Délmagyarország, 1997. július (87. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-01 / 151. szám

6 HELYI TÜKÖR KEDD, 1997. JÚL. 1. • Kis magyar gyógyszerháború, avagy... Kerek ez a Zsömlye? A gyógyszer az olaj után a legnagyobb üzlet. Ne csodálkozzon hát senki, hogy ezért a piacért ádáz harc folyik. Ezt a két mondatot Csongrád megyében éló gyógyszerész mondta nekem egy telefonbeszélgetés során, azonnal hozzátéve - semmilyen konkrétummal nem hajlandó szolgálni, mint ahogy nevét sem adja a beszélgetéshez. Mert fél. Egzisztenciáját félti. S hogy kitől, s miért? Nos, már erre a kérdésre sem kaptam választ. Ilyen alaphanggal indult hát az a nyomozásom, amit a gyógyszerkereskedelem ügyében folytattam. S hogy miért is szántam magam arra, hogy bekukkantsak a gyógyszerrejtelmek birodalmába? A válasz roppant egyszerű: nyílt titokká vált, hogy Csongrád megyében, ahol több vállalkozás, de leginkább az egykori gyógyszertári központból alakult Heliomed Rt. képviseli a gyógyszer-nagykereskedelmet, új cég bontott zászlót, hogy behajózzon a gyógyszertenger viharos vizeire. Neveztetik e kft. Zsömlyének. A vállalkozást ez év március 7-én jegyezték be, s bár a tevékenységi köre szűkre szabottnak aligha mondható (sütőipari termékek gyártásától a vegyi áru kiskereskedelemig mindennel kívánt szándékai szerint foglalkozni a cég) mégis arról szálingóztak hírek, hogy íme, egy újabb gyógyszernagykereskedelmi társulás, amely úgy érzi, helye lehet a magyar gyógyszerpiacot jelenleg uraló hatvan-hetven hasonló cég között. Egy szerkesztőségünkhöz érkezett levél tanúsága szerint a Csongrád Megyei Gyógyszerészkamara elnökének, dr. Blum Ferencnek, illetve néhány elnökségi tagnak nevével fémjelzett kft. egy patikaláncot tömörítő gyógyszer-nagykereskedelmi vállalkozás alapjait kívánja lefektetni a dél-alföldi régióban. A megyei kamarai elnök Szeged, illetve Csongrád megye patikáit sorra járva próbálja meggyőzni a gyógyszertárakat működtető bt.-k vezetőit, hogy 1,4 millió forint átadásával, a kamara vezetői által elképzelt helyen és szervezeti felépítésben működtessenek gyógyszer-nagykereskedést - olvasható a levélben. Amely legalább annyira titokzatos, mint a bevezetőben említett telefon. Vagyis névtelen. S mint ilyenre, az újságíró természetesen nem figyelne oda, ha néhány nap elteltével nem dobják szembe a kérdéssel: hát a sajtót már nem is érdekli, milyen harc robbant ki a gyógyszerkerek lövészárkaiban? De, a sajtót - s ami ennél is sokkal fontosabb, a gyógyszerárak terhe alatt nyögő vásárlókat - bizony nagyon is érdekli, milyen érdekek mentén húzódnak immáron újabb frontok - válaszoltam. S mivel legegyszerűbb azonnal levágni a pletykakígyó fejét, magához, dr. Blum Ferenc kamarai elnökhöz fordultam, kérvén pontos tájékoztatást. Nos, Blum úr, rendkívül udvariasan, de mindenféle válasz elől elzárkózott. Olyan egyértelmű határozottsággal, hogy kérdéseimet sem tudGyógyszereladás: kiskereskedelmi szinten nagy üzlet. (Fotó: Miskolczi Róbert) tam föltenni. S hogy mire vártam volna a választ? 1. Igaz-e az a híresztelés, hogy a vezetésével formálódó új gyógyszer nagykereskedés azért jön létre, mert távoznia kellett korábbi munkahelyéről, a Heliomed Rt-től, ahol személyes konfliktusa támadt az új vezérigazgatóval, dr. Szőke Lászlóval? 2. Mennyire tartja etikusnak, hogy a gyógyszerészek érdekvédelmére hivatott kamarát gazdasági társulás szervezésére használja föl? 3. Mekkora esélyt lát arra, hogy a minimális alaptőkével létrehozott kft. (alaptőkéjük a bejegyzéskor 1 millió ötvenezer forintot tett ki) föl tudja venni a harcot a sokszázmilliós, netán milliárdos vagyonnal rendelkező mamutcégekkel? 4. Nem gondolja-e, hogy éppen az előbb említett anyagi korlátok miatt a Zsömlye Kft. túl nagy kockázattal járó gazdasági próbálkozás, amelyből könnyen kisülhet egy méretes bukás? Válaszok tehát nincsenek... De a mostanság formálódó, szegedi központú gyógyszernagyker ügye szakmai körökben országos ismertségre is szert tett rövid története során. Ezért kerestem meg dr. Szabó Sándort, az Országos Gyógyszerész Kamara elnökét, arról kérve véleményét, mennyire véli okos gondolatnak egy kamara által szervezett gazdasági cég fölállítását? - Nem tartom szerencsés kezdeményezésnek a Zsömlye Kft. nevével fémjelzett vállalkozást, s elmondhatom: ez a Csongrád megyei gyógyszerészkamara magánvállalkozása, amihez nem kérték ki az országos szervezet véleményét - mondta Szabó doktor. - Természetesen ettől még végezheti a munkáját, csak éppen - látva a nyugati gyakorlatot is helyesebb megoldásnak tartom, ha a gyógyszerészek magánszemélyként lépnek gazdasági társulásokba, s ehhez nem veszik igénybe magát a kamarát. Bár jogilag e megoldás sem kizárható, csak éppen nincs rá példa. Értékelve a szegedi próbálkozást, attól is tarthatunk, hogy ez megrontja a gyógyszerészek és az önkormányzatok közötti korábban, a privatizáció során is jól alakuló viszonyt. így aztán azok a patikusok válhatnak károsulttá, akik az önkormányzattól bérelt helyiségekben működtetik gyógyszertárukat. Megítélésem szerint - amennyiben a próbálkozás célja a gyógyszertárak ellátásának nagyobb biztonsága - a Heliomed Rt. részvényeinek vásárlásával kellene inkább erősíteni a gyógyszerkiskerek hátterét. A sok vitás kérdést látva a Zsömlye néven futó cég szervezésének módját nem tartom túl átgondoltnak összegezte véleményét az országos kamara elnöke. S ezzel a véleménnyel természetesen szabad vitatkozni. De vajon vitatja-e dr. Szőke László, a Heliomed Rt. vezérigazgatója? - kerestem föl Csongrád megye legnagyobb gyógyszer-nagykereskedését. Kíváncsian faggatózva azután is - mi igaz a pletykából, miszerint a most formálódó Heliomed kontra Zsömlye konkurenciaharc tulajdonképpen személyes ellentétekre vezethető vissza? - Nem hiszem, hogy a köztünk kialakult kapcsolat motiválta volna Blum doktort, ugyanis megítélésem szerint korrekt körülmények között, vitáktól mentesen köszöntünk el egymástól kaptam választ legelső kérdésemre. 9 Akkor viszont mi késztethet egy tapasztalt szakembert arra, hogy újabb céget vezessen be az amúgy is túlzsúfolt gyógyszerpiacra ? - Természetesen erre ő tudna kimerítő választ adni. Én inkább, a dolgok pontosabb megértéséhez, jellemezném a mai gyógyszekereskedelemben uralkodó viszonyokat. Ha valaki Magyarországon ebben az üzletágban igyekszik bevételhez jutni, a kiskereskedelemben nem is próbálkozhat. Ugyanis hazánkban kitették már a „Megtelt!" táblát. Bármennyire is megdöbbentő, de mégis igaz: a gyógyszertárak privatizációjával egyidőben olyan törvényi szabályozás született, amelyik teljeséggel kizárja a szabadversenyt. A bevezetett korlátozások miatt amelyek például előírják, hogy 5 ezer lakosonként nyitható egy gyógyszertár, míg háromszáz méteres körzetben új patika nem kezdheti meg működését - eleve elrendeltetett, hogy a ma érvényes patikaállapotok megkövesedjenek. A most pályára lépő gyógyszerészek, vagy akik bármilyen oknál fogva is kimaradtak a privatizációból, arra ítéltettek, hogy életük végéig alkalmazottként dolgozzanak. Akkor is, ha képzettségük, rátermettségük, vagy akár anyagi hátterük nagyobb feladat megoldására is alkalmassá tenné őket. Tehát ebben a zárt világban kitörési pont csak a nagykereskedés lehet. E szférában viszont kőkemény konkurenciaharc zajlik. Aki kívülről szemléli a nagy cégek piaci háborúját, talán még elrettentőnek is találja. Aki viszont már kiigazodott e viszonyok között, elfogadja, talán még természetesnek is tartja. Gondolom, a Zsömlye Kft. vezetése is úgy látta: ahol elfér mondjuk 70 cég, miért ne lehetne helye még egynek? • De a nemzetközi tapasztalatok, s immáron a hazai tőkekoncentrációról érkező hírek is azt jelzik: egy-két éven belül 56 mamut-nagykereskedés uralja majd a piacot. S ebben a konkurenciaharcban vélhetőleg csak a legerősebbek maradhatnak versenyben. - Ez az én véleményem is. Nézze, a mi társaságunk, a Heliomed Rt. 450 millió forintos tőkével rendelkezik, mégis adódhatnak olyan átmeneti időszakok, amikor hitelek segítségét is be kell vonnunk kereskedésünkbe. A Zsömlye Kft. esetében ha az 1,4 millió forintos vagyonátadással járó egyesülés során mondjuk 50 gyógyszertárat is föl tudnak fűzni patikaláncukra - maximum 70 millió forint gyűlik össze. Hogy ebből miként lehet egy nagykert mozgatni, bevallom, nem tudom. De hát ez már nem is az én gondom. • Egyáltalán milyen a viszony a Heliomed Rt. és a Zsömlye Kft. között? - Tárgyaltunk már egymással, de megállapodni nem tudtunk. Ugyanis Blum úrék újabb fél százalék kedvezményt kértek volna tőlünk mint beszállítóktól a Zsömlye Kft. részére, de mi úgy láttuk, nem áll érdekünkben ezt megadni. S hogy miért mondtam: újabb kedvezményt? Mert a gyógyszer-nagykerekedelmi cégek között zajló piaci háborúban már eljutottunk odáig, hogy a nagykereskedelmi árrés akár 60 százalákát is átengedik a patikáknak a forgalmazók, csak tőlük vásárolják a termékeket. Minden bizonnyal ez is közrejátszik abban, hogy a patikák privatizációja óta - az összes panasz ellenére - én még olyat nem hallottam, hogy akár egyetlen kicsi, falusi gyógyszertár gazdája is lemondott volna üzletéről. Vagyis sokkal inkább azt a véleményt fogadom el én is, hogy a gyógyszereladásban kiskereskedelmi szinten van nagy üzlet. Nem hivatalos, de annál inkább elfogadott számítások szerint egy havi tízmillió forintos forgalmat lebonyolító patika tiszta nyeresége eléri a havi 1 millió forintot is. Nem véletlen hát, hogy a hazánkban egyedülálló módon lezajlott patikaprivatizáció után ennyire körülbástyáztatták magukat a jog szabályaival az új tulajdonosok. • Miért tartja egyedülállónak a patikatulajdonok átruházását? - Mert a következőképpen zajlott: aki egy állami vagy önkormányzati patikában dolgozott, netán azt vezette, az kimondhatta magáról, hogy a magánosítás után most már övé a gyógyszertár. Szegeden például még használatbavételi díjat sem fizettettek az így megteremtődött új tulajdonosi réteggel, miközben a Dunántúlon egy-egy ilyen egyszeri befizetési díj elérte a tízmilliós tételt is. Nem nehéz kiszámolni: Szeged városa 18 patikájának nagylelkű átadásakor százmilliós bevételtől esett el. De a privatizáció furcsaságát mégis inkább abban, a már említett tényben látom, hogy a helyzeti előnyt ilyen módon ki lehetett használni. Kérdem én, melyik gyárban fordult elő, hogy a munkások és a vezetők kinyilváníthatták: mi dolgoztunk eddig itt, ezentúl márpedig a miénk a gyár, befejeződött a privatizáció. 9 A Zsömlye Kft., no meg a nagykereskedelmi konkurenciaharc ügyében ültünk össze, s lám, mekkora kanyart tudott leírni beszélgetésünk. De visszatérve az alapkérdésre: Ön miként minősíti a kamarai vezetéssel szerveződő új gyógyszernagykert? - Ügyes próbálkozás, nem mondom. De mégiscsak furcsa, hogy az a kamara kezd ilyenbe, amelyik korábban kézzel-lábbal, nagy hanggal tiltakozott a kis- és nagykereskedelmi összefonódások ellen - köszönt el tőlem a vezérigazgató. Én pedig leírhatom: elégedetlen vagyok gyógyszervilági barangolásaim végeredményével - az itt kínált írással. Elégedetlen bizony, mert még nem kerek ez a Zsömlye - a leginkább érintett, dr. Blum Ferenc nem mondta el véleményét. Ám a lehetősége most is adott: bármikor bekapcsolódhat e vitába. Mint ahogy akkor is boldog lennék, ha a gyógyszerészek megszegnék hallgatási fogadalmukat, s elárulnák: ők hogyan ítélik meg a privatizáció magyarországi lebonyolítását, s mit szólnának ahhoz, ha német minta szerint akár a szomszédjukban is megnyílhatna egy új patika? Úgy hiszem, az e kérdésekre érkező válaszokat a legérintettebb, vagyis a gyógyszerfaló nagyközönség is szívesen olvasná... Bátyi Zoltán • A Semmelweis-nap alkalmából Kitüntetések, szegedieknek O Munkatársunktól A Semmelweis-nap alkalmából tegnap Budapesten, a Népjóléti Minisztériumban, a köztársasági elnök által adományozott, a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Fokozata kitüntetést vette át Pataki Lajos, Szeged megyei jogú város önkormányzati Gyermekkórházának nyugalmazott igazgatója. A népjóléti miniszter díszoklevelét vette át tegnap Budapesten Gera Károlyné, az Acél Utcai Idősek Otthona osztályvezető nővére. Az elismerést a szociális otthonban végzett 38 éves kiváló munkájáért kapta, nyugdíjba vonulása alkalmából. Szoborportré Reizner Jánosról A százötven évvel ezelőtt született Reizner János történész, muzeológus, a szegedi gyűjtemény elsó kezelőjének és igazgatójának nevét csak egy márványtábla őrzi a Móra Ferenc Múzeum előcsarnokában. Egyelőre. Ugyanis július 19-én a múzeum feljárati lépcsőjének bal oldali parktükrében avatják fel a Fritz Mihály szobrászművész által készített Reizner félalakos szoborportrét. Az 1847. január 20-án, Szegeden született Reizner János a piaristáknál érettségizett, amely után jogot tanult Pesten és Pozsonyban. Az egyetem elvégzése után 1871-ben került vissza szülővárosába, ahol rövid ügyvédi gyakorlat után a város aljegyzőjévé, majd főjegyzőjévé választották - írja életútjának kutatója, Fári Irén muzeológus. Reizner még pesti joghallgató korában párhuzamosan történelmi tanulmányokat is folytatott, régészeti és éremtani forrástanulmányokat felölelő előadásokat hallgatott. Hazatérte után bekapcsolódott a Történelmi Társulat munkájába, megkezdte történeti, illetve levéltári kutatásait, megjelentek első közgazdasági, jogi és közművelődési tárgyú írásai a Szegedi Közlönyben, a Századokban, az Archeológiai Értesítőben, a Magyar Könyvszemlében és a Történelmi Tárban. Reizner Jánost a város történetének kutatása során nemcsak a levéltári, de a tárgyi források és dokumentumok is érdekelték. Az 1879-es árvíz korszakhatárt jelentett Reizner életében. Megvált főjegyzői állásától, majd Somogyi Károly esztergomi kanonok Szegednek adományozott több mint 40 ezer kötetes könyvtárának lett a vezetője. Ezt követően teljes egészében a könyvtár, majd később a múzeum szervezésének, rendezésének és a helytörténetírásnak szentelte életét. Híres volt éremgyűjteménye, melyet 1883-tól régiségtári naplóban leltározott. Reizner, aki huszonegy évet töltött el a Somogyikönyvtár élén, vezette az első tudományos igényű régészeti feltárást Szeged környékén. Történetírói munkásságának fő műve a ma is alapműként számon tartott négykötetes városmonográfia. A szoborállítást az éremgyűjtők szegedi csoportja kezdeményezte - tudtuk meg a szobor alkotójától. A munkával egyébként a Móra Ferenc Múzeum bízta meg Fritz Mihályt. A plasztika büsztként, azaz mellszoborként indult, s a szobrászművész javaslatára vált félalakos szoborportrévá. Fritz Mihály elmondta: magával a szoborral nem volt különösebb problémája, hiszen Fári Irén muzeológus mindenben a segítségére volt, ellátta Reizner-fotókkal és dokumentumokkal. Az első időkben csak az elhelyezés okozott kisebb gondot, az építészek ugyanis óvták a művészt attól, hogy az épület közvetlen közelében állítsa fel alkotását. Aztán ez is megoldódott. Fritz Mihály szerint a múzeum feljárati lépcsőjének világos kőburkolatú rámpája jó hátteret ad a talapzattal együtt közel 240 centiméteres bornzszobomak. A Reizner-szobor, melyet ezen a héten öntenek majd Karcagon, július 18-án kerül a helyére. A szegedi szobrász egyébként az öntés után a kunsági városban cizellálja és patinázza majd alkotását, valamint ott faragja ki süttői mészkőből a talapzatot. A plasztika érdekessége, hogy Reizner János, utalva történetírói munkásságára, egy Szeged címeres könyvet tart majd a kezében, s nevének kiírásakor saját szignatúráját használják fel. Sx. C. Sz. Fritz Mihály a történész-muzeológusról készített vázlatrajza előtt magyaráz. (Fotó: Miskolczi Róbert) il(i) mi i >| 11 íili II n I n