Délmagyarország, 1997. augusztus (87. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-11 / 186. szám

10 MÚLTIDÉZŐ HÉTFŐ, 1997. AUG. 11. Pa tó Pál - vasúton f& Jb fa*" ffrs&^sZK t^y/*^^ „rr^^rr mf gf. 'a. 38. Memtürt /rafafíenrrtortáaí Y^k sratasr tft/ago *3Sft./ 4W \ srodosz ik/'íxja 1 **SAf. <r ó,j**8fc*a»j*wrtt6m JV v \ , térjünk /nepv-T los/tosoror /?£' KÜvU lósxíó 7/srote­$ -—' /ryJ/ Tbrff. sreüg. £f/fö ' 7 !, a /ioi/emá#r fl-t 77£0-<* A kíméletlen osztályharc bunkója... (Korabeli röplap) Keserédes méhész­randevú • Jászberény (MTI) Gyenge termést hozott a méhészeknek az idei sze­zon, és erről a bajról ez egy­szer nem a kormány tehet, hanem az időjárás, amely megviselte az akácosokat ­mondta némi iróniával Kis Zoltán a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára Jászberényben, az országos hírű mézvásár és méhészta­lálkozó megnyitóján. A gyenge szezon nem túl örömteli jellemzőiről a megnyitót követően Stork Sándor a Méhészeti Egye­sületek Országos Szövetsé­gének elnöke elmondta: hosszabb időt alapul véve évente átlagosan 16,5 ezer tonnányi terméssel számol­nak. Az idén azonban ennek csupán egynegyede-egyötö­de várható, ezzel alulmúlják még az 199l-es mélypontot is. A mézhiány a belföldi piacon nem okoz különö­sebb zavart, hiszen az egy főre jutó fogyasztás 40 de­kagramm körül mozog, és ez az igény kielégít­hető. Gondban lennének vi­szont Svédországban, ahol ugyanez a mutató két kilo­gramm. Alaposan megcsappan vi­szont az exportbői származó bevétel az eladható kis tétel miatt. Stork Sándor beszélt arról is: töbh termelő azzal fordult a kormányhoz, hogy segítsék meg az anyagi ka­tasztrófa előtt álló méhésze­ket. Elképzelésük szerint méhcsaládonként 10 kilo­gramm cukorral kellene a méhészeket segíteni, külön­ben nem tudják a méheket az elvárt módon átteleltetni. Az eseményen jelenlé­vő másik FM-államtitkár, Benedek Fülöp Ígéretet tett arra, hogy támogatólag a kormány elé viszik a méhé­szek kérését. A méhészrandevún köz­szemlére tett mézekből a kedvezőtlen folyamatok el­lenére azért lehetett vásárol­ni. Emellett összemérték tu­dásukat a gyakorló méhé­szek, a mézes sütemények készttői. Tartottak szakmai bemutatókat, és kiállították termékeiket méhészeti esz­közgyártók is. Ezúttal is nagy érdeklődés kísérte a mézkirálynő megválasztá­sát, a korona a keszthelyi Kun Edit fejére került. A cím mellé neki jut az a meg­tisztelő feladat, hogy egy évig a magyar méhészek szép képviselőjeként ott le­gyen a különböző „mézes" rendezvényeken. Figyelem! Isméi termelői klumpa- és szandálvásár a Technika Házában (Kígyó u.) 1997. augusztus 12-én. egész nap. Olcsó árak, nagy választék, egészséges viselet! Carschool Bt. Autósiskola Tanfolyam indul: 1997. augusztus 14-én, 17 órakor. - intenzív tanfolyami előadások délelőtt is! Jelentkezés: Szeged, Tisza L. krt. 47 IV. em 410. (Centrum melletti „olajos-ház"). Tel : 326-846 H-Cs.: 10-16. P: 10-13 óráig. Elsősegély­tanfolyam helyben. Részletfizetés, típusválasztás. Tájékozódjon kedvezményei n kről. M Lehet, hogy elindult már az első váci vonat, amikor Pató Pál úr ref­rénként mondogatta: Ej, ráérünk arra mégl, de tény, versének megírása után egy hónappal szá­molt be szintén versben Petőfi Sándor vasúton történő első röpüléséről. Az a bizonyos Pató Pál ­ha volt egyáltalán való­ságos mintája ennek a renyhe alaknak - fölte­hetően soha nem ült raj­ta, mert ráérási buzgal­mában azt is lekéste volna. Miért házasítom én akkor most össze a vasúttal, amikor az ifjú feleség gondolatát is el­hessentette? Nem én há­zasítok, de tessék jól fi­gyelni. Volt valamikor az öregát­kos legveretesebb éveiben a vasútnak egy harci röplapja, amelynek a címe is szenzá­ció volt: Hajrá! Egyetlen lapból állt, de annak volt eleje is, meg hátulja is, és szapora jószág volt, mert megesett, hogy egy nap alatt kétszer is megjelent. Bizo­nyos mukahelyek vezetőinek kézjegyükkel kellett igazol­niuk, hogy átvették és ter­jesztették, de a följebb menő köteles példányokról nem tudunk. Ezzel is a békét véd­ték. Leginkább a békeköl­csön-jegyzésről számoltak be - természetesen önkéntes alapon jegyzett mindenki -, és a háromnapos kocsifordu­ló dicsőséges teljesítéséről. Ja, és el ne felejtsem: Rákosi elvtárs születésnapjának méltó előkészítéséről, mun­kaverseny keretében. Micso­da idők voltak! A 778 sz. vo­nat 12-én az utazási sebessé­get 29,9 km-re teljesítette. Ez igen! A szupergyorsaság már kidülleszthette a mellet! Afféle össznemzeti han­gulatjelentés részének is föl­fogható az eleje, de a hátsó oldala volt az igazi. A Pató Pál. A kíméletlen osztály­harc bunkója csapott le min­den percben, és akit eltalált, vélhetően meg is nyomorí­tott. Nem mondom én, hogy áldozat volt mind, mert hit­vány emberek akkor is vol­tak, de nem merem kiírni teljes nevüket akkor se, ha ritka kivétellel megnevezve szerepelnek. Idős korukban se szereznék nekik érdemek­re váltható kárhozatot, és unokáiknak se szeretném ki­fecsegni ősük tetteit. Az ak­kori idők minden ujjlenyo­mata rajta van minden raj­zon, és minden mondaton. Akármit tesz is szóvá, azonnal buzdít méltó meg­• Pozsony (MTI) Exkluzív interjút adott a legnagyobb példány­számú szlovák napilap­nak, a Novy Casnak Va­sil Bilak, a szabómester­ből lett kommunista pártideológus, akit azzal vádolnak, hogy az 1968. augusztus 21-én Csehszlovákiát meg­szállt csapatok bevonu­lását ö kérelmezte Moszkvától. A napokban nyolcvané­ves Vasil Bilaknak két gyer­meke és öt unokája van, de tágas pozsonyi villáját egye­dül lakja. Egykori elvtársai­val - mint mondja - csak egy-egy temetésen, a krema­tóriumban szokott találkoz­ni. Az eredetéről, családfájá­ról is mesélő, ruszin szárma­zású Bilak elmondja, hogy ősei a tatárjárás idején me­nekültek e tájra s telepedtek meg a Bártfához és Eperjes­hez közeli szegény faluban, ahová posta is csak hetente torlásra, célra törő kérdezés­sel. P Mihály beteget jelen­tett, ugyanakkor a betegelle­nőr vályogverésen érte tet­ten. Gyanítom csak, nem verte utána fél téglával a mellét, mint ahogy a bete­gellenőr sem állt be a gödör­be sarat taposni. Vésztőn H. András nem velünk, hanem ellenünk dolgozik. Vajon bé­két vagy háborút akar? Min­denki szem a láncban: A há­borús uszítók milliárdokat fordítanak az új háború ki­robbantására. Földeákon az állomásvezető - alig van páija, aki nevének elhallga­tásával szerepel! - példamu­tatásra való hivatkozással köpött egyet. Micsoda illet­lenség! Azt hiszem, azonnal kiköpte magát a vasúttól. J. Ferenc nagylaki állomáse­löljáró hátul jár a jegyzés­ben, pedig „szegénységére" jellemző: 6 libája, kukoricá­ja, amit a dogozók előtt nem mer a padlásra fölhordani. Uramisten! Hat liba! Vésztő nagyon a bögyé­ben volt valakinek, megint előjön: B. Eszter drasztikus szavakkal fejezte ki „én sem­mit nem fogok jegyezni". B. Eszter hangjának az ellenség örül. Elfelejtette, hogy népi demokráciánknak köszönhe­ti, hogy a vasúton teljesíthet szolgálatot? Micsoda hálát­egyszer érkezett. „Az anyám ruszofil volt. Az Oszt­rák-Magyar Monarchia ide­jén az apámat magyarellenes tevékenységért kétszer halál­ra ítélték. Az első halálos ítéletet tévedésből egy másik falunkbeli emberen hajtották végre: felakasztották. A má­sik halálos ítéletet már nem hajtották végre az apámon, mert amikor odaért a front, jöttek a kozákok, akkor a dolgok máshogyan alakul­tak. Az apám ötször járta meg Amerikát, ahol másod­szor is megnősült. Ott két fia született. Összesen kilenc gyereke volt, akik közül már csak egyedül én élek" - me­séli Bilak, de életrajzának eddig ismeretlen elemét, ap­ja magyarellenes tevékeny­ségét nem részletezi. Vasil Bilak most is tagad­lanság ez, Eszterkém? Aztán láncolattá állnak össze az el­lenség üzelmei: Akik nem veszik észre, hogy Sztálinvá­rost építettünk! B. József tót­komlósi pályamester dolgo­zóit lebeszéli a jegyzésről (vajon a hmvhelyi pálya­fenntartási főnökség ezt ho­gyan látja?), de szelleme ki­sugárzik Békéssámson állo­másra is, ahol D. Ferenc áll. vezetőt sem érdekli 5 éves tervünk, mert a jegyzéssel kapcsolatos magatartása ezt mutatja. A kisugárzás hatalmas bűn volt, és mindenkire rá lehetett fogni. Mondtam az előbb, a békekölcsönt a leg­szigorúbb önkéntesség je­gyeztette. Tévedtem volna? H. András megint szere­pel, de már máshol van. Bé­kekölcsönjegyzés is csapás Tito fenevadakra. Ezt nem látja, ezt nem akarja látni Mezőtúron H. András, ami­kor a jegyzés ellen agitál. Tanulságos a szentesiek ese­te is. Ötéves tervünk során elkészül a tiszalöki vízlép­cső. A vízi erőmű ereje el­söprő lesz az ellenségre. Ezt nem akarják elősegíteni Szentes állomáson K. Géza, K. László, A. Sz. Ferenc ko­csivizsgáló, D. László laka­tos, P. Mihály és D. Mihály vonatkísérő. Az elsöprő erő ja, hogy az egykori CSKP KB titkáraként, a párt főideo­lógusaként része lett volna a megszálló csapatok behívá­sában. Az ominózus „behí­vólevél" szerinte nem léte­zett. Úgy véli, azt a Brezs­nyevnek címzett dokumen­tumot tekintik behfvólevél­nek, amelyben „katonai se­gítséget nem kértünk, a poli­tikai segítség pedig valami egészen más". Az ellene fel­hozott további vádakról, ar­ról, hogy a hatvanas évek végéig több mint tízmillió amerikai dollárt juttattak a baráti országok megsegítése címén - Bilak vezényletével - külföldre, az egykori poli­tikus most az mondja, hogy a tranzakciók a párt, a nem­zeti bank és a pénzügymi­nisztérium szentesítésével, legálisan folytak, s ezért ót biztosan meggyőzte őket is. Vásárhelyen is belefészkelte magát a féreg a vasútba. Mi­ért? Miért? Ki tudja, miért? Vajon a hódmezővásárhelyi IV. pm-i szakasz dolgozói közül egyeseknek miért fáj a békekölcsönjegyzés? H. Pál, D. István, T. János, K. La­jos, P. Ernő tudnának-e erre választ adni!?! Ők, akiket a jegyzés nem érdekel. Nem tudják, miért? Aki iszik, az alszik is, a vasút pedig veszélyes üzem. Egész csokorral találunk ilyeneket, és itt húzza ceru­záját legnagyobb élvezettel a rajzoló. Kiskunhalas állomá­son J. Sándor átmenesztő raktárnok szolgálatra ittas állapotban jelentkezett. Ez, bizony, nagy bűn volt. Ma is az lenne, ha a vállalkozói éberség haza nem parancsol­ná. A folytatás azonban a lé­nyeg, és ezt a vastagon raj­zolt sorok ki is emelik: Vas­utas dolgozók! A munkafe­gyelem lazttói becsületetek­be gázolnak! Akadályozzák a téli forgalom sikerét, Rákosi elvtárs születésnapjára tett felajánlások teljesítését. Ne tűrjétek meg őket soraitok között. Leplezzétek le őket. Ez tetszik nekem, ez az ön­tudatos rajzolói tettrekész­ség. B. Kálmán kkhalasi vo­natkísérő f. hó 17-i szolgála­semmilyen felelősség nem terheli. Bilak a nyolcvankilences rendszerváltás eseményeit nem tekinti forradalomnak, s mint mondja, számos dolog­ra ma sem találja a választ. 1989-ban hasonló történt, mint 1948-ban: az egyik ha­talom távozott és jött a he­lyébe egy másik. Amikor 1948-ban a munkásosztály átvette a hatalmat, elsöpörte a burzsoá kormányt. „Most, amikor nálunk valami ha­sonló történt, csak bámulom a hatalmon levő embereket, s nem tudom, kit képvisel­nek. A munkásosztályt? A burzsoáziát? A polgárokat?" Nem érti, mert - mint mond­ja - míg a világban a mene­dzserek révén „nemzetközi szupertőke van kialakuló­ban, addig a mi parlamen­tában a 998 sz. vonatnál mint zárfékező aludt. Vajon hogyan néz ki nála az éber szolgálat, és mit szól ehhez a szolgálati főnöke. Föltétele­zem, az utóbbi szólalt meg előbb. Csengele állomás ve­zetője - szintén névtelen ember - f hó 18-i szolgála­tában ittas volt. Nem vélet­len, hogy ezen az állomáson az utóbbi időben az ellenőr­zés laza. Vajon mit szól eh­hez a III. oszt. személy­ügy?!? Megint Vésztő: Ha­lott? Nem! Csak Vésztőn, a fűtőházban, szolgálatában az asztal tetején aludt K. Ist­ván mozdonyfelvigyázó, és K. István előfütő. Úgy lát­szik, a fűtőházban minden jól megy, nincs munka. Va­jon a IV. osztály mit szól eh­hez? Aki felejt, visszaesik: Csanádpalota áll-on Sch. István váltóőr szolgálatában aludt. Úgy látszik, soltvad­kerti eseteit elfelejtette. Az eszem-iszom mindig veszé­lyes: Akinek a disznótoros vacsora megártott. F. Vince mezőhegyesi honállomású vonatvezető Makón úgy be­rúgott, hogy a 8540 sz. vo­natra úgy tették fel. Így vi­gyázott vonaljára? Mit tett a szolgálati főnök? Főtiszt is megkapja a maga adagját: Szentes állomáson a leg­utóbbi ellenőrzés alkalmával tünkben ülő százötven kép­viselő közül megközelítőleg nyolcvannak volt (kommu­nista) párttagsági könyvecs­kéje. Akkor meg vajon kit képviselnek?" Bilak szerint a nagy esz­mék nem halnak el, s ezért ő „mélységesen" hisz a szocia­lizmus feltámadásában. „A mi szocializmusunk még csak pelenkás volt. Most le­köpdösik, de az eszméi élni fognak. Lám, a keresztény­ség vagy más eszmék ellen milyen régóta folyik a harc, de ezek az eszmék ma is él­nek." Eredeti mesterségét, a szabóságot Bilak máig nem titkolja. „Becsülettel kitanul­tam, tizenhét évig szabó vol­tam, ráadásul az 1200 pozso­nyi szabót tömörítő Vörös Szakszervezetnek voltam az a forgalmi osztálytól kikül­dött D. András főtiszt az asz­talon, a távirdát kezelő kar­társnő pedig a széken aludt. Vajon a III. osztály D. And­rással milyen ellenőrzést vé­geztetett? De ugyanez volt tapasztalható Nagykőrös ál­lomáson is, ahol a II. sz. őr­helyen D. Ferenc váltóőr, a forgalmi irodában pedig a málházó padon „fekve" pi­hent. Mindig az a késés! Nem ezért értelmezték a MÁV-ot így: mászunk, ál­lunk, várunk? Á. László ti­szatenyői forg. szolg. tevő a november 12-i 7720-as szá­mú vonatnak 25 perces ké­sést okozott, mert szolgála­tában elaludt. Huszonöt per­cig senki nem akadt, aki föl tudta volna ébreszteni? És az éberség, elvtársak? Szentes állomáson az állo­másfőnök fiókja nyitva! Va­jon az éberséget hogyan ér­tik? Arról szó se esik, hol volt éppen a fónök. Lehet, hogy fiókjából leste ki a se­tét ellenség, mikor indul a vonat Orosházára? Kutyából nem lesz sza­lonna, a kulák az kulák ma­rad! A második békekölcsön minden forintja egy-egy csapás a háborús uszítók terveire! Ezt nem értették meg Gyomán, ahol H. Imre, kinek 6 hold, apjának pedig 25 hold földje van, nem haj­landó jegyezni, mert megél­hetése nincs biztosítva. Ugyanezt mondta N. Dezső, akinek négy hold földje, há­za, tehene van, és a kukori­ca törést most úgy próbálja megoldani, hogy beteget je­lentett. Tehene több is lehe­tett, de föltehetően mozgott, azért nem sikerült megszá­molni. Az imperialisták há­borús provokációira vála­szoljunk a Békekölcsön pél­damutató jegyzésével! Sz­István pusztaszőlősi állo­másvezető a békekölcsön jegyzéskor csak panaszko­dott, ugyanakkor az udva­rán 10 disznó van, ebből 3 hízó, 25 kacsa, 50 gyöngy­tyúk, 100 csirke, tyúk, tehe­nei, 5 család méh. A mézből legutóbb 2000 Ft. árult. Nem látja eddigi eredmé­nyeinket, de a sajátját sem! A száz csirke is mozog, de a pontos számlálás mindig erőssége a vasútnak. Az üdvösség kulcsa per­sze a komplex brigádok ke­zében van. Hódmezővásár állomáson Sz• Ernő raktár­hivatalnok az állami gazda­ságokat és tszcs-ket nem vonta be a komplex brigád­ba. Jól odasóztak neki. Kemény idők voltak! Horváth Dezső elnöke, és a legjobb szakem­berek közé tartoztam. 1968­ban, amikor Dubcek azt mondta, hogy most már visszamehetek szabónak, azt válaszoltam neki, hogy ki­írom ám az ajtóra, hogy „doktor-szabómester", és biztos, hogy hozzám járnak majd a legigényesebb vevők, akikből pompásan megélhe­tek. Az ügyességem, a für­geségem mára alábbhagyott ugyan, de azért - jóllehet hosszabb idő alatt - ma is tökéletes öltönyt tudnék varrni. Mert amit az ember egyszer becsületesen megta­nult, azt soha nem felejti el. Kis híján negyven évig mű­veltem a politikát, s ezt a munkát is meggyőződéssel végeztem" - mondta a Novy Casnak a hétfőn nyolcvanéves Bilak, aki nem szeretne hosszú életű lenni, s aki nem árulta el, vajon mennyi a nyugdija, mert ­mint indokolta - „én is ugyanúgy hetvenkét évet dolgoztam, mint mások". • Vasil Bilak hajthatatlan „A kommunizmus eszméje halhatatlan"

Next

/
Oldalképek
Tartalom