok beszámolni - mondta a lelkesedéstől csillogó szemekkel Évi. - Bár óföldeáki vagyok, már a kezdetek kezdetén sikerült a beilleszkedésem; Erikának is. Nemcsak az osztályközösség volt kiváló, tanárainkkal minden gondot-problémát meg tudtunk beszélni. Különben csaknem minden tárgyat szerettem, megemlíthető a matematika és a kémia, amit Seres Józsefné tanított, a dr. Gombkötő István oktatta biológia, de a magyar irodalom is, melynek rejtelmeibe Balázs Istvánná vezetett be. Három négyesem volt csupán. • Szeptembertől a József Attila Gimnázium tanulója vagy. Mit vársz a gimitől? - A szintén óföldeáki Barlai Réka példája lebeg szemem előtt. Réka ugyancsak JAG-os volt, onnan Kanadába vezetett az útja, tanulásilag. Egyébként a biológia érdekel leginkább. - Föltehetőleg követem nővéremet - vette át a szót Erika. - Továbbtanulva remélhetőleg én,is megkapom a legjobb tanulóknak járó ösztöndíjat, mint Éva. F. Cs.